Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-11 / 9. szám

1 Valami finom Az év végi eszem-iszom után talán, ha van is olyan érzésünk, hogy „ennénk valami finomat”, nem könnyű megmondani, mit is. Elteltünk a karácsony, a szilveszteri időszak sült húsaival, krémes süteményeivel. íme néhány különleges, de mindenképpen könnyen elkészíthető étek­ajánlat. Az oldalt összeállította: Hatházi Andrea Előételnek vagy vacsorának salátával kitűnő étek. Hozzávalók: 4 fej nagyméretű hagyma (lila is lehet), só, frissen őrölt bors, finomliszt, tojás, zsemlemorzsa (ez utób­bi három a panírozás­hoz), 4 evőkanál reszelt parmezán sajt, olaj a sü­téshez. Mártás: 2 evőkanál ma­jonéz, 4 evőkanál tejföl, néhány csepp Worcester- szósz, egy kevés citromlé, só, kevés fehér bors. Előkészítés: A már­táshoz a tejfölt összeke­verjük a majonézzel, a Worcester-szósszal és a citromlével, majd a fű­szereket hozzáadva si­mára keverjük és hidegre tesszük. A zsemlemorzsát összekeverjük a parme­zán sajttal, a hagymát meg­tisztítjuk, félbevágjuk és a karikára merőlegesen másfél centiméter vastag szeleteket vágunk belőle, s ezeket sózzuk, borsoz- zuk. Elkészítés: A hagyma­szeleteket először liszt­be nyomkodjuk, majd fel­vert tojásba mártjuk, végül parmezán sajtos zsemle- morzsába forgatjuk. Forró olajban, többször forgatva aranybarnára sütjük, majd papírtörülközőn lecsöpög- tetjük. A külső szemráncok kiala­kulása elkerülhető, ha tenye­rünkkel nyomjuk a halánté­kunkat, ügyelve arra, hogy eközben a szem körül ne kép­ződjenek ráncok. Csukjuk be erőteljesen a szemünket, majd lazán nyissuk ki, el­ernyesztve az izmokat. Fe­szítéskor a halánték fölötti bőr a szem felé húzódna, de ezt ne engedjük meg, tart­suk meg egy helyben. A gya­korlat ajánlott szériaszá­ma tíz. / A szemhéj ráncosodásá­nak megelőzésére nyomjuk mutatóujjunkat a szemöldö­künkre. Hunyorítsunk erő­sen, mintha ezzel a mozdu­lattal akarnánk megszorítani Ananászos savanyú káposzta Igen kedvelt és különleges köret sertés-, szárnyas- és vadsültekhez egyaránt. Hozzávalók: 60 deka­gramm savanyú káposzta, só, néhány szem fekete bors, néhány szem boró­kabogyó, egy babérlevél, két evőkanál pecsenyelé, egy nagy fej hagyma, 3 dekagramm olaj, egy ön- tetnyi ecet, másfél decili­ter marhahúsleves, 4 evő­kanál száraz, könnyű fe­hér bor, 30 dekagramm konzerv ananász (szele­tekben). Előkészítés: A káposz­tát hideg vízben átmossuk és szitán alaposan lecsö- pögtetjük. Kinyomkod­juk, majd néhányszor kés­sel átvagdossuk. (Lehet, hogy könnyebben vég­zünk ezzel a művelettel, ha ollót használunk hoz­zá.) A hagymát megtisztít­juk, félbe-, majd csíkokra vágjuk. Az ananászt a do­bozából kivéve jól lecsö- pögtetjük, majd nyolcfelé vágjuk. Elkészítés: Egy nagy edényben felforrósítjuk az olajat és világosra pirítjuk benne a hagymát. Meglo­csoljuk egy öntetnyi ecet­tel, majd felöntjük a pecse­nyelével, a levessel és a borral. Hozzáadjuk a ká­posztát, a borókabogyót, a borsot, a sót és a babérle­velet, majd gyakori keve­rés mellett, kis lángon kö­rülbelül fél óra alatt puhá­ra főzzük. Ezután bele­tesszük az ananászdarab­kákat és néhány percig még együtt pároljuk. Hagyma bundában Tavasszal legtöbbünk sze­retné nemcsak a termé­szetben, hanem a kör­nyezetében is megélni a változást. Ezért ekkor szoktuk átrendezni a la­kást, egy-egy új bútorda­rabbal megújítani a be­rendezést, vagy netán át- húzatni az öregedő kana­pé vagy franciaágy borítá­sát. Miért jutott ez eszem­be pont most, az új év in­dulásánál? A hosszú téli esték tétlensé­gét hasznossá tehetjük, ha szaktudást nem igénylő, de annál látványosabb sikert ígé­rő ágytakarót készítünk. A leg­merészebb, egymással harmo­nizáló élénk színeket is vari­álhatják, de egymáshoz közeli paszteleket is használhatunk. A varrásban kevésbé járatosak is vállalkozhatnak rá, hiszen csupán hosszú egyeneseket kell gépelni. A csíkokhoz négy különböző színt válasszunk. A szükséges anyagmennyiség a következő módon számítható ki: egy-egy szín fut hosszában, és egy-egy szín keresztben. Egy csík anyagszükséglete székében 20 centiméter — ezt összevarrva alakul ki a 9 cen­timéteres hurka, ami attól lesz „testes”, hogy flizvatta béleli. Tehát két színből annyi textí­liát kell vásárolnunk, ami ki­adja az ágy hosszát és a lelógó részt; kettőből pedig annyit, amennyi az ágy szélessége, plusz a takarás. Természetesen az anyag szélességétől függ, hogy ezeket hányszor kell ven­Ahhoz, hogy ilyen takarót kapjunk, így kell megvarrni, és így fonjuk össze ni — szem előtt tartva: egy csíkhoz a duplája szükséges! A flizvattára ez hasonlóan igaz. Ha elkészültek az összevarrt csíkok — ez kissé unalmas, hosszadalmas munka —, kö­vetkezik a hurkák összefonása. Célszerű a szoba padlóján dol­gozni, ahol kiteríthető a taka­ró. Miután elkészültünk a fűzö- getéssel, rögzítsük a csíkokat. Figyelem: az összefonás szoros legyen, mert csak úgy lesz szép a felület! Nem kötelező, de hasznos, ha az ágy terítő egészét alábéleljük, így kevésbé fordul­hat elő, hogy a csíkok széjjel­csúsznak, és plédként is hasz­nálható. Végezetül, az egyik szín­ből 20 centiméter széles, a ta­A nő szépsége nem csak izmos vádliból, kerek fe­nékből, feszes mellből és lapos hasból áll. Arcunk izmait is edzhetjük, tornáztathatjuk. Méregdrága arc­krémek, pakolások nélkül is lehet arcbőrünk feszes, ránctalan. Hogyan? íme néhány gyakorlat! Grimaszkúra a szemgolyókat. A feszítés csak egy pillanatig tartson, majd nyissuk ki a szemet. Ezt a gyakorlatot tízszer is­mételjük meg. A szemöldö­köket ne hagyjuk a gyakor­lat közben elmozdulni hely­zetükből. Ha jól hajtottuk végre a feladatot, a szemhé­jak kissé átforrósodnak, elfá­radnak. V A szem alatti szarka­lábak nem alakulnak ki, ha a tenyerünket a szem alatt 1,5—2 cen­timéterre található já­romcsontra nyomjuk, ügyelve arra, hogy köz­ben a bőr ne ráncosod­jon. Erőteljesen csuk­juk be a szemet, majd lazán nyissuk ki, fi­gyelve arra, hogy a járomcsont fölött ne mozduljon el a bőr. Érezzük majd, hogy erőlköd­ni fognak az izmok és az arc­csont fölül a bőrt a szemek felé igyekeznek húzni, de az elmozdulást akadályozzuk meg a tenyerünkkel. / A száj körüli ráncok ellen a legjobb tornagyakorlat, ha csücsörítünk. Képzeljük el, hogy egy ceruzát tartunk a szánkban, amely- lyel próbáljunk nagy köröket raj­zolni egy képze­letbeli papírra. A körök mindvé­gig szabályosak és egyre nagyob­bak legyenek. A gyakorlatot, az­az a körök rajzo­lását hatszor vé­gezzük jobbra és ugyanennyiszer balra. Az arc feszességének megőrzésére szintén a csücsörítés a legjobb gyakorlat. Húzzuk jobb­ra a szánkat, lassan és erőteljesen. Ekkor a bal oldalon az izmok meg­nyúlnak, a másik olda­lon viszont megrövi­dülve összehúzódnak. Ismételjük meg a gya­korlatot mindkét irány­ba, összesen hatszor- hatszor. Nagyon erőtel­jes gyakorlat, az arciz­mok hamar elfáradnak és az arcbőr kipirosodik. Ha jól végezzük a gya­korlatot, érezni fogjuk, hogy a halántékunktól a mellekig tornáznak iz­maink. karó kerületének megfelelő hosszúságú anyaggal szegjük körbe a „művet”. Ha van tü­relmünk hozzá, hasonló technikával párnát is ké­szíthetünk. Füzve-íonva pepitán

Next

/
Oldalképek
Tartalom