Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
UJ KELET Megyei krónika 1996. december 24., kedd 3 A város biztonságos Dojcsák Tibor A Társadalmi Egyesülések Szövetségének mátészalkai szervezete negyedik negyedévi gyűlését tartotta elmúlt héten a Kossuth út 43. szám alatti székházában. A gyűlésen elsőként Gere Zoltán rendőr őrnagy a mátészalkai rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője beszélt a rendőrségnek a városban és vonzáskörzetében végzett munká- járól és eredményeiről. A rendőrségi adatok alapján a város közbiztonsága megyei és országos viszonylatban is jónak mondható. A statisztika szerint 10 ezer lakosra 616 bűncselekmény jut. Szexuális jellegű bűncselekmény az elmúlt évben nem történt a városban, és a testi sértések is egy kivételével mind ismerősök, barátok közötti összecsapások eredményei, vagyis az embereknek nem kell éjszaka az utcákon sétálva támadástól tartani. Kiemelkedően sok a betöréses lopás, ebben az évben 108-ról érkezett bejelentés. Autót mindössze hármat loptak el, ebből kettő már meg is került, de az elkötött mountain bike-ok száma 70- hez közelít. Több rendőrre lenne szükség! Amint Gere őrnagy úr elmondta, szeretnék elérni, hogy legalább 2 rendőrpár mindig járőrözzön a város területén. A polgárőrséggel kapcsolatban megemlítette, jól végezték munkájukat, sokat voltak szolgálatban, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a rendőri tevékenység eredményesnek mondható. — Ahol polgárőr van, oda már rendőr nem kell — tette hozzá elismerésképpen. Zárszóként a kábítószerhelyzetről beszélt. Ezen a területen még nem értek el látványos eredményeket, de a sikerek már elérhető közelségbe kerültek. Szerencsére eddig még senkit nem kellett kábítószertől bódult állapotban detoxikálóba szállítani, és nem fordult elő kábítószer-túladagolás sem. Ezt követően Fülöp István alpolgármester szólt a jelenlevőkhöz, majd Seres Miklós TESZ-elnök a civil szervezetek térségbeli szerepéről, Bihari János, a városi polgárőrség vezetője pedig a polgárőrség elmúlt éves tevékenységéről tartott beszámolót. Autópálya, de milyen áron? Fekete Tibor (Új Kelet) Az önök pénzéből, önökért épül... — valahogy így kezdődnek azok a tájékoztató táblák, amelyeket egy-egy nagyobb útépítés kezdetén helyeznek el. Egyre kevesebb ilyen táblával találkozhatunk, mert egyre kevesebb az útépítés. Az útalapba csordogáló összeg lassan kátyúzásra sem elég, az állami költségvetés pedig mind nehezebb helyzetben van. Még az intézmények fenntartása is komoly erőfeszítésbe kerül, nemhogy milliárdos tételekben ruházzon be. A több évtizeddel ezelőtt elkezdett autópályaprogram mára kifulladt és remény sincs arra, hogy belátható időn belül a Dunától keletre bármelyik sztráda is elérheti az országhatárt. A hármas főút Gyöngyös után véget ér. A négyesnek és az ötösnek van ugyan egy kivezető szakasza, de hol van még oda Záhony? Még az előző kormányzati ciklusban tétova kísérletet tett a kormány az autópályák koncesszióban történő megépítésére. El is készült a Hegyeshalom és Győr közötti rövidke szakasz, amiért a beruházók irreálisan magas díjat kértek. A magyar autósok nem tudják megfizetni az európai viszonylatban is drága szakaszt, így ha tehetik, elkerülik — ezzel is tovább terhelve a sztrádával párhuzamos úthálózat zsúfoltságát. A Magyar Autóklub jogásza próbapert indított a koncessziós társaság ellen, és első fokon neki adtak igazat. Bár az ítélet fellebbezés miatt még nem jogerős, de meglepetés lenne, ha másodfokon az alperesnek adnának igazat. A napokban átadott Budapest—Kecskemét közötti fizető-autópálya is nagy viharokat kavart az érintettek kÖBében. Teljesen érthető a környezi) települések felháborodása, amikor azt mondják, hogy a kormány odalökte koncnak őket a koncessziós társaság elé. A környék polgármesterei nem is mentek el a hivatalos megnyitóra, pedig Horn Gyula személyesen vágta át a nemzeti színű szalagot az egyik fizető-kapunál. Ráadásul a kormány szerződésben vállalt kötelezettséget az úttal párhuzamos települések úthálózatának elsorvasztására. (Hivatalosan csak nem fejleszthet ott, de a végeredmény a sorvadás.) Mivel várhatóan ez sem kényszeríti az autósok többségét a 850 forintos díj megfizetésére, ezért új praktikákat vetnek be. A falvakban és a városokban csak negyvennel lehet majd közlekedni, és a rendőrök megígérték, még a kisolló meglétét is ellenőrzik majd az elsősegélydobozban. A lassú tempó és az ellenőrzés fokozása előbb-utóbb rákényszeríti a magyarokat a sztrádára. Nem tudom elfogadni, de végül is megértem, hogy a központi költségvetésből nem telik autópálya-építésre. (Azért jó lenne tudni, mi lesz az útalapba fizetett pénzünkkel?) Azt is tudomásul veszem, hogy aki koncessziós szerződésben súlyos milliárdokat fektet be autópályákba, az szeretné mielőbb viszontlátni a vagyonát. De hogy ehhez a kormány és a rendőrség is segítő kezet nyújt ellenünk, azt már nehéz megemésztenem. Nem tudom, ebben az esetben kit szolgálnak és védenek rendőreink? A kormányzópártok még nem gondolnak 1998-ra? Ezek után abból a térségből ne sok szavazatra számítsanak az MSZP-s és az SZDSZ-es honatyák. Lesz-e felelős, ha tömeges balesetek, vagy szerencsétlenségek következnek be a túlzsúfolt mellékutakon? Vagy , jó magyar szokás szerint” ennek sémTesz gazdája? Parketta nyugati piacokra Megérkeztek a gépek Fotó: Csonka Róbert A nyírbátori faüzem Lefler György (Új Kelet) A Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Részvénytársaság nyírbátori fafeldolgozó üzeme területén Periinger Péter üzemvezető kalauzol végig bennünket, bemutatva a beruházás eddigi eredményeit. A sétát követően Szabó József, a részvény- társaság műszaki fejlesztési vezetője kerekít történetet a nyírbátori elképzelésekről. — A Nyírerdő Rt. az elmúlt évben határozta el a nyírbátori fafeldolgozó üzem fejlesztését azzal a céllal, hogy a saját, és a térség más erdőtulajdonosai faanyagának minél magasabb Munkatársunktól Volt aki könnyes szemmel, mások mosolyogva, vagy komoly arccal, de minden megajándékozott köszönetét mondott/rí- hari Jánosnak és Seres Miklósnak, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Mátészalkai Szervezete ügyvezetőjének és elnökének, hogy gondoltak rájuk. A civil szervezetek összefogását, munkájuk koordinálását vállaló TESZ ezúttal nem civil szervezeteken, hanem idős, magányos, vagy rászoruló embereken próbált lehetőségeihez mérten segíteni. Közel 20 családnak tették szebbé és könynyebbé ajándékfokú feldolgozásával növelje kapacitását, illetve bővítse piacait. A feldolgozásban a vidék integrátori szerepét kívánja betölteni az rt. Az üzemben főleg parketták készülnek, ebből, s az egyéb termékeinkből a hazai piac mellett természetesen továbbra is szállítunk az olaszoknak, a németeknek, s a jövőben a hollandok is üzleti partnereink lesznek. A területfejlesztési alaphoz benyújtott pályázatnak az elmondottakon kívül még szempontja volt, hogy öt évig 77 embernek adunk munkát, továbbá a fűrészipari hulladékot is megfelelően hasznosítjuk. A csomagjaikkal a szeretet ünnepét. A dobozba 1000 forint körüli értékben alapvető élelmiszerek kerültek, majd a Vöröskereszt, a Családsegítő Központ és a mátészalkai polgármesteri hivatal dolgozóinak segítségével, a rászorulók tömegéből kiválasztottaknak a két férfi személyesen vitte el a csomagot. Ezzel a gesztussal fejezték ki, hogy nem könyöra- domány, hanem baráti segítségnek szánt karácsonyi ajándék lapul a dobozokban. Szándékuk megértésre talált, mert érezni lehetett, ahogyan a segítő szándék, úgy a köszönő szó is szívből jött. A TESZ állami támogatás nélkül működik, karitatív megdolgozói létszám jelenleg 80 fő, a hulladékanyag hasznosítására pedig most készült el a teljesen automatikus hőközpont, amely a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelel. Az összességében mintegy 100 millió forintos beruházással pontosan a terv szerint haladunk, a parketta szárításához az új 150 köbméteres szárítóüzem alapja ugyancsak kész, az olasz NARDI cég pedig éppen most küldte meg a berendezés elemeit. Az elképzeléseink szerinti májusi üzemavató a jelekből ítélve minden fennakadás nélkül megvalósulhat. mozdulásaikhoz székháza helyiségeinek bérbe adásává szerez pénzt Ilyen megmozdulás volt a tavaly karácsonyi ajándékakciójuk, a mátészalkai kórház műszerezettségének javítására létrehozott alapítvány támogatása, vagy a város első borversenyének megrendezése. A jövő év elején tervezik létrehozni a Mátészalkai Ifjúságért Alapítványt, amelynek célja a középiskolákká együttműködve a hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulásának anyagi támogatása. Legközelebbi tervük a második mátészalkai borverseny megrendezése februárban, ezúttal az elsőnél nagyobb nyilvánosság előtt, a gimnázium sportcsarnokában. A rovó Palotai István (Új Kelet) Amikor a portásnő megismételte, hogy: igen, hatvan fillér — már akkor tudta, hogy ezt nem hagyja annyiban. — Tegnap még ötven fillér volt, és azóta nem emeltek árakat! Tudnám. Hallgattam az esti híreket, és édesanyám is mondta volna! Akkor mitől hatvan, tessék mondani? — Pimasz kölyke! Még- hogy híreket hallgat... Menj a francba, mert mindjárt kapsz egy akkorát, hogy a fal adja a másikat. —Attól ez még árdrágítás! Árdrágítás, árdrágítás — kiabálta a kissrác, és otthagyta a portásfülke bejáratát, beszaladt a folyosóra. Roppant mérges volt. Aztán meglátta azt a rég beszögezett ajtót, ami afolyosóról a portásfülke hajdani másik bejárata volt, most azonban már belülről polcok voltak rajta, amin a hevenyészett iskolai portabüfé árui sorakoztak. Mivel az. igazságtévők belső tüze még mindig égette, odament az ajtóhoz és egy hatalmasat belerúgott. — Rohadt árdrágító! A kurva anyád! Becsöngettek. Alig kezdődött meg az óra, és már jött is az. igazgató, Rácz úr, na meg természetesen a portásnő, aki igazi könnyeket csalt ki a szeméből, miszerint az ő édesanyja nem volt olcsó vérű nőszemély... Tudták, kit keresnek, de Rácz igazgató adott a pompára, és felszólította a tettest, hogy önként álljon fel. A kissrác felállt, és minden kérés híján vádbeszédbe kezdett. —Én rúgtam az ajtóba, és én is fogok — süvítette éles kis hangján —, mert ez árdrágítás, ez bűncselekmény. Az iskolatej ára ötven fillér. Ő meg hatvanért adja! A bambi és a Zizi is drágább nála, mint máshol, de az nem érdekel. A tej viszont—kiabáltafennhangon, miközben már ömlöttek a könnyei, és a hangja is elcsuklott. —Na gyere csak velem! Itt ne felejtsd az ellenőrződet! Másnap az igazgatói róvó- val ékesített ellenőrzőkönyvet a kissrác édesanyja vitte be az iskolába, de mielőtt még felment volttá az igazgatóhoz, szép csendesen vásárolt magának egy hatvanfilléres iskolatejet a portán. —Parancsoljon, Rácz elvtárs. Itt az aláírt igazgatói rovó. Kérem, engedjen meg nekem néhány apró kérdést. Egyrészt arra volnék kíváncsi, miért kerül az ön iskolájában az iskolatej ötven helyett hatvan fillérbe, másrészt pedig azt szeretném tudni, hogy a sógornőjét ma vette-e fel ide portásnak, vagy pedig már itt volt, amikor kinevezték önt? — A sógornőmet? De hát kérem, ez nem... — Nem kell ez, Rácz elvtárs! Kérem, válaszoljon. A sógornő-portást még aznap elvitte a rendőrség, és az ügyészség árdrágításért vádat emelt ellene. Az igazgató másnap kapott egy levelet, amelyben közölték vele áthelyezését az egyik soroksári iskolába, ahol a jövőben politechnikát oktat... Az. igazgatói rovó és az ezzel automatikusan járó félévi kettes magatartásjegy azonban maradt, nem volt hatalom, aki azt megváltoztassa. Baráti segítség a TESZ-től I Fogadja el a TtSZ-től... Seres Miklós ajándékot ad át Szerencsi Pálnak
