Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-17 / 294. szám

1996. december 17., kedd Afrikai csúcs Több afrikai ország állam- és kormányfőinek részvételével hétfőn a kenyai fővárosban hat héten belül már a második csúcstalálkozó vette kezdetét a közép-afrikai válságról. A ta­nácskozás központi témája a kelet-zaire-i lázadók előre­nyomulása és a felkelők területfoglalásai miatt kialakult me­nekültdráma. A kedden véget érő, nairobi csúcstalálkozón a részt vevő államok többsége várhatóan nyilatkozatban foglal majd állást a Kelet-Zaire-ba szánt többnemzetiségű haderő küldetésének lemondásáról. A tanácskozáson kilenc ország biztosan képviselteti magát, a legérintettebb állam — Zaire — küldöttségének megjelenése egyelőre kétséges. Robbanás Brüsszelben Brüsszelben hétfő hajnalban feltehetően gázszivárgás kö­vetkeztében robbanás történt egy családi házban Anderlecht külvárosban. Hárman — egy apa és két gyermeke — meghalt, többen megsérültek. A negyedben minden forgalmat leállí­tottak. Számos környékbeli épületen, amelyet összeomlás fe­nyeget, megerősítési munkálatokat kezdtek. Több családot kitelepítettek. Szemtanúk szerint a családfő néhány perccel a robbanás előtt a pincébe ment, mert erős gázszagot érzett. Cseppet sem szegény kabinet Egyetlen, magát büszkének mondó miniszter dolgozik a múlt hónapban beiktatott, Hasimoto Rjutaro vezette japán kormány­ban. Ő Fudzsimoto Takao, a mezőgazdasági miniszter, aki a dúsgazdag emberekből álló japán kormány tagjai közül a leg­szegényebb. Mint mondta; „büszkeséggel tölt el, hogy mint politikusnak, nincsen vágyómon”. A 20 tagú japán kormány miniszterei átlagban mintegy 750 millió forintnak megfelelő vagyonnal rendelkeznek. A Gazdaságtervezési Ügynökség élén álló Aszó Taro a leggazdagabb, közel 4 milliárd forintot érő, örökölt telekkel rendelkezik Tokió egyik elegáns negyedé­ben. A kormány tagjai által közzétett bevallás szerint Hasimoto kormányfő és családja mintegy 400 millió forintot érő vagyon­nal a tizedik legtehetősebb japán vezető. Izraeli—palesztin párbeszéd Izrael és a palesztinok folytatják a párbeszédet annak ellené­re, hogy Izrael pénteken úgy döntött: nagy összegekkel támo­gatja a zsidó telepek bővítését — nyilatkozott Jasszer Arafat palesztin vezető hétfőn a Benjamin Netanjahu izraeli miniszerelnökkel folytatott vasárnap esti telefonbeszélgeté­séről. A palesztin vezető békülékeny nyilatkozata a két fél kö­zeledését jelzi, holott az izraeli kabinet pénteki döntése után elkerülhetetlennek látszott a konfrontáció. A telefonbeszélge­tést megelőzően Arafat gázai főhadiszállásán fogadta Netanjahu tanácsadóját, Jichak Molcsot. Az izraeli miniszterelnök irodá­ja a beszélgetés után kiadott közleményében azt írta, hogy Netanjahu kérte Arafatot: tegyen többet a radikális paleszti­nok, mindenekelőtt a Népi Front Palesztina Felszabadításáért szervezet megfékezéséért. Netanjahu úgy vélekedett, hogy ha­marosan megállapodás jöhet létre a Hebronból való izraeli csa­patkivonásról. Rambo fél Miamiban MTI „Miami gyönyörű város, de rendkívül veszélyes is. Nem tudom megvédeni a családo­mat” — e szavak attól a harcostól erednek, aki hadse­regeket állított meg félkézzel, hatlövetűekkel ért el percen­ként több száz találatot, s sza­bad idejében földrészeket mentett meg az éppen aktuá­lis — rendszerint vörösbe haj­ló — ellenségtől. Sylvester Stallone tehát költözik, s nemcsak floridai otthonát, hanem az Atlanti­óceánt is maga mögött hagy­ja: Londonig meg sem áll. Mindezt az obsitos mozika­tona maga mesélte el a The Sun magazinnak. Az első szá­mú brit bulvárlapnak megnyí­ló Sly-ban már semmi nem emlékeztet a térdig vérben gázoló Rambóra, a hétfői in­terjúból ellenben érző szívű családapa portréja bontako­zik ki. Az olasz—amerikai színész kijelentette: biztonságban akarja tudni kislányát, akinek egyben a lehető legjobb is­kolai oktatást is szeremé biz­tosítani. „Ez pedig csak egy brit magániskolában lehetsé­ges — közölte Stallone a The Sun őszinte örömére. A bűnözéssel kapcsolatos félelmeit a sztár olyan esettel illusztrálta, amely otthonának küszöbén történt: a Stallone- házat a család saját biztonsági őreinek egyike próbálta meg kirabolni, méghozzá úgy, hogy őrtársát szitává lőtte, s még a torkát is átvágta. Az ál­dozat — Rambo-filmbe illő csoda révén — nem halt meg, sőt, a rendőrséget is volt ereje felhívni. Két héttel a véresen valós krimi után állig felfegy­verzett latin-amerikai gengsz­terek bóklásztak a birtokon, annak ellenére, hogy a házat a létező legkorszerűbb bizton­sági arzenál védi. Stallone kijelentette: min­dent megvett már, amit az önvédelmi eszközök piacán kínálnak, ennél többet nem tud tenni családja biztonsá­gáért, de a jelek szerint ez sem elég. Nincs más hátra, mint olyan helyet keresni, ahol ki­sebb a veszély — indokolta a Londonba költözést az akció­színész, aki szerint mindez nem befolyásolja további mozikarrierjét, hiszen „filme­ket most már Európában is tucatjával gyártanak”. Világkrónika Magyar—francia toloncegyezmény MTI ___________________ Je lentős lépést tett Magyar- ország a nyugati államokhoz való közeledés, az európai in­tegráció terén: Kuncze Gábor magyar és Jean-Louis Debré francia belügyminiszter hétfőn Párizsban aláírta a két ország közötti toloncegyezményt, amely a magyar—francia gya­korlatot az Európai Unión be­lül érvényesülő szabályokhoz igazítja. Magyarországnak az EU tagállamai közül eddig csak Ausztriával volt ilyen megállapodása, márpedig Fran­ciaország közismerten az Európai Unió egyik vezető ha­talmának számít. Kuncze Gábor az aláírást követően az MTI-nek adott in­terjújában maga is azt hangsú­lyozta: ez az egyezmény része annak a folyamatnak, melynek során Magyarország egyre több szálon kapcsolódik az Európai Unióhoz. — A most aláírt egyezménynek egyébként van egy különlegessége: már a schengeni egyezmény előírá­sai szerint készült — hangsú­lyozta Kuncze, az egyes nyu­gat-európai országok között kötött, a személyek szabad mozgására vonatkozó, s így az EU-n belüli határellenőrzést felszámoló szerződésre utalva. — Az Európai Unió többi or­szága figyelt arra, hogy Fran­ciaországgal meg tudjuk-e köt­ni ezt az egyezményt, s most a többi EU-tagállammal kapcso­latban is fel fog gyorsulni ez a folyamat — nyilatkozta a ma­gyar belügyminiszter. Mindeh­hez Jean-Louis Debré az MTI kérdésére annyit tett hozzá, hogy Párizsnak feltett szándé­ka az együttműködés fokozá­sa Magyarországgal, s hogy Franciaország a kelet-közép- európai térség országai közül eddig csak Lengyelországgal, illetve Bulgáriával kötött kito- loncolási egyezményt. A hétfőn aláírt megállapodás azt teszi lehetővé, hogy a két ország kölcsönösen vissza­küldje a másik területére mind­azokat a személyeket, akik on­nan érkeztek hozzá, s illegáli­san tartózkodnak a területén. Ez például Magyarország ese­tében nem csupán a magyarok­ra vonatkozik, hanem mind­azon személyekre, akik úton Franciaország felé áthaladtak hazánkon. Mindazonáltal Ma­gyarország ettől még nem vá­lik az illegális bevándorlók „gyűjtőközpontjává”, mert — mint Kuncze Gábor is hangsú­lyozta — a budapesti vezetés­nek már sikerült hasonló to- loncegyezményeket kötni a szomszédos országokkal, s így az onnan, már Magyarországra is illegálisan érkezett beván­dorlókat vissza lehet szállítani ezekbe az államokba. A magyar belügyminiszter, aki hétfőn délelőtt érkezett Pá­rizsba, kedd délutánig tartó lá­togatása során találkozik még Dominique Perbennel, az ál­lamreform és a decentralizálá- si ügyek miniszterével, továb­bá Jacques Toubon igazság­ügyminiszterrel. Toubon a francia kormány protokoll-lis- táján a második helyen áll, közvetlenül a miniszterelnök után. Ezeken a tárgyalásokon újabb megállapodások aláírá­sa már nem várható, ám a két belügyminiszter között való­színűleg szóba került még egy fontos egyezmény: mint az MTI megtudta, jövő januárban, Jacques Chirac budapesti lá­togatása során írják majd alá a két ország belügyi szervei kö­zötti együttműködésről szóló megállapodást. Romániai prefektusok MT[ ___________________ Az RMDSZ kielégítőnek tartja a prefektusokról folyta­tott szombati tárgyalások eredményét, elégedettnek vi­szont egyik fél sem mondha­tó — jelentette ki a Szabad­ság című kolozsvári lap hét­fői számának adott nyilatko­zatában Takács Csaba, a szö­vetség ügyvezető elnöke. Mint ismeretes, az RMDSZ három prefektusi és 11 al- prefektusi, illetve prefektúrai vezérigazgatói posztot ka­pott. Takács megfogalmazása szerint az igények és le­hetőségek közötti egyezteté­sek nem egy esetben komp­romisszumot eredményeztek. A tárgyalásokon eleve az volt a kiindulópont, hogy a kor­mányzási feladatokat ellátó koalíciós partnerek országos politikai erők — ezért jutot­tak az RMDSZ-nek olyan „váratlan,, tisztségek is, mint a bukaresti alprefektusi, vagy a moldovai Bákó (Bacau) me­gyei vezérigazgatói tisztség. Az RMDSZ igyekezett a többségében, illetve nagy számarányban magyar lakos­ságú megyékben jelen lenni a prefektúrákon. Maradtak vi­szont olyan megyék, ahol saj­nos semmit sem sikerült kial­kudni. Az RMDSZ csakis a vá­lasztásokon elért eredményei függvényében támaszthatott követelményeket. A hétfői bukaresti lapok be­számolói szerint a prefektusi posztok elosztása számos he­lyen váltott ki helyi vitákat a parasztpártiak, a szociáldemok­raták és a liberálisok között, különböző nacionalista körök pedig pedig az RMDSZ-nek juttatott posztok ellen tiltakoz­tak. Szatmár megyében a Gheorghe Funar vezette Ro­mán Nemzeti Eegységpárt (RNEP) megyei elnöke román prefektust sürgetett, „tekintet­tel arra, hogy határmegyéről van szó”. Más megyei pártve­zetők is kifogásolták az RMDSZ-es prefektus kineve­zését. A Szilágy megyei Ör- dögkút község egységpárti polgármestere a jelenlegi kor­mánytöbbség pártjaihoz tarto­zó alpolgármesterrel és jegy­zővel együtt közös nyilatkoza­tot juttatott el a Rompres ro­mán hírügynökséghez. Esze­rint a megye élére magyar nem­zetiségű prefektust kinevezni azt jelenti, hogy „gúnyt űznek a község halottaiból”. „Ör- dögkúton a horthysták 1940 szeptemberében 86 embert öltek meg pusztán azért, mert románok voltak” — hangoz­tatták a nyilatkozók. A Rompres alapján számos rá­diós és tévés híradás, lap vet­te át az állásfoglalást. A Dimineata, amely a volt kormánypárt szócsövének te­kinthető, a prefektusok kine­vezését úgy kommentálja elsőoldalas cikkének címé­ben, hogy „a Demokratikus Konvenció és a Szociálde­mokrata Unió folyosót nyitott Magyarország felé”. A lap a szélsőséges nacionalista pro­pagandára jellemző hang­nemben kifejti: „Aminek bekövetkeztére számítani kel­lett, bekövetkezett: az RMDSZ legnagyobb részben megvalósította komintemis- ta álmát, mivel ha felvázol­juk azokat a megyéket a tér­képen, amelyeknek élére ma­gyar prefektus kerül, akkor veszélyesen ki fog rajzolód­ni a bécsi diktátum által meg­csonkított Románia körvona­la!” A többi lapokban nem váltott ki különösebb vissz­hangot az RMDSZ-nek jutta­tott prefektúrák kérdése. Bösch intelmei Pozsonynak MTI ____ Hé tfőn több szlovák lap köz­zétette Herbert Bösch Pozsony­nak címzett levelét, amelyben az Európai Parlament és a szlo­vák törvényhozás közös bizott­ságának elnöke azt kérdezi Augustin Marián Húskától, a szlovák parlament alelnökétől, hogy Pozsony miért szentesít demokratikus elvekkel ellen­kező törvényeket. A mandátumától megfosztott szlovák képviselő, Frantisek Gaulieder esete kapcsán Bösch a levélben komoly nyugtalan­ságának ad hangot. Mint írja, egyre „bonyolultabbnak és ért­hetetlenebbnek” találja azokat az ellentmondásokat, amelyek Ivan Gasparovic házelnök és Húska alelnök tartós parlamen­ti demokrácia megteremtésével kapcsolatos kijelentései, és a szlovák parlamentben megszü­lető döntések között tapasztal­hatók. Bösch emlékeztet rá, hogy a parlamenti képviselőt egyedül azok foszthatják meg a mandá­tumától, akik őt ezzel felruház­ták: a választópolgárok. Figyel­mezteti Pozsonyt: helytelen, de egyben kivitelezhetetlen is, ha e körülmény figyelmen kívül hagyásával kísérleteznek. Her­bert Bösch egyre nyugtalaní­tóbbnak találja a szlovák par­lamentben végbemenő esemé­nyeket, nevezetesen azt, hogy a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottságban nincs jelen az ellenzék, s az arányok a törvényhozás más bizottsága­inak tekintetében is komoly kívánnivalókat hagynak ma­guk után. Az Európai Parla­ment képviselője úgy ítéli meg, hogy ha a jelenlegi szlovák politikai irányvonal nem vál­tozik, akkor „annak nemcsak az Európai Parlament és a szlo­vák törvényhozás közös bi­zottságának munkájára, de a Szlovák Köztársaság mielőbbi EU-tagságának esélyeire néz­ve is komoly következményei lehetnek” — írja Bösch és an­nak az elvárásának ad hangot, hogy a parlament alelnökének címzett levelet a házelnök, Ivan Gasparovic is tanulmányozza. ÚJ KELET % hírről % hírre Palotai István (Új Kelet) Ha eddig kétséges volt bárki számára Milosevic szerb elnök közelgő buká­sa, az most már megbizo­nyosodhat felőle, csak össze kell vetnie a szerbiai és a nemzetközi eseményeket. Az egy hónapja folytató­dó tömegtüntetések meg­hozták első gyümölcsüket, mondhatni „rés támadt a fa­lon”, amely a diktátort véd­te: Nis városának bírósága megsemmisítette a szocialis­ta párt választási győzelmét, és elrendelte a szavazatok újbóli összeszámlálását. Ez a határozat ugyan még nem győzelem, de egy fontos lé­pés az igazság kiderítése felé. Óriási politikai üzene­te van: a bíróságok immár szembe mernek fordulni az elnökkel — hátuk mögött érezvén milliónyi tiltakozó áradatát —, másrészt pedig az árgus szemekkel figyelő Nyugatot. Milosevic belső pozíció­jának megingását lépésről lépésre követi a fejlett világ. Hiába is irkáit levelet Warren Christophernek, hi­ába hívta meg Belgrádba az amerikai külügyminisztert, a válasz egy, a diplomáciai életben meglehetősen szo­katlanul nyers, nyílt üzenet volt, amely kioktatta őt a demokrácia játékszabályai­ról. És bár az Európai Unió dublini csúcsértekezletén született határozat udvaria­sabb hangvételűre sikere­dett, mégis jóval mélyebb és keményebb ütést mért a ha­talmához oly nagyon ra­gaszkodó szerb elnökre. „Ha Szerbia egyáltalán kap­csolatokat akar létesíteni az Európai Unióval, vagy an­nak tagállamaival, akkor a következő feltételeknek kell megfelelnie: együtt kell működnie a Hágai Nemzet­közi Bírósággal a háborús bűnök kivizsgálásában, va­lamint a lehető legszélesebb körű autonómiát kell adjon Koszovo népeinek” — mondja ki a határozat. Az első feltétel sem könnyű feladat, hiszen gya­korlatilag csak néhány ki­hallgatás kérdése, és a bíró­ság óhatatlanul el fog jutni Milosevic elnök személyes felelősségének kérdéséhez... A második meg egyene­sen K. O. jellegű, mert ami­lyen következetes ellensé­gességgel kezeli Milosevic a koszovói kérdést, olyan barátságosan és európai módon áll hozzá Vük Dras­kovic, az ellenzék vezére, aki már hetekkel ezelőtt beje­lentette, hogy győzelme esetén azonnal tárgyaláso­kat kezd Koszovó autonó­miájáról... Teljesen világos tehát, hogy Európa tulajdonkép­pen már most fütyül Milo- sevicre és régen leírta. Tár­gyalópartnerének az ellen­zéki vezért, Draskovicot tart­ja­Próbálkozhat tehát még valamennyit a szerb elnök, de mozgástere egyre szűkül, és a végén már nem lesz hová lépnie...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom