Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-28 / 23. szám

Hazai krónika 1997. január 28., kedd Egy százalék A Vöröskereszt karácsonyi akciója A Magyar Vöröskereszt karácsonyi szeretetakciójára összesen 101 millió 406 ezer 320 forintot fordított. En­nek keretében 65 ezer 862 csomagot osztottak szét, átlagosan 742 forint értékben. Ruhasegélyt több mint 37 000, élelmiszer-segélyt csaknem 70 000 embernek adtak. Mintegy 7000 gyermek kapott játékot és köny­vet, több mint 12 000 rászoruló egyéb adományt (tisz­tálkodó szereket, bútort, mosógépet) - a szervezet ka­rácsonyi akciójának részleteiről Andics László elnök számolt be a hétfői sajtótájékoztatón. F. Sípos József _ Na gy hurrával fogadták a nonprofit szervezetek, az alapítványok, a társaságok, a körök, a humanitárius fel­adatokat ellátó intézmé­nyek... És még ki tudja há­nyán, hogy ezentúl a polgár adójának egy százalékát megkaparintsák. Igen ám, de mennyit és kitől? Jön az ostrom: az is­kolák célbaveszik a szülő­ket, a különböző alapítvá­nyok a hozzájuk közel álló, elveiket, céljaikat támoga­tó, azokkal egyet értő, vagy szimpatizáló honfitársai­kat. Égyszerűen fogalmaz­va: megindult a marakodás a koncért. Mert ugyan „minek ne­vezzelek”, te nyomorúsá­gos egy százalék, a nyug­díjasok, a munkanélküliek és a létminimum alatt élők országában? Minek is hív­hatnánk azt a fél koffemyi bankjegyet, amely százszá­zalékos felajánlás esetén széjjelosztva ütné a rászo­rulók markát? Az okosok azt mondják, hogy ez 4 mil­liárd forint. Hasonlítsuk ezt az állam bankkonszolidáci­óra szánt 300 milliárd fo­rintnál több pénzével! Ki­csit közelebbről vizsgálva: egy átlagos középiskolának körülbelül 800 diákja van, és éves szinten nagyjából 200 millió forinttal gazdál­kodik. Ha újra nagyban gondol­kodunk: az egész ország­ban összegyűjtött egy szá­zalék (százszázalékos fel­ajánlás esetén) körülbelül fele egy közepes nagyságú megyeszékhely éves költ­ségvetésének. Ilyen megvi­lágításban már koncnak sem nevezhetlek, te (nyo­morúságos) egy százalék. Talán koncocska? Kiszá­radt velőscsont? Minek szánta tehát a kormány mindezt? Hangulatjavító intézkedésnek, vagy csak azért találta ki, mert éppen más nem jutott eszébe? Hangulatjavítás? Kinek van ebben az országban - egyáltalán - hangulata? A megoldás is bonyolult. Csak nyűg az adóhatóság vállán. Mennyivel egysze­rűbb lett volna nemcsak meghatározni azoknak a körét, akik igényt tarthatnak az adófizetők kis pénzecs­kéjére, hanem az átvételre feljogosító engedélyeket is kiadni. Ha átvették egy kö­zepes bér után nekik járó évi 624 forintot (!), erről hivatalos igazolást adhat­nának az adományozónak. Persze, így az állampolgár biztonságban érezhetné a pénzét, és nem félne attól, hogy eltűnik a nagy kalap­ban. Megjegyzem, a szülők éves szinten ennél sokkal többet adnak annak az is­kolának, amelyben gyer­mekeik tanulnak - termé­szetesen az adózott jöve­delemből. Ismerős szöveg: most 50 forint kell, most 100, 150, 200, wc-papír, szalvéta, feladatlapok... Ta­nulmányi kirándulás, köte­lező színház, mozi, hang­verseny... stb. Az állam „határtalanul” nagylelkű: egy közepes bruttó keresetnek az adóját nem nyeli el teljes mérték­ben, hanem négy doboz közepes minőségű cigaret­ta árával önmaga rendel­kezhet az állampolgár... Köszönjük, „ez jó mulat­ság, férfimunka volt”. MTI _____________ El mondta: a szervezet első­sorban a létminimum alatt élő nagycsaládosokat, az egyedül­álló kisnyugdíjasokat, a hozzá­tartozó nélküli, illetve a magá­ra hagyott felnőtteket és gyer­mekeket ajándékozta meg a sze­retet ünnepén. De segítettek a hajléktalanokon, a börtönökben élőkön is. A nappali és éjjeli melegedőknek, az ingyenkony­háknak 24 millió forintot juttat­tak az év végi ünnepek alatt. Szociális árusítást 144 he­lyen szervezett a Vöröskereszt, kedvezményes áron juttatva fenyőfához, ruhához, cipőhöz, vegyi áruhoz, élelmiszerhez és könyvhöz a nehéz körülmé­nyek között élőket. A sajtótájékoztatón elhang­zott: előfordul - főleg a fővá­K. Z. (Uj Kelet) Országos tanácsülést tartott a hét végén a Szabad Demok­raták Szövetsége. A megbe­széléseken megyénket Iványi Tamás, Bartha László és To- roszka Ottó képviselte. A po­litikusok tegnapi sajtótájé­koztatójukon elmondták: az SZDSZ vezető testületé tétele­sen értékelte, hogy mi teljesült a választási ígéretekből. Meg­állapították, hogy a kampány­ígéretek időarányos része tel­jesült. A stabilizációs intézke­MTI A honvédségi létszámcsök­kentés miatt februárban mint­egy 3 ezerrel kevesebb fiatal kap behívót, mint egy évvel korábban. A Honvédelmi Minisztérium Sajtóirodáján hétfőn az MTI érdeklődésére elmondták, hogy míg tavaly februárban még 14 rosban hogy olyanok is ré­szesülnek juttatásban, akik nem szorulnak rá, ezért a kari­tatív szervezetek között e te­kintetben koordinációra lenne szükség. A szervezet munka­társain kívül önkéntesek és az önkormányzatok szociális munkásai segítenek abban, hogy a támogatás oda kerül­jön, ahová leginkább indokolt, és létezik országos rászorult­sági lista is. Elhangzott még, hogy a ta­valy októberben meghirdetett „filléres akció” keretében ezer kiló 10, 20 és 50 filléres gyűlt össze. Ennek eddig a felét vál­tották be, értéke több mint 120 ezer forintra rúg. A segítő ott­honok támogatására meghirde­tett pénzadománygyűjtő levél­akcióra 6 millió 600 ezer fo­rint, a Családi Lap decemberi dések hatására lényegesen csökkent az ország fizetési mérlegének a hiánya, jelen­tősen mérséklődött az állam újraelosztó szerepe. Az ország újból felküzdötte magát azok­hoz az államokhoz, amelyek az első körben csatlakozhat­nak az Európai Unióhoz. A fel­adatok között most meghatá­rozó a korábbi hibás döntések korrigálása és a gazdaság élénkítése. Az SZDSZ-ülés tagjai állást foglaltak arról, hogy felül kell vizsgálni a másodállású vállalkozók tár­ezer sorkötelesnek küldtek be­hívót, addig most már csak 11 ezernek. A bevonulás február 12-én és 13-án lesz. Az ünne­pélyes katonai esküt pedig március 8-án teszik le az újon­cok. A bevonulások előtt azon­ban még ezen a héten, január 30-án 11 300 fiatal szerel le a honvédségtől. Ez több mint kétezerrel kevesebb, mint ahá­csekkakciójára több mint 850 ezer forint érkezett. Az elnök felhívta a figyel­met arra, hogy a Magyar Vö­röskereszt szívesen fogadná, ha a lakosság a személyi jö­vedelemadójának egy száza­lékát a humanitárius tevé­kenység megsegítésére aján­laná fel. A sajtótájékoztatón bemu­tatták a szervezet új főtitkárát, Rózsa Györgyöt a balassa­gyarmati Kenessey Albert Vá­rosi Kórház és Rendelőintézet bőrgyógyász főorvosát, aki ja­nuár elseje óta tölti be a más­fél éve megüresedett posztot. Mint arról az MTI korábban hírt adott, 1995 júliusában rendkívüli felmondással meg­szüntették a korábbi főtitkár, Szilárd István munkaviszo­nyát a szervezet országos tit­kárságának gazdálkodásában feltárt súlyos hiányosságok miatt. Tudatták azt is, hogy a Ma­gyar Vöröskereszt a tömeg­kommunikációban dolgozó újságírók, szerkesztők, rádió­sok, televíziósok és fotóripor­terek számára idén is meghir­deti pályázatát a Média-díj el­nyerésére. sadalombiztosítási járulékfi­zetését szabályozó döntése­ket. Szükségesnek ítélik meg az Antall-kormány ideje alatt megkötött autópálya-szerző­dések díjpolitikájának átala­kítását. Megengedhetetlennek tartják a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer esetében a különalkut. A szabaddemok­raták továbbra is kiállnak a jövőnek készülő nyugdíjre­form, az egészségügy átalakí­tása, az arányos köztehervise­lés és a járulékok csökkenté­se mellett. nyan 12 hónappal ezelőtt be­vonultak. Időközben ugyanis ennyi fiatalt kellett leszerelni egészségi, szociális, illetve ta­nulmányi okokból. A most bevonulok még 12 hónapos szolgálatra számíthat­nak. A tervek szerint ugyanis 1997 novemberében csökken­tik 9 hónapra a sorkatonai szol­gálat időtartamát. Szabaddemokraták számvetése Teljesültek az ígéretek- Micsoda idők! A kalács egyre kisebb, a borocska egyre kevesebb, de farkasból már van vagy húsz!... Bevonulás, leszerelés a honvédségnél A Bereg nem lehet mostohagyerek Interjú Vásárosnamény polgármesterével Berki Antal (Új Kelet) Nem csitulnak az indulatok a Szatmár-Bereg Kórház kö­rül. Az Új Kelet részletes tájé­koztatást adott a fejlemé­nyekről, legutóbb pédául dr. Bakai Zoltánnal, az egyesített kórház főigazgatójával közöl­tünk beszélgetést. A tisztesség úgy kívánja, hogy a másik fe­let, a jelenlegi működést vál­tozatlanul ellenző naményi önkormányzati testület veze­tőjét is megszólaltassuk.- Nem látom biztosítva Bereg betegeinek kórházi el­látását - kezdi a beszélgetést Hegedűs Antal polgármester. — Az egyesülést megelező vi­tákban sem körvonalazódott az, hogy a térség - és itt kizá­rólag a Beregben élő 43 000 emberre gondolok - egész­ségügyi ellátása megbízha­tóbbá válik az új szervezet lét­rehozásával. Az már a tárgya­lások legelején is világos volt, hogy a fehérgyarmi kórház rekonstrukciója úgynevezett zöldmezős nagy beruházás lesz, több mint kétmilliárd fo­rint értékben. Bennünket ez nem különösebben érdekelt, inkább az foglalkoztatott, hogy a naményi kórház az át­alakítás után mind műszere­zettségben, mind pedig kom­fortfokozatban megfeleljen a mostani elvárásoknak. Miu­tán a kezdeti tárgyalások ered­ménytelennek bizonyultak, az önkormányzat a kórházat át­adta a megyének, mert így lát­szott garancia arra, hogy a na­ményi igények, elvárások nem sérülnek. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy kórházunkban maradjon meg a szülészet, a belgyógyászat, a gyermek- osztály és a sebészet. Végül a megyei közgyűlés, nem kis viták után elfogadta a két kór­ház egyesítését elrendelő ha­tározatot, és egyben megsza­vazott 50 millió forintot a munkálatok elkezdésére az­zal, hogy a miniszter ugyan­ekkora összeggel járul hozzá a fúzióhoz. Itt kezdődtek a problémák, mert az előbb em­lített összegek csak nem akar­tak megérkezni, ami természe­tesen felkeltette a gyanakvá­sunkat, amit megerősített a Magyar Hírlapban megjelent hír is, hogy a naményi kórhá­zat rendelőintézetté alakítják át.- Ezt a hírt azóta az illeté­kesek már több fórumon meg­cáfolták...- Én nem csak a Magyar Hírlapból szereztem az infor­mációimat. Amikor az Orszá­gos Egészségbiztosító Pénz­tárnál jártam, szerencsémre tanúm is van erre, az OEP ma­gas rangú tisztségviselője tényként közölte velünk az át­alakítást. Visszatérve a 100 milliós ígérethez, a volt nép­jóléti miniszter lemondásával szinte egy időben, csak októ­berben írta alá az ötvenmilli- ós kiutalást, míg a megyei közgyűlés két részletben utal­ta át a megígért összeget, kö­zel az esztendő végéhez.- Végül is a pénzek megér­keztek, a naményi beruházá­sok elkezdődtek. Akkor mi a gond?- A legnagyobb baj, hogy a betegek nem akarnak Fehér- gyarmatra menni. Lónyáról vagy Barabásról Gyarmat szinte megközelíthetetlen, és ha már valaki veszi a fáradsá­got, hogy Naményba utazzon, akkor egészen biztosan nem kifelé fog menni a határra, ha­nem befelé az ország közepe felé, Szálkára, Kisvárdára vagy Nyíregyházára. Meg­győződésem, hogy a rekonst­rukciók után a két kórházat sokkal kevesebb beteg kere­si majd fel. A naményi átépí­téshez egymilliárd forint kell. Ebben az évben mintegy 100 millióra számíthatunk, ami csak a romboláshoz lesz elegendő. Mi van akkor, ha közben elfogy a pénz, és a megígért évenkénti finanszí­rozásra nem ad az állam egy fillért sem? Kormánygaran­cia nincs. Lerombolt kórház­ban nem lehet gyógyítani. Szakemberek fogják kimon- dani, hogy ilyen körülmé­nyek között felelőtlenség len­ne kórházat működtetni.- Bakai főigazgató úr azt mondja, hogy bizonyos szű­kítések ellenére a naményi kórház ugyanazt a funkciót fogja ellátni, mint eddig... — És ki fogja ezt finanszí­rozni? Az egyesítésnél kórhá­zunk 4,8 millió forint hi­ánnyal ment a fúzióba, de ez is kinnlévőségekből adódott, mostanra a Szatmár-Bereg Kórháznak negyvenmillió fo­rint hiánya van. A betegek ide-oda szállítgatása nagyon sok pénzbe kerül, arról nem beszélve, hogy fölösleges is. Ha egy műtétet el lehet vé­gezni Naményban is, akkor nincs értelme Gyarmatra hur­colni a műtétre várókat. Fo­lyik a naményi kórház mű­szereinek elszállítása. Önkor­mányzatunk minden évben segítette kórházunkat. (A műszerek vásárlása, a re­konstrukciós tervek elkészí­tése több mint tízmillió forint­ba került.) Most ezek Gyar­matra kerülnek. Elvitték az altatógépet, a képerősítőt, ami mégis csak bizonyíték lehet kórházunk leépítésére. Olyan helyzetet készítenek elő, hogy Naményban csak mondjuk körömlevételt, min­den más műtétet pedig Gyar­maton végezzenek. A tájékoztatással is gondok vannak. Már az egyesítés megszavazása után derült ki, hogy megyénkben nincs szükség ágyszám csökken­tésre, sőt a meglévők nem ké­pesek ellátni az igényeket. Ilyen körülmények között mi szükség volt a fúzióra? Egy­irányú tájékoztatást kaptunk és ráadásul mindent mi tu­dunk meg utoljára. A vásá- rosnaményi önkormányzat kész arra, hogy együttmű­ködjön a két kórház üzemel­tetésében, de abba semmilyen körülmények között nem egyezhet bele, hogy a beregi térség lakóinak érdeke a kór­házak összevonása miatt sú­lyosan sérüljön. Százmillión felöl osztottak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom