Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-20 / 16. szám
1997. január 20., hétfő Kultúra A próbák igazgyöngyei Gyöngyöcske és három Kinder tojás Némely táncos produkción az ember eltöpreng: a táncot látja, avagy a táncost. A Nyírség táncegyüttes tagjai aligha hagynak kétséget a nézőben: merthogy a színpadon valami csodás harmóniában jelenik meg mindkettő, jottányit sem engedve a szellem efféle játszadozásának. A nyírségesek újból kiállították mesterleveleiket, ezúttal a január 10-12. között megrendezett XIII. Országos Szólótáncfesztiválon. A békéscsabai megmérettetés a hazai néptáncmozgalom egyik fokmérője, mondhatni a legjobbak seregszemléje és versenye. A tizenharmadik a szólótáncfesztiválok sorában nem jelentett babonát a táncosoknak, így a Nyírség tánc- együttes szép számmal döntőbe jutott tagjainak, sem a rendezőknek, sem pedig a szakmai zsűrinek. Ez utóbbi értékelése szerint kiugróan magas színvonalú volt a fesztivál. Ebben az évben különösen sok fiatal tehetség bukkant fel a békéscsabai ifjúsági ház színpadán. A fesztiválon tíz Aranysarkantyút és ugyanannyi Aranygyöngyöt osztott ki a zsűri, amelyből összességében hatot a Nyírség táncosai kaptak meg. Első ízben heten érdemelték ki az Aranysarkantyút, míg a hölgyek közül hatan az Aranygyöngyöt, köztük Spisák Krisztina és Stréger Annamária, mindketten a Nyírség táncegyüttes tagjai. Rajtuk kívül még négy nyíregyházi táncosnak sikerült az áhított díjjal hazatérnie, akik ugyancsak nyírségesek. Dániel Imre harmadszor is kiérdemelte az Aranysarkantyút, ez pedig az Örökös Aranysarkantyús táncos elismerést jelentette számára. Hasonló eredménnyel dicsekedhet Papp Judit és Szilágyi Zsoltné Újlaki Marianna is, akik mostani szereplésükkel feltehették táncos pályafutásuk koronáját: az Örökös Aranygyöngyös táncos cím birtokosai lettek. Másodszor kapta meg az Arany- gyöngyöt Demarcsek György- né Rozman Zsuzsanna. A Nyírség táncosai külön- díjakban is részesültek, így Szilágyi Zsoltné Újlaki Marianna és Spisák Krisztina a fesztivál résztvevői által megszavazott legjobb táncos címet érdemelték ki. Marianna ezenkívül a néptánc hiteles tolmácsolásáért a Martin György Szövetség díját is megkapta, sőt Marsi János gyomaend- rődi cipészmester különdíját is, egy, a lábára készítendő táncos cipőt. A fiúk közül a csizmának Dániel Imre örülhetett. A Békés Megyei Napnak a fesztivál idején megjelenő számában a főszervező Mli- nár Pál, szintén Örökös Arany- sarkantyús, a békéscsabai Balassi Néptáncegyüttes művészeti vezetője nyilatkozatában többször is példaként említette a Nyírség Táncegyüttes közösségét, tudását, s az ország évek óta legjobb együttesének nevezte. Az is egyfajta elismerésül szolgált, hogy a fesztiválon a nyíregyháziak művészeti vezetője, Szilágyi Zsolt (szintén Örökös Aranysarkantyús) a zsűriben foglalhatott helyet. Már itthon, Nyíregyházán, az Alvégesi Művelődési Ház próbatermébe pillantva hamar érthetővé válik az amatőr csapat sikerének titka: a kemény munka igazgyöngyei itt fényesednek arannyá. Szilágyi Zsoltrté Újlaki Marianna: - Nagyon örülök az Örökös Aranygyöngy címnek, a táncosok között ennek igazán nagy értéke van. A Nyírségben 1983-tól, 19 éves koromtól táncolok, s a mostani szereplés a táncos pályám végét jelenti egyben. A táncnak, az együttesnek nagyon sokat köszönhetek, többek között a férjemet is, merthogy itt ismerkedtünk meg. Az első két szólófesztiválon ő volt a kísérőm, most viszont Bistey Attila, az Igrice Táncegyüttes vezetője volt a párom, aki ugyancsak a Nyírségben nőtt nagy táncossá. A férjem a zsűri tagjaként „figyelt bennünket”. Ha már hármunkról szóltam, megemlíthetem, mindhárman A Népművészet Ifjú Mesterei vagyunk. Szeretném megköszönni ezúton is Szilágyi és Újlaki nagymamának, hogy a három unoka nevelésében ők többet vállaltak, mint sok más nagyszülő. A nagykállói Körösi Csorna Sándor Általános Iskola a munkahelyem, matematikakémia szakos tanár vagyok. Papp Judit: — A nyíregyházi tanárképző főiskolán kerültem kapcsolatba a tánccal, teljesen véletlenül. Az utánpótláscsoportból egy év után már a nagy együttesbe táncolhattam, sőt a női tánckar vezetője is voltam egészen 1996. június végéig, a baba megszületéséig. Nagyon sok élményt kaptam a tánctól, s most, az Örökös Aranygyöngy birtokosaként és az aktív táncot befejezve, az öröm mellett óriási űrt is érzek. Mi lesz ezután, hogyan telnek majd napjaim? A kislányom, Hóra minden bizonnyal ad majd elfoglaltságot, bár ő igazán aranyos baba, a három napot most is a táncosok ölében töltötte Békéscsabán. A fesztiválra nagyon készültem, illetve készültünk Dániel Imivel, mivelhogy ő volt a kísérőm. A tánctól, az együttestől nem szeretnék végleg elszakadni. Munkahelyem az újfehértói Vasvári Pál Általános Iskola, jelenleg gyeden vagyok. Dániel Imre: - Tizenhét éve Tiszafüreden, nyolcadikosként próbálkoztam meg a néptánccal, majd középiskolásként Nyíregyházára kerültem a Vasvári Pál Gimnáziumba. Én még a „régi” Nyírségben kezdtem, majd a főiskola együttesével fuzionálva ismerkedhettem meg Demarcsek Gyuriékkal. A Nyírség fejlődése innentől számítva töretlen volt, emlékszem az első külföldi utunk sikerére, s aztán részese lehettem az együttes évenkénti világjárásának, a kétszeres Ki mi tud?-győzelemnek, s úgy érzem, a legutóbbit sem kell szégyellnünk. Volt, és persze van is nehéz időszak az együttes életében, de ez ideig sikerült a problémákon felülemelkednünk. Magam például egy súlyos közlekedési baleset után sem adtam föl, sőt éppen a tánc adott erőt a gyógyuláshoz. Az Örökös Aranysarkantyús táncos címre büszke vagyok, de én inkább az együttesben, a közösség megtartó erejében hittem és hiszek, ezért is van, hogy csak később vállaltam a személyes megmérettetést. Demarcsek Györgyné Rozman Zsuzsanna: - Az együttesben 1985-től táncolok, mint közülünk oly sokan, én is a tanárképző főiskolán szereztem tudomást a táncpróbákról. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, s a néptánc az életünk teljes meghatározójává vált. Az örökös próbák, a fellépések, a tánc tanítása stb. szinte alig hagyott időt a magánéletre, a családra. A tánc az életformánk. Jómagam 1991-ben mutatkoztam be a békéscsabai fesztiválon, akkor kaptam meg az első Aranygyöngyöt. A Népművészet Ifjú Mestere vagyok. Időközben három gyermek édesanyja lettem, így hat év elmúltával állhattam ismét a csabai közönség elé. Nagyon örülök a másodszori sikernek. Mindez a Demarcsek és a Rozman nagyinak is köszönhető, amennyi segítséget a gyermeknevelésben és minden másban nyújtottak-nyúj- tanak nekünk. A legkisebb unoka legutóbb így dicsekedett a nagyiknak: Tudjátok mit kaptunk? Egy gyöngyöcskét és három Kinder tojást! Stréger Annamária: - A Nyírség Táncegyüttes utánpótláscsoportjában 1986-ban kezdtem el táncolni, a nagy együttesnek pedig hatodik éve vagyok tagja. A csabai fesztiválon ez a második próbálkozásom volt, mint általában a legtöbbünknél, az első afféle tűzkeresztségnek számít. Természetesen nagyon örülök az Aranygyöngynek, s számomra akár születésnapi ajándéknak is felfogható, hiszen éppen akkor töltöttem be a huszonegyedik évemet. Jelenleg a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola másodéves hallgatója vagyok, a gazdálkodási szakon. A fesztiválra is igyekeztem alaposan felkészülni, de emellett a vizsgákkal is meg kellett és meg kell birkóznom. Spisák Krisztina: - A fesztiválon a Bodrogközi táncokat mutattam be, nem véletlenül, hiszen a Bodrogköz a szűkebb hazámat jelenti. Mindemellett nagyon megszerettem Nyíregyházát, az egri főiskolát is a Nyírség Tánc- együttes miatt cseréltem a nyíregyházira. Elég régi táncosmúltra tekintek vissza, 1982-től Sárospatakon, majd Sátoraljaújhelyen táncoltam a Bodrog, illetve a Hegyalja együttesekben, s aztán sikerült a végső cél: a Nyírség tagjának lenni. Nem csalódtam a csapatban, sőt őrüle- tes jó közösségnek tartom! A fesztiválról: csodálatos élményeket szereztem, jó volt a táncosok nagy táborában három napig élni, tanulni, tapsolni, drukkolni, barátokra lelni. A különdíj, a táncosok elismerése meglepett, majdnem elbőgtem magam. Nagyon szeretem a munkámat, a gyerekeket: a nyíregyházi Krúdy gimnáziumban tanítok angolt. Tavaly két egyetemre is jártam, az egyiket befejeztem, a KLTE- n pedig most is tanulok. Emellett a Kállai kettős utánpótlását is irányítom, s a Nyírség női tánckarának a vezetője is vagyok. Szóval, ég a gyertya rendesen... De ez az életem! Az oldalt írta: Lefler György A felvételeket Bozsó Katalin készítette Szilágyi Zsoltné Újlaki Marianna I Papp Judit és Flóra I Dániel Imre Demarcsek Györgyné Rozman Zsuzsanna I Streger Annamária I Spisák Krisztina