Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-23 / 299. szám

UJ KELET Falujáró 1996. december 23., hétfő A község történetéről Mol­nár Sándor, az iskola igazga­tóhelyettese tud a legbizto­sabb és leghitelesebb adatok­kal szolgálni. — Nem itt születtem, ha­nem Túristvándiban — mondja magáról. — Aztán a sors ide vezérelt. Történelem szakos vagyok, a szakmám, a hivatásom mindig is érdekelt, ezért is kezdtem kutatni lakó­helyem múltja iránt. A tan­anyag egy részének a helytör­ténetet is fel kell ölelnie, így természetesen van mit mesél­nem kis tanítványaimnak szülőföldjük, Nyírgyulaj tör­ténetéről. Jobban érdekli őket, mint a világtörténelem, hiszen nem csak helyileg, hanem ér­zelmileg is kötődnek ehhez a vidékhez. Tavasszal kime­gyünk a zöld mezőre, és ott mesélem el, hogy valamikor ezen a földön kuruc tábortü­zek égtek... Diákjaim szinte látják a szemük előtt, s job­ban megjegyzik ezeket a dol­gokat, mint bármi mást. Az 1200-as évekből fenn­maradt adatok alapján Ab- ránynak hívták a falut, amely ezen a vidéken állt. Később a település leégett, 1332-ben Gyulaj néven éledt újjá, pap­járól, Gyuláról nevezték el. A Báthoryak, Rákócziak, Tö- khölyek birtoka volt a régmúlt századokban. A Rákóczi-kor- ból emlékek is fennmaradtak. II. Rákóczi Ferenc Gyulajban szállt meg 1703. július 24-éről 25-ére virradóra. Nem tudta, hogy a nyírbátoriak továbben­gedik vagy nem. Ekkor írta a híres Gyulaji pátenst Szabolcs vármegye és Nyírbátor lakói­hoz, s felkérte őket arra, hogy csatlakozzanak a szabadság- harchoz. Gyulaj és Nyírbátor határában egy tölgyfa tövében várta Rákóczi Ferenc a választ. A fát nemrégiben vágták ki. Mária Terézia idejében szlo­vákokat, románokat telepítet­tek be az elnéptelenedett falu­ba, amely sokszor cserélt gaz­dát. A családnevek még őrzik az idegen hangzást, például: Balku, Vajdics, Mirolovics, Az 1848-as szabadságharc­ról nincsenek helyi emlékeink. Az első magyar fülészeti szakkönyv írója itt született községünkben, 1785-ben. Dr. Cseresnyés Sándor emléktáb­lája a református parókia fa­lán található. A falu részeinek elnevezé­se régi időket idéz. A Pálku- tatanya valamikor Pál kútja le­hetett, a Hintófogó-tanya ne­vének is lehet jellegzetessége, amiről nem tudunk. A régi ta­nyák lakóit a Kerékhalom ne­vezetű településre költöztet­ték, amelyet korábban Kerek­halomként ismertek. Az elmúlt héten a máriapócsi körzet gázvagyonára nem volt egyértelmű vevő az Italgas. A térség települései­nek vezetői a telefon csörrenésére vártak, mikor kell Nyíregyházára utazniuk és újra tárgyalniuk. Gyulajban jártunkkor Molnár Antal polgármester is szinte tűkön ült, s a mindent eldöntő telefon csörrenésére várt. Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotó: Bozsó Katalin — Tipikusan dél-nyírségi te­lepülés ez — mondta —, e vi­dék minden kínjával. A megyé­nek is rossz a pozíciója, így a benne lévő községeknek is. Száznégy közhasznú munká­sunk van. Kerestünk számukra munkát, így sikerült őket át­menteni, hogy az elkövetkező időkben is kapjanak támoga­tást. Az önkormányzat terüle­teit rendbe rakták, a temetőket, a hivatalok és intézmények ud­varait szintén. Megvan a veszé­lye annak, hogy nem hasznos feladatot kapnak, tevékenysé­get keresünk számukra, amiért pénzt kaphatnak. Az önkormányzatnak fel kell vállalni a munkanélküliek se­gítését. Egymillió-kétszázezer forint jövedelempótló támoga­tást osztunk ki havonta. Támo­gatjuk a gyermekétkeztetést, természetbeni juttatásban ötven család részesül. Fontosnak tart­juk, hogy a gyerekek számára adjuk meg, amire szükségük lehet. Van néhány szülő, aki­nek nem való pénz a kezébe, ezért kapnak inkább élelmisze­reket. Minden évben — ha nyakun­kat törjük is — adunk beisko­lázási segélyt. Az idén másfél millió forintot fordítottunk erre a célra. Az általános iskolás gyerekek ötezer, a közép- és főiskolások hétezer forintot kaptak és füzetcsomagot. Ezzel is igyekeztünk megkönnyíteni a hátrányos helyzetű szülők ter­heit. Temetési segélyt is rend­szeresen adunk. A halál mindig Jó volna elbeszélgetni a betegekkel A vidéken lakóknak óriá­si tortúrát kell végigjárni­uk, amíg a megyeszék­hely egészségügyi intéz­ményeiben kiderítik, mi­lyen problémájuk van. Az utazások még nehezebbé és reménytelenebbé te­szik helyzetüket. Nyír­gyulaj vállalkozó házior­vosa azonban megpró­bálja könnyebbé tenni betegei sorsát. Saját pénzéből vásárolt kép­alkotó diagnosztikai berende­zést, vérmyomásmérő moni­tort, EKG-berendezést és minilabort is. Ezek segítségé­vel megspórol néhány utat, amire a kivizsgálások miatt szükség lenne. A hasi diagnosz­tikai géppel nem marad rejtve az epe- vagy a vesekő, sőt, még a vakbélgyulladás sem. — Mindig is célom volt, hogy fejlesszem a rendelőt — mondja dr. Iván Ernő —, va­lójában egy háziorvosnak ezt fel kellene vállalni. Jó né­hányszor előfordult, hogy ki­derítettem, a páciensemnek epeköve van. Három nap múl­va már túl volt a műtéten. — A társadalombiztosító fi­nanszírozza ezeket a vizsgá­latokat? — Nem, ennek ellenére el­végzem, hiszen a betegség ki­derítése számomra mindennél fontosabb. Szeretném doku­mentálni a betegek leleteit, ezt vagy a számítógép memóriá­jában lehetne rögzíteni, vagy sajátos nyomtatással lehetne megoldani. — Mintha kinőtték volna a rendelőt... — Szükségünk lenne egy olyan elkülönített váróra, ahol, a gyerekeket külön helyiségben fogadnánk, és egy öltözőre is, ahonnan bejöhetnének külön ajtón a férfiak és külön a nők. Egy helyiségben dolgozom az ápolónővel, amíg ő kötöz, ad­dig nem tudok mit csinálni. Jó lenne egy olyan helyiség, ahol négyszemközt lehet beszélget­ni a pácienssel. — A gyógykezelésre egyre kevesebb pénz jut. Hogyan le­het megelőzni a különböző be­tegségeket? — Szerintem az orvos agya a legjobb komputer. A fekvő­betegeknél gyakorta megné­zem a falakon lógó fényképe­ket, közben természetesen be­szélgetünk a családtagokkal. Kiderül, hogy a családoknak olyan betegségeik vannak, amelyek öröklődnek generáci­óról generációra. Bizonyára befolyásolja ezt az azonos környezet és az étkezési szo­kások. Valójában végig lehet követni a különböző betegsé­gek megjelenését. Ismerve a község lakóit, meg lehet aka­dályozni egy-egy testi prob­léma kialakulását. Erre már csak azért is szükség van, mert egyre nehezebben tudják az emberek kiváltani a gyógy­szereiket. Kiszámoltam, hogy ebben az évben november vé­géig tizenhatmillió forint ér­tékű gyógyszert fogyasztottak a községben, termelői áron számolva. Ebből tízmilliót a társadalombiztosító finanszí­rozott, a fennmaradó összeg felét pedig közgyógyellátási igazolványra kapták. Mint a szociális bizottság elnökének, rálátásom van a jövedelmek­re és a gyógyszerekre költött pénzre is... váratlanul éri a hozzátartozó­kat. Az utóbbi időben a falu la­kói közül hirtelen haltak meg néhányan. A család fájdalmán nem tudunk enyhíteni, de tíz­ezer forint sokat segíthet a költ­ségek mérséklésében. Az éves költségvetésünk har­madrésze szociális célokra megy el. A községben a mun­kanélküliségi ráta több mint tíz- százalékos. Négy évvel ezelőtt ötszáz nyírgyulaji ember vesz­tette el az állását. Ha lenne munkájuk, sokkal könnyebben élnének a családok és az ön­kormányzat is. Egyetlen mun­kahely létesítése másfél millió forintba kerül. Ezt az önkor­mányzat egyedül nem tudja fel­vállalni, a kormánnyal és beru­házókkal valószínűleg egysze­rűbb lenne. Addig viszont nem tehetünk mást, mint segélyek­kel segítjük polgárainkat. „A címek a korral járnak” Talán nincs a világon Szabó Sándor parókus úrnál mosolygósabb ember. Jobban kedveli a görög kato­likus lelkész vagy a parókus megszólítást az espe­resnél. Azt vallja, hogy a címek a korral járnak, s az nem jó, ha az embert folyton az öregségére emlékez­tetik. Sándor atyán viszont nem látszik a kor. Kedves szeme és közvet­lensége elfeledteti, hogy hét gyermek édesapja és tíz uno­ka nagypapája. A karácsonyi ünnep közeledtével emlékei­ről kérdeztük. — A legemlékezetesebbek akkor voltak a karácsonyok, amikor még itthon voltak a gyerekeink — mondja. — Szenteste már csak a telefonok csörögnek, így köszöntjük egymást. Az egyetlen lányom Nagykanizsán él, az öt gyer­mekével nehéz lenne haza­utazni. Két fiam görög katoli­kus pap, ők azért nem tudnak jönni. Az egyik buszsofőr, ő dolgozik karácsonykor, a má­sik tanár, ő valószínűleg itthon lesz, a többi kettő pedig a csa­ládjával ünnepel. így aztán karácsony harmadik napján, délután vagyunk együtt. Mió­ta ketten vagyunk, a mi kará­csonyunk egybefonódik a templomi karácsonnyal. Néhány éve öregotthont alapítottunk. Visszakaptuk az egyházi vagyont, és húsz fé­rőhelyes otthont alakítottunk ki benne. Tíz malacot és há­rom kecskét is tartunk, így tesszük könnyebbé az étkez­tetést. — Nézze meg, itt van az ét­rendjük — nyújtja az étlapot Szabó Sándorné. Bizony jobb­nál jobb falatokat készítenek az otthon lakóinak. — Lesz ajándék is — folytatja —, na­rancs meg más is! — Tíz-tizenöt kilót híznak az öregek, miután beköltöz­nek az otthonba — mondja Sándor atya. — Máshol meg tizenhat fokban ücsörögnek a szociális otthonok lakói, és paprikáskrumlit esznek. — Az igazgató — mutat a férjére az esperesné asszony — egy fillért sem vesz fel a munkájáért. — Ezt ne mondd, mama! — mondja Sándor atya —, az a fontos, hogy az öregeknek minden jó legyen! ÄSi­Bátorligeti Nyírpilis Ősláp T T to Piricse .. , Bátorliget Nem lesz helyi adó A jegyző asszony, Somo­gyi Jánosné biztatóan beszél a község sorsáról. — Ötven százalékon elad­tuk a gázrészvényeket, ami­nek az árát három év alatt törleszti az olasz cég. Ter­mészetesen csak akkor — teszi hozzá óvatosan —, ha az Italgas aláírja a szerző­dést. A legfontosabb feladat egy tartalékkút fúrása, ugyanis a községnek egyet­len ivóvízkútja van. Ez kö­rülbelül hatmillió forintot emészt majd fel, amit csakis a gázvagyonból tudunk ki­fizetni. Fordítanunk kell az utak javítására is, ezzel egyi­dejűleg meg kell oldanunk a belvízelvezetést is. Szeret­nénk Máriapócs és Nyírgyu­laj között egy összekötőutat építeni, amely lerövidítené a bejutást a megyeszékhelyre. Az út háromnegyed részét a községnek kellene vállalni, ezt állami támogatás nélkül természetesen nem tudjuk elkészíteni. Több helyre is beadtuk már a pályázatunkat különböző források meg­szerzésére. Reméljük, sike­rül pénzt szereznünk. El sem bírom képzelni, mi lesz né­hány év múlva, amikor az önkormányzatnak nem lesz eladható vagyona, amiből pénzt szerezzen. Adót a következő évtől sem vezetünk be, ugyanis a gyulaji polgárok így is ne­héz sorban élnek. Nem len­ne értelme újabb terheket kiróni rájuk. A gépjárműadó mértéke is a törvényben elő­írt minimumon marad. Tu­lajdonképpen csak a hivatal­ban és az intézményekben van munkalehetőség. A Gyulajtej Kft.-nek van har­minc alkalmazottja, de a cég jövője is kétséges. Negyven- nyolc vállalkozó van a köz­ségben, főként kiskereske­dők vagy mezőgazdasági vállalkozók. Nagyobb mér­tékű beruházásra nem mer­nek vállalkozni. Ébresztő után kopogtattunk be nyírgyulaji óvodába. A kisóvodások csöppet sem lepődtek meg a szokatlan fényképezgetésen. Kicsit álmosan figyelgették az idegeneket. Dolguk vé­geztével kezet mostak és igyekeztek asztalhoz ülni. Puha lekváros kenyér volt uzsonnára. Napközben díszeket készítettek és dalokat, verseket tanultak. A Betlehemi három királyok című verset már kívülről fújják, s a kicsik is tudják már, hogy a karácsony a legszebb ünnep. „Ha nyakunkat törjük is!” Kuruc tábortüzek égtek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom