Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-02 / 281. szám

Falujáró ÜJ KELET Beteggondozás és szociális ellátás Nem irigykednek az emberek Bár elég csípősen fúj a novemberi szél és a havas eső is szitál, néhány idős ember, egymás karjába ka­paszkodva mégis szívesen sétál az Idősek Szállás­biztosító Klubjának udvarán. Az ebédet már elköltöt­ték, a délutáni pihenés előtt mindnyájuknak jólesik egy kis friss levegő. Persze vannak olyanok is, akik inkább a meleg szobákat választották, és ágyukon végigdőlve olvasnak, beszélgetnek. —Mióta működik a szállás­adó klub?— kérdeztük szek­rényes Zoltánnét, az intézet vezetőjét. — Tizenegy évvel ezelőtt alakult meg az otthon, akkor még csak szigorúan klubjel­leggel. Ez azt jelentette, hogy régi helyünkön, a polgármes­teri hivatal mellett az idős em­berek reggel jöttek, és délu­tán mindenki hazatért saját kis lakásába. — Mikor vált bentlakásos otthonná? — Akkor, mikor rájöttünk, hogy a klubjelleg nem túl sze­rencsés megoldás, mert a ta­gok közül sokan betegesek vagy mozgásukban korláto­zottak, és nem tudtak megfe­lelően gondoskodni maguk­ról. így aztán néhány évvel ezelőtt, 1992-ben fejlődésnek indult az idősek gondozása és ennek eredményeképpen itt a Puskin utcán kapott helyet az Idősek Szállásbiztosító Klubja. Akkor húsz embert tudott fogadni, de ez év szep­temberétől egy újabb házzal bővült a központ, s így még húsz nyugdíjas ember ellátá­sáról tudunk gondoskodni. Most összesen harmincketten élnek itt, még hat embert be tudunk fogadni. Ellátásukban nagy segítségünkre van az ön- kormányzat, ahonnan az idén is több közmunkást irányítot­tak hozzánk, akik a gondozás­ban, főzésben, takarításban és kerti munkákban voltak nagy segítségünkre. — Ki támogatta a bővíté­seket, fejlesztéseket? — Anyagilag elsősorban a Népjóléti Minisztérium és a PHARE-iroda volt segítsé­günkre. A minisztériumtól eddig két alkalommal kap­tunk két-két millió forintot, míg a PHARE először har­minc, majd negyvenezer ECU-t bocsátott rendelkezésünkre. Ez utóbbiból vásároltuk meg az új szárny berendezéseit, és ennek segítségével alakítottuk ki a kétágyas betegszobát is, mellyel kórházi ágyak felsza­badulását tettük lehetővé. Itt szakképzett munkatársak se­gítségével a megfelelő módon tudunk gondoskodni a beteg emberekről. Ezt a fajta ellátást szeretnénk még a jövőben ki­csit kibővíteni, s ebben tizen­két képzett szakember áll ren­delkezésünkre. A pénzekből sikerült berendeznünk egy minilabort, és vásároltunk egy kis mikrobuszt is, mely első­sorban a külső területeken élő idős emberek ellátását segíti elő. Ezzel az autóval tudjuk megoldani, hogy az otthonon kívül lakó, de szociális gondo­zásra szorulókhoz időben meg­érkezzen a segítség és a meleg ebéd. Sokan mondják, hogy az ehhez hasonló otthonok mel­lett élők nem nézik túl jó szem­mel a másokra utalt idős em­bereket. Bátran kijelenthetem, hogy ez nem igaz. Nyírteleken nem csak a vállalkozóktól, de a magánemberektől is renge­teg természetbeni segítséget kapunk ahhoz, hogy az idős emberek itt még gondtalanab­bá élhessenek. Köszönet érte. — Milyen elfoglaltságot tudnak nyújtani az itt élőknek? — Jövőbeli elképzeléseink között szerepel egy foglalkoz­tatóműhely berendezése, ahol a még aktív idősek hasznosan tölthetik el mindennapjaikat. Vannak köztük ugyanis jó néhányan, akik szerencsére a nyugdíjasévek alatt sem tud­nak karbatett kézzel ülni. Egyikük a házőrző kutyánk­nak ácsolt házat, a másik az építkezésben, a harmadik a vakolásban, festésben segéd­kezett. Rendszeresen szerve­zünk kulturális programokat is, melyek decemberben szin­te egymást érik majd. Először Télapó, majd karácsonyi és újévi ünnepséggel próbáljuk színesebbé tenni a minden­napokat. Az otthon lakóinak egy csoportja 1996. december 2., hétfő 9 Útépítés pályázati pénzből Ratkos Mihály polgármester Immár hét éve annak, hogy Nyírtelek önkormányzatá­nak élén Ratkos Mihály polgármester áll. A rendszer- váltás előtti időben tanácselnökként, a választások után pedig polgármesterként intézi az emberek ügyes-bajos dolgait. Ratkos Mihállyal a község fejlődéséről és az előttünk álló esztendő feladatairól beszélgettünk. — Nyírteleknek a népes­ségnyilvántartás legfrissebb adatai szerint 7025 lakosa van. A községhez, melynek két ál­talános iskolája, három óvodá­ja, egy idősek háza és kiépített háziorvosi rendszere van. Az elmúlt évek alatt számos beru­házással gazdagodott a telepü­lés. Bátran kijelenthetem, hogy tanyáink mindegyikén szilárd burkolatú utak vannak, még ha nem is mindegyik kifogástalan állapotú. Az ivóvíz ezeknek a helyeknek a kilencven százalé­kában áll a lakosok rendelke­zésére, míg a villany minden­hol be van vezetve. Nyírteleken nagyon sokan igényelték meg a telefont, de a MATÁV egye­lőre még nem tudott minden igényt kielégíteni. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy a gázt a kisebb települések közül el­sőként kaptuk meg. Az útháló­zat nagy része a községben is felújításra szorul, arra azonban nincs pénzünk, hogy egyszer­re újítsuk fel mindegyiket. Eb­ben az évben a Vasvári Pál ut­cát aszfaltoztuk, egyharmad részben pályázati pénzből. A műszaki átadás november 26- án volt. Ezzel az 1996-os ter­vek nagy része meg is valósult. Emellett másba már nem na­gyon tudtunk belevágni, hisz a többi pénzre szükségünk volt az önkormányzat és intézmé­nyeinek fenntartásához. Bár így fejlesztésekre nem futotta, de a munkanélküli-segélyeket és jövedelempótló támogatá­sokat minden rászorultnak ki tudtuk fizetni. Szerencsére azonban a társadalmi összetar­tás igen nagy a Nyírteleken élők között. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyik óvodánkat teljesen fel tudtuk újítani, bár a költségvetésben erre elő­irányzott összegből csak a munkálatok egyharmad részét tudtuk finanszírozni. Jövő évi terveink között első helyen szerepel a Herman Ottó álta­lános iskola tatarozása, s ha pályázatokon sikerül újabb tá­mogatást nyerni, ismét bővíte- nénk valamennyivel a már meglévő úthálózatot. Emlékek nyomában A Szentháromság szobra A XVIII. század közepén, 1750 körül készült a Szenthá­romság barokk stílust képvi­selő szobra. A feltételezések szerint a szobor valószínűleg a Dessewffy-család eperjesi birtokáról került mai helyére, az országosan is elismert nemzeti kincs. A szobor a templomkertben található, szemben a templom bejáratával. Anyaga riolit és tufa. Kétlépcsős, négyszögű talapzaton, oroszlánkörmös, koporsó alakú stipeszen he­lyezkedik el a két ívvel kes- kenyedő alacsony felépít­mény. Két oldalon egy-egy rozettás voluta van, rajtuk két térdeplő angyal, új vaslámpát tart. Középen tabemákulumsze- rű kiképzésben, két kis csavar­oszlop között íves fülkécske, benne szintén új vaskorpusz. A tabernákulum fölött isten­szem látható. A talapzat felső része füzérdíszes lezárású, ezen helyezkedik el kerub- fejes felhőkön a szoborcso­port. Ülő Jézus és Atyaisten, köztük kiemelkedő vasrú­don, bádog sugárkoszorúban Szentlélek-ábrázolás kiter­jesztett szárnyú galamb ké­pében. A Szentháromság szobra országosan elismert nemzeti kincs Egy kis történelem A települést Király falu néven 1213-ban említik először. A név arra utal, hogy királyi birtokon jött létre, talán már első kirá­lyunk idejében. Esetleg környezetétől aló meg­különböztető1 céljából — közelében nemzetségi szálláshelyek voltak — nevezték így. h irály falu pusztulására nevének meg­változásából lehet követ­keztetni. Királytelek birto­kosai felváltva voltak a Báthoriak, a Csákyak, a Lónyaiak és a Rákócziak, majd őket jó néhány évvel később a Dessewffyek kö­vették. Az 1850-es évek­től a Dessewffy-birtokok nem kerültek árendába, ezért valamilyen formá­ban meg kellett osztani a gazdálkodást. Az akkori szokásoknak megfelelően Dessewffy Kálmán 1867. mindszenthó harmincadik napján királyi jóváhagyás­sal két elsőszülöttségi hit­bizományi uradalmat ala­pított. A hitbizományi bir­tokon is a legfontosabb te­vékenység közé tartozott az állattenyésztés. Az ura­dalom és a hitbizományi birtokon dolgozók körül­ményei között alig találha­tó eltérés. Mint egy csodá­latos gépezet, úgy műkö­dött az egész rendszer. A tudást, a több éven át szer­zett tapasztalatot megbe­csülve igyekeztek min­dent átültetni a gyakor­latba. Bár az uradalom­ban minden munka fontos volt, mégis mindig a leg­több figyelmet az aratás és a cséplés kapta. Az egész évi kenyér megszerzése rendkívüli jelentőséggel bírt a cselédeknek, nap­számosoknak és intézők­nek egyaránt. Az osztrá­kok és a magyarok között 1867-ben megkötött ki­egyezés eredményeként a magyar állami élet vissza­nyerte önnállóságát. Ez lehetővé tette, hogy a köz­oktatás a polgári állam érdekeinek megfelelően szerveződjön. A telepü­lés iskolatörténetének el­ső feljegyezhető adatai az 1826-os évre tehetők, mely szerint Dessewffy Ágoston megígérte az egri érseknek, hogy templomot és iskolát építtet az urada­lom központjában. Király­telken. Az első iskolaház­ban ötvenhét fiú és negy­venöt kisleány kezdte meg tanulmányait. Az oldalt írta: Sikli Tímea A felvételeket Harascsák Annamária készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom