Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
Kedves gyerekek! Köszönjük, hogy felhívásunkra sok-sok karácsonyi verset küldtetek szerkesztőségünkbe. Arra biztatunk benneteket, hogy gondolataitokat továbbra is osszátok meg velünk! Mostani Gyermekoldalunkban Bödönyi Barbara és Papp Erika nyírkércsi olvasóink verseit és Szegedi Sándor nyíregyházi pedagógus írását közöljük. Bödönyi Barbara A O, Istenem! Amikor nehezedre esik azt is kimondani: O Istenem segíts! Amikor gyönyörű természetben is csak annyit mondasz: O Istenem ez csak egy híd! Amikor üres szobában csak annyit mondasz: Istenem itt a Vég! Akkor csak annyit kérdezel: Istenem ó Miért?! Papp Erika Magányos Karácsony Itt van a Karácsony A várva várt nagy nap Van aki nevet és kacag, De akad olyan, akinek a szíve a magánytól megszakad. Állsz a fenyőfa fényébe Kinézel ablakodon az éjszaka sötétjébe A fehér csillogó hó mindent beborít Miközben a te szíved az egekig ordít. Várod, hogy ezen a napon majd talán Minden jóra fordul, De nagy a gyűlölet, s a szereteten ő trónol. Várod azt, hogy valakinek Talán majd eszébe jutsz Befordul ajtódon és te a karjába futsz Összerezdülsz minden moccanásra, De nem volt más, csak a díszek koccanása. Pedig szíved mélyén tudod jól, Hogy a szeretetedet nem tudod kiárasztani újból. Elmúlik az ünnep mindenhol csönd honol — figyelsz Miközben egyre csak szíved harangja szól. A szürke város felett szürke, nyirkos, hideg idő. Szürke hétköznap. Mintha nem fi. islenne más szín. Kevés ember jár-kel az utcákon, még a Kossuth téri vásárokra egyébként jellemző sokaság is talán a jobb időre vár. Mert akkor vásár igazán a vásár, amikor az időjárás is kegyeskedik végre megemberelni magát: a szél tiszta kékre mossa az eget, a nap pedig végre rámosolyoghat alattvalóira, akik ettől a mosolytól mindjárt kellemesebb helynek látják a világot. No de ez a jelen pillanatban egyelőre még csak álom, szerény vágy, a jelen pillanat: unalom, szürkeség, ami igazából senkinek sem tetszik, talán csak az influenzavírusoknak. Ez van. Az ember lemondóan legyint: Eh, a fene ezt az időt!... meg a főnököt, akinek semmi sem jó, meg a barátnőt, aki olyan mogorva volt tegnap, meg a Pistukát,... meg a Tocsik Mártát, meg ezt a Gyulát, meg általában ezt a vüágot cakumpakk. Az „idő” szócskába ugyanis mindezek, s még nagyon sok más is, kinek-kinek tetszése szerint beleértendők. Leleményes a magyar ember. Nem beszél feleslegesen (néhány politikus és anyós kivételével). Summa summarum: ború fent az égen és ború lent, az emberekben. Azaz... mégsem mindenkiben. A téren nevetés száll át, gyerekzsivaj, s rögtön megélénkül az élet. Igen: afelől a kis istálló felől száll, mely egy ideje kedves színfoltja a térnek, s amely körül mindig nagy a jövés-menés. Most is iskoláscsoport ujjong lelkesen, becézi, simogatja, eteti az apró istálló lakóit: a csacsit, a pónilovat, a nyuszikat, a kiskecskéket. A csacsi pajkos szeme szinte nevet, boldogan fogadja a simogatásokat. A póniló rezignáltan pislog ki legújabb frizurájából, mint egy ünneplésbe belefáradt filmsztár. A nyuszik óvatosan néznek a gyerekseregre. Nem olyan bátrak, mint a csacsi, s nem fogadják el kézből a csemegét, a lehullott falatokat mégis szorgosan összegyűjtik, farkincájukkal jelezve: azért köszönjük. Majd felpislognak nagy barátjukra: aztán nehogy ránk lépj, te szamár... persze ezt kár is mondani. Békesség uralkodik a házikóban, s bár kicsi a hely, mégis jut belőle mindenkinek. S ez a gondtalan derű, ez a parányi kis békesziget mosolyt varázsol az arcokra. A gyerkőcöket kísérő szülők, nagymamák és nagypapák szívében emlékvirágok nyílnak. Régi telek, régi karácsonyok bukkannak elő az elfeledett, ódon emlékfiókokból. Halk öröm rezeg át az embereken: hát még megvagytok, percek, pillanatok, pedig már azt hittük, végleg eltüntetek a sötétségben. S az emberek emlékeznek. Bercire, a hóemberre, aki szerelmes lett a Napba, s végül belehalt, a nagy hócsatákra, a száncsengő örökké vidám hangjára, a kis karácsonyfára, amely alatt ámu- ló, könnyes szemmel álltak. Alatta nem volt univerzális termi- nátorember, gólyalábú Barbie baba, számítógép és CD-ROM, csak egy piros alma, egy fakard, vagy csutkababa. Valahogy mégis ezerszer többet értek, hisz az angyalka hozta, ez biztos! Valószínűleg olyan kedves arcú angyalka, aki most ott ül édesapja nyakában, s tágra nyílt szemmel nézi a jászol állatait, s feszülten figyeli édesapja meséjét. Az apu olyan érdekeseket mond! Egy kisfiúról mesél, akit, miután megszületett, körbeálltak az istálló jámborszívű állatai, a csacsi, a lovacska meg a tehén. így melengették, védték a kisdedet, aki aztán a leges- legjobb emberré lett a világon! A kisfiú — a hajdani angyalka mai utóda — elméláz. Nagy, barna szemében töprengés. — Apu! A csacsit, a lovat, meg az ökrök megdicsérte valaki? Tudod, a Jézuska miatt. — Nem tudom, kisfiam — hökken meg édesapja a váratían kérdésen.—Talán akis Jézus szülei—teszi hozzá bizonytalanul. —Hát, ha nem biztos, én most megteszem! — mondja határozottan a kisfiú, s kéri apját, emelje oda az állatokhoz. Ä csacsi, a póni, a nyuszik és a kiskecskék kíváncsian nézik. A kisfiú átöleli a Füles nyakát, megsimogatja a pónit, s mivel a nyuszik és a kecskék félénkebbek, nekik egy puszit küld. Apja nevet: — Hé, hiszen ők nem is voltak ott! — Nem baj — válaszol a kisfiú vidáman. — Én szeretem őket! És téged is! — öleli át édesapja nyakát. Az emberek mosolyognak. Valahogy megszépült a világ. És lám, nem is kellett hozzá Világbank, Éurópai Unió és sok-sok millió forint, csak egy kisfiú, és néhány oktalan állat. Hopp, hogy a legfontosabbat ki ne felejtsem: az a kisded is, aki egyszer Betlehemben megszületett, és ezerszer megszülethet bennünk is, ha meijük megtanulni ettől a kisfiútól, hogy hát hogyan is megy ez. El ne felejtsük megkérdezni tőle! Ezegedi Sándor Betlehem a Kossuth téren A nyírgyulaji kisóvodások is készülnek a karácsonyra. Óvó nénijük, Molnár Sándorné, Ibolya óvó néni segítségével megtanulták a Betlehemi királyok című József Attiia-verset. A jelmezeket ők készítették a felnőttek segítségével. A verset az ovis karácsonyi ünnepségen adják elő Álarcok, kalapok és robotok A szilveszteri mulatságra és a közeledő farsangra is készíthetsz magadnak vidám, bolondos álarcot. Készíts elő tizennyolc centiméter átmérőjű papírtányérokat, ceruzát, tompa hegyű ollót, néhány filctollat, joghurtospoharat, ragasztót, fonalat és papír alátétet. Farkasálarcot a legegyszerűbben, úgy csinálhatsz, ha két lyukat vágsz a szemeknek a papírtányéron és helyet hagysz az orrnak. A joghurtos pohárból vágj ki egy nagy darabot és ragasztóval rögzítsd a poharat a tányérra. A kivágott rész legyen alul. A keménypapírból kivágott füleket és az orrot is tedd fel. Kerekísd le az éles széleket, hogy ne akadályozzanak a beszédben. A színes papírt hajtogasd össze harmónika- szerűen, és rajzolj bele egy V alakot és a külső részeket vágd ki. Ha széthajtod a papírt, akkor megkapod a farkas félelmetes fogait. Rajzolj és vágj ki barna papírból fülnekvalót, és vond be a joghurtospohárból készített orrot is barna papírral. A fogakat a joghur- tospohár kivágott része köré ragaszd fel. A tányér felső részén fúrj két lyukat, illessz bele fonalat, ami megtartja fejeden az álarcot. A három kismalac álarcához rövidre vágott joghurtos pohárból készítsd el az orrot. Ugyanúgy ragaszd fel, mint a farkasnál. Rajzold rá az orrlyukat és fesd ki! Ragassz rá füleket és gömbölyítsd le az éles széleket. Az aranyhajú királykisasszony és a három medve című mese szereplőit is hasonló módon lehet elkészíteni. Az aranyhajú gallérját egy középen kivágott papír alátétből alakíthatod ki, a medvék fülét kerekre vágd ki. Ragassz fel orrot. A tányér alsó részeit kerekítsd le. Boszorkány- vagy varázslófejfedőt is gyárthatsz, különösen most, hiszen a téli szünet alkalmával rengeteg időd lesz. Vegyél elő kartonpapírt, vonalzót, csillámot, tapétát, spárgát, rajzszöget, papírzacskót és tojástartó dobozt. A kalap elkészítéséhez rajzolj egy félkörívet spárgára kötött ceruza vagy körző segítségével. Vágd ki a vonal mentén! Ragaszd össze úgy, hogy a kalap kényelmesen üljön a fejeden! Fesd ki és díszísd fel. Ragassz rá csillag- és karikaformákat különböző színből. A hajat úgy készítheted, hogy egy papírcsíkot bevagdosol és belülről a kalapra ragasztod. Hogy teljes legyen a varázs- lódísz, varázspálcára is szükség lehet. Vágj ki csillagformát, és szórj rá egy kevés csillámot, majd ragaszd fel egy műanyag vonalzó végére. Jelmezeket te magad is kitalálhatsz és jókat játszhatsz majd a barátaiddal. Például egy elegáns hölgy fejdíszt félbevágott papír alátétből is lehet készíteni, ha ragasztasz rá ékköveket, A robot feje papírzacskóból készül. Vágd ki a szemek helyét, ragassz rá orrot és szájat színes papírból. Széles tapétacsíkokat erősíts a karodra és a lábadra. Rajzolj rá szegecseket. Tojásdobozból készíts kapcsolótáblát és ragasztószalaggal vagy biztosítótűvel erősísd a pulóveredre. Ha nem megy egyedül, kérj segítséget a szüléidtől. azaz összegyűrt szta- niolpapírt vagy fémfóliát. Hajcsattal erősítsd a hajadra. Az elegáns úr jelmezéhez egy nagy csokornyakkendőt színezz és vágj ki. Ragaszd rá a ruhádra.
