Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

Fogyasztói árellenörzés Jégtorlódás K. Z. (Uj Kelet) — Nagyobb folyóink, így a Tisza, a Túr, a Kraszna és a Szamos teljes megyénkbeli szakaszukon befagytak — tájé­koztatta lapunkat Illés Lajos, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályának vezetője. — A jég vastagsága 15-20, egyes helyeken 25-30 centiméter. Semmiképen sem ajánlatos ennek ellenére a folyókon kor­csolyázni, hiszen a víz nem egyenletesen fagyott be. Az idő­járási viszonyok miatt a Szamoson a csengeri hídnál, vala­mint Tunyogmatolcs és Nábrád térségében kisebb jégtorló­dások alakultak ki. A közeljövőben a jéghelyzetben jelen­tősebb változás nem várható. Hogy megbecsüljék ••• Megyei krónika 1997. január 3., péntek Tervekkel telve Szálkán A német kisebbség már a választásra készül A megyében 49 kisebbségi önkormányzatot hoztak létre a választások során, amelyből 46 a cigány nemzetisé­gű, valamint egy-egy a német, a szlovák és az örmény kisebbség képviseletét látja el. Az utóbbi kettő a megye- székhelyen, míg a német önkormányzat Mátészalkán működik. Az elmúlt évi eredményekről és az idei tervekről a szálkái Német Kisebbségi Önkormányzat el­nökét, Konczili Vendelt kérdeztük. Palotai István (Uj Kelet) Roppant okos és a dolgok mélyére látó döntés volt a gép megvétele... Ebben a szörnyű, lakástalan világban, ebben a szegénységben vannak olyan rétegek, amelyek még csak nem is remélhetik, hogy vala­ha lakáshoz jutnak, részük a nyomor, a csövezés és a haj­léktalan életmód, a testi-lelki elesett ség. Rajtuk kíván segíteni ez az új masina, és a hozzá kigon­dolt bölcs lakásépítési konst­rukció, rajtuk, akiknek eddig semmi reményük sem volt... A gép egy modern „vá­lyogvető” masina, azzal a nagyon is lényeges különb­séggel, hogy a földhöz vala­milyen eljárással cementet kever, és így a kapott építő­anyag szilárdságában és tartósságában vetekszik az égetett tégláéval. Az elképzelés szerint a gé­pet azok a családok kapnák kölcsön, akik vállalják, hogy maguk elkészítik a szükséges téglamennyiséget, és fel is építik házukat. Külön érde­kessége a tervezetnek, hogy ez időre munkabért is kapná­nak, ami végül is logikus, ha higyelembe vesszük, hogy a kész házakban csak bérleti jogviszonyt biztosítanak a dolgozók számára! Ez azon­ban roppant fontos azért, mert így—bérlőként—nem marad rájuk a karbantartás sokszor nagyon is költséges kötelezettsége. Az elképzelés szerves része az a remény is, hogy az így, a saját kezükkel gyártott és épített házakat nem rongál­ják majd, sőt védeni fogják azok állagát... A magam részéről minden­esetre alig várom, hogy meg­kezdődjön az ez irányú szer­vezőmunka, és az első jelent­kezők lefoglalják a gépet. Hallatlan jelentősége van ennek a kezdeményezésnek, hiszen végre a rászorultak kissé a maguk kezébe vehe­tik saját sorsukat, és bebizo­nyíthatják, hogy valóban rajtuk kívül álló okok miatt kerültek az élet perifériájá­ra, és valóban vágyják, akar­ják a változást. Sőt! Elémennek annak, és két kezük munkájával szaba­dítják meg önmagukat, mint Münchausen báró, amikor a saját hajánál fogva rántotta ki magát a láp rabságából... Lehet, sőt, nagyon valószí­nű, hogy eleinte csak a víz lesz bent ezekben a házak­ban, de aztán minden beke­rülhet később. A közművek és a szakipari munkák fedeze­téül pedig adott esetben a szociálpolitikai hozzájáru­lás szolgálhat. A konstrukció remek. Vé­gül is ugyanannak a gondo­latnak a jegyében fogant, mint a közmunkák rendszere a munkanélküli-ellátásban, és mint olyannak, megtartó, sőt, mondhatni nevelő, az ér­telmes munkára való kondi­cionáló hatása van. Ez a jövő nagy menedéke, amely sok­kal inkább szolgálja az em­bert, mint az ingyen való ke­nyér és a tömegszállás. A többi most már valóban rajtuk múlik. A rászorultakon! Letter György (Új Kelet) — Két évvel ezelőtt azzal a céllal fogalmazódott meg ben­nünk a kisebbségi önkormány­zat igénye, hogy elsősorban is a német nyelv oktatását segít­se, illetve a kulturális hagyo­mányok ápolását keretbe fog­ja a kelet-magyarországi régi­óban. Ezen túlmenően, földraj­zi adottságainknál fogva is adott a feladat a szomszédos országok, Románia, Ukrajna és Szlovákia német nemzetiségé­vel való kapcsolattartásra. A mátészalkai önkormányzat képviselő-testülete éppen a legutóbbi ülésén megállapo­dásban rögzítette a kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködést. Itt, rajtunk kívül még a cigányok alakítot­tak nemzetiségi önkormányza­tot. Lényegében az eddigi gya­korlat kapott írásos formát, Berki Antal (Uj Kelet) Gyerekkorában nem volt ott­hon se zongorájuk, se piánínó- juk, de a zene szeretete nem is­mer akadályokat. Vonzódott a billentyűs hangszerekhez, és ha már zongorázni nem is tudott megtanulni, megismerkedett a harmonikával. Kezdetben nyúz­ta, gyötörte a szerencsétlen hangszert, majd a dolgok rend­je és módja szerint komolyan nekilátott a tanulásnak. Ma osz­tályvezető főorvos Kisvárdán dr. Novák Miklós. Szülész-nő­gyógyász, de a harmonika most is egyik éltető eleme. Rendsze­resen fellép a muzsikáló orvo­sok koncertjein. — Prózai oka van annak, hogy nem zongorázni tanultam. Édesapám katonatiszt, és ez a pálya sem akkor nem jelentett, sem most nem ad gondtalan éle­tet művelőjének. Soha nem volt annyi pénzünk, hogy egy zon­gorát vagy pianínót vegyünk. Es valahogy így lett a zongora helyett harmonika. Annak ide­jén Miskolc mellett laktunk, és a városban több kiváló harmo­nikatanár működött. Először77- hanyi András tanított, később pedig Jánosi József lett a mes­terem. Nagyon megszerettem a hangszert. Előbb csak komoly­zenét tanultam, aztán jött a könnyűzene, ami mint fiatalem­bert, nagyon érdekelt. — A laikus általában azt hi­szi, hogy a harmonikázás kizá­rólag könnyűzenét jelent. Van komolyzenei irodalma is? — Hogyne. Nemcsak valami­féle kísérő hangszerként veszi számba az úgynevezett ko­molyzene, de önálló művek so­rozata íródott harmonikára. Lé­teznek speciális koncertharmo­nikák is. — A pályaválasztás előtt gondolt arra, hogy hivatásul választja a muzsikálást? — Nem volt ilyen. Mindig is érdekelt az orvoslás, bár igazán nem tudnám megmondani az okát. Gyerekkoromban inkább amely tartalmazza a költségve­tési támogatástól kezdve a szak­mai segítségnyújtást is. Az eredményeinkből néhá­nyat megemlítve: az 5. Sz. Ál­talános Iskolában kulturális csoportot hoztunk létre, a gye­rekek nagyon ügyesen beleta­nultak a német folklór anyagá­ba, nagyszerűen táncolnák. Az együttes vezetői, oktatói: Vígh Ottóné, Konczili Vendelné és Szapszon Lászlóné pedagógu­sok. Ők Pécsett gyarapították az eddigi tudásukat, s hogy nem keveset tanultak ott, az a gyerekek munkáján mérhető le igazán. Velük nem vallottunk szégyent Ausztriában sem, amikor Ried im Innkreis város­ban vendégszerepeltünk a test­vériskola fennállásának 125. évfordulója ünnepségén. Ez számomra is nagy élményt, nem várt elismerést jelentett, mintegy 1500 ember előtt ve­erdész szerettem volna lenni, ta­lán azért, mert erdős környezet­ben éltünk, de az sem volt ko­moly. Amikor döntenem kellett, az orvostudományi egyetemre jelentkeztem. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy tizenöt éves koromban bekerültem a Ki mit tud?-on a megyei döntőbe, és onnan nem sikerült továbbjut­nom. Ez meglehetősen elvette a kedvemet, egy időre még a gyakorlást is abbahagytam. —Az egyetemi évek alatt tel­jesen mellőzte a muzsikálást? — Nem teljesen, de az már csak szórakozás volt. Inkább csak bulikon játszottam. Vég­zés után a nyíregyházi kórház­ba kerültem, és Szabó Gyuszi szervezett be a muzsikáló orvo­sok közé. Nagyon hiányzott a zene, és örömmel csatlakoztam a csapathoz. — A betegei tudják önről, hogy muzsikus? — Míg Nyíregyházán dol­goztam, azt hiszem, tudták. In­kább csak érdekesnek tartották, hettem át Felső-Ausztria mi­niszterelnökétől az Ifjúság Szolgálatáért kitüntetést. A tánccsoporttal ellátogat­tunk még a romániai Fényre, de Kárpátalján is megismerhettek bennünket. Október 31 -én em­lékezetes fesztiválon léptek fel táncosaink Mátészalkán, a Szé­chenyi Általános Iskolában, ahol több külföldi csoport mel­lett vendégül láttuk a duna- haraszti együttest és zenekart. A tantestületünk Alsó- Ausztriában járt a helyi peda­gógiai intézet meghívására, ellátogattunk többek között a híres melki apátságba is. A Duna Menti Sváb Alapítvány a német nyelvtanfolyamokhoz nyújt nagy segítséget, de ha­sonló támogatást kapunk a né­met Goethe Intézettől is, s még sorolhatnám az eredményeket. Telve vagyunk terveinkkel is, felnőtt-tánccsoportot szerve­zünk, sőt az sem titok, hogy a város valamennyi választási körzetében jelöltet szándéko­zunk indítani a következő vá­lasztáskor. Úgy érzem, Máté­szalka lakói szimpatizálnak működésünkkel, elképzelése­inkkel, s azzal a munkával, amelyet eddig végeztünk. de különösebben nem befolyá­solta őket. — A család mit szól ehhez a hobbihoz? — Két fiam szívesen zongo­rázik, a feleségem meg tűri hár­munk klimpírozását. Azt hi­szem, a gyerekek nem akarnak zenészek lenni, de időnként nagyon komolyan gyakorol­nak. Szeretik a zenét is, meg a hangszert is. — Ön szerint mi az oka, hogy az orvosok ilyen mértékben vonzódnak a művészetekhez? —Még soha nem gondolkoz­tam el ilyesmin. Nem hiszem, hogy csak orvosok vesznek ke­zükbe valamilyen hangszert vagy ecsetet. Ázt gondolom, más értelmiségiek is szívesen művelik a művészetek valami­lyen ágát. Az biztos, hogy ne­kem sokat segít a zene és a hang­szer. Nemcsak pihentet, de az ujjaim is könnyebben mozog- naik, ami egy olyan manuális szakmában, amit én művelek, elengedhetetlen. Zseniális áremelés Kézy Béla (ÚjKelet) Újra drágább a benzin. Ez igazából már szinte napi hír a lapok hasábjain. Igaz, hogy mostanra árcsökke­nést jósoltak az illetékesek, de ez azok miatt a fránya világpiaci árak miatt nem lehetséges — mondják most. Azt is bejelentették, hogy a mostani drágulás nem is a világpiac miatt van. Ennek oka a jövő évi költségvetésben meghatá­rozott járuléknövekedés — nyilatkozta a sajtónak Cseh Béla, a Mól vezérigazgató­helyettese. A nyilatkozat­ból az is kiderül, hogy az üzemanyagok és a fűtőolaj állami adóterhek nélküli ára 40—50 forint, állambá­csi pedig már 85—120 fo­rintot nyúl le a fogyasztók által fizetett forintokból az új évben. A részletek is so- katmondóak. Az ólmozat­lan — azaz környezetkímé­lőbb — benzin fogyasztási adója 41,30-ról 48,30-ra, tehát 17 százalékkal emel­kedik, az ólmozotté ezzel szemben 13,4 százalékkal nő. A régebbi ideológia, miszerint legyen olcsóbb a környezetet kevésbé káro­sító üzemanyag, mára kor­mányberkekben idejét múlta, lúszen már nagyon sok a katalizátoros autó, s nekik is szükségük van benzinre, lehet hát sarcolni tulajdonosaikat. Ezért a 98 oktános ólmozatlan benzin nyugodtan lehet drágább ólmozott társánál. Az meg különösen fur­csa, hogy a tüzelőolaj fo­gyasztási adóját emelték, majdnem 23 százalékkal. Mindehhez jön a 20 száza­lékos áfa, a másfél százalé­kos készletezési díj, a szin­tén ugyanennyit taksáló környezetvédelmi hozzájá­rulás, meg a 12 százalék körüli útalap (amiből ki tudja mennyit használnak valóban erre a célra, való­színűleg csak egy részét a befolyt bevételnek). Ahhoz aligha kell matematikai zseninek lenni, hogy végig­gondoljuk: a most is igen jelentős szállítási költségek hogyan fognak nekilódul­ni, hiszen enélkül az eme­lés nélkül is jelentős tarifa­növelést terveztek a fuva­rozók. Ez pedig minden ár­ban —beleértve a tejét meg a kenyérét is — jelentkez­ni fog. A gázolajár-válto- zást a mezőgazdasági ter­melés költségeinek — s emiatt a termékek árainak — növekedése követi majd. Még ma is sokan fű- tenek olajjal a fóliákban, így nem nehéz megjósolni, hogy a zord tél, meg a fűtőolajár-emelés milyen primőrárakat fog eredmé­nyezni. Hogy többe kerül majd a mentőautók, az au­tóbuszok, a rendőrautók üzemeltetése, ez is termé­szetes. Ezeknek ugyanis menniük kell, míg az állam­polgárok valamicskét talán még tudnak csökkenteni benzinköltségeiken. S le­het, hogy az állami autók többletköltségeire még ke­vés is lesz a fogyasztási, meg mindenféle adónöve­lés, amit az üzemanyag- árakra most megint rárak­tak. Ez aztán a zseniális an­tiinflációs politika! Orvosok a művészetben Dr. Novák Miklós, a koncertező harmonikás

Next

/
Oldalképek
Tartalom