Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-16 / 293. szám

UJ KELET Panoráma 1996. december 16., hétfő 11 Szállnak a keselyűk Történelmi hajóroncs a texasi partok mentén A nyár vége óta dolgoznak a texasi partok mentén az amerikai régészek, hogy felszínre hozzák az Egyesült Államok történelmének egyik legizgalmasabb relikviá­ját, egy három évszázada elsüllyedt francia hajó, a La Belle roncsait. Hetven év után újból szál­lnak a kondorkeselyűk az Egyesült Államok legismer­tebb nemzeti parkja, az Ari­zona állam északi részében levő Grand Canyon fölött. A héten ugyanis a völgyekben kitettek hat, fogságban nevel­kedett ifjú párt. Három mé­ter fesztávolságú szárnyával a dögevő kondorkeselyű a strucc után a világ legna­gyobb madara. A Grand Ca­nyonban évezredek óta ho­nos kondorkeselyűk utolsó pél­dányát 1924-ben látták. A most kitett ifjú madarak — egyetlen pár kivételével — a Los Angeles-i állatkertben kel­Negyvennégy millió fran­kon osztozik a szerencsés apa és leánya, akik külön-külön, két dél-franciaországi város­ban ugyanazokkal a számok­kal telitalálatot értek el a lot­tón. A nyereményt tizenhar­madikán, pénteken fizették ki. A 75 éves Bastien, nyugállo­mányú csendőr a lányától, a Clint Eastwood csütörtö­kön ötödször is apa lett. A 66 éves amerikai filmsztár és rendező március 31-én Las Vegasban vette felesé­gül Diana Ruiz ismert tévé­tek ki, s most hét hónaposak. A kitett kondorkeselyűket kis rádióadóval látták el, hogy nyomon követhessék útjukat és sorsukat. Túlélé­si esélyeik növelése végett távoltartották őket az embe­rektől. Eleségüket éjszakán­ként rakták kalitkájukba. Az észak-amerikai kon­dorkeselyű termetre valami­vel kisebb az Andokban élő társainál. A 80-as években bekövetkezett teljes kihalá­suk után 1992-ben honosod­tak meg újra a kaliforniai Mojave-sivatagban. Ott most mintegy húsz pár kondorke­selyű él. 48 éves Paulette-től értesült a nagy hírről. „Mindketten jó tíz éve ugyanazokkal a szá­mokkal játszunk” — nyilat­kozta az AFP jelentése szerint a boldog nyertes. Elmondta, hogy a december 7-i szeren­csés húzás össznyereménye kilenc felé oszlik el: ennyien vannak ugyanis a családban. műsorvezetőt. A bébi, aki­nek neve még nem ismert kislány, 53 centiméterrel és 3,6 kilogrammal született. Eastwoodnak ez a második házassága. A roncsra egy éve bukkantak rá Houstontól mintegy 145 ki­lométerre délnyugatra, négy méter mély vízben. Az igen értékesnek tűnő lelet kieme­lésétől remélik, hogy sok rész­lettel szolgál majd az Újvilág meghódítását célzó francia felfedező-expedíciókról. A ki­emelési munkálatok szeptem­berben kezdődtek meg, és mos­tanra az iszapban nyugvó ha­jótest körüli víz kiszivattyúzá­sával, és a testet borító legfelső iszapréteg lehántásával gyakor­latilag lehetővé vált a La Belle kiemelésének megkezdése. A Matagorda-öbölben sze­rencsétlenüljárt kétárbócos ha­jóról, a La Belle-ről, azt tartják a történészek, hogy megváltoz­tatta a történelmet. A francia hajó katasztrófája egyike volt a történelem olyan apró kis ese­ményeinek, amelyről később kiderült, hogy meghatározó volt az Amerikai Egyesült Ál­lamok történetében — mondta Jim Bruseth, a Texasi Történel­mi Bizottság igazgatója. Ha a La Belle felfedező útja az Új­világba sikerrel zárul, és nem süllyed el 1686. januárjában a Matagorda-öbölben, az ameri­kaiak ma talán francia ajkúak lennének — tette hozzá. A hajó utolsó, balvégzetű útja René Robert Cavelier de La Salle, a kor híres francia uta­zója és felfedezője nevéhez fűződik. De La Salle derítette fel a francia korona számára az 1670-es években a Nagy Tavak vidékét. Nem sokkal később azt a megbízást kapta, hogy — mivel Franciaország igényt tar­tott az amerikai kontinens terü­letének felére — térképezze fel a Mississippi torkolatvidékét. Az utazó ezért 1682-ben visz- szatért hazájába, hogy új, na­gyobb expedíciót szervezzen a terület pontos megismerésére. Az udvar—személyesen XIV. Lajos — négy hajót bocsátott La Salle rendelkezésére, aki 1684. augusztusában szállt ten­gerre, hogy útnak induljon a mai Louisiana felé. Az út során azonban a négy hajó közül egyet kalózok pusz­títottak el, egy kettétört egy homokpadon, a harmadik pedig viszafordult Franciaországba. Az expedícióvezető 1685 janu­árjában, megmaradt egyetlen hajójával, a La Belle-lel lehor- gonyzott a Matagorda-öbölben, abban a hiszemben, hogy a Mississippi torkolatvidékére bukkant rá. A legénység La Salle vezetésével partra szállt, és telepet épített a parton. Mi­vel a francia felfedező hamar rájött, hogy nem az óriásfolyó torkolatát találták meg, úgy döntött, hogy embereinek egy részével, immár a száraz­földről kiindulva próbálja el­érni a folyót. Nem sokkal később, 1686 januárjában azonban, miköz­ben La Salle egy hosszabb ku- tatóúton volt, a La Belle hor­gonyát kapitánya részegen fel­szedte, és kifutott vele a tenger­re. A hajó azonban hamarosan viharba került, és egy félsziget mentén zátonyra futott. Elvesz­tése volt az utolsó csepp a po­hárban a több mint egy éve tar­tó kudarcokban megfáradt, in­diántámadásoktól, éhségtől és betegségtől tizedelt legénység számára. René Robert Cavelier de La Salle hazatérte után már nem indulhatott újra el, hiába ígérte embereinek, hogy segít­séget hoz egy másik francia telepről: a legénység fellázadt, és megölte az expedícióve­zetőt. A balul végződött fel- fedezőút lényegében azt is je­lentette, hogy megtört a fran­cia korona addig sikeres ter­jeszkedésének lendülete az amerikai kontinensen. A történelmet alakító hajó pedig több mint három évszá­zadig feküdt a homokos tenger­fenéken. Nemcsak a hajótest maradt szinte teljesen épség­ben, de számos használati tár­gyat is érintetlenül őrzött meg a mély iszap. A kutatók egy nagy horgonykötélcsomó kö­zepén rábukkantak a legénység egyik tagjának ugyancsak szin­te teljesen ép csontvázára is. A fedélzeten épségben maradt ko­rabeli ágyúkon és hozzájuk való tölteteken kívül rengeteg régészeti szempontból fel­becsülhetetlen értékű használa­ti tárgyat találtak a hajón. Azt is feltételezik, hogy esetleg to­vábbi csontvázakra bukkanhat­nak a hajótest belsejében. A régészek feltáró munkája — ahogy az lenni szokott — versenyfutást jelent az immár feltárt leleteket napról napra pusztító idővel, és a mindig szűkös pénzügyi forrásokkal. A La Belle-lelet teljes feltárása és kiemelése az előzetes számítá­sok szerint legalább négymil­lió dollárba kerül. Eddig az ál­lami költségvetésből, illetve alapítványi pénzekből 3,1 mil­lió dollár gyűlt össze e célra, ám a munkálatok már eddig is a vártnál jóval gyorsabban emész­tették a pénzt. „A lelet túlságo­san is értékes ahhoz, hogy ab­bahagyjuk a feltárást a hajótest teljes kiemelése előtt, márpedig ha most leállunk, a Le Belle-t talán végleg elnyeli a tenger” — mondta a Texasi Történel­mi Bizottság igazgatója. Begina­házak Azokban a németalföldi városokban, ahol van ilyen, az egyik legmeghittebb zug, többnyire a település szívé­ben, és mégis, szinte mitsem tudva a néhány lépéssel arébb lüktető világ zajáról. Afféle kis„városfallal” övez­ve, apró évszázados házak karéja áll, mindegyikhez csöppnyi kert tartozik, a kö­zéppontban pedig templom vagy kápolna áll. Van, ahol csak egyetlen közös udvar, másutt jópár ház, közöttük gyalogösvény, esetleg sikáto­rok hálója cikkázik. A kis telep körüli „városkaput” sok helyütt éjszakára még ma is bezárják, és ahol a kö­rülmények megengedték, kis csatorna is övezi a falakat. Ilyenek a beginaházak. A leghíresebb bruges-itől és az egyik legnagyobb louvain-itől kezdve Brüsszelen és Lierre- en át egész Amszterdamig, Belgiumban és Hollandiában egyaránt sokfelé beléjük bot­lani. Melegség, nyugalom, az ódon falakból megáliapodott- ság, a kertekből rend és derű árad. Tán mert fél évezreden át nők lakták. Sok helyütt még ma is ők a gazdák, bár igazi begina- közösségek már sehol nem léteznek. A múlt században — 700 év után — kihalt az utolsó is. Dletve, valami ha­sonló napjainkban mégis­csak, megint kezd újjáéled­ni. Egy éve sincs, hogy — középkori mintára?—ismét önként vállalt sorsközösség­ben együtt él ni akaró, ezúttal idős emberek apró telepét avatták a vallonjai Louvain- la-Neuve-ben. Újkori begi- nák? Szellemükben sok a rokon vonás. Az első beginatelepek a kereszteshadjáratok idején, a Xll—XIII. században ke­letkeztek. (A legelső állítólag 1180-ban, Liege-ben kezdett működni.) Németalföld iga­zi lovagbirodalom volt, fiai élenjártak a szentföldi nagy kalandban is — Jeruzsálem első királyára, Bouillon Gott- friedra ma azt mondanánk, hogy belga volt: szülőföldje ma is a belga királyság része. Csakhogy a kockázatos út­ról sokan nem tértek vissza. Özvegyül hagyott fiatal- asszonyok sorának kellett család és élettárs nélküli élet­tel megbékélni, gyakran megélhetést nyújtó vagyon és főként védelem nélkül. Ez sokszor ma sem könnyű, az 1200—1300-as évek „eman- cipálatlansága” mellett azonban szinte reménytelen helyzetet jelentett. Az élet ve­zetett rá a szükségbe került nők szövetkezésére. Kis telepeket hoztak létre, egymásra néző házkaréjuk hátát eleinte árok, utóbb szinte mindenütt zárt kőke­rítés is vigyázta. Nem esküd­tek fel apácarendhez, ám fo­gadalmuk felért hasonlóval: aki ideköltözött, az életét a be­tegek, elesettek segítésének, apró kertje művelésének, rendszeres imádkozásnak, szükségben a rászoruló begi- natársak támogatásának szentelte. Volt, ahol még isko­lát is nyitottak, másutt ver­sek, zenedarabok születtek. Az oldalt MTI-Panoráma anyagok segítségével i állítottuk össze f Óriás szállítóhajó a bevásárlóközpontban Egy vontatójáról elszabadult óriás gabonaszállító hajó ro­hant bele New Orleans egy zsúfolt bevásárlóközpontjába szombat este a Mississippi fo­lyó partján. A karácsonyi be­vásárlók között pánik tört ki, sokan a Mississippibe vetették magukat, mások menekülés közben eltiporták egymást. A balesetnek 57 sebesültje van. Marc Mortal, a város polgár- mestere és a parti őrség is kö­zölte: egyetlen halálhírt sem erősítettek meg. Az elszabadult hajó több helyen lerombolta az 1984-es louisianai világkiállítás helyszínéül szolgált háromszin­tes rakpartot és a helyi Hilton szálló egyes részeit is, amelyek ráestek a libériái zászló alatt közlekedő 228 méter hosszú és sokemelet magas Bright Field teherhajóra. A 450 szobás szál­loda megmaradt része is életve­szélyessé vált azonban és a mentőegységek egyelőre nem mozdítják a rakpartba szaladt hajót: a hatóságok először sta­tikai vizsgálatokat akarnak vé­gezni. Szemtanúk szerint a te­herhajó kapitánya amint észre­vette a bajt, bekapcsolta a ha­jókürtöt. Kormányozhatatlan- ná vált járműve az ezután el­telt három percben lassan, de feltartóztathatatlanul csúszott a közel 17 ezer négyzetméter­nyi, 200 boltot, éttermet és játéktermeket magába foga­dó Riverwalk bevásárlóköz­pont felé. Fül nélkül halló békák Egy nagyon ritka, fül nél­küli békafajta a bőrén ke­resztül továbbított rezgések segítségével tökéletes hallás­sal bír —jelentette az AFP a New Scientist című brit tudományos folyóiratban megjelent tanulmányt idéz­ve. Á Costa Rica és Panama erdőségeiben élő, aranyszí­nű békának hiányzik a fül belső hallójáratából a hal­lást lehetővé tevő Corti- szerv. Ohio állam egyetemé­nek kutatói ennek ellenére megállapították, hogy ezek a békák is képesek „meghal­lani” társaik hangját. Kide­rítették ugyanis, hogy bőrük „beszabályozott” a két kilo­hertz amplitúdójú rezgések­re: ezen a frekvencián „szó­lalnak” meg e békafajta egyedei is. A béka bőre által felfogott rezgések a tüdőben rezonálnak, ez stimulálja a hallóideget, s így válik szá­mára „hallhatóvá” a hang. Koporso-szepsegverseny Pályázatot írt ki a legszebb koporsó megtervezésére a NÚAVA holland temetkezé­si és biztosítási vállalat—je­lentette a dpa. A pályázatra benevezett 87 művésznek két és fél hónap áll rendelkezésére a koporsó megalkotására —jelentette ki John Biom, a NUVA szóvi­vője. A győztes jutalma egy 4000 gulden összegű utazás lesz, a pályázatra beküldött legérdekesebb alkotásokat pe­dig kiállításon mutatják be. A pályázat feltételeinek meg­felelően a művészek választ­hatnak feszítőlemezes vagy bükkfa modell között. Alkotá­saiknak mindenben meg kell fe­lelniük a koporsókkal szemben támasztott törvényi követelmé­nyeknek. „Használhatóaknak kell lenniök” -— foglalta össze tömören Biom, hozzátéve, hogy tapasztalatai szerint az íz­léstelen szabványkoporsók ma már sokaknak nem tetszenek. Számolni tudó lábtörlő Két izraeli tudós — Ehud Goren ésEfraim Garti—szo­katlan dolgot talált fel: az első lábtörlőt, amely tud számol­ni. A kis szőnyeg ugyanis re­gisztrálja azokat, akik egy he­lyiségbe belépnek vagy onnan távoznak - ami főleg bevásár­lóközpontok és középületek számára jelentős. Az olyan bevásárlóközpont üzemelte­tői, amelyben elhelyezték ezt a különleges lábtörlőt, a nap végén pontosan tudják, hogy mekkora volt a helyiség lá­togatottsága. Ráadásul az „okos” lábtörlő más informá­ciókkal is szolgálhat, feltün­tetheti például a látogatók testsúlyát. Goren és Garti három éven át dolgozott a szabadalmaztatott találmá­nyon. A 60 centiméter széles lábtörlőt egy számítógépre kapcsolják — olvasható az APA jeletésében. Lottónyertes páros Eastwood újra apa

Next

/
Oldalképek
Tartalom