Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-04 / 283. szám
6 1996. december 04., szerda Riport UJ KELET Nyűt levél a korrupcióról Tisztelt Palotai Úr! Az Új Kelet előfizetőjeként az Ön írásait is rendszeresen olvasom, sőt először is ezeket keresem. Cikkei annyira az igazságot, a lényeget tükrözik, hogy nekem rendkívül megnyerte a tetszésemet! Már rég szerettem volna ezért köszönetét mondani. Amiről én írni szeretnék, az a jelenlegi rendszer két felháborító jelensége: a mindent elborító korrupció és szabad rablás, valamint a jogállam és a demokrácia kérdése, amelyről Ön is oly sokat ír. Én úgy gondolom: jogállam és demokrácia nálunk csak papíron létezik! Ezt két ténnyel szeretném alátámasztani! November első hetében tartották Pécsett a Magyar Pénzügyi-Gazdasági Ellenőrök Egyesületének konferenciáját, amelyen revizorok, gazdasági nyomozók, számvevőszéki szakértők stb. vettek részt. Ezen a konferencián a fent említett szervezet főtitkára, Rubicsek Sándor, aki egyben a Kormányzati Ellenőrzési Iroda elnöke is, a következőket jelentette ki: a gazdasági bűncselekmények elkövetői részére amnesztiát kell hirdetni, és az elorzott vagyont is megtarthatják, amennyiben önként bevallják vagyonukat, és hajlandók a törvénytelen gyarapodásuk utáni adót megfizetni! Ez a jogállam teljes csődjét jelenti, mert ezek után vajon kit lehet bármilyen jogtalan haszonszerzésért, lopásért, rablásért, korrupcióért a legenyhébben is megbüntetni? Sajnos van rá bőven példa, hogy az igazi nagyhalak vígan lubickolnak ebben a zavaros pocsolyában! Ugyanis ahol Gerő László 120 millió dollár sibolását a legfőbb ügyész a parlamentben „csak” szabálysértésnek nevezi, ahol Lupis úr két és fél milliárd forinttal a háta mögött, ma is szabadlábon van, sőt pénzügyi tanácsadó, egy másik helyen, ahol Zemplényi úr a 800 milliójával még mindig szabadon van — és sorolhatnám —, ott jogról beszélni nevetséges és felháborító! Ami a demokráciát illeti: gyakran halljuk a magyar vezetők részéről, hogy mi járunk elöl az Európához vezető úton. Ez enyhén szólva is hazugság! Ugyanis miközben Románia volt posztkommunista kormánya és elnöke, Iliescu úr hajlandó volt magát szabad választáson megméretni, ahol alulmaradt a demokratikus ellenzékkel szemben, addig nálunk már kétszer paktummal választottak köztársasági elnököt, kizárva a nép szabad választásának jogát ahhoz, hogy államfőjét szabadon válassza meg! Amíg a külföldön élő román állampolgárok — de még a kettős állampolgárok is — szavazati joggal rendelkeznek az országgyűlési és elnöki választáson, addig ez a kör a magyar választáson nem szavazhat! Ha tehát ez a jog és a demokrácia az Európába jutás fő kritériuma, akkor mi ugyancsak hátul kullogunk! Talán csak Milosevics Szerbiáját tudjuk magunk mögé utasítani! Egyelőre! A jog és a demokrácia érvényesítésének terén olyan országok, mint Szlovénia, Csehország, Lengyelország pedig fényévnyire előttünk járnak! Ha viszont a NATO-ba és az Európai Unióba való belépésnek az lesz a legfőbb és első számú feltétele, hogy ki tudja minél előbb és minél olcsóbban kiárusítani a nemzet vagyonát, akkor biztosak lehetnek benne a magyar vezetők, hogy elsőként lépünk be Európa kapuján! De ez aligha éri meg a magyar népnek! Tisztelettel: Darvas Iván Csaroda, Rákóczi u. 1. 4844 Tisztelt Darvas úr! Örömmel és köszönettel vettük levelét, és megváltjuk, nekünk is jólesik az elismerés... A gazdasági ellenőrök egyesületének pécsi konferenciáján elhangzott kijelentésnek — amire volkszíves figyelmünket felhívni —, megkísérlünk utánajárni. Elöljáróban csak annyit, ha információi pontosak, és valóban ez hangzott el, az a legenyhébb kjifejezéssel élve is: BOTRÁNYOS! Tisztelettel: Palotai István Lesújtó munkaerőpiaci kép Egyre jobban csökkentik a hazai iparvállalatok a dolgozóiknak juttatott szociális ellátásokat. Ennek az a fő oka, hogy a cégek a kedvezményeket csak költségnövelő tényezőként, nem pedig a dolgozói megelégedettséget növelő eszközként kezelik. Ez derül ki abból a felmérésből, amelyet egy osztrák termelékenységi és menedzsment tanácsadó cég készített a közelmúltban a hazai vállalatok gyakorlatáról. Lefler György (Új Kelet) Megszűnőben a ruhapénz, az olcsó üzemi étkezde, felszámolják a vállalati üdülőket, s alig akad cég, amely kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt adna. Az országos tendencia mellett lesújtóbb a megyei kép, többnyire a létminimum határán foglalkoztatják a dolgozókat, sokszor elképesztő munkakörülmények között. Ezt erősítették meg a Vasas szakszervezet vezetői is az elmúlt heti megyei látogatásuk alkalmával. A munka világának problémáiról érdeklődtünk Takács Tiborné dr.- tól, az MSZOSZ megyei képviseletének jogászától, aki mint a jogsegélyszolgálat vezetője gyakran találkozik a munkavállalók legkülönbözőbb sérelmeivel. — A munka világát érintő törvény 1992-ben született meg, amely lényegében keretjellegű. A munka törvény- könyvét követi a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, valamint létezik egy harmadik, az előbbi kettőhöz a legkevésbé hasonló, a köz- tisztviselők jogállásáról szóló törvény is. A versenyszférára a munka törvénykönyve vonatkozik, ám az abban foglaltak érvényesülését két tényező is rendkívüli mértékben befolyásolja. Az egyik a tulajdonviszonyok elképesztő rendezetlensége. Az a tapasztalat, hogy a megyében a privatizáció igazán meg sem kezdődött, szinte minden távlati elképzelés nélkül működtetnek cégeket, s csupán a jelenből kívánnak megélni, az üzemeket minél jobban kisajtolni szándékozó „tulajdonosok” cserélgetik egymást. Sok a lezüllesztett, felszámolt cég. A másik ok ezzel összefüggésben a magas munkaerőkínálat, amely egyrészt melegágya a feketemunkának, másrészt az a széles körű gyakorlat, hogy szinte a minimálbérért foglalkoztatják a dolgozókat. Ebből adódóan sem a kollektív, sem az egyéni érdekérvényesítésnek nincsenek meg a kedvező feltételei, sem pedig a törvényes működésnek. Mit várhatnánk a versenyszférától, amikor például Nyíregyháza város egészségügyi alapellátásában sincs egyetlen kollektív szerződés megkötve, a szak- szervezet többszöri kezdeményezésére sem. Mi lenne hát a teendő, a munkavállalók miként szerezhetnének érvényt sérelmeiknek, esetenként követeléseiknek? A munka törvénykönyve a munkajogviszonyok zavaraiból eredő esetek tárgyalását a helyi kollektív munkaszerződések körébe rendeli. A törvény azt is kimondja, hogy a kollektív szerződés megkötésétől a munkáltató nem zárkózhat el. Ennek ellenére megmagyarázhatatlanul kevés az országban az olyan munkahely, ahol ez megvan. A kollektív szerződés a munkáltató és a helyi szakszervezet között jöhet létre. Az is jellemző, hogy a meglévő szerződések zöme is csupán a törvényi szabályozást ismétli, a helyi sajátosságokra nem térnek ki. Ezernyi dologra kellene pedig figyelniük a munka- vállalóknak, s azokat a szerződés által érvényesíteni. Milyen téren vannak problémák? A leggyakrabban előfordulójogsértések: nem érvényesül a felkészültség, a teljesítmény szerinti javadalmazás elve, mindez éppen a munkaerő-túlkínálat miatt lehetséges; a munkáltatók túllépik a nyolc órát, anélkül, hogy azt írásban előre elrendelnék, illetve annak értékét szintén írásban ellentételeznék; minimálbéren foglalkoztatják a dolgozókat a tb-kötelezettség miatt; a munkáltatók nem érdekeltek az egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtésében (védőruha stb); a legtöbb esetben hiányzik a munkaviszony felmondásának törvényes feltétele is, manapság a munkáltatók előszeretettel alkalmazzák a „közös megegyezéssel” történő felmondást a munkáltatói felmondás helyett, hisz ez esetben nem illeti meg a dolgozót végkielégítés, és igen gyakran a törvényes — 30 napos, köz- alkalmazottaknál 2 hónap — felmondási időt sem veszik figyelembe. A munkavállaló az őt ért sérelem esetén munkaügyi vitát kezdeményezhet, amennyiben az a munkahelyén meghiúsulna, vagy nem jár kellő eredménnyel, úgy az egyén munkaügyi vitájával a megyeszékhelyen működő Munkaügyi Bírósághoz (Toldi u. 1. sz.) fordulhat jogorvoslatért. Végezetül nem mondhatok mást, mint azt, hogy a dolgozók érdekében a munkahelyi szakszervezeteket meg kell erősíteni, vagy ahol nincs, célszerű elgondolkodni, hogyan lehetünk többek, azzal vagy anélkül. A kollektív szerződések értünk vannak, bennünket védenek! Ez a hely lett az otthonom A nyírteleki idősek otthonában a falnak friss mészillata van, a nappaliban rend és tisztaság fogad. Egész halkan kopogtatunk be a szobákba, nehogy megzavarjuk valakinek a délutáni csendespihenőjét. Az étkező melletti szobából azonban jóízű beszélgetés hangja szűrődik ki. A bent ülő asszonyok közül Pócsi Jánosné, Marika néni állt rá legkönnyebben egy kis beszélgetésre. Sikli Tímea (Új Kelet) —- Bár nem régen élek még az otthonban, de szívesen beszélek róla, mert életemnek ezek a falak és ezek a társak egészen új értelmet adtak. Nagyon hosszú és szomorú történet az enyém. Jó néhány évvel ezelőtt meghalt már az uram, s nemrégiben az élettársam is utána ment. Teljesen egyedül maradtam. Nem volt senkim, csak egy nevelt fiam, aki felajánlotta, hogy kössünk eltartási szerződést. Bele is mentem buta fejjel. Alig telt el három hét, és a háládatlan már megütött. Tudtam, hogy ott tovább nem maradhatok. Vannak testvéreim, de ők is családdal élnek. Nem zúdíthatom másra a saját gondjaimat. Ismerőseimtől hallottam, hogy működik ez a klub, eljöttem ide. Ez a hely lett az otthonom. Hárman vagyunk egy szobában, jobban nem is érezhetném magam sehol. Ha valami gondunk támad, megbeszéljük egymás között vagy éppen a gondozókkal, akik szintén nagyon szívesek hozzánk. Hál’ Istennek az egészségem sem hagyott még el, csak néha kapok be egy- egy szem gyógyszert. Itt mindenem megvan. Kapunk reggelit, ebédet, vacsorát, bőségesen mérik, néha alig tudunk megbirkózni az adaFotó: Harascsák gokkal, s mindezért alig fizetünk valamennyit. Most, hogy jönnek az ünnepek, a házi összejövetelek, talán csak egy dolgot hiányolunk a szobatársakkal. Jó lenne, ha néha eljönne ide egy fodrász, aki rendbe tenné kicsit a hajunkat. Az öregkorról Az időskorúak társadalmi helyzete az ezredfordulón Magyarországon és a keleti régióban címmel a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas Szervezet Szövetsége konferenciát szervez december 6—7-én. A kétnapos talákozónak Nyíregyházán a Zrínyi Ilona Gimnázium ad otthont. Pénteken dr. Imre Sándor egyetemi docens nyitja meg a konferenciát. Az érdeklődők többek között előadást hallhatnak a Békés megyei egészségügyi helyzetről és szociális ellátásról, a szociális gondoskodás szabolcsi lehetőségeiről, valamint az idős korosztály egészség- ügyi jellemzőiről. Ajándék az Operencián túlról Bürget Lajos jegyzete Igazán boldog voltam, amikor meghallottam, hogy a budapesti élelmiszer-ipari kiállításon az amerikaiak ételkülönlegességekkel lepték meg a látogatókat és a partnereket. Nem, ezúttal nem a gyorséttermek uniformizált eledelei jelentek meg, hanem valóban ehető ételek. A sláger a tex-mex volt, ami a texasi és a mexikói konyha különlegességeit jelenti. Ezek fűszeresek, ízletesek, általában szószok, melyben valamilyen semleges ízű süteményt kell mártogatni. De volt ott más is, sokféle gyümölcs. Közte áfonya, minden formában. Végre, mondhatjuk, jött valami igazán ehető, hiszen a hamburger, a bagel, a big mac után ideje volt, hogy kiderüljön, mást is esznek odaát. Mert bizony kiderült pár év alatt, hogy az amerikai ajándékok, amelyek jöttek, nem éppen a minőséget jelentették. Volt a rágógumi, jött a baseballsapka, a kólák sokasága, a mérhetetlen mennyiségű akciófilmsze- mét, a Dallas, a kazalnyi prédikátor és álegyház, a Playboy, a tucatnyi érthetetlen cégtáblafelirat, a nívótlan, irodalomnak alig mondható könyvözön, az eldugíthatat- lan countryzene, a rosszabb- nál rosszabb képregény, a zacskóból való étkezési szokás, a hangos, ordító reklám, a Walt Disneyt meg sem közelítő rajzfilmparódia. Vagyis sok minden, ami kommersz, ami megtámadta és legyőzte az átlagembert nálunk is. Mert ez az Amerika aggresszív, ezt az Amerikát csak a gyors és a nagy profit hajtja. Hogy van más? Nos, van. De azt kevéssé látni, és őszintén megmondva, az Egyesült Államok sem törekszik arra, hogy a róla kialakult kép jobb legyen. A többségben az az Amerika kép él, amit a sok olcsó, és bóvlinak mondható cikk, ám alakít. És ez valahol nagyon rossz. Rossz, hiszen ezek után nem könnyű szembesülni az amerikai igényességgel, amit a tudomány, a technika, a szolgáltatás terén láthatunk. Nem könnyű felfogni, hogy abban az országban egy egészen érdekesen működő demokrácia is van. A fogyasztó Amerika képe nem vág egybe a valódi amerikaképpel. Tudom, egy texasi és mexikói étel megismerése nem változtatja meg gyökeresen a dolgot. De legalább egy lépés, amikor nem a rossz tömegáru jelenik meg. Igazabb lenne, ha olyan Amerikát ismernénk meg, ahol ez is van, az is van. Kétségtelen, ennek a képárnyalásnak a dolga nem a mi feladatunk. De az ránk tartozik, hogy egy hamis világ tárni fel nemzedékek előtt, akik a hamburgertől nem látják az igazi értékeket. Félő, hogy hazai, saját képünk alakítása is áldozatul esik a fogyasztói társadalom mindenen átgázoló erőszakának. Márpedig, ha az értékek rangsorolása így zajlik, akkor zavaraink csak nőni fognak, az igénytelenség mindent letarol. És ha egy társadalom a bóvli szintjére süllyed, akkor búcsút mondhatunk egy szebb jövő képének.
