Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-20 / 16. szám

1997. január 20., hétfő Hazai krónika Tárná völgyi György hétfői jegyzete Hatvanötnél bevégezzük... ...legalábbis a statisztika szerint, és főképp mi, férfiak. Hatvanöt év ugyanis a mai magyar férfinépesség szüle­téskor várható életkora. Idevágó adatot nem ismerek, de itt, nálunk, Szabolcs-Szatmár-Beregben minden valószí­nűség szerint még 65 év sincs... E téren előrébb járunk, mint az ország számos területe. Elöl állunk: közelebb a gödörhöz. De baj nincs, lényegében minden rendben van. Szüle­tünk, élünk, meghalunk. Tanulunk, dolgozunk, meghalunk. ... Hogyan? Kimaradt valami? A nyugdíjas évek? Bi­zony kimaradt! A férfiak nyugdíjkorhatára 65 évre emel­kedik. Roppant praktikus, hiszen a nyugdíjasbúcsúztatót egybe lehet kötni a halotti torral. Morbid? Az ám! Legalább annyira, mint a magyar egészségügy (lehet így nevezni egyáltalán?) vezetésének gondolkodásmódja. Ami azonos természetesen a magyar kormányéval. És az a lényege, hogy mindent bele, előre, irány Európa, hajts, magyar, feszülj neki, ha beledöglesz is időnap előtt. Azaz: a rettenetes tényt, hogy a halálozá­si számaink sokkal közelebb állnak egy afrikai országé­hoz, mint a vágyott Európához, abszolúte mellékesnek tekintik. De legalábbis harmadrangúnak. Teljességgel érthetetlen például az olyan fafejűek számára, mint az én öreg barátom. Kéthkedy bácsi:- Árulja el nekem valaki, öcsém: minek rohanunk annyira Európa felé, ha már biztos, hogy úgy járunk, mint a maratoni hírnök? A célban végünk! Tocsikkal megjártam... ...egy kicsit. Ma egy hete róla, pontosabban az Ügyről elmélkedtem egy sort, s azt kérdezgettem, hol van T. M. Erre mit tesz a sors, meg a jogi praktika: még aznap beje­lentik, hogy T. megszólalt, visszavonta vallomásának egy részét. Aztán az egészet. Akkor nem is az volt a gondom, hogy miért hallgat T. M. hanem hogy miért hallgat a sajtó, miért e csend? Csak nem valami elkenés jellege van a dolognak? S ha ezt kér­dem, azt kell mondanom: mégsem jártam meg Tocsikkal annyira. Ugyanis a hosszú hallgatásnál ékesszólóbb bL zonyítékát adta a hölgy - és a mögötte állók - annak, hogy nemcsak jelen idejű elhallgatás van, hanem múlt időben is lehet hallgatni. Sőt, visszamenőleg! Visszavonjuk a vallomás egy részét, amiben véletlenül, kábult mámorban kiejtettünk bizonyos neveket. Aztán visszavonunk a világon mindent, mert rájövünk (valaki figyelmeztet?) milyen ostobán is fest, ha csak a vallomás egy részénél álltunk gyógyszer hatása alatt. De ne ezen csemegézzünk, T. Olvasók! Ez ezeréves trükk a perekben, egy időben visszavont vallomás zavart okoz, s a zavar adott esetben a megvádolt kezére játszik. Gondoljunk arra inkább, hogy vajon miért tart ilyen soká a nyomozás? Mit keresnek oly buzgón a zsaruk? Mit ta­láltak? Mit nem találtak? S ha e kérdéseket tesszük fel, máris nyugodtabbak lehetünk: választ ugyanis nem ka­punk, tehát nem is idegesíthetjük fel magunkat azon, hogy már megint átvágtak bennünket. A nyugalom a hosszú élet (65 év) titka. Háromszázmilliis rablás ...történt, s a tettesek egy részét villámgyorsan elfog­ták. (Bravúr ez, meg kell hagyni, oda se annak az apró­ságnak, hogy a rablók a saját autójukat használták, s a kiraboltak leolvasták a rendszámot.) Amire oda kell fi­gyelni: rendőregyenruhában állították meg a pénzszállí­tó autót. Erről érdekes hírt olvastam: a pécsi piacon ol­csón lehet rendőregyenruhát venni. Ugyanis a leszerelt zsaruknak nem kell leadniuk a használt zubbonyt, nadrá­got, miegyebet. Sok mindenre jó egy levetett rendőregyenruha. Lehet a kertben használni: ásásra, permetezésre, madárijesztés- re, tolvajrémítésre. Lehet eladni is, akkor kiszélesedik a használhatóság köre. Kinek jutna eszébe ugyanis odaha­za pénzt rabolni, mondjuk az asszonyt igazoltatva. Az országúton ellenben kiválóan eleget tesz e célnak is. A pénzkísérőknek persze, megvan a szabályzatuk arra nézve, mi a teendő rendőrségi igazoltatásnál: ki sem nyit­hatják a golyóálló ablakot, csak felmutatják a papírjukat, miszerint a legközelebbi rendőrőrsön szabad kiszállni­uk. Az igazi rendőrök ennek engedelmeskednek is. Az álzsaruk pedig bíznak abban - be is jött -, hogy az őrök nem veszik komolyan a dolgot, és kinyitják az ajtót... így is történt. Rablóink tehát ismerték az emberi természe­tet? Lehet. De az is lehet, hogy nem tudták, hogyan is kellene viselkedniük szabályosan az őröknek. Ez utóbbi a valószínűbb. Nem voltak ezek olyan okos fiúk. Egy tíz­éves gyerek megmondja három krimi után, hogy saját kocsival ne menjünk rabolni... A lengyel államfő Budapesten Kwasniewski két napot tölt hazánkban MTI Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására hétfőn délelőtt kétnapos hivatalos lá­togatásra a magyar fővárosba érkezik Aleksander Kwas­niewski lengyel államfő. Budapesten azt várják a lá­togatástól, hogy újabb lendü­letet adhat a kétoldalú gazda­sági lehetőségek jobb kihasz­nálásának. A jelek arra mutat­nak, hogy Lengyelország és Magyarország között a straté­giai partnerség körvonalai raj­zolódnak ki, amely Budapest és Varsó euro-atlanti integrá­cióját egyaránt elősegítheti. Előzetes varsói nyilatkozatok szerint a lengyel fél a tárgya­lásokon elsősorban a Közép­európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) keretében zajló gazdasági kapcsolatok témáját veti majd fel. Aleksander Kwasniewskit vendéglátóján kívül fogadja Horn Gyula kormányfő és Gál Zoltán házelnök. A lengyel államfő programjában szere­pel egy találkozó Paskai Lász­ló bíborossal, a „Lengyelor­szág. Művészet 1945-96” című kiállítás megnyitása, valamint egy angol nyelvű előadás, ame­lyet az ELTE és a Magyar Kül­ügyi Intézet által közösen szer­vezett találkozón tart. Monitoring-szolgálat MTI A rádiózásról és a televízi­ózásról szóló törvény az Or­szágos Rádió és Televízió Testület számára előírja, hogy monitoring-szolgálat kereté­ben figyelje és elemezze az elektronikus médiumokban a közszolgálati rádiók és tele­víziók műsorait. A kísérleti jelleggel már működő szolgá­lat munkatársai azt vizsgál­ják, hogy érvényesül-e a vé­leménynyilvánítás és a tájé­kozódás szabadsága, a ki­egyensúlyozottság, az egye­temes és a nemzeti kultúra támogatása. Fehér Zsuzsa, az ORTT monitoring-szolgála­tot felügyelő igazgatója az MTI-vel közölte: a követel­ményeket az alkotmány, va­lamint a rádiózásról és a tele­víziózásról szóló törvény írja elő, tehát az elemzés szem­pontjait is ezek a törvények határozzák meg. A nemrég megkezdett munkáról el­mondta, hogy egyelőre a Ma­gyar Televízió, a Magyar Rá­dió és a Duna TV hírműsorait kísérik figyelemmel. A ké­sőbbiekben bevonják a kör­be a kereskedelmi és magán­televíziók, illetve -rádiók műsorait is. A rendszer több lépcsős: I I tagú szakértői, tanácsadói testület - amely­ben kutatók, tudósok, taná­rok, jogászok dolgoznak - állítja össze a végleges érté­kelő anyagot. Az ORTT igaz­gatója arról is szólt, jelenleg csak kis számú a belső, elemző részleg, amelynek munkájához külső, közvéle­mény- és médiakutató cégek tevékenysége kapcsolódik.­Megemlékezés a gettóról MTI A budapesti gettó fel- szabadulásának 52. évfor­dulója alkalmából - a közelmúltban felavatott Dohány utcai zsinagógá­ban tartott a Budapesti Zsi­dó Hitközség emlékező istentiszteletet. A megem­lékezésen több állam - így Oroszország és Né­metország - diplomáciai szinten képviseltette ma­gát. Megjelent a megem­lékezésen a magyar kor­mány és hazai pártok több képviselője. Zoltai Gusztáv, a Buda­pesti Zsidó Hitközség ügy­vezető igazgatója a túlélők nevében szólt a fiatalok­hoz. Hangsúlyozta: gene­rációjuk nemcsak a gettó borzalmait, de felszabadu­lását is átélte. Számukra nem az adott politikai kur­zus írja elő, hogyan és mi­nek nevezzék ezt a felejt­hetetlen napot, amelytől is­mét embernek érezhették magukat - mondta. Remé­lik, a fiatalok továbbadják az üzenetet: 1945. január 18-án a szovjet hadsereg katonái döntötték le a get­tó kerítését. Kardos Péter főrabbi az izraeli askenáz főrabbit idézte: fél évszázad után a mártírok emlékének kegyeletteljes megőrzé­sén túl nem azon kell ke­seregni, hogy mi történt, hanem örülni annak, há­nyán menekültek meg. Megbeszélés Újabb Hazafias Nép(nemzeti) front? MTI Kedden találkozik egy­mással Mizsei Zsuzsa és La­torcai János, hogy meg­beszélést folytassanak a Ke­reszténydemokrata Néppárt országos választmányának közös összehívásáról. A ta­lálkozó kezdeményezője Mizsei Zsuzsa, akit tavaly decemberben választottak meg az OV elnökévé, az MTI munkatársának vasárnap úgy nyilatkozott: ha mind- kettejük kézjegye szerepelne a meghívón, bárhogy is dönt jogerős ítéletével a bíróság, nem kerülne veszélybe a feb­ruár 1-jére tervezett ülés sza­bályossága. Mizsei úgy értékelte, hogy a KDNP országos el­nökségének szombati ülése a kompromisszumkészség és a megoldáskeresés jegyé­ben zajlott. Ezért döntöttek úgy, hogy bár a testület tag­jainak többsége szerinte to­vábbra is érvényesnek tart­ja a bíróságon megtámadott decemberi választmányi ülés határozatait, Latorcait is felkérik a meghívó aláírásá­ra. Elmondta: rögtön a hatá­rozat megszületése után fel­hívta Latorcai Jánost* aki egyelőre elzárkózott az OV közös összehívásától, és a meghívó aláírását feltéte­lekhez kötötte. (Mint arról az MTI is beszámolt, Lator­cai azt szeremé, ha a pártve­zetés visszavonná a felleb­bezést, és a választmány so­ron következő ülése a testü­let alakuló és egyben tiszt­újító ülése lenne.) Palotai István (Új Kelet) „Magyarország mély vál­ságban van, és ennek kezelé­sére alkalmatlanok a kormány által kidolgozott módszerek” - jelentette ki Pozsgay Imre, az MDF sajtótájékoztatóján. Pozsgayt Lezsák Sándor párt­elnök kérte fel, hogy segítsen az MDF tudománypolitikai, közoktatási és kultúrpolitikai programjának kidolgozásá­ban... Pozsgay Imre szívesen vállalta a feladatot, mert sze­rinte a kabinet módszerei „al­kalmatlanok a kulturális élet gondjainak megoldására”. Első olvasatra olyan ez a hír, mintha megzavarodott volna az MTI masinája, és össze- zagyválta volna a híreket. Az, amit mondott, rendben is vol­na, de ki mondta és hol? Ki­csoda kért fel kicsodát? Hát ilyen nincs... Pedig bizony van! A politikában semmi sem lehetetlen! Semmi! Végül is nincs a világon semmi baj Pozsgay Imrével, hiszen a rendszerváltás előtt ő volt a legmerészebb politikus, akit a magyar föld a hátán hordott. Dacolva „pártja és kormánya” akaratával, elment és beszélt Lakitelken, nem is szólva ar­ról, hogy a rádióban ő merte először elmondani, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, ha­nem népfölkelés. A rendszer- váltás egyik, ha ugyan nem a legsikeresebbb és legtisztes­ségesebb embere volt, egy da­rabig neki állt a zászló, mint köztársasági elnökjelöltnek, aztán fokozatosan kicsúszott lába alól a politikai hatalom, és magára maradt. Későbbi baloldali útkeresései is szim­patikusak voltak, azonban nem tanúskodtak nagy politi­kai szervezőerőről. Minden kísérlete dugába dőlt... Pozs- gayval nincs is semmi baj, csak éppen - első olvasatban — azt nem érti az ember, hogy kerül a csizma az asztalra, ho­gyan Pozsgay - ez az ízig-vé- rig baloldali ember (Lezsák Sándor felkérésére) abba az MDF-be. amelyik kettéválásá­val még centrista törekvéseit is kérdésessé tette, és mind a mai napig sokkal inkább jobb­oldali pártnak tűnik, mint pél­dául a soraiból kivált, és va­lóban a politikai középhez tar­tozó MDNP, a Néppárt. Ter­mészetesen az esetnek van egy nagyon is jól magyarázható vonulata: mégpedig egész egyszerűen az, hogy jönnek a választások! Az ugye nyil­vánvaló, hogy minden párt nö­velni szándékszik szavazói számát (kivéve, ha reálisan gondolkozik, az MSZP, ame­lyik úgyis „túlnyerte magát”). Csakhogy a pártoknak még idejekorán el kell dönteniük, hogy milyen bázisból - azaz melyik másik párttól - kíván­nak szavazókat elhódítani! Az előbb említett MDNP (Nép­párt), mint ismeretes, azokat célozza meg, akik eddig nem politizáltak, és jobbára még szavazni sem mentek el. Nem így a Független Kisgazdapárt és az MDF, amelyek immár nyíltan az MSZP és a baloldal szavazóbázisára törnek. Tor- gyán József éppen nyíregyhá­zi beszédében jelentette ki, hogy „a Kisgazdapárt nyitva áll a hajdani MSZP-tagok előtt, hiszen a bűnöket nem a párt egyszerű tagjai, mégcsak nem is a megyei vezetők kö­vették el, hanem a legfelsőbb vezetők”... Ha ehhez hozzá­tesszük a kisgazdák popula- rista - és így még akár bal­oldalinak is nevezhető — érvrendszerét, világossá vá­lik, hogy ezzel, az elégedet­len, csalódott, és nyomorban élő MSZP-szimpatizánso- kat, a párt eddigi tehetetlen­ségébe belefáradt munkás­pártiakat és a politikai válto­zások következtében outsi­derré váló baloldali érzelmű, de eleddig nem politizáló tö­megeket invitálja a búzaka­lászos pártcímer alá! Na­gyon úgy néz ki, hogy az MDF hasonlóképpen gon­dolkozik, azonban kissé mo- tiváltabban szeretne válo­gatni, és nem - általában - a csalódott baloldali szavazók voksaira fáj a foga, hanem az elmúlt alkalommal az MSZP- re szavazó értelmiségiekre! Ehhez pedig nincs is jobb és egyenesebb út, nincs alkal­masabb személy, mint dr. Pozsgay Imre! Az MDF po­litikája és a „pozsgaizmus” között még van is egy érint­kezési pont, amely mentén kialakíthatók az együttmű­ködés vonulatai, és ez nem más, mint a nemzeti gondol­kozásmód... Mindenesetre ez a „szere­lem” - minden bizonnyal — csak az első a váratlanok so­rában, hiszen a magyar bel­politikai erők polarizációja még korántsem fejeződött be. Kíváncsian várjuk tehát az újabb „nászokat”...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom