Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-19 / 296. szám
UJ KELET Városlátogató 1996. december 19., csütörtök 7 Megállítottunk néhány járókelőt Újfehértó utcáin. A városlakóknak négy kérdést tettünk fel: 1. Mi a véleménye arról, hogy a város nyolcszáz jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélkülije közül kétszázhuszonegyen januártól nem kapnak semmilyen támogatást, mert nem tudják igazolni a ledolgozott kilencven napot? 2. Mi a véleménye az város útjairól? 3. Hogyan készül a karácsonyra? 4. Mit vára jövő évtől? Spisak Mihály: 1. —A támogatások megszűnését nem az a kétszáz munka- nélküli fogja megsínyleni, hanem tíz-tizenkét kocsma. Akinek esze van, az felvette a munkát, és igyekezett jelentkezni a hivatalban, hogy minél előbb le- töltse a kötelező munkaidőt. Az önkormányzat mindenkinek ajánlott munkát, tudomásom szerint a közmunka elvégzéséhez alig tudtak néhány embert szerezni. Biztos nem tudnék kettőt rávenni a kétszázból, hogy jöjjön napszámba dolgozni. Csodálkoznak azon, hogy Újfe- hértóra ukránok és románok költöztek, és meg tudnak élni. Ok válogatás nélkül dolgoznak, bármit elvállalnak, míg az őslakosok egy része a kocsmában ül. A családok szegényednek, a kocsmák meg virágoznak. Közvetlenül egymás szomszédságában is jövedelmezőek. 2. Amerre én járok, elfogadhatók az utak. A Zrínyi utcán viszont vannak göröngyös részek és esős időben megáll a víz. Arra még zetorral sem érdemes menni, mert félő, hogy az ember a kátyúban reked. 3. A karácsonyra a szokásos sertésvágással és ajándékvásárlással készülünk. Az elmúlt héten Nyíregyházán jártam, de legnagyobb sajnálatomra sok mindent nem tudtam megvenni. Bár megfizettem volna, nem kaptan olyan dolgokat, amiket szívesen ajándékoznék szeretteimnek. 4. Nem sok jót várok a jövő évtől. A rádióból és az újságokból már értesültünk a megszorításokról, áremelkedések és további infláció várható. Törvényes keretek között már lehetetlen megélni. Gyakran elkeseredek és azon gondolkodom, hogy meddig tartható fent ez az állapot? Szabó Lajosné: 1. — A munkahelyemen, a középiskola konyháján éppen erről beszélgettünk. Szerencsére a családban nincs senki munka nélkül, mindannyian dolgozunk. Az emberek szégyellik elvállalni a közmunkát, mert kinevetik őket. Én sem szívesen takarítanék, ha elveszteném az állásomat. Úgy vélem — bár nem ismerem pontosan a körülményeket — senki sem maradhat támogatás nélkül. Bennünket, szabolcsiakat elnyomnak, a kormány sem figyel ránk. Már megszoktuk, hogy a jó intézkedések hatása Budapest határánál véget ér. 2. — Biciklivel járok dolgozni, s meg kell hagyni, néhol elég veszélyes, nagyon figyelnem kell, hogy a gödröket ki tudjam kerülni. Természetesen néhány éve még rosszabb volt a helyzet, több volt a földes útszakasz. Szerencsére, amerre a földünk van, kövezett az út, így köny- nyen közlekedünk akkor is, amikor a határba megyünk. Egyébként az útjavítást a Nagy Istvánné: 1. — Én is munkanélküli vagyok. Elváltam, egyedül nevelem a három gyermekemet. Négyen élünk tizenkétezer forintból. Senkit nem érdekel, hogyan osztjuk be ezt a kevés pénzt. 2. — A „sáros” utcában lakom. Én még csak-csak ki tudok jutni az utcára, de van, ahol a kaput szinte betemeti a sár. 3. — Karácsony? Nekem nincs ünnep. Miből? Ajándékot már évek óta nem kaptam. 4. — Már nem várok semmit sem. jövedelempótlósokkal elvégeztethetné az önkormányzat. 3. — Szegényesen ünnepelünk. Ajándékokat veszünk, de olyan dolgokat, amelyekre egyébként is szükség van, s kicsit hamarabb átadjuk egymásnak. Egyszerű ételeket főzök, hasalját töltök és halat készítek. Karácsonyfánk is lesz, mint minden évben. 4. — Félek az 1997-es évtől. El vagyok keseredve. Nem számítok kedvező dolgokra. Abban reménykedem, hogy munkánk továbbra is lesz, s akkor nagy baj nem lehet. Az újfehértói utak állapota sok helyen kétségbeejtő. Mély kátyúk és gödrök szabdalják fel a kövezetei, több helyen viszont még egyszerű földúton lehet közlekedni. A városi önkormányzat ez évi költségvetésében három és félmillió forintot különítettek el útépítésre. A minimális négyszáz forint helyett ötszáz forintra emelték a gépjárműadót, s a százforintos különbözetből rakták össze a több mint hárommillió forintot. A polgármesteri hivatal pályázatot hirdetett, miszerint ha a lakosság vállalja az utcákban az útépítés kezdő munkálatait, akkor az önkormányzat a kövezet megvásárlását és elszállítását magára vállalja. Körülbelül tíz utca lakossága elvégzi a munkát, s az ezzel járó nyolc-tízezer forintot befizeti. A Zrínyi utcában lakók sajnos nem tudták vállalni az anyagi megterhelést. A képen is jól f*—r látható, hogy a sáros térség megnehezíti a közlekedést. A jövő évben minden bi„Megmaradnak az emberi kapcsolatok” Verseny a tanulókért Tíz éve él Újfehértón a város középiskolájának korábban megbízott, janurától pedig kinevezett igazgatója, Nagyné Filimon Csilla. Első munkahelye a Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakközép- iskola. — Tiszabezdéden nevelkedtem — mondja magáról a fiatal igazgatónő. — A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanultam, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar—orosz szakára jártam. A városban kezdtem dolgozni, közben egyetemi diplomát szereztem. — Tudomásom szerint nem csak a munkahelye köti Újfe- hértóhoz... — Szeretem ezt a várost. Kis faluban nőttem fel, nekem idegenek a nagyvárosok. Itt még élnek és megmaradnak az emberi kapcsolatok. Jobban kedvelem a falusi életformát, a nyugalmat, és nem szeretem a tömeget. Az iskolába kétszáz- hatvan diák jár. Nem sok, így személyesen ismerek minden gyereket, még akkor is, ha nem tanítom. — Mint fiatal vezető, bizonyára sok tervvel, elképzeléssel készül a következő évekre. — Sok munkát ad számunkra a Nemzeti Alaptanterv, hiszen minden intézménynek el kell készítenie a pedagógiai programját. Kollégáimmal jelenleg is ezen dolgozunk. Sajnos tanulóink létszáma évről évre csökken, hiszen jóval kevesebben vannak a mai tizenévesek, mint korábban. Az iskolák versengenek egymással a diákok „megszerzéséért”, s ebben a mezőnyben számunkra is kemény kihívások jelentkeznek. Lépést kell tartanunk a modem világ követelményeivel. Szeretnénk nyelvi labort berendezni, és emelni a nyelvi képzés színvonalát. Jó lenne, ha diákjainkat fel tudnánk készíteni a középfokú nyelvvizsgára. Fejleszteni kívánjuk a számítógépparkunkat, és szándékunkban áll bekapcsolódni az Internetbe. A szakmai tárgyak tanításához a varrodai műhely évről évre történő folyamatos fejlesztése elkerülhetetlen. — Hogyan szereznek fedezetet a tervek kivitelezéséhez? — Az iskola már jó ideje modernizálásra szorul. A polgármesteri hivataltól ígéretet kaptunk arra, hogy az intézményt számítógépekkel szerelik fel. A középiskola fejlesztése a város egyik legfontosabb feladata. Olyan szakmát oktatunk, amelynek minden csínját- bínját elsajátítják a tanulók. Ha kikerülnek innen, akár önálló vállalkozásba is kezdhetnek, hiszen képesek bármit megtervezni, kiszabni és megvarrni. — Hogyan viseli a családja, hogy a magasabb beosztás miattjóval több időt kell dolgoznia? — Valóban, az igazgatói munka egész embert kíván. Nagyon kevés a szabadidőm és sokkal több mindent kell elvégeznem, mint régen. Olvasni nagyon szeretek, sajnos erre alig van már módom. Örülök, ha a hatéves kislányommal tölt- hetem kevéske időmet. Újfehértó Karácsonyi program A karácsony egyházi ünnep. Nemcsak testileg, de lelkileg is felkészül Jézus születésének évfordulójára minden érző, hívő ember. A görög katolikus templomban december 24-én este tizenegy órakor kezdődik a szertartás. Karácsony első napján, szerdán fél héttől és fél tíztől ünnepi liturgiát tartanak. Nyolc órától diákmise, három órától nagy vecser- nye, négy órától szent liturgia lesz a mályvás kertben. Karácsony második napján, csütörtökön, és harmadik napján, pénteken a szertartások ugyanebben az időben kezdődnek. A hittanos gyerekek betlehemes játékkal készülnek az ünnepekre. A római katolikus templomban december 24-én, kedden este fél hatkor pásztorjáték kezdődik, hat órától ünnepi szentmise. December 25-én és 26-án reggel nyolc órától és fél tíztől ünnepi szentmise lesz. Szerda délután két órától óvodások pásztorjátékot mutatnak be, csütörtök délután a beteg gyermekek karácsonyi ünnepségére kerül sor. A református gyülekezet a karácsony előtti héten bűnbánatot tartanak reggel nyolctól és negyed öttől. Szentestén város szélén lévő imaházban negyed négykor, a templomban háromnegyed ötkor tartanak istentiszteletet. Az ünnep első napján istentisztelet és úrvacsoraosztás lesz az imaházban délelőtt háromnegyed kilenckor, a templomban pedig fél tizenegykor és délután háromkor. Az oldalt írta: Kozma Ibolya A felvételeket Csonka Róbert készítette Rettegett a fellépéstől A vers és én Ma már senki sem gondolná, hogy Szupkai Anita félt kiállni közönség elé. Rendszeres résztvevője a megyei szavalóversenyeknek és gyakran fellép az iskolai ünnepségeken. — Általános iskolás koromban nem mertem szerepelni — mondja magáról a középiskolás Anita. — Talán a nyolc év alatt egyetlen alkalommal mondtam verset egy ünnepségen. A kötelező költemények megtanulására azonban mindig odafigyeltem, és szinte észrevétlenül tanultam meg azokat a sorokat, amelyek osztálytársaimnak nehezebben ment a fejükbe. A verseket már akkor is szerettem. Az újfehértói gimnázium első osztályában az osztályfőnökünk, Aknay Andrásáé felmérést végzett, hogy ki alkalmas versmondásra. A hangom és az előadásmódom megtetszett, s a millencentenárium alkalmával rendezett versmondóversenyre engem javasolt. Első szavalatom alkalmával remegett a lábam, de szerencsére a hangomon nem lehetett érezni, mennyire ideges vagyok. Megnyertem a versenyt, első lettem. Nem sokkal később a városban rendezett szavalóversenyen pedig második. A közelmúltban a megyei Áprily Lajos-versmon- dóversenyen az első négy helyezett között végeztem, az Arany János-balladómondó-versenyen pedig harmadikként emeltek ki. Sajnos csak az első két helyezett jutott tovább. Sokat gyakoroltam, a tanáraim és az osztálytársaim is örültek. Osztályfőnöki órákon gyakran szavaltam, és a barátnőim jóindulatúan elmondták, mi az, amin változtatnom kellene. Kicsit csalódott vagyok a harmadik hely miatt, ugyanis nagyon sokat készültem. Sok időt elvett tőlem a vers tanulása és az előadásmód csiszolása. Az Arany-balladák nagyon hosszúak, s ezúttal hármat kellett szavalnom. Emiatt kicsit lemaradtam a tananyaggal, amit utólag nehéz pótolni. Év vége felé sok a tanulnivaló, a dolgozatok és a számonkérések nem érhetnek készületlenül. Nagyon szeretem a verseket, a kedvencem Arany János, Petőfi Sándor és József Attila. Korábban egészségügyi pályát akartam választani, de most már nem tudom mi lesz belőlem. Úgy gondolom, a sorsomat mindenképpen meg fogja határozni, hogy verset mondok. Jó érzés szavalni. Csodálatos, amikor a közönség rám figyel és hallgat minden szót, amit mondok és átveszi azt a hangulatot, amit a vers és én csakis együtt adhatunk. zonnyal jut pénz arra is, hogy lakossági segítség nélkül építsenek utakat.
