Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-05 / 284. szám
I UJ KELET Labdarúgás 1996. december 5., csütörtök Edzőváltás és új módi Szálkán Valami más kell... A korábbi másodhegedűs, Balogh Dezső merész feladatra vállalkozott. Az új „főnök” szűzbeszédében nem ígért csodát, viszont valami mást igen... — Egy biztos: nagyon nehéz lesz a bentmaradás. A tavaszi szezonban nyolszor játszunk hazai pályán, hétszer idegenben, de jelen pillanatban nincs annyi tartás a csapatban, hogy — amennyiben az. átszervezésre tényleg sor kerül—az első tizenegy hely valamelyikét elérjük. Talán akkor lehet erre esélyünk, ha sikerül jelentősen erősíteni. Lényeges szempont, hogy mától új úton indulunk el: fiatalokra építve képzeljük el a jövőt. Az, hogy kire számítunk, vagyis a keret véglegesítése, januárban történik majd. Szakítani kívánunk az eddigi módival, mert a példák azt mutatták, hogy hiába igazoltunk ide bárkit, a kiszemeltek felvették a pénzt, aztán a többség a szezon befejezése után elköszönt — az egyesület pedig futballisták nélkül maradt. így jártunk azokkal a nyíregyházi srácokkal, akik a tavasz során nálunk szerepeltek... A nyári felkészülést megint a nulláról voltunk kénytelenek kezdeni: menet közben kértünk kölcsön játékosokat, hogy egyáltalán legyen kit bevetni. Most gyökeresen más megoldásra törekszünk... Szürke hétköznap „csordogálunk” a pálya felé. Oda, ahol nagy dolgok vannak készülőben. A kapu tárva- nyitva, így hát akadálytalanul gördülünk be. A „placc” megtelt, ilyen-olyan márkájú és állapotú autók terpeszkednek a betonon. Tehát mégis igaz: Mátészalkán döntő tettre szánta el magát a vezérkar. Arra bizony. Jelen van mindenki, aki számít. Ám egyesek számára ez az utolsó összejövetel... Koncz Tibor (Új Kelet) Egyelőre várni kell. Még tart a tanácskozás. Addig nézelődünk a szertárban. Takaros a rend: a fogasokon mezek, anorákok sorjáznak, a radiátor közelében zöld sportszárak száradnak. A szerkó magasan üti az NB III-at, míg a csapat... Nos, az szégyenszemre alul kullog. Legalul. Zaj támad, vége az eszmecserének. Gyalai Imre szakosztály- vezető tűnik fel, s ömlik belőle a szó. — Új alapokra helyezzük a mátészalkai labdarúgást, mivel nincs értelme toldani a foltos kabátot... Mire gondolok? Az idegen futballistákat csak a pénz vonzotta ide, semmi más. Előnyt élveznek majd a helybeli fiatalok. Több figyelmet fogunk fordítani az utánpótlás-nevelésre, már csak azért is, mert országszerte felszínre bukott az a probléma, hogy a Nyílt az ajtó, Kosa József és Tóth Zoltán egyszerre távozott. Komótosan bandukoltak a szabadba, aztán néhány lépés után legyökereztek. — Azért nem maradok Szálkán, mert nem látom a jövőt — magyarázza felindulva Tóth Zoltán. — De ugyanezt mondaná Kosa Józsi is. Ez a csapat így, ahogy van, ki fog esni! Mátészalkán nem beszélhetünk szakmai munkáról, sajnos olyan edzők dolgoznak a játékosokkal, akik ezt nem tudják megvalósítani. Most pedig jön Balogh Dezső... Úgy érzem, hogy innen menni kell. Az az igazság, hogy az újonnan megválasztott edzővel emberileg semmi probléma nincs, ám szakmailag nem felkészült erre a feladatra. Hirtelen nem is tudok mást mondani... az a lényeg, hogy én sem akarok itt tovább futballozni. — A vezetők és a szurkolók viszont azt hangoztatják, hogy mélységesen csalódtak bennetek. Sőt, sokak szerint egyenesen bomlasztottatok az öltözőben. Mit szólsz ezekhez a vádakhoz? magyar focisták fizikai állapota nagyon gyenge. Sajnos... Ez most látszik igazán: eltűntek a húzóemberként pályára küldött ukrán és román légiósok, ami azonnal színvonalcsökkenéshez vezetett. Nincs honnan igazolni, a saját erőre pedig nem támaszkodhatunk, hisz senki nem törődik a tehetségek istápolásával. Természetesen a legfőbb feladatunk a bentmaradás kiharcolása, de akkor sem lesz tragédia, ha esetleg kiesünk. Ebben a játékban mindig vannak győztesek és vesztesek. Lehetőségeink behatároltak: bennünket csupán a polgármesteri hivatal segít, következésképpen mi nem tudjuk felvenni a versenyt az olyan csapatokkal, amelyek mögött komoly vállalkozók állnak. — Ezzel kapcsolatban az a véleményem: általában azt a lovat ütik, amelytől azt várják, hogy húzzon. Nézd, rengeteg a fiatal játékos, az innen-onnan érkezett fiú. Az utóbbi időben a megyei első és másodosztályból igazoltak a vezetők, biztos meg volt rá az okuk... A nyári alapozáskor öten jártunk edzésre, mégis maradtunk, holott több ajánlatot is kaptunk. Kitartottunk, máskülönben megszóltak volna, hogy könnyű elhagyni a süllyedő hajót. Fejünkhöz vágták volna, hogy miattunk nem lesz csapat Szálkán. Tehát itt ragadtunk, futballoztunk, ahogy tudtunk, ez a keret azonban nem üti meg az NB III-as szintet. Egy idő után belefáradtunk a hiábavaló küzdelembe, s mi is odasüllyedtünk a többiek mellé... Búcsúzásképpen Tóth Zoltán arra buzdít, címként írjam le: kettejük számára elég volt Mátészalkából. No és hogy nem dőlt össze a világ, valahol folytatják a futballt. Máris vannak érdeklődők... Egyéb, beható változásokról is értesültünk. Mindjárt az élre kívánkozik, hogy az MMTK menesztette az ukrán mestert, Vojtkó Istvánt. — Tény: nem volt eredményes Vojtkó István fél éves munkája. Kifogásolta ugyan, hogy a játékosállomány nem megfelelő ehhez a szinthez, erre azonban az a válaszom: erős csapathoz nem kell erős edző! Remek futballistákkal egy alapfokú képesítéssel rendelkező edző is elboldogul az NB Ill-ban. Más... A vezetőknek nem szükséges állandóan apályán lenniük azért, hogy időben kezdődjenek a tréningek. Mert gyakran késve toppantak be a játékosok, akik nem kaptak kellő megterhelést. Az ifjúsági csapat edzője elmondta, az ifisták gyengébb formában kerültek vissza hozzá, mint amikor „feladta” őket a nagyokhoz. Ez azért valamit elárul... Az megint nem a vezetők hibája, hogy rengeteg sárga és piros lap gyűlt össze az őszi szezonban. Ha egy edző azt látja, hogy a játékos begurult, akkor le kell hozni a pályáról. Felesleges azzal takarózni, hogy szűkös a keret, s nincs kit becserélni. A felsoroltak miatt az egyesület elnökségi ülésén úgy határoztunk: megköszönjük Vojtkó István eddigi tevékenységét, és bizonyítási lehetőséget adunk Balogh Dezső másodedzőnek. Gyalai Imre reagált azokra a mendemondákra, miszerint tisztogatás lesz az öltözőben. íme a válasz... — Kása József és Tóth Zoltán szabadlistára került. Bár sokáig hasznos tagjai voltak a csapatnak, viszont ahogy említettem, tavasszal a fiataloknak szavazunk bizalmat. Rajtuk kívül TácejAkos sorsa kérdőjeles, ő ugyanis jelezte, hogy még gondolkozik... Hogy ki megy és ki érkezik, erről csak január elején születik végső döntés. Nagy sztárok igazolásáról senki ne ábrándozzon, legfeljebb néhány alsóbb osztályú játékos jövetelét harangozhatom be... Tóth Zoltán: elég volt! Vojtkó, Kosa és Tóth kegyvesztett lett Gondoki?) Tlszavasváriban Rosu csak az NB I-be eladó! Napok óta tartja magát az a pletyka a megyeszékhelyen, hogy komoly anyagi gondok vannak az ASE Tiszavasvárinál. Az évek óta legjobban fizető labdarúgó-szakosztály tartozik a játékosoknak. Állítólag már a „sztrájk” szele is megcsapta az öltözőt... Nyilván ezek a híresztelések nem a legjobb színben tüntetik fel az ICN Alkaloidát, illetve Tiszavasvárit. A helyzet nyilvános tisztázása miatt, illetve más pletykákról Pethe Sándor egyesületi elnököt kérdeztük. Száraz A ttila (Új Kelet) — Nem titkolom, ezúttal késtünk — ismerte el Pethe Sándor. — Keddre ígértük a pénzt, de ma délután (szerdán — a szerk.) kifizettünk mindent. Később kaptunk meg a rendelkezésünkre álló összeget, ezért volt a csúszás. A „sztrájk” kifejezést nagyon erős megfogalmazásnak tartom, de az igaz, valóban voltak morgások a késés miatt. Még egyszer mondom, rendeztük mind a fizetést, mind pedig a prémiumokat. — A hangadókkal szemben lesznek-e retorziók? — Nem most késtünk először, a megnyilvánulások sem újkeletűek. Meglepőnek tartom, hogy pont azok a leghangosabbak a kezdőcsapatból, akik egyébként megfelelő elismerésben részesülnek. Nem hiszem el, hogy ne tudtak volna pár napot várni... Retorzió nem lesz, inkább egyfajta utolsó figyelmeztetés. Nem titkolom, vannak, akikben emberileg csalódtam... — Más témák. Állítólag Szabó Lacit Önök el akarják küldeni, sokak szerint az NYFC- be fogja folytatni pályafutását, aztán olyan hírek is vannak, hogy Rosu a BVSC-ben kezdi a tavaszt... — Lacival el fogok beszélgetni, nem minden megnyilvánulásával értek egyet. Szó sincs arról, hogy elengedjük, egyébként is érvényes szerződése van. Rosuról amióta nálunk van, időnként elterjed, hogy valamelyik NB I-es csapat keresi, tulajdonképpen megszoktam már ezeket a híreszteléseket. Én a BVSC megkereséséről semmit nem tudok, velem nem tárgyalt senki. Rosu a napokban jelezte felém, hogy beszélni szeretne velem, de hogy milyen témában, arról ez idáig semmi információm nincs. Rosut NB I-be elengednénk, hiszen akkor komoly pénzt kapnánk IRosu csak „felfelé” távozhat Fotó: Racskó Tibor érte és erre az összegre szükségünk lenne... NB 11-be viszont nem eladó! — Megvan már, hogy ki megy, illetve ki jön? — Tudunk arról, hogy bizonyos játékosainkat megkerestek. — Kívülről úgy tűnik, viharos napokat él át a sportegyesület. úgy látszik, az anyagi gondok mellett vannak morális feszültségek is, valóban ilyen súlyosak a problémák? — Átalakulóban van a gyár, azt gondolom, ilyenkor természetes, hogy nem a sport az első. Bízom abban, hogy rövidesen minden a helyére kerül... Kortyok a Hí. ICW Alkaloida Kupából „Súlyos” teremfoci-láz Pátyodon Új Kelet-információ Az még csak hagyján, hogy a neves csapatok csőstül jönnek a hétvégi IV. ICN Alkaloida Kupa nyílt pénzdíjas tornára. Hozzászokhattunk már... Azonban dőreség lenne beérni az exkluzív falatokkal, az ínyenc étkekkel, mi lenne az alapvető összetevők nélkül. A sorozatban reflektorfényben levő együttesek árnyékában ott vannak a viszonylag (ma még?) nevenincs társulatok, akik nélkül alaposan foghíjas lenne az ötvennégy tagot számláló összkép. A pátyodi RIC Bt.-stáb selejtező-csoportgyőztesként kvalifikálta magát a december 7-én soron következő döntőbe, annak is a csengeri „körébe”. Az első helyezettek kiváltsága volt az, hogy sikerük kivívásának helyszínén ott folytathassák, ahol abbahagyták. — Idegenkedve fogadtuk a 4+1-es játékot, aztán — mi tagadás — beleszerettünk. Okos, taktikus szemléletet kíván, össze sem hasonlítható a hagyományos kispályás stílussal — vélekedett Riczu János, az együttes lelkes segítője. — Egy hatszázhatvan lakosú falu esetében nagy szó egy ilyen csapat. Két éve verbuválódott össze a „mag”, első nekifutásra elindultunk a csengeri téli terembajnokságban, amit megnyertünk. Ez a tény megerősített bennünket abban, hogy érdemes folytatnunk. Tavaly tavasszal erőfelmérés gyanánt meghívtuk az Argentum FC-t, egy baráti hangulatú mérkőzésen teszteltük magunkat. Most október óta csak a IV. ICN Alkaloida Kupára készülünk. Nem az eredmény haj hászás miatt, számunkra az együttlét is örömet okoz. Nagyon várjuk a találkozást az NB I Keleti csoportjának listavezetőjével, a debreceni Great Tours Joyce-szal. Mérkőzünk még az egri Elektronet-Exszel, a nyíregyházi Isobau-val, a szolnoki FIT A DOKTOR-ral és a tiszavasvári Patrik Sörözővel. Nagy élmény lesz! Értünk szurkol az egész falu, abban pedig biztos vagyok, hogy telt ház előtt játszunk. Sportszerű keretek között... Hatalmas dolog lenne, ha elcsípnénk a továbbjutást jelentő második helyet! A RIC Bt. együttesének szurkolóhada foghíjas lesz, ugyanis a Challenge Day- győztes falu (Pátyod) sport- kedvelői Budapesten versenyeznek ekkortájt... Sorsolás december 10-én Munkatársunktól A polgármesteri hivatal kistermében, december 10-én fél ötkor tartják a nyíregyházi teremlabdarúgó-bajnokság sorsolását. Erre azon csapatok képviselőit várják, amelyek az örö- kösföidi iskolában lépnek pályára. Trapattoni? Maldini? Zoff? MTI Több, mint ezer olasz futballrajongó szavazott Giovanni Trapattonira, vagyis arra, hogy a Bayern München jelenlegi mestere lépjen a távozó szövetségi kapitány, Arrigo Sacchi helyére. A Datamedia nevű, olasz közvéleménykutató cég szervezte voksoláson Trapattoni a Lazio jelenlegi elnökét, az egykori válogatott kapus Dino Zoffot, a Real Madridnál dolgozó Fabio Capellót és az olasz utánpótlás válogatott mesterét, Ce- sare Maidinit előzte meg. A megkérdezettek többségi óhaja ellenére úgy tűnik, hogy a legesélyesebb mégiscsak a válogatott kapitányának, Paolo Maldininak az édesapja, a 64 éves Cesa- re Maidini. A szavazással kapcsolatban Trapattoni azt mondta, hogy nem kíván Sacchi helyébe lépni, a Bayern menedzsere, Üli Hoeness pedig annyit tett hozzá, hogy az edzőnek 1998 júniusáig érvényes szerződése van a bajor klubbal, és szeretnék, ha az olasz mester kitöltené náluk az idejét. Gianluca Vialli, aki jelenleg a Chelsea játékosa, kijelentette. hogy ha Trapattoni vagy Zoff lesz a szövetségi kapitány, újra vállalja a válogatottságot. Vialli még 1992 decemberében került összeütközésbe Sacchival és azóta nem játszott az azzu- rók legjobbjai között. — Csak Trapattonit vagy Zoffot tudom elképzelni utódként. Jóllehet Trapatto- nival sem egyezik mindig a véleményünk, ám kölcsönösen tiszteljük egymást — tette hozzá Vialli. Az a bizonyos megbeszélés, ahol sok minden elhangzott
