Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-27 / 22. szám

A békesség otthona Az otthon ajtaján belépve kellemes meleg és csönd fogad minket. Az azonban hamar kiderül, korántsem lakatlan az intézmény. A virággal díszített folyosóról nyíló szobákból halk beszélgetés szűrődik ki. Az itt élő idős emberek ebéd utáni sziesztájukat tartják. Mint azt Ruska Tamásnétól, a Szociális Otthon vezetőjétől megtudtuk, a ház 1992-től bentlakásos intézmény­ként, 1994-től pedig szociális otthonként működik. Gyermekcentrikusabb nevelés Az általános iskola pedagógusai nyugodtan járkálnak a folyosón, körülöttük több száz kisdiák szaladgál. Tanít­ványai körében megérkezik Lucza János igazgató is, és miután megszólal az órára hívó csengő, az irodában ülünk le beszélgetni. Jelenleg harmincegyen lak­nak bent, napközben mégis telt ház van. Sokan élnek a lehetőséggel, és a délelőttök, délutánok jó részét a tágas tár­salgóban töltve csak este tér­nek haza saját otthonukba. Az intézmény fekvőbetegeket nem fogad, csak a már benn­lakók ilyen irányú ápolását tudják megoldani. A szociá­lis otthon nemcsak a bentla­kókat látja el, de házigon­dozást és nappali szociális el­látást is vállalnak. A hétköz­napokon minden délben har­mincöt idős embernek viszik házhoz a meleg ebédet. Csendesen megyünk végig a folyosón, nehogy megzavar­juk valaki délutáni pihenését. Az első nyitott ajtónál egy pil­lanatra megtorpanunk, mert kiderül, nem mindenki tölti üldögéléssel az időt. Míg az egyik asszony az ágyat igazít­ja, lakótársa kefével súrolja a szőnyeget. Lenne, aki takarít­son. ők mégis jobban szere­tik, ha két kezükkel teremtik meg a tisztaságot. A követ­kező szobában négy idős asszony ül, ölükben kézimun­ka. Szívesen fogadnak min­ket, lesz végre kivel beszélget­ni egy kicsit. Egymásnak már szinte mindent elmeséltek. Nagy Antalné Marika néniről hamar kiderül, hogy olvasni szeret leginkább. Ha csak te­heti, szemére illeszti az okul- lárét - ahogy ő mondja - és máris suhognak kezei között a lapok. Bár most éppen a re­formátus újságot tette le, min­denféle kiadványt szívesen átolvas, megnézeget. A legré­gebbi lakó, Varga Sándorné Mária néni még akkor került az otthonba, amikor az még régi helyén működött. Szerinte talán az övéké a legjobb szoba az egész otthonban. Természe­tes, hogy nem értenek mindig mindenben egyet, de hamar elül köztük a pillanatnyi vi­szálykodás. A kosztra senki nem panaszkodik, bőségesnek és változatosnak tartják, amit kapnak. Egyedül talán Mária néni küszködik néha kicsit ne­hezebben a falatokkal, a gyom­rának már kicsit fűszeresek az ebédek. Ilonka nénit leginkább a gyógyszer-áremelkedések bosszantják. Kétszer is műtöt­ték a lábát, gyakran van szük­sége tablettákra. A nyugdíjból nyolcvan százalék a gondozás­ra, ellátásra megy, a többiből mindenki maga gazdálkodik. Szeretettel köszönünk el egymástól - mint mondják -, jó volt kicsit megosztani egy kívülállóval a gondokat. Még benézünk Bihari Karcsi bácsi­hoz is, akinek szobája egy félreeső kis zugban van. Egye­dül lakja a helyiséget, ottho­nosan berendezkedett. Spórolt pénzéből nemrégiben színes televíziót vett magának, s éven­te egyszer eljut üdülni is. Örömmel idézi fel a harkályi és Balaton-parti pihenések emlékeit. Ha éppen nincs sem­mi kedvére való műsor a tévé­ben, akkor sem unatkozik. Mindennap biciklire ül és kör- bekarikázZa Kemecsét, s ha rossz az idő, akkor a szobában barkácsol, szenvedélyes óra- és rádiójavító hírében áll. Régi jóvágású úriembernek mond­ják, s erről magam is meg­győződhetek. Búcsúzáskor kezet csókol, a mihamarabbi viszontlátás reményében.- Az intézményben jelenleg huszonnyolc osztály működik, évfolyamonként három-három tanulócsoporttal. A legnehe­zebb helyzetben talán az első osztályosok vannak, akik kö­zül elég sok gyereknek nehéz­séget jelent az óvoda után be­illeszkedni az iskola rendjébe. Megkönnyítendő a dolgukat, a legkisebbek szülei eldönthetik minden évben, hogy a gyereket egész napos, félnapos vagy felkészítő jellegű, úgynevezett kiscsoportos szakra íratják be. Emellett működik három osz­tállyal egy kisegítő csoport is. Ez a fajta választási lehetőség azért is nagyon fontos, mert a kisdiákokat többféle módszer­rel tanítjuk az írás és olvasás tudományára. Létrehoztunk egy olyan kétéves osztályt is, ahol a kicsik hosszabb időn át tanulhatnak egy-egy anyagot, nem kell a megszokott ütem­ben haladniuk az eredeti tan­menet szerint. A harmadik osz­tályt azonban mégis ugyan­olyan felkészülten kezdhetik meg, mint hasonló korú társa­ik.- Mivel tudják színesebbé tenni az iskolai elfoglaltsá­got?- Számtalan szakkörünk és felzárkóztató tanfolyamunk * működik. Az iskola életében jelentős szerephez jut a sport és az ének-zene oktatás. Az in­tézetnek saját énekkara is van, akiknek tagjai szívesen bemu­tatják tudásukat különféle ren­dezvényeken. Már több éves múltra tekint vissza a „Kincs­kereső” műveltségi klubunk, melynek keretében gyakran szervezünk vetélkedőket a gyerekeknek. Nagy népszerű­ségnek örvend a tűzzománc- és a számítógépes szakkör is. Míg ez utóbbiban nemtől függetle­nül járnak a diákok, a tűzzo­mánc- inkább a lányokat köti le. A manuális foglalkozásokon mindig foglalkoznak gyöngy­A település lakóinak legna­gyobb megelégedésére decem­ber elején új pékség nyílt Kemecsén. A sütöde indulásá­ról az üzem vezetője, Nagy Já­nos beszélt, aki immár hu­szonnyolc éve dolgozik a szak­mában, az eltelt évek alatt megszámlálhatatlan kenyeret és kiflit kisütve.- Még alig telt el másfél hó­nap a próbasütés óta, de bizton állíthatom, hogy érdemes volt belevágnunk ebbe a kezdemé­nyezésbe. Már hosszú évek óta családi tradíció nálunk a pék mesterség, így adott volt, hogy mellettem vállal munkát a fiam és a feleségem is. Egyelőre csak egy műszakban dolgozunk, de terveink szerint április-május­tól átállunk a huszonnégy órás üzemre. Ez azt jelenti, hogy ebből az időből legalább húsz órát a kelesztő és a kemence mellett kell majd tölteni. Eh­hez már nem lesz elég a családi összefogás, újabb munkaerőket veszünk majd fel.- Mi az, amit leginkább ke­resnek a vásárlók?- A mindennapi kenyér mel­lett leginkább a kuglófot, kalá­fűzéssel, kékfestéssel és kézi­munkával.-Milyen terveik vannak erre az esztendőre?- Nagyon szeretnénk, ha a szakköri foglalkozások mellett beiktathatnánk a tanmenet­rendbe is a számítógépes okta­tást. Pályázatot nyújtottunk be, melynek segítségével pedagó­giai és technikai területeken szeretnénk haladást elérni. Cé­lunk ezzel, hogy minél gyer- mekcentrikusabbá váljon az oktatás és az iskolán belüli gyermeknevelés. Terveink kö­zött szerepel, hogy a diákokat kisebb csoportra osztva pró­báljuk meg elmélyíteni az an­gol, a német és az orosz nyelv- tanulás alapjait. Bár már most is tartunk délutáni foglalkozá­sokon görög katolikus, refor­mátus és római katolikus val- lású előadásokat, fontos előre­lépés lenne számunkra, ha a hitoktatást sikerülne beépíteni az órarendbe.- Az oktatás színvonala?- Azt hiszem, nem kell mást mondanom, mint azt, hogy az elmúlt év szeptemberében négy volt diákunk kezdte meg tanulmányait Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. A hozzánk járó gyerekek kilenc­ven százaléka mindig sikerrel veszi a későbbi akadályokat. csőt viszik, és perecből sem tu­dunk annyit sütni, hogy el ne fogyna. Talán azért is szeretnek minket az itt élők, mert megpró­báljuk a lehetőségekhez képest kímélni a pénztár­cákat. Arainkat úgy alakítottuk, hogy mindenki számára elérhe­tők legyenek. A városban járva természetesen mindig megné­zem a kenyérára­kat, sörülök, hogy legalább mi keve­sebbért kínáljuk a vásárlóknak.-Azt mondják, hogy egy jó pék­séget az jellemez, mennyi kenyeret sütnek napjá­ban.- Nem tudom, hogy e mérce szerint hol áll­nánk a ranglét­rán. Többféle ke­nyeret is készí­tünk, s ezekből naponta nyolc­Gondolnunk kell azonban a nehezebb képességű fiatalok­ra is. Nagy kihívást jelent szá­munkra egy olyan speciális 9- 10. osztály beindítása, ahol azok a diákok tanulhatnának tovább, akiket nem vettek fel középiskolába, vagy esetleg időközben abbahagyták azt. Ha itt továbbtanulnak a még iskolaköteles, tizenhat év alat­ti gyerekek, már bizonyos ala­pokkal jelentkezhetnek a kü­lönféle átképzésekre.- Ha jól tudom, gyakoriak az iskolában a különféle rendez­vények.- Ez így igaz. A legközeleb­bi rendzvényünket, mely az Interkulturális nap nevet vise­li, január 29-én tartjuk. Több olyan első-harmadik osztá­lyunk is van, ahol hátrányos helyzetű, cigány és magyar gyerekeket tanítunk. Nevelőik, akik nagy-nagy szeretettel gondoskodnak róluk, nemrégi­ben megnyertek egy pályáza­tot, melynek eredménye a már említett nap lesz. Erre az össze­jövetelre meghívtuk a kör­nyező iskolák olyan osztálya­it is, ahol hasonló képességű gyermekek tanulnak. A meg­nyitó reggel kilenc órakor lesz, s a délelőttöt a diákok vers- és prózamondó versenye, magyar és cigány kultúrát bemutató táncház, közös éneklés és kis­mesterségeket felvonultató ját­szóház színesíti. A rendezvény befejezéseként a gyerekeket egy közös ebédre látjuk ven­dégül. tíz mázsa kerül ki az üzletek­be. A pékárukból így összesen negyven-negyvenöt, míg a péksüteményből harmincfélét sütünk. Az oldalt írta: Sikli Tímea Fotók: Bozsó Katalin Friss kenyér a faluban Egyház­történet A megye régebb települé­sű falvai közé tartozik. A Nagysemjéni Kállay család birtokolta a területet a XIV. század első felében, azonban a XIV. század közepén az egyik Kállay-lány hozomá­nyaként a későbbi nevét erről a helyről felvevő Kemecsei család egyik alapítója, Mi­hály szerezte meg. Ettől kezd­ve csupa kisnemesi család volt a földbirtokok kisebbik részének tulajdonosa, a több­ségi rész viszont a Kemecsei család kezében marad... Mint az a ránk maradt ira­tokból kitűnik, a településen már 1722 körül is állt temp­lom, a római katolikus hívek építették. Később azt lebon­tották, s építőköveit felhasz­nálva kezdték építeni 1804- ben a még ma is álló refor­mátus templomot, mely 1809-ben készült el. A ter­vek megálmodója Gotfried Krisztián volt. A templom fa­lai vakolatlanok, s harminc­hét méter magas órapárká- nyos tornyát csak 1820-21 körül építette meg Pásztor István mester. A torony na­gyobbik harangját, mely öt­százharmincöt kilót nyom, Szénák László öntötte 1927- ben. A „kisebbik” harang súlya 249 kilogramm, s ezt Egri Ferenc öntőmester ké­szítette 1900-ban. A temp­lomban ötszáznyolcvan férő­hely van, a berendezés és a szószék klasszicizációs stílu­sú. Az 1898-ban Kerékgyár­tó István által felállított or­gona nyolc változatban szó­lal meg. A századelőn Keme­csén a feljegyzések tanúsá­ga szerint 1766 református és 1366 más vallású ember élt. A mai adatok szerint kétezer református és ugyanennyi más felekezethez tartozó hívő ember van a faluban. A szokásos istentiszteleteket leszámítva nincs nagy élet a református templomban, hi­szen éves átlagban mind­össze nyolc-tíz esküvőt, negyven keresztelőt és har­minc temetést tartanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom