Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-13 / 10. szám

Segítő kezek a megmaradáshoz

Immár egy éve annak, hogy a Kölcsey Alapítvány pályázatot hirdetett olyan — honi — iskolai könyvtárak számára, amelyek támogatni kívánják a határon túli magyar iskolák könyvtárait. Ezen a pályázaton harmincezer forintot nyert a nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskola. Nagy örömünkre úgy döntöttek, hogy a Tiszaújhelyi Általános Iskolát fogják támogatni ebből. így az említett pénzösszegben tanintézetünk szépirodalmi és szakmai könyveket vehetett át Sum Ferenctől, a nyírbátori iskola igazgatójától.

Mondanom sem kell, milyen nagy segítség volt ez diákjainknak és tanárainknak, különös tekintettel arra, hogy Tiszaújhelyen 8 éve indult ismét magyar nyelvű oktatás húszéves kényszerszünet után. így iskolai könyvtárunk addig magyar tankönyvekkel és szépirodalmi művekkel egyáltalán nem rendelkezett.

Ez év decemberében még nagyobb öröm érte tanulóinkat és tanárainkat. Meghívást kaptunk Sum Ferenctől, és egy felejthetetlen hetet tölthetett Nyírbátorban iskolánk 16 tanulója és öt pedagógusa. Egy csodálatos iskola és önzetlen szeretet fogadott bennünket az Éltes Mátyás Általános Iskolában. Itt találtunk otthonra egy hétig, és azt tapasztaltuk, hogy az ott élő gyermekek is igazi otthonra találtak ebben a szép környezetben.

Másik nagy élményünk az volt, hogy tanulóink és tanáraink a Nyírbátori Oktatási Centrum vendégdiákjai és tanárai lehettek egy hétig. Szeretnénk köszönetét mondani Gyermán László igazgató úrnak a lehetőségért, hogy megismerkedhettünk az Oktatási Centrum munkájával, tanulóink részt vehettek diáktársaik mindennapos munkájában, ahol szeretettel fogadták őket. Mi, tanárok is sok újat tanultunk, tapasztalatot cseréltünk a kollégákkal, beszéltünk problémáinkról. Mindenütt kedves arcok, segítőkész kezek fogadtak, és amivel tudtak segítettek bennünket.

Mindennapos programunkról iskola után Popovics József, az Éltes Mátyás Általános Iskola tanára gondoskodott. Vezetésével megtekintettük a város nevezetességeit, a múzeumot, templomait. Egy csodálatos kirándulást is szerveztek számunkra vendéglátóink Debrecenben.

A sok kedves élményért cserébe tanulóink egy kis koncerttel kedveskedtek vendéglátóinknak. Szeretnénk mi is köszönetét mondani elsőként Sum Ferencnek a meghívásért, és mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult vendéglátásunkhoz. Köszönjük a lehetőséget, hogy ott lehettünk, hitet, erőt, energiát gyűjthettünk a megmaradáshoz.

Jó érzés tudni, hogy az anyaországban gondolnak ránk, figyelemmel kísérnek bennünket. Igyekezni fogunk kamatoztatni az ott szerzett tudást, megőrizni és ápolni tanulóink körében az édes anyanyelvet, hogy méltók lehessünk a további bizalomra, és magyarnak maradni minden körülmény között.

Margitics Mária, a Tiszaújhelyi Általános Iskola tanára

Fotó: Csonka

A haladás és a haza

Munkatársunktól

_______

A kilencvenes évek rendszerváltozási folyamata a vidéki, ezek között is leginkább a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei társadalmat viselte meg a legjobban. Mára olyan tragédia előtti állapot alakult ki e térségben, amely önerőből nem oldható meg. Ha a központi kormányszervek nem módosítanak regionális politikájukon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye társadalmának egésze vesztesként kerül ki'a rendszerváltozás folyamatából.

E gondolat vezérelte a Haza és Haladás Alapítványt és a Periférián Alapítványt, hogy a Megyei Önkormányzat Dísztermében január 17-én, pénteken egész napos konferenciát rendezzen Rendszerváltoztatás és helyi társadalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében címmel.

A délelőtt során előadást tart Hajnal Béla, Kovács István, Balogh Gyula, Seres Antal, Szénégető László, Kovács Gábor, Zilahi József, Fekete Zoltán, Hamvas László, Szi- lassy Géza és Rusin József. Délután 14 órától politikai kerekasztal-beszélgetést szerveznek a parlamenti pártok képviselőivel. A kerekasztal elnöke Petróczki Ferenc, tagjai Kávássy Sándor (FgKGP), Mádi László (Fidesz MPP), Császár Terézia (KDNP), Km Gábor (MSZP), Takács Péter (MDF) és Iványi Tamást, SZDSZ).

A sajtó képviselőivel szervezett kerekasztal-beszélgetés elnöke Takács Péter.

Megyei krónika

1997. január 13., hétfő

Mesterlevél a legjobbaknak

Sikerekben gazdag tavalyi esztendőt mondhat magáénak Nyíregyházán az immár működésének tizenötödik évébe lépő Népművészeti Egyesület. Számos kiállítás és rendezvény csapatmunkája mellett az egyéni mesterek is szép sikereket értek el. Ennek részleteiről beszélgettünk dr. Puskásné Oláh Júliával, az egyesület vezetőjével.

— Valóban jó évünk volt. A hagyományokhoz híven 1996- ban is működött fazekas, szőnyegszövő és játszóházi szakoktató szakkörünk, és szerveztünk ilyen irányú továbbképzéseket a már végzett hallgatóknak is. A résztvevőknek így sikerült olyan szintre fejlődniük, melynek segítségével egyéni alkotókként is hamar és eredményesen érvényesülhetnek.

— Gyakran találkozhattunk az egyesület munkáival különböző pályázatokon is.

— Folyamatosan jelentkezünk ezekre a megmérettetésekre, és úgy tűnik, nem is sikertelenül. Á tavalyi év legkiemelkedőbb alkotója Vajda László kovács, és Tordai János szoborfaragó voltak. Mindketten aranyplakettet nyertek. Ezenkívül Vajda László megkapta a „Király Zsiga” díjat is, mely az egyik legnívósabb elismerés köreinkben. Évente az alkotók közül mindössze két- három embernek ítélik oda a nagy szakmai súllyal bíró díjat—Hányféle kiállításon találkozhattunk az iparművészek munkáival?

— Vegyük kicsit sorra, mi minden is törént velünk 1996- ban. Ismét megrendeztük a Nemzetközi Kézműves Kiállítást, és az érdeklődők megismerkedhettek a szlovák kisebbség, a tirpákok alkotásaival. Először adtunk helyet annak az országos szintű pályázatnak, mely a „mesterremek” nevet kapta. Itt a népművészet minden ágából egy-egy kiemelkedő alkotást, amolyan remekművet kellett kiállítani. A harminc kiemelkedő teljesítményt Orr Lajos szobrászművész „nyírfaág” plakettjével jutalmaztuk, míg a többi műért mesteroklevelet osztottunk ki. Most is maradandó éményt jelent mindannyiunk számára a már hagyományos budapesti mesterségek ünnepe, ahol nemcsak árulni lehetett a kész darabokat, de a közönségnek azt is bemutathattuk, hogyan készülnek azok. A tizedik születésnapját ünneplő rendezvényen Nyíregyháza első díjat kapott. Azonban nemcsak itthon, de külföldön is megmutathattuk munkáinkat. Eperjesen a csipkefesztiválon szép eredménnyel képviselte a műfajt Hadodiné Oláh Júlia vert csipkedíszeivel.

— Milyen tervei vannak a Népművészeti Egyesületnek 1997-re?

— Számos programot és lehetőséget kínálunk az idén is a népművészet iránt érdeklődőknek és a különböző műfajok képviselőinek. A legfontosabb azonban az a kiállítás lesz, melyet a város fennállásának 210. évfordulóján szeretnénk megnyitni. A művelődési házban az egyesület kiemelt díjazott alkotóinak gyűjteményét nézhetik majd meg az érdeklődők.

Polgármesterek

figyelmébe

A Munkaügyi Minisztérium Közmunkatanács Hivatala január elején pályázatot hirdetett közmunkaprogramok megvalósításának támogatására.

Miután a pályázat alap- feltétele minimum 100 fő munkanélküli foglalkoztatása, számos önkormányzat nem tudna pályázatot benyújtani. Annak érdekében, hogy ezek az önkormányzatok se veszítsék el ezt a támogatási lehetőséget, valamint azért, hogy megvalósuljon a közmunkaprogramok megyei szintű koordinációja, a Megyei Területfejlesztési Tanács a települési önkormányzatok javaslatai alapján egész megyére kiterjedő pályázatokat kíván benyújtani a Közmunkatanácshoz. A pályázatok elkészítését a Megyei Fejlesztési Ügynökség végzi.

Miután a pályázatok benyújtásának határideje 1997. január 31., minél hamarabb be kell érkeznie a megalapozott javaslatoknak a Megyei Fejlesztési Ügynökséghez az önkormányzatoktól. Ennek érdekében a Fejlesztési Ügynökség fórumot szervez, amelyre várja mindazoknak a településeknek és kistérségi társulásoknak a képviselőit, amelyek elképzelése, javaslata van arra vonatkozóan, hogy milyen közmunkaprogramot szeretne megvalósítani — a pályázati felhívásban megjelölt célokkal összhangban. A fórumon a Fejlesztési Ügynökség munkatársai ismertetik a pályázati feltételeket és elvárásokat, valamint azt, hogy mi lesz a pályázatok kidolgozásának menete, s hogy milyen információk szükségesek az önkormányzatoktól. A rendezvény időpontja: 1997. január 15., szerda, 10.00 óra. Helyszíne: a Megyei Fejlesztési Ügynökség tárgyalója, Nyíregyháza, Szarvas u. 38.

„A holt professzor szellemét idéztem” *

Az idősebbek szerint a nyíregyházi kettes gyakorló, a fiatalabb nemzedék már az új nevén emlegeti. Biztos, hogy elzúg még néhány kamion a körúti intézmény előtt, és a sokadik Apáczai-napokat rendezik majd, mire mindenki a hajdani pedagógus nevével illeti. Miközben Kovács László igazgatót a január 20-án kezdődő, harmadik ünnepi alkalomról kérdeztem, messze kalandoztunk.

Tarczy Gyula (Új Kelet)

— Amikor pár évvel ezelőtt elkeresztelték az iskolát, tudatos választás volt?

— Nem igazán, hiszen még a főiskolás tankönyvek sem foglalkoznak sokat Apáczaival. Azt tudtuk, hogy kitűnő tanár és gondolkodó volt, majd egy nyugdíjas történelmes kollégánk kutatásai erősítették meg bennünket abban, hogy tud a mának is aktuálisat mondani. Az elavulttá váló pedagógia folyamatos és gyökeres megújítása; a diákok jogainak ki- terjesztése a kötelességeik terhére; a magyar nyelv fontosságának, elsődlegességének hangsúlyozása minden tudomány területén — ezek ma is adott feladatok.

— Ezek alapján nem lehet véletlen, hogy szerepel helyesírási verseny az Apáczai-napok programjában...

— így van, de emellett bőséges teret biztosítunk a jövőbe mutató tárgyaknak is. Lesz például megyei technikai és számítástechnikai verseny, de a franciául tanulók is összemérhetik tudásukat. Apáczairól kiállítás nyílik az Erdélyben járt tanárok és diákok közreműködésével, róla és koráról pedig a történelmet szeretők gyűjthetnek több információt a megmérettetések során. A sok, Jcomoly dolog” persze nem azt jelenti, hogy nem lesz lehetőség szórakozásra, kikapcsolódásra, játékra, mondjuk egy városi sakkverseny keretében.

— Valóban, egy mai nebuló hogyan töltheti el szabad idejét az iskola falai között?

— Klasszikus és a mai napig működő példa a napközi. Itt a tanulás mellett játékos és sportfoglalkozásokon vehetnek részt a gyerekek, de lehetőségük nyílik kézügyességük fejlesztésére is.

Kovács László büszkén mutatja az asztalán lévő, csuhéból készült szívet, amit a kicsik készítettek neki karácsonyra.

— Amikor én jártam általánosba, alig tudtam eldönteni, melyik szakkört válasszam. A maiaknak ez mekkora „problémát” jelent?

— Mindenesetre próbálunk arra vigyázni, hogy a visszafejlesztések ellenére az alapvető tevékenységek és a tehetségnevelés megmaradjon, ugyanis az érdeklődés szerencsére ugyanakkora, mint régen. Abban is segítünk a gyerekeinknek, hogy eljuthassanak más intézmények (Kölyökvár, művelődési házak, más iskolák) által szervezett programokra. Ha majd a Nemzeti Alaptantervet bevezetik, akkor mi is színesíthetjük a kínálatot, mindent ingyenessé téve, mert lesz egy órakeret, amit csak erre fogunk szánni.

— Ezek szerint nincs sok pénz. Akkor a mostaniak hogyan működnek?

— Furcsán fog hangzani, de

egy részüket eladtuk. Legjobb példa a nálunk hagyományosan jól működő kosárlabda. Átvette tőlünk a csapat és az edző finanszírozását a Sportiskola. Nekik sportoló fiatalok kellettek, nekünk az anyagiak: mindketten jól jártunk. Mi is kapitalizálódunk, tehát olyan tevékenységekre szánjuk a meglévő összeget, amelyek valamilyen módon öregbítik iskolánk hírnevét, ugyanakkor nem feledkezünk meg az erre nem képes területek (képzőművészek, fiatal búvárok, tornászok stb.) segítéséről sem. Ahol pedig mi nem tudunk, ott beszállnak a szülők. Ezzel párhuzamosan a kor megszült egy új jelenséget: a vállalkozó pedagógusét, aki a tudását piacra dobja a pluszképzésben a tanórák után... Meg kell még említenem a Diákönkormányzat munkáját, amelynek iskolai rendezvények szervezése mellett lehetősége nyílik évente véleményezni a tanárok munkáját.

♦Részlet Áprily Lajosnak Apáczai Csere Jánosné emlékére írott leveléből