Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07 / 286. szám
1996. december 7., szombat Nyíregyháza történelmi épületeiről UJ KELET változni egy város, hát még 210 év elteltével. 1786. november 23-án kelt az a császári és királyi rendelet, melynek értelmében Nyíregyháza a városi név használatára jogosult, és piacot, valamint évi négy alkalommal vásárt tarthat. A történelmi mércével is jelentősnek nevezhető több mint két évszázadról dr. Margócsy Józseffel, a tanárképző főiskola nyugalmazott főigazgatójával, a talán legismertebb nyíregyházi helytörténeti kutatóval beszélgettünk. Dr. Margócsy József (Foto: CsoRo) Fekete Tibor (Uj Kelet) — A megyeszékhely régi épületeinek története, maga a város történelme. Mi volt a mai Metropol Üzletház helyén ? — Az egy érdekes sorsú telek. 1796 tájékán oda építették Nyíregyháza második városházáját. 1841-ben kezdték el a mostani városháza megvalósítását, de csak a földszinti rész készült el. Megüresedett a régi épület és ekkor került Nyíregyházára egy Benczúr Vilmos nevű gyógyszerész. Patikát nyitott ezen a helyen Korona néven, és itt született 1844-ben Benczúr Gyula, a híres festőművész. A szülőházat 1944 őszén szétlőtték. (Az az emeletes ház, amely mellette volt, és még most is patika van benne, félig összedőlt az októberi harcok után. Az a Babicz doktoré volt, és már több mint százéves. Azért is azon az épületen van az emléktábla, mert onnan vitték el Babiczot 1956-ban.) A bombázások következtében a Benczúr-ház szinte teljesen összedőlt, csak egy fala meredt az égnek, amelyiken az emléktábla volt. A front átvonulását átvészelte a márványtábla, de az azt követő fosztogatásokat már nem. Egyszer csak valamikor ’46- ban Bujon került elő ismét és bekerült a múzeumba. — Ho! volt akkor a múzeum? — A mai Luther utca 4-es számú házban. (Jelenleg társadalmi szervezeteknek és pártoknak ad otthont.) Nem sokáig fért el abban a szűk épületben, és rövid időn belül áttelepítették a mai helyére, a Károlyi-kert sarkára. A költözéssel nagyon kellett sietni, és kiskatonákat rendeltek ki a munkára. A bakák nehéznek találták a márvány emléktáblát és földhöz vágták. Darabjai ma is fellelhetők a megyei múzeumban. — Mi lett ennek a nevezetes teleknek a további sorsa? — A demokrácia első éveiben egy barakkot építettek a helyére, amelyben egy hentesüzlet nyílt meg. Az azért volt nevezetes, mert amikor Rákosi Mátyás 60 éves volt, akkor az üzlet vezetője zsírból készített egy Rákosi- szobrot. A hajával nem sokat kellett bíbelődnie. Ő így ünnepelte a nevezetes születésnapot. Majd ezt a barakkot lebontották, és épült meg helyére az ABC, akkor jöttek divatba ezek az élelmiszer- és vegyiáruboltok. Az elnevezése az Alapvető Beszerzési Cikkek rövidítése. Ezt vette meg a Julius Meinl. Ennek az üzletnek a falán volt egy emléktábla, amelyet legjobb tudomásom szerint elloptak. A márványtáblán szerepelt, hogy itt volt a Korona gyógyszertár és itt járt a trónörökös, V. Ferdinánd, amikor menekültek Napóleon elől. Ebből következik a Korona elnevezés is, hisz a trónörökös az anyakirálynővel a magyar koronát is magával hozta. — Ez volt az a bizonyos kiskorona? — Nem, akkor még csak egy Korona volt, csak később, amikor a nagy vendég- fogadó megépült, akkortól kapta a kis előnevet. Ez ugyanolyan, mint az Oszoló és az Újszőlő utcák esete. Amikor először telepítettek szőlőt a városban (1772-ben) akkor se ó, se új nem volt, csak szőlő. De később, mikor a városnak egy másik helyén is meghonosodott ez a növénykultúra, akkortól változott meg az elnevezés is. — Melyek azok az épületek, amelyek viselik a város történelmének nyomait? — Az egyik legjellegzetesebb a városháza. Aki figyelmesen megnézi a polgármesteri hivatal épületét, akkor feltűnik, hogy a tetején látható egy furcsán felöltözött női alak, aki ráadásul két példányban van jelen. Az egyiken még a szeme is be van kötve és kardot, valamint mérleget tart a kezében. Annál is érdekesebb ez a motívum, mivel a városnak sohasem volt pallosjoga. Nemigen van a városházákon másutt az országban ilyen szobor. Ennek az a magyarázata, hogy Nyíregyháza már nagyon „fészkelődön ” a múlt század negyvenes—ötvenes éveiben. Abban az időben a mesterembereknek kötelezően létre kellett hozniuk a céheket. A nyíregyházi céhtagok hiába voltak tízszer any- nyian, mint a nagykállóiak, mégis odatartoztak. Az 1848—49-es szabadságharc idején Nyíregyháza lakosainak száma háromszorosa volt a nagykállóinak, mégis ez utóbbi volt még mindig a megyeszékhely. Ezeken a mennyiségi mutatókon is látszik, hogy akkor már jobb lett volna, ha ide kerülne a megyeszékhelyi státus. A nagy kereskedelmi utak is inkább Nyíregyházára jöttek össze sugarasan. — Ezek voltak azok a bizonyos gabonaszállító útvonalak? — Teljesen mindegy, hogy milyen árut fuvaroztak rajtuk, de többek között a gabonát is ezeken az útvonalakon szállították. A lényeg, hogy amikor eljött 1854, a legrondább Bach-korszak, akkor gróf Andrássy Gyula írt Nyíregyháza vezetőinek; szeretnék meghosszabbítani a vasútvonalat. Akkor már Debrecenig megépült a pálya, és szerették volna tovább folytatni Miskolcig. Abban az időben Nagykállóban a földesuraké volt a hatalom. Az akkori megyeszékhely lakossága szerette volna a vasutat, de a Kállayak nem engedték. Emlékezzünk csak arra az oszlopra, ami ott található a Kossuth-szobor mellett, mely az örökváltság- nak állít emléket. Nyíregyháza 1803-ban és 1824-ben megváltotta magát a földesúri terhektől. A megváltással együtt jogokat is kapott a város, például a vásártartás és a kocsmáztatás joga és természetesen a bevétele. Nagy- kálló azonban nem tudta ezt elintézni. Pénze se volt hozzá, de a földesúr sem akarta igazán. Amikor jött a vasút, akkor Nyíregyháza úgy csinált, mint Váci Mihály szobra (széttárta a karját), hogy ide nekem a vasutat is. Nem véletlen, hogy a mai Széchenyi utcát egészen a múlt század végéig Vasút utcának hívták. Csak érdekesség; abban az időben azért rakták annyira távol a településektől a vasutakat és az állomásokat, hogy a mozdonyból kicsapódó szikrától ne gyulladjank ki a házak. Akkor oda, jó messze a várostól megépült a vasút és 1858 őszén be is futott Nyíregyházára. Kálló mindebből kimaradt, és ettől kezdve fokozatosan vesztett a jelentőségéből. Nem volt értelme akkor már Kálidban letelepedni. Kicsi volt, nem fejlődött tovább. Ha itt a vonat, akkor idejön a termény, ha a termény ide jön, akkor jön a kereskedő, akkor pedig pör is van. Tehát ide jönnek az ügyvédek. Amikor 1871- ben centralizálták az igazságszolgáltatást, a megyei alispáni szervezetre gondolok, ami A falu jegyzőjében is olvasható, ez a fajta igazságszolgáltatás már Nyíregyházára került. A város pedig nagyon örült neki, és úgy tett, mint a vasút érkezésekor: Ide nekem ezt is. — Úgy tűnik, hogy akkoriban korukat megelőző vezetői voltak a városnak. Előre tudtak gondolkodni. Látnokok voltak, vagy egyszerűen felvilágosult polgárok irányították akkoriban a települést? — Nem voltak jósok, de tisztán látták, hogy egy újításnak előbb terhei lesznek, majd később haszon is származik belőle. Igaz, hogy most össze kell húzni magunkat, de előbb legyen itt az a bizonyos intézmény, majd megoldjuk valahogyan az elhelyezését. — A múlt századi vasútállomás épülete kísértetiesen hasonlít a miskolci Tiszai pályaudvar jelenlegi arculatához. Véletlen ez? — Nem. Akkor a MÁV szabványai (amelyek már akkoriban is nemzetközi szabványok voltak) előírták, hogy adott egy bakterház és annak van két ablaka. Ha van egy megállóhely, ahol már jegyet kell kiosztani, akkor ezt a bakterház mellé tervezték. Ha ez nemcsak megállóhely, hanem állomás, akkor ahhoz vagy melléépítettek, vagy húztak rá egy emeletet. Mindezt azonos tervek alapján. Én nem jártam Zágrábban, de akik voltak ott, azt mondják, hogy az állomás főépülete még most is olyan, mint amilyen a debreceni nagyállomás volt valamikor. Ezért a hasonlóság. Sajnos az állomások a második világháborúban hadi célpontok is voltak, és a debreceni, valamint a nyíregyházi vasútállomást is teljesen szétbombázták az amerikaiak. A miskolci nem tudni miért, de nagyjából épen maradt. — Térjünk vissza a városházához. Miként valósult meg az építmény? — 1871-ben jelent meg az a törvény, amely a megyei igazságszolgáltatást kiiktatta és csak a közigazgatási feladatokat hagyta meg. Ekkor helyezték Nyíregyházára a törvényszéket. Ez törvényszéket, járásbíróságot, ügyészséget és börtönt jelent, ez utóbbi létrehozása bizonyult a legegyszerűbbnek. A mostani Korona Szálló helyén földszintes épületek sorakoztak. Egyszerűen felmondtak a bérlőknek és átalakították büntetésvégrehajtási feladatoknak megfelelően. De hová tegyék az intézményeket? Már akkor is kicsinek bizonyult a kis földszintes városháza, és úgy döntöttek, hogy a már meglévő építményre felhúznak még egy emeletet. Elővették a régi terveket, és egy hónap alatt eldöntötték, mennyit kell lebontani a régiből és hogyan falazzák fel az újat. 1971 augusztusában megszületett a döntés, de máris azon gondolkodtak, hogyan húzhatna hasznot a város lakossága az emeletráépítésből. Az az elhatározás szültetett, hogy a földszinti irodákat üzlethelyiségekké alakítják át és a bérbeadásával jelentős bevétele származik az akkori polgármesteri hivatalnak, ezáltal a városlakóknak is. Ez máig fennmaradt. Azért is bizonyult ez jó döntésnek, mert akkoriban a városháza előtt volt a piac, és majdnem a mostani Kossuth-szobor helyén állt egy kicsike templom is. Itt fordultak meg legtöbben, és ezáltal az üzletek is itt remélhették a legnagyobb forgalmat. — Hogyan került mégis a két Justicia-szobor a homlokzat fölé? — Az építészeti akták tetejére mindig azt írták: Igazságügyi palota. Amikor elkészültek, akkor rakták fel a két jelképet. Botrány is kerekedett belőle, mert nem szerepelt az előzetes kalkulációban. Nem is készült költségvetés, mert olyan gyorsan történtek a dolgok. Az épület átadása után 1872- ben emiatt nem is választották újra az akkori polgármestert, főjegyzőt, sőt, vizsgálatot indítottak ellenük, mert sokallták a kiadásokat. Később önálló épületbe költözött a törvényszék, de a két szobor maradt a helyén. A város főtere 1905-ben (Reprodukció: Csonka Robert) Nyíregyháza történelmi címereit keresgéltem kis házi könyvtáramban, mikor kezembe akadt egy kötet, melyet az 1970-es években adtak ki és a város építészeti emlékeit mutatja be az olvasónak. Egy képen megakadt a szemem, melyen a Kossuth téri lapostetős ABC-áru- ház látható, és a képaláírás szerint így nézett ki a Kossuth tér és a Dimitrov út sarka. Alig telt el húsz év és már ez is történelem. A boltot lebontották, az utcát átkeresztelték. Még egy emberöltő alatt is mennyit tud „ Nem voltak jósok, de tisztán látták, hogy egy újításnak előbb terhei lesznek, majd később haszon is származik belőle. Igaz, hogy most össze kell húzni magunkat, de előbb legyen itt az a bizonyos intézmény, majd megoldjuk valahogyan az elhelyezését.”
