Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-14 / 292. szám
I UJ KELET Labdarúgás 1996. december 14., szombat 11 Kilenc pont Kallóban „maradt” Nemrégiben A harmadosztályú bikini rejtelmes titkai című tabellaparádénkban a tavalyi és az idei őszi végeredmény egymás alá került. A legnagyobb zuhanást a balmazújvárosiak produkálták (mínusz tizenkét hely!), alig maradnak el tőlük a sorban a nagykállóiak, akik tavaly „félidőben” a második helyen ékeskedtek, most viszont egyetlen ponttal van többük a kiesőzónába tartozó szikszóiakhoz képest. Jól jött tehát a téli pihenő. Vagy mégsem? Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) _____________ A sorok rendezését kitűnően szolgálhatja a bő évszak- nyi bajnoki szünet. Ugyanakkor az is igaz, hogy az őszi szezon végén kezdtek hozzá a kállóiak a sürgető pontgyűjtéshez. A lényeg: „tombol” az NB III-as uborkaszezon, hellyel-közzel azért a labdák is megpihenhetnek. Az ünnep közeledtével a teremfociláz valamelyest csökken, utána pedig már lassan kezdődik a felkészülési időszak. Nagy- kállóban mindenki „kimenőt” kapott... — Legközelebb január 13- án találkozunk újra — prognosztizált Boda Mihály edző. — A sérültjeink műtétjei sikerültek, így reményeim szerint a komplett keret ott lehet a gyülekezőnél. Többen kispályáznak, hallom, hogy nem egy játékosunkat csábítgatnak. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Egyelőre senki sem jelentette be azt, hogy távozni akar. Ősszel, számításaim alapján legalább kilenc pont a csapatban „maradt”, jobb odafigyeléssel nem itt tartanánk. Ráadásul, ha végig együtt játszhatott volna a mostani keret... Fölösleges sóhajtozni. Az a lényeg, hogy bízunk egymásban, a fiúk pedig fogad- koznak, hogy tavasszal erőteljesebbek lesznek. A változtatás elkerülhetetlen: hétközben új elnöke lett az egyesületnek (Viszokai Lacival néhány éve még csapattársak voltunk), és ilyenkor az a szokás, hogy valami másként alakul majd. Rejtély, hogy mi lesz az a más... Az ambíciókat látva én is bizakodó vagyok, de egyelőre jólesik kipihenni a nehéz ősz fáradalmait. Meglovagolták a Kantár-kérdést! Nem zörög a haraszt, ha... Márpedig Demecserben megzörgették. Fáky László egyesületi elnök tényként közölte, hogy immár játékosaiknak tekinthetők a tehetséges Kantár-fivérek. Balogh László, a nyíribronyi csapat első embere ezt nem így tudja! L. T. L. (Új Kelet) ______ Ba logh László szerint a demecseriek még a Kantárok édesapjával tárgyaltak, Lászlót, a jelenleg katonáskodó védőt és Józsefet, a csatárt, aki az ibronyi elnök alkalmazottja, nem keresték meg ebben az ügyben. A testvérek eddig is kelendőek voltak, több osztályból érdeklődtek irántuk. Legutóbb a rakama- ziak sem hagyták ki a puhatolózás lehetőségét... — Nem tudom, hogy a játékosok hol kezdik a tavaszi szezont, nem zárkózunk el senki elől sem, attól függ minden, hogy mennyire komoly a kérő — jegyezte meg Balogh László. — Ha elkerülnének tőlünk, az árukon mindenképpen gondoskodnunk kellene a pótlásukról. Egy kapusra és két középpályásra tartanánk igényt... Lővei- nek, a Kertváros játékosának lejárt a kölcsönadási ideje, nem biztos, hogy nálunk marad Tamás. A tizenegyedik helyen állunk a megyei másodosztályú bajnokság Dona-Trade csoportjában, szeretnénk stabilabb középcsapattá válni. Hosszú a szünet, van időnk minderre felkészülni... Ronaldo a csúcson AP, dpa, MTI A World Soccer című labdarúgó szaklap szavazása szerint a brazil Ronaldo az 1996-os év legjobb labdarúgója. Az olvasók voksainak ösz- szegzése alapján a spanyol FC Barcelona 20 éves csatára (a szavazatok 16,56 százalékát kapta) két másik támadó előtt érdemelte ki a díjat: a második helyen az idei Európa- bajnokság gólkirálya, az angol Alan Shearer (Newcastle United, 14,42) végzett, míg a harmadik helyre a libériái George Weah-t (AC Milan, 14,03) rangsorolták. A legjobb edzőnek az Ebgyőztes német válogatott szövetségi kapitányát, Berti Vogtsot választották. Az év csapata az afrikai labdarúgás első olimpiai bajnoki címét szerző nigériai nemzeti együttes lett. Amunike a Sarcában AP, MTI Hivatalosan is bejelentették, hogy Emmanuel Amunike aláírt a spanyol labdarúgóbajnokságban szereplő Barcelonához. A nigériai futballista már a kilencedik új igazolás, amióta az angol Bobby Robson irányítja a katalán klubot. Az átigazolás pénzügyi részleteit nem hozták nyilvánosságra. A spanyol bajnokságban jelenleg a harmadik helyen álló együttes már korábban szerette volna leigazolni Amunikét, a játékos azonban a korábbi két orvosi vizsgálaton nem érte el a kívánt szintet. A kedden megtartott újabb orvosi teszten a színesbőrű csatár viszont már teljesítette az előírt mércét. Amunike a januári lisszaboni Európa—Afrika mérkőzés előtt nem került be a 20 tagú keretbe, egyelőre csak a tartalékok között kapott helyet. Ambrus László: Vacsoráért, sörért senki ne vezessen! Idén megjavultak a „fenegyerekek” Lehet szidni, ócsárolni őket, ám az tény: nélkülük nincs futball. Hát persze, hogy a síp gazdáiról van szó. „Kifelé bandukolva” az 1996-os évből — akárcsak a csapatok — a dirigensek is mérleget vontak. Ennek ürügyén csevegtünk Ambrus Lászlóval, a megyei játékvezetői bizottság elnökével. — Két részre bontanám a választ. Van, ahol a múltban forró volt a helyzet, de pozitív irányú változás történt, néhol viszont komoly problémákkal találják szemben magukat a játékvezetők. Örömmel nyugtáztam, hogy az eddig „fenegyereknek” nevezett ibrányi csapat ebben az évben korrekt magatartást mutatott. A megyei első osztályban szinte nincs is olyan csapat, amely rendszeresen gondot okozna. Ha mégis előfordult kritikus mérkőzés, akkor személyesen tisztáztam a félreértéseket. Egyedül az újfehértóiak viselkedését tartottam furcsának... — Egy lépcsőfokkal lejjebb már nem ennyire „szép az élet”... — Valójában a másodosztályú csapatok pályáin forróbb a hangulat. Közismert, hogy volt egy Tiszamenti SE—Diósgyőr kupameccs, amikor a szomszéd megyéből érkezett Sápi Csaba rendőrautóval menekült el. A véletlen úgy hozta, hogy eredetileg ő ment volna Vásáros- naményba az Alkaloida Kupa csoportselejtezőjére, az utolsó pillanatban sikerült elintézni a cserét. Bár „nagyon várták” a helyszínen, szerencsére nem jött létre a „randevú”. Az olcsvaiak is elővigyázatosabban ügyelhetnének a rendre: ott esett meg, hogy a mérkőzést követően a naményi benzinkútig üldözték a játékvezetőt. Vasárnapi tombolás — Sűrűn emlegetett kifogás, hogy amíg a kiállított labdarágó valamiképpen megbűnhődik, addig a gyengélkedő feketeruhást nem pihenteti a játékvezetői bizottság. Akadt példa arra, hogy egy rossz passzban lévő dirigens hetekre háttérbe szorult? — Igen. Konkrétan be tudnám bizonyítani, ám nem szeretnék neveket mondani. Nem akarom kitenni az érintetteket annak, hogy az első tavaszi fordulóban különféle megjegyzéseket hallgassanak. Megtörtént, hogy a hibázó játékvezető három hétig csupán lengetett, mást négy hétig pihentettünk. Eltiltást nem alkalmaztunk. Ennek oka az, hogy kirívó vétséget nem tapasztaltunk. Hál’ istennek részegen nem vezetett senki, ennél nyomosabb érv, hogy zavar keletkezett volna a megyei másodosztályú mérkőzések lebonyolításakor. Egyszerűen nem maradt volna elég partbíró ahhoz, hogy gond nélkül „lehozzuk” a találkozókat. — Egyre erősödnek azok a vélemények, melyek szerint a balhék oka nem más, mint hogy egyes bírók érvényesítik a hazai pálya előnyét, ha pedig valaki semlegesen próbál fújni, azt a vendéglátó csapat — finoman szólva is — nehezen viseli. Mi tehát az igazság? — Az, hogy a pályákon olyan a légkör, amilyen, az nem pusztán a futball „műve”. A hétköznapi keserűségek, a pártok marakodása, a társadalmi feszültségek kikezdik az emberek idegrendszerét. Vasárnap aztán mindenki igyekszik kitombolni magát. Nagyon sokan előbb a kocsmába mennek, s belülről „felmelegítve” vonulnak ki a meccsre. Ha kedvenc csapatuk nem úgy szerepel, ahogy azt várják, akkor ki másban, mint a játékvezetőben lelik meg a bűnöst. Azonban... Elnökké választásomkor — 1992. március hatodi- kán — is azt vallottam: az a játékvezető, aki pénzért csalni próbál, attól meg kell szabadulni! Úgy érzem, azóta nem volt szükség arra, hogy drákói szigorral csapjunk le bárkire is... — Több fórumon is fellángolt a vita: elfogadhat- ják-e a játékvezetők a mérkőzés utáni vacsorameghívást, avagy nem. Mi erről a véleménye? — Kérem szépen, sűrűn járom az országot, s mindenfelé azt látom, hogy a játékvezetői öltözőbe bekészítik a kólát, a szódavizet, a feketekávét, esetenként szendvicsek is kerülnek az asztalra. Ez jellemzi az NB Il-es csapatok vendéglátását. Sehol nem tapasztaltam, hogy a bírókat vacsorázni hívták volna. A megyében igen! Na most, ha a játékvezetőt azért invitálják meg, mert reggel kilenckor el kellett indulnia a tizenhárom órakor kezdődő meccsre — ebben én nem találok semmi kivetnivalót. Gondolom, késő délután — főként ősszel — jólesne neki egy forró leves. Ha közmegelégedésre tette a dolgát, miért ne fogadhatná el. A sportköröktől ez nem várható el, ha pedig valaki azért vezet egy mérkőzést, hogy vacsorát, netán két üveg sört kapjon, azt én is messzemenően elítélem! Drágák a borsodi bírók — Folytatódik-e a szabolcsi és borsodi játékvezetők cseréje? — Szeretnénk, ha így lenne. Van azonban egy komoly probléma. A tizenöt forduló során három egyesület közölte, hogy sokallja a borsodi játékvezetők magas utazási költségeit. Még nem született döntés ezzel kapcsolatban, a szövetség főtitkárának is az volt a kérése, hogy mielőtt a tavaszi cseremérkőzéseket ütemeznénk, üljünk le megtárgyalni: érdemes-e tovább ragaszkodni ehhez a variációhoz. Egyébként — az ellenőri osztályzatok szerint — igen jól vizsgáztak az „odaát” működő szabolcsi bírók. Szintúgy kitűnő eredményt értek el az NB III Tisza-cso- portban dirigálok, sőt négy megye játékvezetői közül a „mieink” vitték el a pálmát. Kiemelném Sinka Zoltánt, aki mind a hat mérkőzésén dicséretes átlagot produkált. — Hogy ne csak a negatívumokról szóljunk, megkérdezem: elnök úr felfedezett-e olyasvalakit, akire fényes karrier vár? — Többesszámot használnék. Az alkalmat megragadva ezúton hozom nyilvánosságra, hogy elnökségünk immáron másodszor ítélte oda Hajdó Attilának az év játékvezetőjének járó címet. A Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye legjobb játékvezetőjének vándorserleg idén Resán Tibor birtokába került. Rá nagy jövő vár, miként a kellemes meglepetést okozó tizenkilenc esztendős Bendik Tamásra is. Ugyancsak meg kell említenem Fácska Ottót, ő is azok közé tartozik, akikre magasabb osztályban is számítunk. A Baktalórántháza—Nagykálió mérkőzésen a borsodi Drucskó játékvezető nem vált főszereplővé, jól „lehozta” a derbit Fotó: Racskó Tibor I Koncz Tibor (Uj Kelet) — Játékvezetői szemüveggel miként festett az esztendő? — A tavaszi szezont sikeresnek értékelem, mivel a játékvezetők nem szóltak bele a feljutás és a kiesés kérdésébe. Senki nem vádolhatta őket azzal, hogy beavatkoztak volna a bajnokságok végkimeneteiébe. A nyáron jelentős változások következtek be: néhány játékvezetőre felfigyeltek magasabb szinten, hárman feljebb kapaszkodtak, azaz bekerültek az országos keretbe. így most már négy fő működik hétről hétre az NB I-es és NB Il-es mérkőzéseken. Korábban mindössze egy embernek adadott meg ez a lehetőség... Sok fiatal tört be a legjobbak közé: Vida Jánost, Fácska Ottót, Nagy Györgyöt és Szmolka Tamást említhetném, míg mások — Vojtkú József, Szilágyi László, Hosz- szú József — nagy fejlődésről tettek tanúbizonyságot. Ha összehasonlítom az 1995- ös évet az ideivel, mindenképpen előrelépésről tudok beszámolni. Elnézett „kézimunka” — Szokás szerint rengeteg bírálat érte a ,,sípmestereketÖn milyen visszásságokat tapasztalt ellenőrzései során? — A hiba mindig ugyanaz: a „kézimunka” elnézése. Elsősorban a hátulról való lökések téves megítélésére gondolok. Az még hagyján, ha három-négy lökés fölött szemet huny a játékvezető, de az már komoly vétségnek számít, ha lesgólt ad meg az illető. A hetvenkét ellenőri jelentés elolvasásakor négy ilyen esetre derült fény a megyében. Hiszem, hogy ez nem lépi át a tűréshatárt. A másik gyakori probléma a játékvezetők és a partjelzők összhangjának hiánya. — Az előző bajnoki évadhoz viszonyítva ősszel durvább lett a játék, vagy csak a küzdelem nagyobb? — Az én benyomásom az, hogy durvább lett a játék! Ez a nemzetközi meccseken is tetten érhető, azzal a különbséggel, hogy külföldön nem fetrengenek a játékosok, hanem igyekeznek azonnal talpra állni. Csak akkor maradnak fekve, ha már tényleg nagy a baj. Nálunk más a divat... Példát is tudnék erre mondani. A Gávavencsellő— Újfehértó mérkőzésen bíráskodó Mónus Tibor levitette a pályáról a földön fekvő — az újfehértóiak szerint — súlyosan sérült játékost, aki három másodperc múlva vissza akart térni. A játékvezető addig nem vette figyelembe a jelzést, amíg az akció be nem fejeződött. A vendégek gólt kaptak, s a mai napig nehezményezik Mónus eljárását. Egy elmaradt randevúd — A hétvégeken átélt „élmények” alapján, melyek a megye „legforróbb” pályái?
