Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-27 / 301. szám
UJ KELET Megyei krónika 1996. december 27., péntek 3 Munkában a polgárőrök Egy embernek elég egy élet... Aranylakodalom Teremen SZEM-mozgalom Mátészalkán Dojcsák Tibor (Új Kelet) Egyre eredményesebben működik a polgárőrség Mátészalkán. A közelmúltban regionális értekezletet tartottak, amelyen részt vett 8 polgárőr-parancsnok, számos érintett polgármester, valamint a rendőrség képviselői. A polgárőr-csoportok küldöttei beszámoltak az alakulásuktól eltelt időszakban végzett tevékenységükről, megvitatták a későbbi teendőket, valamint gratuláltak a jelen lévő Gersei Gábor megyei polgárőrparancsnoknak, aki nemrég kitüntetést kapott munkája elismeréseképpen. A házigazda szerepét ellátó mátészalkai polgárőrség közbiztonsági csoportjának vezetőjét, Bihari Jánost kérdeztük az elmúlt féléves munkájukról. — A polgárőrség 1990-ben alakult Mátészalkán. A rendőrséggel 1993 óta működünk együtt a közrend és közbiztonság fenntartása érdekében. Szövetségünk bűnmegelőzési feladatok ellátását tűzte célul maga elé. Nagyon örülnénk, ha sikerülne a lakosságot minél nagyobb arányban bevonni ebbe a fontos, és minden városlakót személyesen érintő munkába. Várunk 18 éven felüli fiúkat-lá- nyokat, férfiakat és nőket. Egyetlen feltételünk, hogy a jelentkező büntetlen előélettel rendelkezzen, és ellene büntető- eljárás ne legyen folyamatban. A polgárőrségről és jelentkezésről Kossuth út 43. szám alatti irodánkban lehet érdeklődni. Tevékenységünk sokoldalú. Jelentős létszámmal részt vettünk 1995 végén a Szamos és a Krasz- na kritikus árvízvédelmi munkálataiban, járőrözés során több személyt megakadályoztunk, hogy ittasan üljön volán mögé, elriasztottunk tolvajokat, megelőztük tömegverekedések kialakulását, botrányos viselkedésű ittas egyének garázdálkodását, valamint a nemzeti ünnepek idején zászlótolvajokat, és diszkó után a közelmúltban kukabo- rongatókat értünk tetten. Ez évben a 49 aktív polgárőr 3521 óra szolgálatot teljesített a legutóbbi összesítésig, saját autóikkal több mint 1200 kilométert tettek meg járőrözés közben, 26 különböző esetben 45 embert fékeztek meg különféle bűncselekmények elkövetése során. Munkánkat különböző cégek, szervezetek is segítik, kiemelném közülük az AB Egon biztosító Rt.-t. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a piros jelzés és a közeledő vonat ellenére is áthajtanak egyesek a vasúti átjárón, egy ilyen esetben sikerült is a merész sofőr rendszámát felírni, és az ügyet átadni a rendőrségnek. Szomorú jelenség továbbá, hogy számos ember felelőtlenül eldobja az égő gyufát, cigarettát, nem számol a következményekkel, mások krétával, vagy éppen letörölhetetlen festékkel firkálják össze a falakat, út széli facsemetéket törnek le minden ok nélkül, vagy összetapossák a padokat. Ezeket a dolgokat gyakran fiatalkorúak követik el. akiket szüleik késő éjszakáig is elengednek diszkóba, kocsmákba. A szigorúbb felügyelet sok bajt megelőzhetne. A lakosság apróságokkal is sokat segíthet a közbiztonság javításában. Ne adjanak alkalmat a betörőknek, tolvajoknak a lopásra! Na hagyják lakásuk ajtaját, ablakát nyitva, ha nincsenek otthon. Autójukkal jól megvilágított helyen parkírozzanak, ne tartsanak benne nagy értékeket, a kerékpárokat még udvarukon is lakatolják le. Otthonuk soha ne tűnjön elhagyatottnak, ha távol vannak, ismerőseiket, barátaikat kérjék meg, hogy néha nézzenek be és világítsák ki azt, így riasszák el a betörőket. Mindazonáltal csak megbízható személyekkel közöljék, hogy elutaznak. Új lakásba költözéskor mindig cseréljék ki a zárakat, és ne hagyjanak kulcsot a „lábtörlő alatt”, azaz a lakáson kívül, elérhető helyen. Sok pénzt, ékszert, nagy értéket lehetőleg ne tartsanak otthon. Kulcstartójukon soha ne legyen azonosító jel, névvel, címmel, és látogatóikat ne hagyják egyedül a lakásukban. Szereljenek fel biztonsági berendezéseket, rácsokat. Lakásukra, értékeikre kössenek biztosítást. A társadalmi egyesülésekkel közösen a közeljövőben bevezetjük a SZEM-mozgalmat, amelynek lényege, hogy az emberek figyelnek távollevő szomszédaik, ismerőseik lakására, a lakókörnyezetükben, lépcsőházukban feltűnő gyanús személyekre. D. T. (Új Kelet) __________ Ar anylakodalmat ültek karácsony első napján Terem községben. Bár nem kerek az évforduló, de a család most gyűlt össze, hogy megemlékezzen Juhász János és Marku Emma öt évtizeddel korábbi házasságkötéséről. Az asztalt 4 dédunokájuk, 11 unokájuk és 5 gyerekük ülte körül. Az idős házaspár csak egy órával a távol élő leszármazottak érkezése előtt tudta meg, hogy aranylakodalmat ünnepelnek 1996 havas karácsonyán. Volt mire emlékezni, küzdelmes élet áll mögöttük, de már házasságkötésük is regénybe illő. Marku Emma, a teremi lány családjával 1941-ben a magyarlakta romániai Börvöly községbe költözött, ott ismerkedett meg Juhász Jánossal. Véget ért a világháború, és ők úgy döntöttek, Magyarországon próbálnak szerencsét. Először a vőlegény szökött át a határon, és néhány nap múlva, 1946. március 26-án öh- ként jelentkezett a hadseregbe, mert más megélhetési lehetőséget nem talált. Miután fél évvel később menyasszonya is megérkezett, kérte leszerelését. Mérken, 1947. január 27- én házasodtak össze. Ott éltek két évig, majd a Teremhez tartozó tanyára. Sárgaházára költöztek, Emma néni testvéréhez. Ebben az időben földművelésből éltek, részesben dolgoztak, a haszon harmadáért jártak dolgozni, de még 12- ért is, hogy megéljenek. Vettek egy kis földet, háztájinak pedig az erdőtől hódítottak el néhány kis parcellát. Szorgalmuk meghozta gyümölcsét, 1951-re felépült teremi házuk, ahol ma is élnek. Akkorra már megszületett a harmadik gyerekük, akiket még öt követett. A 2 lány és 6 fiú közül egy fiú egészen kicsi, a másik idősebb korában meghalt, a többieket felnevelték. Nyáron halt meg a harmadik fiuk, majd egy hónapra rá egyik vejük, de a fekete év végét széppé tette az aranylakodalom. János bácsi büszkén emlegeti, négy fiának szakmát adott a kezébe, máig van állása mind- annyiuknak. Apjuk sok dologhoz ért, de szakvégzettsége nincs, ezért segédmunkásként tartotta el családját. Az ország minden részén dolgozott. Oroszlányban és Tatabányán külszíni fejtéseken öt évet húzott le, majd a fővárosban útépítéseken foglalkoztatták, és a gödi téesztől jött nyugdíjba, miután tíz éven át úttól a lakásig ott is mindenféle építkezésen dolgozott. Emma néni a teremi téeszben dolgozott a 60- as évektől, onnan ment nyugdíjba 3 évvel férje előtt, 1985- ben. Most már csak a háztáji gazdaságukban dolgozgatnak. Segítségükre van ebben vejük, Virág István és családja, akik 19 éve, esküvőjük óta élnek együtt János bácsiékkal a szülői házban, teljes egyetértésben. A másik lányuk, özv. Alexa Mihály né is Teremen maradt, a fiúk pedig elköltöztek. A fővárosban élnek ketten, a harmadik Kartalon, a negyedik pedig Monori Erdőn. A gyerekeik teszik számukra széppé az életet, ezért is mondta Emma néni, nem szeretne még egyszer fiatal lenni, elég az embernek egy életet végigküzdeni. A család előtt fogták meg újra egymás kezét és élték át gondolatban újra az ötven évvel korábban lezajlott esküvőt, nem akarják hivatalosan is megismételni. Második nászutat sem terveznek, hiszen első sem volt, nem jutott rá pénz és idő. Ha fiatalkorukban nem lehetett, most már nem indulnak el — mondják és nem szomorúan, mert számukra az otthonuk jelenti a világot. A hosszú téli napokat pedig majd az a színes televízió teszi szebbé, amelyet gyerekeik közös ajándékként vettek az ötvenedik házassági évfordulójához érkezett teremi Juhász Jánosnak és Juhász Já- nosnénak. Megyei felmérés a nyugdíjasokról Körülményeik, állapotuk felülvizsgálatát kérik Lefler György (Uj Kelet) — Nélkülözhetetlen az idős lakosság életkörülményeit folyamatosan felmérő, elemző munka, mert ez ad alapot a konkrét állásfoglalások gyors kialakítására és képviseletére — hangoztatta Knoll István, a Nyugdíjasklubok és Idősek „Eletet az éveknek” Országos Szövetsége elnöke a szervezet közelmúltbeli küldöttgyűlésén. Elmondta továbbá: örömmel üdvözli, hogy a következő napokban megalakul a Miniszter- elnöki Hivatal mellett tanácsadó szervezetként működő idősügyi tanács. Megyénk nyugdíjbiztosítási önkormányzata sem tétlenkedik, egy reprezentatív felmérés alapján, december 18-án tárgyalta a megyében élő nyugdíjasok helyzetét. Ennek eredményéről kérdeztük Munkácsi Jánost, a testület elnökét. — Az utóbbi időben a nyugdíjasok száma ugrásszerűen megnövekedett, míg 1960-ban csupán hatszázezer nyugdíjas volt az országban, 1980-ban már 2 millió, napjainkban pedig megközelíti a 3 milliót. Mindez óriási feszültségek forrása, de a növekedés legfőbb okáról nem a nyugdíjba menekülők tehetnek, mert bizony a rendszerváltozás óla több mint egy millió munkahely szűnt meg, s a meglévők is gyakorta bizonytalanok. A nyugdíjasoknak megközelítőleg fele saját jogon kapja az ellátást, vannak származékos, termelőszövetkezeti, járadékos, kisipari és szövetkezeti, vegyes jogcímű nyugdíjasok, valamint segély jellegű ellátásban részesülők is. Az utóbbi években rohamosan megnőtt a rokkant- nyugdíjasok száma. Általános tapasztalat, hogy a nyugdíjasokkal már csak elvétve foglalkoznak volt munkahelyeik, miként „divatjamúlt” a felkészítés a nyugdíjaskorra. A nyugdíjba menők zöménél már elmarad a búcsúztatás, a korábbi szociális juttatások megvonásával pedig a továbbra is megmaradt nyomott bér jelenti a nyugdíjalapot, így a nyugdíjak végül is igen alacsonyak. A megyében mintegy 170 ezer nyugdíjas, járadékos él. A felmérés szerint nagy részük beteg, leggyakoribbak a mozgásszervi, a szív- és érrendszeri megbetegedések, de felütötte a fejét a tüdőbetegség is. A betegek gyógyulásuk, illetve fájdalmaik enyhítése érdekében szívesen igénybe vennék a szanatóriumi, illetve gyógyüdülői beutalókat, viszont anyagi helyzetük ezt nem teszi lehetővé. Sokan panaszkodnak, főként ha a házaspár mindkét tagja beteg, a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök elviselhetetlen magas árai miatt. Az idősek jelentős részének ma már nemcsak a közüzemi számlák kiegyenlítése vagy a receptek kiváltása jelent gondot, de a mindennapi betevő falat előteremtése is. Az özvegyek és az egyedülállók között sokan elszegényedtek. A nyugellátások folyamatosan veszítenek a reálértékükből, az idei második — egészen pontosan félszázalékos! — emelés pedig nem más, mint a nyugdíjasok megalázása volt. Az idősek fokozottabb törődést, az életkörülményeiket javító társadalmi méretű összefogást igényelnének. Nálunk az intézményes gondoskodást az öregek napközi otthona és a házi szociális gondozószolgálat látja el. Az otthonokba a beutalás általában végleges, az utóbbi időben elterjedtek az egyházi és a magánjellegű otthonok. Az időskorúak gondoskodását szolgálja például a szociális étkeztetés is, melyet a polgármesteri hivatalok, napközi és szociális otthonok, továbbá vállalati és vendéglátó egységek nyújtanak a rászorulóknak. Ilyen jó példával jár elöl a Start Vállalat 1. sz. üzemi konyhája, ahol még mindig viszonylag kedvező áron juthatnak az igénylők ebédhez. A nyugdíjasok zömének — felszámolás, megszűnés miatt — megszakadt a kapcsolata egykori munkahelyével, a szakszervezettel. Ezeket a hiányokat igyekeznek pótolni a jól működő nyugdíjasszervezetek. E közösségek egyfajta védelmet is nyújtanak tagjaiknak, szerepük fontossága vitathatatlan. A megyében 2500 nyugdíjast kerestünk meg kérdőívünkkel, s válaszaikkal 2115-en vissza is juttatták hozzánk azokat. A beérkezett kérdőívekből 1215 nő és 900 férfi adatát vittük számítógépre, a válaszadók közül korábban 855-en szellemi, 1260-an fizikai foglalkozásúak voltak. Az öregségi korhatárt betöltve 1315-en, a korhatár előtt pedig 800-an mentek nyugdíjba. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a rokkantnyugdíjasok száma, ez nem kevesebb, mint 695 fő, a többiek az elő-, illetve a korengedményes nyugdíjjal éltek. A folyósított nyugdíjösszeg 8200-tól 38000 forintig terjed, azonban az átlagnyugdíjak 14 és 19 ezer forint közöttiek. A megkérdezettek közül 1505-en ipari. 460- an mezőgazdasági, s 150-en közlekedési, kereskedelmi, egyéb nyugdíjasok. A felmérés alapján a nyugdíj mellett egyéb anyagi támogatásban csak 35- en részesültek, esetenként 2— 3 ezer forintos segélyben. Az utóbbi két évben 212-en üdültek, gyógyüdülésben 408-an vennének részt, ha anyagi lehetőségeik megengednék. Gyógyszereket nem használ 346 fő, 744-en meg tudják vásárolni a felírt orvosságot, 507- en csak részben képesek megvenni, támogatással 260-an, és 258 azok száma, akik csak a legfontosabbakat, de azt sem mindig tudják kiváltani. A nyugdíjasok havi gyógyszer- költsége 600-tól 5 ezer forintig terjed, a legnagyobb arányban 2—3 ezer forintot fordítanak patikára. Kevesen ismerik viszont a jogsegélyszolgálat intézményét. A nyugdíjasok által felvetett javaslatok közül párat megemlítve: kérik a gyógyszerárak mérséklését; nyugdíjemelésnél az infláció mértékének figyelembevételét; az özvegyek nyugdíjának olyan rendezését, hogy az életben maradt házastárs kapja meg az elhalt jogán a nyugdíj legalább 50 százalékát. Igényelnék, hogy a nagyfokú energiaár-emeléseket kövesse azonnali kompenzáció; értékeljék a nyugdíjemeléseknél a hosszabb szolgálati időt; az indokolatlanul nyugdíjba mentek magas száma miatt kérik a felülvizsgálatukat, a kiszorulók részére pedig teremtsenek munkahelyet. Indokoltnak tartanák a temetkezési költségek maximalizálását, mert már megfizethetetlenek e szolgáltatások, továbbá több tájékoztató fórumot valamint az utazási kedvezmények korszerűsítését kérik még nagyszámban megyénk nyugdíjasai. A megyei nyugdíjbiztosítási önkormányzat megállapításait továbbítja az országos testülethez. János bácsi, a ki tudja mit érő kis papírjával...
