Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-28 / 302. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. december 28., szombat 11 Szezon végi mérleg, Sutler Sé megyei I. osztály A „dobogó” hab lenne a tortán Az év legjobbjai NYFC-seket is ünnepeltek Karácsony előtt a megyeházán köszöntötték Szabolcs- Szatmár-Bereg megye legjobb sportolóit. Minden szak­ági szövetség megszavazta, ők kiket tartanak 1997- ben a legjobbnak. A labdarúgóknál a legjobb játékos címet Turóczi Mihály, a legjobb edző címet Kiss Mik­lós érdemelte ki. Az év csapata az NYFC lett. A díját­adás után az NYFC-sek válaszoltak munkatársunk néhány kérdésére. Új Kelet-információ — Számítottak az év leg­jobbja címre? Turóczi Mihály: — Nem számítottam erre, és nagyon örülök, hogy a szakemberek engem találtak a legjobbnak. Remélem, a jövőben is bebi­zonyíthatom, hogy kiérde­meltem ezt a címet. Kiss Miklós: — Én sem szá­mítottam erre a kitüntető cím­re. Igaz, az ősz nagyon jól si­keredett, de gondolom, a ta­vaszi rakamazi eredményei­met is figyelembe vették a szakemberek. Szerencsére mindkét helyen nagyon jó segítőim voltak, Rakamazon Veigli Géza, Nyíregyházán Németh Károly személyében, na és a játékosok is mindent megtesznek a sikerekért. El­sősorban nekik köszönhetem a sikereket. — Mi volt az év sikere Ön számára? T. M.: — Az a legnagyobb, hogy folyamatosan szerepel­hettem az NYFC kezdő csa­patában, és az együttesünk nem vallott szégyent. K.M.: — A rakamazi jó sze­replésnek is nagyon örültem, az legalább olyan értékes, mint az őszi menetelésünk. Az NYFC-ben játszhattam korábban is, így az itt elért eredményeknek különösen örülök. Tudom, hogy a nyír­egyházi szurkolótábor min­dig is nagyon igényes, ezért is értékes a siker. — Mi volt, amit kudarcként élt át? T. M.: — Nem volt ilyen. K. M.: — Ebben az évben szerencsére elkerültek a ku­darcok. — Ki az év sportolója az Ön szavazata alapján me­gyénkben? T. M.: — Feri Attila. K. M.:— Természetesen az olimpiai bronzérmes Feri At­tila. — Az év csapatának kiket javasolt volna? T.M.: — Az NYFC-t. K. M.: — Természetesen csapatomat javasoltam volna a legjobb cím elnyerésére. — Ha sikerülne így folytat­ni a bajnoki szereplést, és esetleg magasabb osztályba kerülni, akkor a jövő évi sza­vazáson valószínűleg a szur­kolók nagy része egyetértene az Önök mostani véleményé­vel. Van erre esély? — kér­deztük Kulimár János klub­elnököt. — Még most sem tudok semmi biztosat mondani. Folynak a tárgyalások az esetleges támogatókkal, de még nincs egyezség. Közben több játékos is jelezte, szíve­sen aláírna az NYFC-nél, de amíg nincs döntés a támoga­tásról, addig nincs értelme to­vábblépni. Ami már biztos, hogy január 5-én három gui- neai focista érkezik hozzánk. Az ottani válogatott tagjai ők, és próbajátékra jönnek a me­gyeszékhelyre. Most szeret­ném megragadni a lehetősé­get arra is, hogy minden szur­kolónknak, támogatónknak megköszönjem a segítségét, és boldog új évet kívánjak nekik! Puskás koronája már biztos 4. Nyírmeggyes 15 7 5 3 31-19 26 A Nyírmeggyes jött, látott és pompásan menetelt. A tizedik fordulóig mindenképp. Veretlenül „nyomult” egy­re feljebb a szatmári brigád, amikor... megtört a lendü­let. Talán az újoncokat jellemző lendület fogyott el, ta­lán a játékosok teltek el a sikerektől. No és persze — ideiglenesen — ekkor „szállt ki” a táncból az egyik leg­többre taksált futballista — Szelihov. A lényeg a lé­nyeg: a meggyesiek emígyen is túllőttek a célon. Koncz Tibor (Új Kelet) Méghozzá nem is kicsit. Ámbátor hamar fény derült arra, hogy az együttes jóval többre hivatott annál, mint azt a bennfentesek (is) hitték... — Mint újoncok — mi más­sal —, természetesen a biztos bennmaradás reményében vágtunk neki a bajnokság­nak. Úgy okoskodtunk, hogy talán „odaérünk” az első tíz­be. Nem tudtuk pontosan le­mérni, hogy mire lesz képes a társaság, mivel soha nem szerepeltünk még ebben az osztályban — fejtegette Jakó József szakosztályvezető. — A jelek szerint túl óvato­sak voltak... — Lehet, de a helyünkben mindenki így tett volna. Ami­kor aztán sem Gávavencsel- lőn, sem Ibrányban nem ka­pott ki a csapat, változtattunk a célon. Menet közben ta­pasztaltuk, hogy beférkőzhe­tünk az élcsoportba, s a leg­jobb hatban végezhetünk. — Gondolom, azt sem hitte volna senki, hogy a tizedik fordulóig veretlen lesz a csa­pat. — Ez biztos. Kellemes meglepetést okozott a csapat. Igaz, néhány olyan mérkőzést adtunk döntetlenre, amit meg­nyerhettünk volna. Mondjuk, kettővel több győzelem nem ártott volna. De... ahhoz ké­pest, hogy idén kerültünk fel, ez tényleg nagy fegyvertény volt. — Miután Szelihov a Stad- lerhez távozott, három vere­ség következett. Ilyen „sokat” jelentett a hiánya? — Igen, mert Jura az a faj­ta csatár, akiben mindig „benne van” a gól. Ráadásul Kondreaval remekül megér­tik egymást, mikor Szelihov elment, ő magára maradt. Ad­dig huszonegy gólt jegyez­Készülnek az ifik MTI Javában serénykedik Alfredo W. Pöge, a futballsport törté­netét kutató, statisztikai érde­kességeit összeállító német szövetség, az IFFHS elnöke. Pöge pénteki, az MTI-hez elküldött faxüzenetében arról tájékoztatott, hogy az 1997. január húszadikán, a münche­ni Bayerischer Hof nevű szál­lóban sorra kerülő jelentős díjátadó ceremónián a több nyelvet beszélő Monika Fasnacht lesz a „szóvivő”. A 32 éves svájci televíziós sportkommentátor, a DRS munkatársa hívja majd pódi­umra a futballsport egykori és mai nagyságait. Ismert, az IFFHS összeállí­totta az évszázad legjobb góllövőinek listáját. Már nem titok: a csakis élvonalbeli baj­noki mérkőzéseken a legtöbb találatot a magyar Puskás Fe­renc (Kispest, Bp. Honvéd, Real Madrid) jegyzi, így ő veheti át a „koronát”. Magyar részről a bajor főváros rendezvényének vendége lesz — a dolgok mai állása szerint — a Cip­ruson élő Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc és Deák Fe­renc is. Nem beszélve Puhl Sándorról. Még nem tudni, az 1994-es, az Egyesült Ál­lamokban lebonyolított vb- döntő során az olasz—brazil „aranymérkőzést” vezetett egri játékvezető hol végez az 1996-os világranglistán, de igencsak elképzelhető, hogy ő lesz „Az évtized játékveze­tője”. Az IFFHS ugyanis ja­nuárban ezt a címet is oda­ítéli tagjai írásbeli szavazá­sa alapján. Az 1996-os legeredmé­nyesebb gólszerző szemé­lye viszont már ismert. A katari Al-Saad Club iráni lé­giósa, Ali Daei lőtte a leg­több gólt. A minap befe­jeződött Ázsia-bajnokságon igen eredményesen futbal­lozott, éppen az ázsiai ese­ményen előzte meg az addig éllovas argentin Hernán Jorge Crespót. Pöge faxüzenetéből kivi­láglott, az 1996-os futballév- ben az első tíz között jobbára dél-amerikai játékosok neve lelhető fel, Európából mind­össze a német Jürgen Klins­mann harcolt ki pozíciót ma­gának az első tíz között. Amúgy Klinsmann volt 1995- ben a világ legeredménye­sebbje az emlegetett IFFHS- listán. A német szövetség 1997- től díjazza a sportév legered­ményesebb klubedzőit és szö­vetségi kapitányait is. MTV ____________________ Pé nteken délelőtt a Ferenc­város Népligetben lévő edző­központjában gyülekezett Ubrankovics Mihály szövet­ségi edző legénysége. A 18 éves korúak magyar labdarúgó-válogatottja janu­ár 3-án és 4-én Sindelfin- genben lép fel a hagyomá­nyos, a Mercedes-Benz által is támogatott nemzetközi te­remtornán. — A Debrecen „térségé­ből” előzetesen figyelembe vett ifjak késnek, de remélem, azért időben megérkeznek — újságolta Ubrankovics Mi­hály késő délelőtt az MTI- nek. — Egy kis futóedzést ter­veztem péntekre. Hja, a kará­csonyi „súlyfölösleget” illik valamikor és valahol leadni... Szombaton lesz a „rosta”, tudniillik előzetesen tizenöt fiatalt jelöltem a bő keretbe. Három tinédzser itthon ma­rad. Szűkítenem kell, mert csak két kapus és 10 mezőny- játékos utazhat ki január el­sején este Sindelfingenbe. — Mit tud a magyar ifjúsá­gi válogatott teremben? — Hát, erre én is igazán kí­váncsi vagyok és leszek. Túl sokat nem gyakoroltunk „fe­dettben”. A feladat papíron egyszerű: kétszer hét percet kell futballozni, de nincs, nem lesz szünet a két játék­rész között, a németországi rendezvényen. Azért, hogy a két soromat össze tudjam gyúrni megfelelő hatékony­ságúvá, szombaton 10 órakor az NB Il-es budafoki fel­nőttcsapattal játszunk. Remé­lem, megtalálom az ideális összeállítást. Az az elképze­lésem, hogy egy sor játszik hét percet, majd a másik me­zőnybeli ötös folytatja. Persze nem kizárt, hogy az állományt „elegyítem” is a sindelfin- geni tornán. egyszer, Tiszalökről sikerült elhozni a három pontot. Meg­fejtették már annak okát, hogy miért szállt el a játéko­sok önbizalma, ha elindultak Meggyesről? — Beszéltünk róla, ám nem marasztalhatok el a játéko­sok. Számunkra ismerkedés­sel telt az ősz, folyamatosan térképeztük fel a mezőnyt. Az idegenbeli mérkőzésekre utazván azt mondogattuk: jó az iksz is, hisz mégiscsak újoncok vagyunk. A bizton­ságra törekedtünk, talán egy­két alkalommal több kocká­zatott vállalva akár győzhet­tünk is volna. Tulajdonkép­pen két meccsen szerepel­tünk le. Kislétán 3-0-ra kap­tunk ki, ahol olyan gyatrán játszott a csapat, mint még soha. Levelekre nyerni men­tünk, aztán örülhettünk a dön­tetlennek. — Mindent egybevetve: emlékezetes őszt produkált a gárda. Kik tettek ezért a leg­többet? — Mindenekelőtt Szelihov (amíg nálunk futballozott), Kondrea, Kaszperszkij, Sán- tha kapus, Simák, Szeles és ifjabb Szabó István. Ők vala­mennyien húzóemberek vol­tak, s egyenletes formát mu­tattak. — Negyedik hely ide vagy oda, a minap „lecserélték" Szabó István edzőt. Krizán Sándor vette át a marsallbo- tot, aki sokat bukhat ezen a „bolton”. Nem lesz könnyű felülmúlni az előd eredmé­nyeit. — Ebben van igazság. Ha azonban ezt a szintet tartani tudja a csapat, mi tökéletesen elégedettek leszünk. Az már csak hab lenne a tortán, ha még egy helyet előrelépnénk. A „dobogó” szuperteljesít­mény volna ettől az állo­mánytól, ami egyébként nem is lehetetlen... Tavasszal nyolcszor játszunk majd ott­hon, tehát jók az esélyeink. Na és ne feledjük: Szelihov visszatér hozzánk, valamint újra pályára lép az a Piros, aki egy súlyos sérülés miatt fél évet kihagyott, velük már akkor is erősödünk, ha nem igazolunk senkit. Baggio vesztett ANS A, Reuter, MTI Tekintélyes vagyona el­lenére bizonyára kellemet­lenül érinti Roberto Baggiót, hogy négymillió dollárt veszített egy ke­csegtetőnek tűnő üzleten. Az olasz AC Milan labda­rúgócsapatának válogatott játékosa egyike volt annak a közel kétszáz embernek, akik a tisztes haszon remé­nyében egy Riminiben ta­lálható pénzügyi társaság­ba fektettek be tekintélyes summát. A hatalmas ösz- szeggel eltűntek, ezért a tár­saság tizenhat vezetőjét a karácsonyi ünnepek előtt letartóztatták. Baggio csa­lás áldozata, ám hiszékeny­sége érthető, hiszen a társa­ság busás profitot ígért a befektetőknek. — Nem so­kat tudok mondani az ügy­ről — nyilatkozta a 29 éves Baggio, akinek manapság a játék sem úgy megy, aho­gyan azt szeremé. De Bilde büntetése MTI ___________________ Rá cs mögött töltötte az ün­nepek egy részét Gilles De Bilde, a belga Anderlecht labdarúgócsapatának csatá­ra, aki a karácsony előtti baj­noki fordulóban mérkőzés közben „kiütötte” az ellenfél egyik játékosát. De Bildét csapata és a belga szövetség már eltiltotta a játéktól, de polgári bíróság előtt is felel­nie kell a behúzásért, amely­nek következtében Krist Porte orrát és arccsontját tör­te, agyrázkódást szenvedett, sőt, egyik szemének világa is veszélybe került. A durvaság kapcsán az ellenfél, az Aalst megóvta a mérkőzést, ame­lyet az Anderlecht 3-0-ra megnyert. Az aranycipős De Bilde azután indította el a boksz­összecsapásokon is ritkán látható balegyenesét, hogy Porte egy támadás közben visszahúzta. Az ütés nyomán a svéd hátvéd eszméletét ve­szítette, orrán-száján ömlött a vér, azonnal kórházba kel­lett szállítani. Portét az orvo­sok karácsonyra szállítható állapotba hozták, így a szen­testét már családja körében tölthette. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a rendőrségen feljelent­se De Bildét, akit kedd dél­utánig őrizetben tartottak, s többször kihallgattak. Az Anderlecht az eset után időlegesen felfüggesztette De Bildét a profi játékosok közül, s kérte pszichológiai vizsgálatát. Hétfőn megvon­ta a csatár játékjogát a belga szövetség is, amelynek vég­rehajtó bizottsága a tanúk meghallgatása után, várható­an január 22-én dönt végle­gesen az ügyben. A történet érdekessége, hogy a játék­vezetők és segítői semmit nem láttak az esetből (a vét­kes még sárga lapot sem ka­pott), így — a belga sporttör­ténelemben először — a te­levíziós felvételek lesznek a vád koronatanúi. De Bilde helyzetét súlyos­bítja, hogy ez már nem az első eset, amelynek kapcsán összetűzésbe kerül a rendőr­séggel. 1992-ben két hóna­pot már börtönben töltött, miután megvert két cserkész- vezetőt, akik tolvajláson ért bátyját feladták a rendőr­ségen. Tavaly De Bilde egy kórházi ápolót bántalmazott, mert az nem akarta apja ha­lálos ágyához engedni. Ez utóbbi eset miatt a csatárnak január végén kellene megje­lennie a bíróság előtt — nagy valószínűséggel azt az ügyet összekötik a mostani rend­bontással. A belga sajtónak nyilat­kozva Porte kijelentette, hogy bár saját maga miatt nem kíván büntetést De Bű­dének, jog szerint meg kel­lett tennie a feljelentést. De Bilde időközben megkereste áldozatát, s bocsánatot kért tőle. Számos nagynevű bel­ga focista — köztük Vin­cenzo Scifo és Pár Zetter- berg — szégyenteljesnek minősítette az esetet, és ért­hetetlennek, hogy De Bilde ennyire elveszítette a fejét. tunk, később mar csak tizet. Noha akkor jöttek — a Vásá- rosnaményt leszámítva — a papíron könnyebb meccsek. Tény: „megfogott” minket a hiánya. — Pedig csak öt gólt szer­zett... — A kilencedik forduló után köszönt el, és valóban nem tűnik soknak az általa lőtt öt gól, ám jó néhány hely­zetet is kidolgozott. Amúgy Szelihovról tudni kell, hogy jól kiszolgálta Kondreat, aki addig sorozatban betalált a kapuba, majd a hajrában — Jura nélkülézése miatt — hal­ványabb teljesítményt nyúj­tott. Érzésem szerint Szelihov még további hat-hét gólt ter­melt volna, s ugyanennyi gól- passztól estünk el... — Azt, hogy a csapat sze­ret és tud hazai pályán fut­ballozni, tükrözik az eredmé­nyek. A mérleg: hat győze­lem, egy vereség. Ón is nem egyszer nyilatkozta, hogy a közönség roppant igényes: csak azt képes elfogadni, ha otthon nyernek a fiúk. Nem terhes ez? — A közönség igazodott a magasabb követelményekhez, belátta, hogy a megyei első osztályban jóval nehezebb si­kert elérni — még hazai kör­nyezetben is. Én úgy észlel­tem, megtanultak együtt élni azzal, hogy otthon is veresé­get szenvedhet a csapat. Más kérdés, hogy miután „hoz­tunk” három-négy meccset, mindenkinek — így a játéko­soknak is — megjött az étvá­gya. Am a szurkolók ekkor is reálisan gondolkoztak. Hál’ istennek, nem is kellett csa­lódniuk, egyedül Vásáros- namény tréfált meg bennün­ket. — Az idegenbeli szereplés­sel viszont egyáltalán nem dicsekedhetnek. Mindössze

Next

/
Oldalképek
Tartalom