Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-14 / 11. szám
elf Kelet Szoboszlai Ottó polgár- mester: Nehéz ev volt. nehezebb jön, de élünk!” Tavaly itt még fodrászat, kozmetika és szolárium működött. Ma az ajtóra, ablakra rács, a rácsokra lakat került. Egy megszűnt üzlet a sok közül... Mit szól hozzá? A hideg szelektől kísérve Nagyhalász egyik közkedvelt, kellemes meleget adó büféjébe tértünk be némi harapnivalóért és meleg italért. A forró csokoládét szopogatva beszélgettünk az ifjú házas Ignáczné Bene Krisztinával és Kormány Andrással. Krisztina nem született halászi, viszont a munkájából - egy butikban dolgozik eladóként - adódóan szinte mindent tud a városiak szokásairól. András viszont az a tipikus magyar ember, aki a jég hátán is megél. Jégbordázott utak Bár a várost átszelő főútvonal szemet gyönyörköd- tetően szépen tisztított, de a település néhány kieső, mellékútjának helyzete megközelíti a bobpályák állapotát. Az utcácskákra hullott havat a mínusz húszfokos hideg, illetve az ott nehézségek árán korcsolyázva közlekedni próbálkozó autók jégbordává alakították, olyannyira, hogy vasúti sínként megvezetik a gépjárművek kerekeit. A közlekedési helyzet nem rózsás, viszont a téli problémák hosszú távú megoldása e télen már nem valószínű, hogy meglesz. A polgármeseri hivatal információja szerint idén nem volt rá anyagi lehetőség, hogy megfelelő eszközt vásároljon az önkormányzat. A bérmunkában elvégzendő hótakarítás költségvonzata megterhelte volna a város kiadásait, így erről le kellett mondani. A decemberi-januári időszak emellett, amiatt sem kedvező, mert a közhasznú munkások ekkor vannak a legkevesebben a november 30-ai kritikus jelentkezési határidő miatt. Az egyelőre kezelhetetlen hóeltakarítás várhatóan az év végére megoldódik, ugyanis az önkormányzat valószínűleg beépíti a tervezett költségek közé egy traktor és kiegészítő eszközök megvásárlását, amelyeket az elkövetkező télen közhasznú munkások tudnak majd kezelni. Ignáczné Bene Krisztina Krisztinát hatévi nagy szerelem után tavaly vezette oltár elé a férje. Pillanatnyilag egy ruházati üzlet tulajdonosának jobbkeze, s arról álmodozik, hogy majd egyszer talán neki is lesz egy saját üzlete. — Nagyhalász jóval forgalmasabb, mint a szülőhelyem. Talán egy kicsit városiasabb is. Nekem úgy tűnik, hogy itt az emberek szeretnek adni magukra. Ezt nemcsak a fiatalokra értem, a középkorosztály tagjai is gyakorta betérnek nézelődni az üzletbe, sőt nem egy nyíregyházi vásárló is megfordul, mert az árak így „vidéken” jóval olcsóbbak. Öltözködni, ha van pénze az embernek, ha nincs, akkor is kell. A körülmények miatt lehet, hogy mostanában kissé többet válogatnak, mint régen, de úgy tűnik, hogy a szép, csinos öltözet iránti vágy nem változott az emberekben. Szinte minden egyes vásárló más és más. Van, akit rá kell beszélni, van, akit ez kimondottan zavar. Mások „szégyelősebben” válogatnak, de néhány ember szereti, ha megdicsérem, hogy milyen jól áll rajta a ruha. Később, én is szertenék egy saját üzletet. Szerintem természetes vágy, hogy az ember saját maga ura legyen. Addig persze sok idő eltelik, mert egy saját butikhoz csak három dolgom hiányzik: a pénz, a pénz és a pénz... Névlegesen bedobott iparűzési törülköző Kormány András András az élet rögös útján picit előrébb tart, mint Krisztina. Ő nemrégiben eladta két üzletét, s pillanatnyilag várakozik. A jobb időre, illetve arra, hogy egy megfelelő befektetésre bukkanjon. — Mivel szinte egymagám voltam a tulajdonos, az árubeszerző és a mindenes, így nagyom belefáradtam a sok rohanásba, ráadásul nem is a városban voltak az üzleteim. Kapóra jött egy vásárló, aki megvette mindkét üzletet. Most egyelőre semmit sem csinálok a pihenésen kívül. Majd tavasszal szeretnék egy új üzletet nyitni Nyíregyházán — nem a viszonylag alacsony forgalmú Halászban —, például a kórház környékén. Ezzel a várossal nincs semmi bajom, szeretek itt élni, de szűk a fizetőképes kereslet, alacsony a lakosságszám. Úgy látom, ha jó helyen sikerülne megszerezni a helyi-' séget, akkor egy virágos vagy egy éjjel-nappali bolt szép1,. nyugodt életet tudna biztosítani. Sajnos a megyeszékhelyen az ingatlanárak brutálisak, így valószínűbb, hogy csak tartós bérleményben gondolkodatom. Minden potenciális probléma ellenére mindig is vállalkozó maradok, mert így a magam ura lehetek. Amióta egymagámról gondoskodom sohasem dolgoztam még alkalmazottként. 1997. január 14., kedd séhez, amely csak az érintettek kölcsönös kompromisszumával valósulhat meg. Fásítás, parkosítás Idén is meg szeretné hirdetni az önkormányzat a városi fásítási és parkosítási programot. A tavaly sikeresen végrehajtott elképzelésre idén várhatóan több költhető, mert a város egy célpályázatot már megnyert e témakörben, s várhatóan a közeljövőben a település számára kedvező bírálatot kap a célalaphoz benyújtott másik, egy városkörnyéki erdősítéssel kapcsolatos pályázat. A parkosítási munka kiteljed a Nyírvidéki kisvasút nagyhalászi állomásának környékére is. Erről még tavaly egyeztek meg a kisvasút menti települések polgármesterei, a dombrádi találkozón. Az adózási és a társadalom- biztosítási szabályok változása a vállalkozók részéről nem indított el jelentősebb mértékű igazolvány-visszaadást Nagyhalászban. Az elmúlt év végéig mindössze 10- 15 iparmegszüntetésről szóló határozatot volt kénytelen az ügyintéző kiállítani. A piacról kivonulók közül csak néhányan dobták be végleg a törölközőt. Néhányuk, a megélhetési kényszer miatt otthon rendezkedett be, átvonulva a szürkegazdaságba... Egyikük, az adóhatósággal ujjat húzni nem akaró volt vállalkozó, véleménye szerint nem szórakozásból vonult a családi lakás „illegalitásba”. Elmondta, hogy munkájából ez idáig nem nagy lábon, de úgy-ahogy nyugodtan megélt. Az esztendő elején hirtelen minden járulékos költség és járulákteher olyannyira megemelkedet, hogy lehetetlen nyereséget produkálni. Nagyhalász kis település, szerény a szolgáltatások utáni érFagyos hangulatú istentisztelet deklődés. Az ügyfélkör kialakításához is több mint egy esztendő kellett. A korábban bérelt üzlethelyiség díja tízezer forint fölé emelkedett. Mivel a vállalkozó egymagában dolgozott, így januártól csak egy fő után kellene közel tízezret kifizetnie a társadalombiztosításnak. A munkához nélkülözhetetlen eszközökre, még ha a legolcsóbb KGST-piacon szerzte is be, arra akkor is rá kellett költeni havonta legalább 5-8 ezret. A havi kiadások ezzel már megközelítették a 30 ezer forintot. Ennyi pénzt csak akkor lehet összeszedni Nagyhalászban, ha naponta legalább két vendége van az üzletnek. Egy átlagos közalkalmazotti fizetést megközelítő keresethez már - a szombatot és a vasárnapot is munkanapnak tekintve - legalább három-négy szolgálatást igénybe vevőnek kell betérni az üzletbe. Ekkora fizetőképes kereslet viszont nincs a városban... A költségeket például a kamarai tagság csak értelmetlenül tovább növelte. Fizetni kellett a semmiért, mert a törvény a szolgáltatási kötelezettségről már nem rendelkezett. A Nyíregyházánál alacsonyabb árfekvésen sem lehetett változtatni, mert akkor inkább elkerülték a boltot az emberek. Amennyiben minimálbérrel, közel 17 ezer forinttal jelenti be magát az ember, akkor a befizetett járulék ennek több mint 52 százaléka, 8960 forint. Ez nonszensz, ilyen a világon nincs még egy országban, csak Magyarországon. A kialakult sakk-matt helyzet szülte a kockáztatási kényszert. Szinten tartott költségvetés Nincs leépítés és intézménybezárás Költségvetési vita A városi képviselő-testület már tavaly év végén megkezdte az idei esztendő költségvetésének megtervezéséhez nélkülözhetetlen intézményi igények összegyűjtését. Az ez idáig beérkezett elképzelések jóval túlszárnyalják a városi kassza lehetőségeit, annak ellenére, hogy a megye összes településéhez hasonlatosan többletbevételhez jutott a város. Egy testületi ülés valószínűleg kevés lesz a megszavazható terv elkészítéak. De csak hajó az idő, ugyanis fűtés hiányában a kinti és a benti időjárást csak az különbözteti meg, hogy a falak között nem fúj a metsző szél. Sajnos a felújítására leginkább az állagmegóvás illik, tavaly az önkormányzati keretből erre csupán ennyi tellett. Amíg kellemes őszi volt az idő, addig havonta legalább egyszer itt tartották az istentiszteletet, de amióta tartósan fagypont alá süllyedt a hőmérő higany szála, azóta valamelyik hívő lakása szolgál e célra. A korszerű fűtési rendszer alapja, a gázcsonk tavaly már megépült az iskoláig. A képviselők ígéretet tettek arra, hogy idén a városi költségvetésből elkülönítenek annyit, hogy tavasszal gázkonvektorokat szerelhetnek fel az épületbe, s megoldódik a belső rendbetétel is. megtervezésében nagy segítséget jelent, hogy Nagyhalász is csatlakozott az önkormányzati tulajdonban lévő gázhálózat privatizációjához, így ugyan régóta várt, de idén jelentkező többletbevételhez juthat a település. Ennek az összegnek egy részét a térségi lakossági szilárdhulladék-le- rakó megépítésére fogja a város fordítani, illetve az önkormányzat tervezetten tovább szeretné növeli a szilárd útburkolattal rendelkező utak hosz- szát. Hosszú évek óta megoldatlan problémaként húzódik át erre az esztendőre az önálló városi rendőrkapitányság alapításának kérdése. Az önkormányzat minden tárgyi feltételt megteremtene, ezenfelül működési, technikai segítséget adna, de az elképzelés országos szinten ez idáig mindig megbukott valahol. Idén továbbra is kiemelt feladatnak tekinti a rendőrség kérdését a képviselő-testület. Nagyhalász Önkormányzati hírek N agy halász—Homoktanya lakói nemcsak fizikailag érzik a várostól kiesőnek településüket, hanem elfelejtett városrészként tekintenek a tanyára. Meglátásuk szerint az ott lakók istenfélő, rendes emberek, akik becsületesen fizetik a közüzemi díjakat, pedig nem spk mindent kapnak érte cserébe, Többek között az autóbusz-közlekedés szinte lehetetlen, és az eltakarítatlan utak miatt néha életveszélyes, elsősorban az idősebbeknek. All Homoktanyán egy régi, már hosszú ideje bezárt, külsőleg felújított iskola, amelyet ma közösségi célokra, istentiszteletre használhatnak a tanyasi„A közismert okokra visz- szavezethető, egyre nehezedő gazdálkodási körülmények ellenére, úgy vélem, azzal, hogy létszámleépítés és intézménybezárás nélkül fenn tudtuk tartani a település működőképességét, nagy dolgot vittünk véghez.” Mindezt Szoboszlai Ottó polgármeser mondta, aki hozzátette, hogy emellet egy kevés összeget fejlesztésre is sikerült fordítani. — Tavaly év elején úgy fogalmaztuk meg az önkormányzati feladatot, hogy minden eszközzel legalább szinten kell tartani az intézmények működtetési színvonalát - idézte az egy évvel ezelőtti elképzelést a polgármester. - Ez megvalósult, de némi megszigorítás és racionalizálás árán. Emellett sem tavaly, de gyakorlatilag 1990 óta a településnek nem kellett semmilyen - bér-, fejlesztési - hitelért folyamodnia, miközben a már meglévő adósságaink törlesztőrészleteit pontosan, határidőre tudjuk visszafizetni. Az évről évre mind inkább szűkén mért költségvetés mellett megépítettünk több mint kétezer méter aszfaltutat, és az önkormányzati intézményekben is sikerült elvégezni az alapvető és szükségszerű felújítási munkákat. Az idei év költségvetésének Városlátogató
