Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
UJ KELET Gazdaság 1996. december 28., szombat 5 Cérnaszálon a munkaviszony Munkatársunktól Megszűnt a teljes foglalkoztatottság időszaka, mind többen ismerkedtek (ismerkednek) meg a munkaviszony megszűnésének gyötrelmeivel. Már alig van család, ahol legalább egy családtag ne esett volna át ilyen tortúrán, mégis sokan nem ismerik a munkaviszony megszüntetésének módozatait, a munka- vállalók jogait. A munkáltatók gyakran „megetetik” a dolgozókat, „közös megegyezéssel, a munkavállaló felmondásával” szüntetik meg a munkaviszonyt. Jól hangzik, de ez fából vaskarika, mert vagy a munkavállaló mond fel, vagy közös megegyezés születik közöttük. A közös megegyezés tiszta dolog és jogilag is egyszerű követni. A felmondásnak két változata van: vagy a dolgozó, vagy a munkáltató mond fel. Ne üljenek fel annak a provokációnak, amikor a munkáltató azzal akarja rábírni az alkalmazottját a felmondásra, hogy másképp nem kap végkielégítést. Éppen fordított a helyzet. A dolgozót csak akkor illeti meg a felmondási idő és a végkielégítés, ha a munkáltató kezdeményezi a munkaviszony megszüntetését. Ezt hívják rendes felmondásnak. Ha a munkaviszony megszűnésének napjáig a dolgozó nem vette ki az időarányosan őt megillető alap-, illetve pótszabadságát, akkor azt a munkáltatónak pénzben ki kell fizetnie. Vigyázat! Nem alapbér, hanem átlagjövedelem jár, de ebbe nem tartozik bele az úgynevezett kilométer-átalány, vagy az étkezési hozzájárulás, viszont az átlagos túlórapénz, vagy a veszélyességi pótlék igen. Azért sem mindegy; ki mond fel kinek, mert könnyen előfordul, hogy a munkahelyét vesztett dolgozó munka- nélkülivé válik. Ha a munka- nélkülivé válást megelőző kilencven napon belül szűnt meg a munkaviszony (itt most mindegy, hogy a dolgozó, vagy a munkáltató mondott fel), akkor a munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével munkanélküli járadék illeti meg a dolgozót. Ebben az esetben még az is mellékes körülmény, hogy a járadék folyósításához szükséges feltételek megvoltak-e? Itt lényeges, hogy a dolgozó, vagy a munkáltató kezdemé- nyezte-e a munkaviszony megszüntetését. Ugyanis, ha a munkavállaló mondott fel, akkor csak kilencven nap elteltével illeti meg a járadék, míg ha a munkáltató szünteti meg a munkaviszonyt, akkor nem kell három hónapot várni. Ez utóbbi szabály érvényes akkor is, amikor közös megegyezéssel bontanak szerződést. Számlanyitási tanácsok Kozma Ibolya (Uj Kelet) Ma már kötelező számlát vezetni minden vállalkozónak valamelyik bankban. Arra igazán nem lehet panasz, hogy pénzintézetben szűk lenne a választék kis hazánkban. Talán lassacskán valamiféle versenyhelyzet is kialakul, és hál’ istennek a bankok ma már versenyeznek az ügyfelekért. Különösen a jó ügyfelekért. Ezért nem mindegy hát, hogy hol nyitunk számlát, hiszen számos aprónak tűnő — ám éves szinten mégiscsak tekintélyes — kiadástól kímélhetik meg magukat a számlát nyitni szándékozók, ha körültekintenek a bankvilágban és a kondícióiknak legmegfelelőbbet választják a kínálatból. S hogy mire érdemes figyelni? A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány tényezőt, amelyek alapján, ha körültekintően választjuk meg a számlavezető bankot, jelentős megtakarítást érhetünk el. Fontos a számlán tartandó minimum összeg, ez általában 1500—6000 forint közt mozog. Vizsgálni kell, hogy mennyi a soronkívüli átutalás díja, hiszen jó né- hányan gyakran kényszerülnek ilyesmire az utolsó pillanatban beérkező pénzek miatt, amelyekből mindenféle határidős kötelezettséget kellene teljesíteni. Van bank, ahol ez ingyenes, de van, ahol 650 forintot is elkérnek e tranzakcióért. Alig van bank, ahol a számlatulajdonos kérésére adott számlakivonatért ne kérnének pénzt, ennek összege 50 és 1000 forint között mozog. (Képzeljük el, ha csak ötszáz forintos pénzmozgásról kapunk kivonatot és az kerül 1000 forintba.) Arra is jó figyelni, hogy mennyi a számlanyitás díja. Van, ahol egyáltalán nem kell ilyet fizetni, van, ahol beérik 500 forinttal, de van olyan pénzintézet is, ahol hatezret is elkérnek. No és végezetül, de nem utolsósorban az sem mindegy, hogy mennyit kamatozik a vállalkozói számlánkon lévő pénz. Ez természetesen messze alulmarad a piaci kamatok mögött, általában 3—5 százalék, de vannak 10—11, sőt 13 százalékos határok is. Mindemellett nem árt ha ismerjük a bankunk bonitását is, hiszen volt már néhány — vállalkozókat is igen kellemetlenül érintő — bankcsőd ebben az országban. Változások a társadalombiztosításban A kevesebb több lesz? Fekete Tibor (Új Kelet) A jövő év első napjától jelentősen változik mind mértékében, mind alapjaiban a társadalombiztosítási járulék. A munkáltatóknak és az egyéni vállalkozóknak 42,5 százalékról 39 százalékra csökken a tb-járulék fizetésének mértéke. Mielőtt korán kezdenénk örülni, a törvény helyette új járalék fizetését vezeti be, az egészségügyi hozzájárulást. Ennek lényege, hogy napi 60 forint (havi 1800) összeget kell fizetni a munkáltatónak minden egyes dolgozó után. Ráadásul nemcsak a főállású, állandó munkavállalókra kell fizetni, hanem a munkavégzésre, közreműködésre, ügyellátásra, vagy a munkával elérhető eredmény létrehozására irányuló szerződés alapján foglalkoztatottakra. Ugyanígy a vállalkozóval tagsági jogviszonyban Megszűnik a Profit Új Kelet-információ ...mármint a Privát Profit. Sajnálatos módon ez a gazdasági lap is a bukottak sorsára jut. Pedig útmenedzselte a gazdaság és politika változásait, egy időben példája volt a sikeres újságnak, vállalkozásnak egyaránt. Információi, ötletei, kritikus írásai igazán jól szolgálták a vállalkozókat, a vállalkozásokat. Mára sajnos erejét és olvasótáborát vesztette. Vezetői, tulajdonosai úgy gondolják, hogy a jelenlegi feltételek mellett ezt a színvonalat nem tudnák tartani, alacsonyabbra pedig nem érdemes állítani a mércét. Igaz persze, hogy a Privát Profit létezése óta más gazdasági, heti- és havilapok megerősödtek, változatlanul erős pozíciót mondhat magáénak a HVG és Figyelő, létrejött és működik a Cégvezetés és lehetne sorolni a színeket a gazdasági lapok palettáján. Kár, hogy most eggyel kevesebb lesz az információ- forrásunk. álló személy után is. Az egyéni vállalkozónak is ugyanígy meg kell fizetnie ezt a hozzájárulást, ha főállásban vállalkozik. Nem kell fizetnie, ha a főfoglalkozású jogviszonyban legalább heti 36 órát dolgozik, illetve munkabére eléri a minimálbért. A tb, az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosításhoz hasonlóan nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetnie a táppénzen lévő dolgozó után, vagy a vállalkozónak. Ugyanígy arra az időre sem, amíg valaki gyermekágyi segélyben részesül, illetve gyeden van. Kivétel, ha ezen idő alatt munkát végez. Nem kell arra az időtartamra sem fizetni, amíg az anyukák a háromévesnél fiatalabb gyermeküket gondozzák, vagy a tízévesnél nem idősebb gyermeküket fizetésnélküli szabadságon otthon ápolják. Mentesülnek a hozzájárulás fizetése alól a sorkatonák és a jogerősen elítélt fogvatartottak is. Jelentős változás még, hogy január elseje után, akinek megszűnik a munkaviszonya, azoknak az eddigi 90 nap helyett már csak 30 napig tart az egészség- ügyi szolgálatra való jogosultság időtartama. A munkáltatót, illetve az egyéni vállalkozót ezentúl az egészségügyi intézmény kötelezheti a betegellátási költségek megtérítésére, amennyiben a beteg után nem fizette meg az egészségbiztosításijárulékot. Aki utólag rendezi a járulékfizetést, azzal még nem úszta meg a költségek kiegyenlítését. Annyi könnyebbség azonban jár, hogy a járuléktartozás rendezésekor a megtérített költséggel a járulék összege csökken. Tehát a betegellátás összegéből kivonják a befizetett járulék összegét és „csak” a kü- lönbözetet kell megfizetni. Autóügyek újra Csepelen Munkatársunktól Ismerősöm meséli, hogy élete első autójáért 1974- ben még Budapestre kellett utaznia és Csepelen vehette át. Akkoriban évekkel előre le kellett előlegezni az autót, sorszámot kapott a várakozó, s úgy juthatott kocsihoz. Az már külön öröm volt — mondja —, hogy később Debrecenben is adtak át autókat. Mára szerencsére mindez már a múlté, hiszen számtalan márkakereskedés verseng a vevőkért, s csalogatja őket mindenféle kedvezményekkel, ajándékokkal. Bizonyára ez most már mindig így lesz. Azaz mostanában mintha megint kitalált volna a bürokrácia valami régmúltra emlékeztetőt. November óta ugyanis az országban csak egyetlen helyen — a csepeli hetes számú vámhivatalban — lehet az országba behozott használt személy- és kishaszonjárműveket vámoltatni. Hogy mit jelent ez költségben, időben és idegeskedésben egy ilyen ügyekben érdekelt megyénkben, de akár zalai vállalkozónak, azt aligha kell magyarázni. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka szerint ez az intézkedés két és fél milliárd forintot hozhat az államkasszának. Végül is ez a legfontosabb. Teljesen mellékes, hogy milyen kellemetlenségeknek teszi ki mindez az államot eltartó, törvény- tisztelő, adófizető vállalkozót. Ahogy a szakemberek mondják, így még a korrupció veszélye is kisebb, hiszen csak egy helyen kell figyelniük az ellenőrző szerveknek. De talán mégis lehetett volna olyan megoldást találni, hogy hárommegyénként hoznak létre olyan szervezeteket, ahol meg lehet ejteni a vámolást. Vagy ez nem lenne eléggé bonyolult? Nyakunkon a változás Kézy Béla (Új Kelet) Mostanság a sajtó — többek közt lapunk is — hírt ad arról, hogy a munkaügyi szervek ellenőrzik és szigorúan büntetik a feketemunkásokat és az őket foglalkoztatókat. Való igaz, fontos volna, hogy mindenki hivatalosan be legyen jelentve a társadalombiztosításnál, meg az APEH-nél, merthogy ez hozná a közös kassza feneketlen gyomrába a többletforintokat. Olvasom valahol, hogy panaszkodik a főilletékes: mégiscsak tarthatatlan, hogy kétmillió tb-járulékfizető vállára nehezedik nyolcmillió lakos egészségügyi ellátása. Nagy igazság. Kár, hogy csak féloldalú. Mert — most hogy az új évben a kényszerből mezőgazdasági vállalkozóvá, kistermelővé, őstermelővé lett falusi embereket is lenyúlja majd a társadalom- biztosításnak szépített állami gyomor — hatszázezerrel többen kényszerülnek majd tömni a telhetetlent. Egy ideig. Mert azután visszaadnak mindenféle őskistermelői igazolványt, s csak annyit termelnek, hogy éhen ne haljon a család. (Bizonyára ezután arra is akad majd ötlete a pénzügyi kreatívaknak, hogy ebből hogyan szerezzenek maguknak. Ajánlanám, figyelmükbe egy Rákosi Mátyás nevű elvtárs padlástakarítási módszerét. Igaz, talán AVH-t kell hozzá létrehozni, de hát mostanában annyiféle erőszakszervezet jön létre, hogy ez nem lehet probléma. No meg munkalehetőség is.) Ami meg a' feketemunkát illeti, az igazán nem gond, hogy a makói hagymatermelők azért kénytelenek idegen országbéli feketemunkásokat alkalmazni, mert magyarra nem futja a bevételből, tb-re, adóra még úgy sem. Legfeljebb földben rohad néhány- száz tonna hagyma. Ami irtó büdös tud ugyan lenni, de a Pénzügyminisztériumig, meg a kormányhivatalokig már nem viszi el a szél a penet- ráns szagot. S hogy a piacokon váratlanul nagyon megdrágul a hagyma (a krumpli, a sárgarépa, a petrezselyem, a karalábé, a krumpli... a minden) a pénzügyőr urakat igazán nem érdekli. Sőt! Mivel a piaci árusok is számlát kénytelenek- adni. már dörzsölhetik is a markukat a zsíros adóbevétel reményében. Az, hogy a vásárló, árus, meg termelő egyaránt bele- döglik? Az az illetők magánügye. Mindaddig míg lesz kinek a zsebéből újabb pénzeket kiötleni. De talán eljöhetne már az az idő, amikor arról ötleteinek a fontos hivatalnokok, hogy miképpen lehetne végre előrelendíteni a gazdaságot. Mert ha továbbra is a polgárok zsebében kotorá- szás a fő cél, félő, hogy nem növekszik, hanem tovább csökken a társadalombiztosítást fizetni bírók száma. És akkor nemcsak szép új irodaházra nem futja majd, hanem a hivatalnokok fizetésére sem. a járulékfizetők nyugdíjáról, egészségi ellátásáról nem is beszélve. Az ugyanis most sem fontos.
