Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-17 / 14. szám

Eleven kövek II. Belváros—Kossuth tér Stevanyik András Ha megállunk Nyíregyhá­za főterén, tekintetünkkel vé­gigsimítjuk a sokat megélt épületeket, érezhetjük a tör­ténelem múlékony jelenvaló­ságát. Akit jó, vagy rossz sor­sa az ország északkeleti csücskébe vetett, minden bi­zonnyal megfordult ezen a téren. Ide hurcolták az elfo­gott Görgey Artúrt, itt bú­csúztatta hadba induló csapa­tait Horthy Miklós, vagy in­nen indult fél évszázada Rá­kosi Mátyás a baloldaliak nagygyűlésére. A tér köze­pén a múlt század végéig még a régi, egytomyos katolikus templom állt. Erinek elbontá­sa után emelték magasra 1902—1904 között a mai jel­legzetes apró téglákból kira­kott nagytemplomunkat. Az építmény bal oldali boltíve alatt egy kopottas márványlap idézi a szenthely építtetőjének, Samassa Jó­zsef egri érseknek a nevét, hz a Kossuth tér legrégebbi em­léktáblája. A katolikus templom és a vele majdnem egyidős Koro­na Szálló között nem is oly régen még konflisok (sze­mélyszállító lovashintók) vá­rakoztak, vásározók hangos tarkasága varázsolta zsibon­góvá e városrészt. A patinás szálló nemcsak a megfáradt utazókról gondoskodott, ha­nem a városlakók műve­lődéséről, szórakozásáról is. A bálok és mulatságok egy­befolyó tengerében mindig akadt néhány felejthetetlen, vagy emlékezetes kulturális program is. A közelmúltban felújított épület falán lévő emléktáblák Bartók Béla, Kodály Zoltán és Basilides Mária nyíregyházi vendég- szerepléseit örökítik meg. A rendszerváltásig még egy márványlap függött a szálloda falán, ez a Tanács- köztársaság direktóriumára emlékeztetett. Bár Kiss Ro­land kormánybiztos nem eb­ben az épületben teljesítette megbízatásait, kapcsolata később sem szűnt meg a vá­rossal, hiszen bő negyedszá­zaddal később, mint szociál­demokrata államtitkár láto­gatott hozzánk. Atellenben a városháza főépülete valóságos gyűjtő­helye a helytörténeti emlé­EZ EPliLKTBEN TAsní'ír '?■>><<> mTkí.íf }>r >1 Zt £<. Mm m í 4 » xz&ku v tfXPmi,? t a ? a n a i KODÁLY ZOLTÁN 1926 NOVEMBER C» W * aessRNiret huk.ha<íy*k kát jcn A DiUMAT bAUÍIKf::, MÁS!.’. ShfcKEUfÉ - 197? BECEMBEB 16 ­kéknek. A közigazgatási köz­pont kétlépcsős felépítésére utal az 1968-ban elhelyezett emléktáblái Mellette egy dí­szes kivonat olvasható az V. Ferdinánd császár és magyar király által kibocsátott városi privilégiumlevélből. A táblát 1987-ben avatták. Egy másik tábla a megyeszékhellyé vá­lás évfordulóját örökíti meg. Itt találjuk az Inczédy Györgyre — első polgármes­terünkre — emlékeztető lapot és megyénk nagy szülötté­nek, I^óricz Zsigmondnak táb­láját isTNéhány lépésre innen, az épület Bethlen Gábor utcai homlokzatán egy különleges, kétnyelvű márványlap, a hí- res-hirhedt tiszaeszlári per­nek (1883) és a perben fon­tos szerepet vállaló írónak, Eötvös Károlynak állít emlé­ket. A közeli szerkesztő­ségben a Kelet-Magyarország fájdalmasan korán elhunyt munkatársának, Sipkay Bar­nának állítottak emléklapot (1971). Nemrég avatták fel a me­gyeszékhely legújabb bevá­sárlóközpontját, a Metropol üzletházat. Hajdanában e he­lyen állott az első városháza, s itt született híres festőnk, Benczúr Gyula is. Néhány festménye megtekinthető mú­zeumunk állandó kiállításán. Sajnos a sok vihart kavart üz­letépítés után még nem jutott idő, sem hely arra, hogy a ne­vezetes emlékjelet visszahe­lyezzék az épület falára. A tér közepét Kossuth La­jos szobra uralja 1912 óta. Az avatási ünnepségen jelen volt és beszédet mondott a szabadságharc hősének fia, Kossuth Ferenc politikus is. A szobrot a közelmúltban fel­újították és megszépült a kör­nyezete is. Még egy művé­szeti alkotásról kell megem­lékeznünk rövid sétánk befe­jezésekor. A parkban talál­ható Nagy Sándor szobrász- művész 1974-ben leleplezett műalkotása: az örökváltság- emlékoszlop, a helyi tirpák közösség hatalmas áldozat- vállalására utal. Negyedszázada még villa­mos csilingelt a téren, az erős vaskorlátokra támaszkodva fiatalok és idősebbek beszél­ték meg a maguk mögött ha­gyott nap történéseit. Az imént felsorolt emlékek vi­gyázták mondatainkat. VAROSHAZA ÉROlT 1&42-BEN A BÁTHORI-HÁX Fa í AINAK FE LHASZN ALASAyVAL FC HOMLOKZATI NEORENESZANSZ f MAJA 1872-BEN ALAKULT KI. í<; 76-92 KÖZÖTT MEGYEHAZA. vai ALAKJAT 1912-BEN NYERTE EL *^YS R6GYHÁZA VÁROS TANÁCSA, ■■■*£! ' . - - ■ . r-™,- * — |y...fl'ATA lm „ f ­1966 loLa Segítség! Nagyon megvert az Is­ten. Megvert 34 és feles lábbal. Nem tudok lábbelit venni magamnak. Nem anyagi okok miatt. Ezt is kevesen mondják ma ma­gukról: a pénz nem számí­tana, csak kapnék valahol megfelelő méretű cipőt. Hónapok óta járom Nyíregyháza cipőboltjait. Minden helyen elutasíta­nak, úgy néznek rám, mint egy marslakóra. A legjobb esetben ajánlják a gyer- mektopánkákat, de hát azokat keskeny lábú gye­rekekre gyártják, én meg már pár évtizede koptatom a flasztert. Nem járhatok örökké farmerban, sport­cipőben. Igaz, ez a divat, de egy középkorú nőnek in­kább illik a kosztüm, a szoknya. Szoknyához is felvehető cipőt pedig nem gyártanak ebben a méret­ben. Legutóbb 6-7 éve vettem cipőket a boldogult NDK- ban, illetve csináltak mé­retre az egykori Racitában. Ezek a cipőmatuzsálemek már igencsak kezdenek szétmenni, a lecserélésük­re viszont semmi remény. Kérem, segítsenek ab­ban, hogy találjak egy olyan cipészt, cipőboltot, ahol az én méretem is meg­található. Igen kínos így emberek közé mennem, ütött-kopott, divatjamúlt lábbeliben. A hátamra meg nem írhatom ki, hogy nem gyártanak a lábamra cipőt, azért vagyok ilyen topiák. Köszönettel: egy önök­höz igen közelálló olvasó. (Név és cím a szerkesz­tőségben) Felhívás! Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Szociális Irodája felhívással fordul mindazon városlakó­hoz, aki a polgármesteri hiva­taltól rendszeres szociális ellá­tásban részesül, hogy haladék­talanul közölje TAJ-számát és adószámát saját érdekében. Ezen adat hiányában az ese­dékes szociális ellátását nem tudjuk folyósítani. Személyesen az ügyfélszol­gálati irodán, lehet az adatokat közölni. kell, mint például Örökösföl­dön. A rosszul záródó ajtók, abalkok, a vékony és betonból jészült külső fal nem tartja a meleget, és csak nagy veszte­ségekkel lehet ugyanúgy húsz fokra felmelegíteni, mint a lég­mentesen lezárt és nikecell- réteggel leszigetelt falú lakáso­kat. A lakókat érdekeltté akar­ják tenni a takarékoskodásra, de mindaddig, míg nem történt meg a korszerűsítés, nem sok értelme lenne. A 16 ezer távfűtött lakás kö­zel felében még az elavult, úgy­nevezett egycsöves fűtési rend­szer van és ráadásul nincsenek átkötővezetékek beépítve a ra­diátorok elé. A fűtőtest szele­pét nem lehet lefojtani, mert azzal nemcsak a saját lakása melegét csökkentené, de az alatta és a felette lakóét is. Ad­dig nincs értelme szabályozni a fűtést, amíg ilyen egycsöves rendszerek működnek. Hosz- szabb távon nem lehet megol­dás az átkötővezetékek beépí­tése sem. Teljesen természetes igény­nek tartja az igazgató, hogy a fogyasztók szeretnének taka­rékoskodni. Hiszen ha áttérné­nek a fogyasztás szerinti szám­lázásra, és minden lakóközös­ség, vagy lakás egyenként ál­líthatná be, hogy milyen mele­get akar a házában, akkor attól sokan megtakarítást remélnek. De egy olyan lakásban, ame­lyikben télvíz idején a huzat lengeti a függönyöket, kész ráfizetés. A távfűtés és a melegvíz díja a maximált áras kategó­riába tartozik. A szolgáltatók legfeljebb ezeket az ára­kat alkalmazhatják. A megyeszékhelyen az ár megál­lapításának hatósági jogkörét a város önkormányzata látja el és a Nyírtávhő szakemberei által benyújtott ajánlatot vagy elfogadja, vagy elutasítja. ségletet. A korszerűsítések ré­vén az idén már bizonyos, hogy kevesebb energia is elegendő lesz. A húszmilliónyi energia­ár-megtakarítás miatt első változatban 15,6 százalékos­ra tervezték az áremelést, ami csak a fenntartásra lett volna elég, de fejlesztésre már nem jutott volna. Az önkormányzat ugyanakkor jóváhagyta a NYI­TÁS nevű programját, ami jelentős költségekkel jár majd. Ez a program azt célozta meg, hogy a város egész területén, minden fogyasztó az elhasz­nált energia mértékében fizes­sen. Nem lehetetlen amit kigon­doltak, hisz Nyíregyházán, a Semmelweis Ignác utcán már van ilyen társasház. Ők a fo­gyasztás szerint fizetnek és nem járnak rosszul, mert ez az új épület hőtechnikailag jól szigetelt és kevesebb energia kell a fűtéséhez. Ha a városban mindenütt egyszerre térnének át a fogyasztás szerinti elszá­molásra, lennének olyan város­részek, ahol a lakók a mostani számlájuknak akár a többszö­rösét is fizetnék. Az Északi körút, a Jósaváros és a belvá­ros egyes részein olyan rosszul szigeteltek a lakások, hogy ugyanolyan hőfok eléréséhez 4-5. sőt hatszor annyi energia Fekete Tibor (Új Kelet) A távhő szakemberei szeret­nék, ha a szolgáltatásaik árá­ban érvényesíthetnék az inflá­ciós hatásokat és az energiaár­emelkedés egy részét is a fo­gyasztókra kívánják hárítani. Mint azt Makai Istvántól, a Nyírtávhő Kft. igazgatójától megtudtuk, kétfajta áremelési javaslatot terjesztenek előbb a városüzemeltetési bizottság, majd a közgyűlés elé. Bárme­lyik javaslatot fogadják is el, a távhő még az infláció mértéké­ig sem emeli az árakat. Az igazgató szerint ezt csak úgy tudták elérni, hogy most kez­denek beérni azok a beruhá­zások, amelyektől megtakarí­tásokat reméltek. A mind kor­szerűbb szerelvények, a leg­modernebb (időjárásfüggő) szabályozórendszerek, vagy a jósavárosi gigantikus hőköz­pontok felszabdalása révén évente körülbelül húszmillió forintot tudnak megtakarítani. Ennyivel kell kevesebbet fi­zetniük a fogyasztóknak. El­lenkező esetben legalább az inflációval egyenértékű lett volna a drágulás. A szakemberek minden év­ben már jó előre meg tudják becsülni az éves energiasziik­Nyíregyháza 1997. január 17., péntek Emelik a távhődí jakat Menedzserirodát! Lehet, sokan eretnekségnek tartják, mégis kimondom: Nyír­egyházán szükség lenne egy igazi, a város által létrehozott és támogatott művészeti mene­dzserirodára. Nem valamiféle piszkos üzleti vállalkozásra gondolok, mely kizsákmányol­ja a hozzáfordulókat. Olyat, amely tudja, hogy a művészeti produkció is áru, abból is lehet hasznot hozni, de mindezt úgy lehet és kell csinálni, hogy a termelődő profit a fenntartás mellett a művészeti élet sze­replőit is támogassa. Persze mindez olyan, mint egy álom, de nem lenne reménytelen, ha na­gyon körültekintően kezdene hozzá valaki a szervezéshez. Hogy érdemes lenne-e? Úgy vélem: igen. Nézzünk csak kö­rül, milyen együtteseink és szó­listáink vannak. Nem fogom felsorolni a Cantemustól a Kon­cert Fúvószenekarig terjedő skálát, a dalosokat, táncosokat, kisegyütteseket, szólistákat. Mindenki ismeri őket, kvalitá­Burget Lajosjegyzete __ sa ik nemcsak itthon, de külhon­ban is nagyra értékeltek. Mond­hatni úgy, bár csúnyán hangzik: piacképesek. Itthon is, külhon­ban is. Mi a mai gyakorlat? Személyes kapcsolatokon ala­puló, gyakorta a szerencsétől függő meghívások jelentik a szerepléseket, néha besikere­dik egy testvérvárosi tűmé, de volt arra is példa, hogy nepper szervező olcsó pénzért vitte szégyentúrára zenészeinket, akik külföldön szállás híján parkban aludtak. Szóval kínálat van, ami fel­veti azt, hogy ezt a lehetőséget ki kellene használni. Tegyük hozzá, hogy kiváló színészeink is vannak, akik szintén beleil- lenének egy ilyen menedzse­lésbe. Kétségtelen, erre fel kell készülni. Hangzó anyaggal, képekkel, prospektusokkal, bemutatkozó közleményekkel, Internet hírveréssel. Egy biztos, hogy a pénzhi­ánnyal küszködő együttesek­nek és szólistáknak sem lenne mindegy, hogy előnyös szer­ződésekkel a zsebükben mehet­nének szereplésekre. Nem len­ne közömbös az sem, hogy a siker hírét vinné a városnak. De fontos az is, hogy a haszonból készülhetne CD, kazetta, lehet­ne venni új hangszert, ruhát, kottát. Nem hiszem, hogy len­ne szebb városi feladat, mint egy ilyen jellegű művész- és koncertügynökség létrehozása. Ez jelentené az itteniek szerep­lési lehetőségét, a biztonságot, hogy nemtelen haszonszerzők nem használnák ki a többnyire naiv együtteseket és szólistákat, jelentene összehangoltságot. Könnyebb lenne megyei és vá­rosi művészeti eseményeket rendezni és szervezni, gon­dolkodni lehetne akár orszá­gos jelentőségű művészeti esemény meghonosításán is. Akkor, amikor a piac el­uralkodik minden fölött, a kultúrának szüksége van ilyen szervezésre, védelem­re, pénzszerzési lehetőségre. Egy biztos, ezt nem szabad valamilyen intézményhez in­tegrálni. Önálló szervezett kell, mely a piaci törvények szerint él és dolgozik. Amely nem ismer mást, csak a prof­izmust, és amatőrök esetében sem tesz mást, mint azt, hogy a mércét igen magasra állítja. Mert menedzselés nélkül ma már aligha lehet elboldogul­ni az értéktelenségek és érté­kek zűrzavarában. Kell a hoz­záértés, a helyi művészek sze- retete és megbecsülése, kell az üzleti érték, de főleg a tisz­tesség. Kérdés, ki lesz, aki kezdeményez, ki ismeri fel: a •spontaneitásból ma már nem lehet megélni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom