Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-10 / 288. szám
UJ KELET Városlátogató 1996. december 10., kedd 7 Talán nincs is olyan városa, települése, tanyája ma kis országunknak, ahol ne lenne jelen a munkanélküliség, a pénztelenség és az elkeseredés. A város utcáin járva arról kérdeztük az itt élőket, szerintük milyen mértékű Nyírbátorban a munkanélküliség, és hogy ez miként hat a közelgő ünnepekre. Madarász Tünde és Varga Mária: Sok olyan ismerősünk van, aki szinte egyik papról a másikra került az utcára, és nem tud elhelyezkedni sehol. Szinte nincs is olyan nap, amikor ne látna az ember olyanokat, akik a polgármesteri hivatal felé igyekeznek, egy kis segítséget remélve. Bár szerintünk még mindig nem nálunk a legrosszabb a helyzet, és aki nagyon akar, biztosan talál is valamilyen megoldást. Csak hát az a baj, hogy sokan meg sem próbálnak tenni valamit szorongatott helyzetük ellen. Van, akinek az a legkényelmesebb, ha havonta jelentkezik a munkaügyi központban, és a néhány ezer forintos segély mellett elücsörög otthon. Mindketten kereskedők vagyunk, vegyesboltban dolgozunk. Bár már a kertek alatt kopogtatnak az ünnepek, nem nagyon tolonganak a vásárlók. Bejönnek, szétnéznek, megkérdezik az árakat, aztán továbbmennek. Az alapvető élelmiszerek mellett leginkább csak az olcsó szaloncukrot viszik. Bernát István: — Az utcán járva-kelve nem lehet nem észrevenni, hogy mennyi itt a munkanélküli ember. Főleg olyanok vesztették el állásukat, akik az úgynevezett középosztályba tartoztak. S ami még ennél is szomorúbb, hogy azok, akik korábban a gyárakba, hivatalokba jártak, most sokan leggyakrabban a kocsmákban kötnek ki. Én már nyugdíjas vagyok, feleségemmel együtt harminckétezer forintból élünk havonta. Ebből azonban húszezer elmegy a rezsire. Gondolja csak meg, mennyi jut akkor ennivalóra. Nem szégyellem megmondani, mert nem a mi hibánk, de már ott tartunk, hogy hetente csak két kenyeret veszünk, azt osztjuk be. Most éppen az MSZP-székházból jövök, ott volt egy akciós vásár. így az ünnepekre vettem egy kis — Úgy érzem, hogy Nyírbátor a térség egyik legelmaradottabb helye, s az itt élőkön nagyon érződik a Mozgásterápia kisgyermekeknek Közeledik a karácsony, s a kisgyermekek már alig várják, hogy a Jézuska megérkezzen. Közülük persze sokan sejtik már, hogy az ajándékokat apu és anyu csempészi be a fenyőfa alá. Az intézetben, szülők nélkül felnövő gyerekeknek ki ad ajándékot, ki szorítja magához őket a szeretet ünnepén? A csecsemőotthon épületében gyermekzsivaj fogad. Bár a legkisebbek már a rácsos ágyakban alusszák délutáni álmukat, a többiek még játszanak, vagy éppen most ülnek le az ebéd mellé. Miután végigjárunk minden csoportszobát, az intézmény igazgatónője, dr. Józsa Borbála az irodájába invitál, ahol a csecsemőotthon történetéről beszél. — Az intézet 1953-ban kezdte meg működését, s ebben az épületben 1956 óta fogadja a szülők nélkül maradt kisgyermekeket. A rendelkezésre álló száz helyen jelenleg kilencvenhat gyermek él. Otthonunkat régi vályogfalú épületből alakították át, csak az emeleti rész új. A kezdet éveiben megyei intézmény voltunk, majd 1978-tól 1981-ig a városi önkormányzat gondoskodott működésünkről. A kilencvenes évek eleje óta azonban ismét a megye fennhatósága alá tartozunk. — Milyen korú gyerekek élnek az otthonban? — A legfiatalabb apróság alig múlt háromhetes. Nagy szakmai vívmány számunkra, hogy a gyerekek egészen hatéves korukig az intézetben maradhatnak, és hároméves koruk után nem kerülnek át rögtön egy új közösségbe, az óvodaotthonba. Ez azért nagyon fontos, mert ha már intézetben kell felnőniük, legalább stabil környezetben nevelkedjenek. A személyiségfejlődés szempontjából ez nélkülözhetetlen. Ugyanilyen fontosságú az is, hogy a nyolcas-tízes létszámú csoportokban élő gyerekekkel mindig ugyanaz a négy gondozónő foglalkozik. Olyan beosztással dolgoznak, hogy „idegen” helyettesítő segítségét lehetőleg soha ne kelljen igénybe venni. Minden gondozónőnek van a csoportok gyerekei között két-három „saját” gyereke is, akikről havonta írnak jellemzéseket, fejlődésüket jobban figyelemmel kísérik. — Milyen ellátásra van szükségük a kicsiknek? — Az utóbbi időben nagyon sok a koraszülött gyerek: közel 55-57 százalékuk jön a világra 1-2 kilogramm súllyal. Ezek a gyerekek gyakran sérültek, esetenként halmozottan is. Ezért számukra a fizikai szükségletek kielégítése mellett a szellemi fejlődéshez elengedhetetlen az óvoda- és gyógypedagógus, és esetenként a pszichológus segítsége is. A koraszülöttek időben történő mozgásfejlesztése kihat a további növekedésre, gyarapodásra is. Éppen ezért mindenképpen szükségünk volt egy speciális tornaterem kialakítására. Az anyagiak előteremtéséhez a Népjóléti Minisztériumtól kértünk segítséget pályázat útján. Sikerrel jártunk, és a fővárosból kapott nyolc- százezer forintot a megyei ön- kormányzat megpótolta még háromszázezer forinttal. így aztán már semmi akadálya annak, hogy a napokban szerény kis háziünnepség keretében átadjuk az új mozgásfejlesztő tornatermet. — Mit jelent az intézetben élő gyerekek számára az ünnep? — Szerintem ugyanazt, mint a családban élőknek. Bár elég szegény körülmények között élünk, minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt. A születésnapokat mindig megtartjuk, tortával és gyertyával, úgy, ahogy illik. Természetesen fénykép is készül minden alkalommal, mert nagyon fontos, hogy a gyerekeknek, ha egyszer felnőnek és kikerülnek az intézetek falai közül, valami megmaradjon a múltjukból. Most is készülünk egy ilyen süteményes ünnepre, az egyik kisfiú, Sanyika ünnepli a hatodik születésnapját. Természetesen a Télapó sem kerüli el az intézetet, és karácsonykor is kerül valami mindenkinek személyre szólóan a fa alá. A gondozónők már finoman puhatolják, melyik gyerek minek örülne a legjobban, s ha az anyagiak engedik, az áhított ajándékot kapja meg a gyerek. Nagy segítségünkre van egy külföldi örökbefogadó szülő, aki még a mai napig is minden hónapban ezer márkát utal át a számlánkra. Az így összegyűjtött pénzből veszünk rendszeresen új játékokat, és a karácsonyi ajándékokat is ebből vásároljuk meg. Nyírbátori programajánlat — A városi szociális szolgálat december 19-én rendezi meg székhelyén a nyugdíjasszervezetek karácsonyát délután két órai kezdettel. A rendezvényre minden nyugdíjast szeretettel várnak. — A városháza díszterme ad otthont annak a rendezvénynek, melyet a városi önkormányzat szervez december 20- án délelőtt tíz órától. Az összejövetelen a hetven év feletti közszolgálati dolgozókat köszöntik a közelgő ünnepek tiszteletére a város vezetői. — Néhány nappal karácsony előtt, december 20-án délután két órától tartja meg a szociális szolgálat kis házi ünnepségét az idősek otthonában, a Vár utca 1. szám alatt. — Még mindig december 20-a a dátuma annak a karácsonyi hangversenynek is, melynek a Báthory István Gimnázium szervezésében a római katolikus templom ad majd otthont este hat órai kezdettel. Az ünnepi hangversenyen a polgármesteri köszöntő után a Bárdos Lajos Leánykar előadásában karácsonyi énekeket hallgathatnak meg az érdeklődők, majd az AFÉSZ-kórus karácsonyt köszöntő műsora következik. Ezután a Báthory gimnázium 5/F osztálya ad elő dra- matikus játékot, majd az estet Csendes éj címmel közös éneklés zárja. — A római templom belső udvarán a Máltai Szeretetszolgálat, az önkormányzat, a szociális szolgálat és a Vöröskereszt közös összefogásának eredményeképpen december 22-én délután négy órától megtartják a „mindenki karácsonyát”. A délutáni programot a szeretet himnusza nyitja meg, majd ezután karácsonyi megemlékezésben, betlehemes játékban gyönyörködhetnek az egybegyűltek. A műsor után a gyerekek ajándékot kapnak. — A városi könyvtár a szervezője annak a programnak, mely december 23-ára ígér vidám elfoglaltságot a gyerekeknek. A karácsonyi rajzverseny mellett a legkisebbek is megtanulhatják a fenyődíszkészítés minden titkát, és az elkészült füzéreket együtt tehetik fel a közös fenyőfára. Nyírbátor Lúdgége a tésztagyárból Hangosan kattognak a gépek, a csarnokban szinte alig halljuk egymás hangját Vajkó Jánossal, a tésztagyártó üzem vezetőjével. Nem is kísérletezem tovább, némán figyelem, hogy a hengerről leereszkedő tésztából a gép hogyan csinál pillanatok alatt „kiskockát” és „lúdgégéf’. Átérve a csomagolóba, már jóval kisebb a hangzavar. Nézegetem a különféle zsákokat, melyeken mindig feltüntetik, négy-, hatvagy nyolctojásos-e a tészta. Ez azonban nem sokat mond számomra addig, míg meg nem tudom, a nyolctojásosnál például egy kiló liszthez nyolcszor öt deka tojáslé jár. Fiatal lány áll az asztal mellett, és a gép által lemért, csomagolt tésztákat rendszerezi. Bár keze nem áll meg egyetlen pillanatra sem, Mikás Gyöngyi azért szívesen vált néhány szót velünk. — Februárban lesz két éve, hogy idejöttem dolgozni. A barátnőm édesanyja már korábban is itt volt, ő szólt, hogy felvételt hirdettek. Munkám nem lévén, eljöttem szerencsét próbálni. Bár szüleimmel élek együtt, azért úgy illik, hogy legalább a kenyérre valót megkeressem magamnak. Újfehértóca jártam a textilipari szakközépiskolába, de hiába zártam jó eredménnyel, olyan munkahelyet nem találtam, ahol ilyen végzettségű szakembert kerestek. Azt mondják, Pesten talán van felvétel a gyárban, de én nem akarom itthagyni a családomat. Két műszakba járok, de talán kicsit még ennél is fárasztóbb, hogy minden héten más területre osztanak be. Azt hiszem, a csoma- golót szeretem a legjobban, bár nem leányálom egész nap állni. A csapat nagy része fiatal. Jó a hangulat, és nemcsak egymással, de a vezetőkkel is jól kijövünk. Már most elkezdtük a szervezkedést, mert az igazi szilveszter előtt szeretnénk tartani egy kis elő óévbúcsúztatót. Az oldalt írta: Sikli Tímea Fotók: Bozsó Katalin lisztet meg rizskását. Másra nem is igen futja majd. Karácsonyfánk se lesz, legfeljebb egy vékony kis ágacska. Az ajándékozásról pedig már régen lemondtunk. Van egy fiúunokánk, annak nagy nehezen összeszedtünk egy doboz szaloncukorra valót. Kovács József: munkanélküliség hatása. Néhány évvel ezelőtt még működtek itt olyan üzemek, melyek több ezer embernek adtak kenyeret, megélhetést. Ma ezeknek már hűlt helye sincs, csak egy-két magán- vállalkozás jön számításba. Bárhogy szeretne is az ember, itt már nem tud elhelyezkedni. Személy szerint engem nem érint ez a probléma, mert nyugdíjas lévén havi járandóságunkból élünk a feleségemmel. Egy fiunk, egy lányunk és három unokánk van, s mivel a karácsony a szeretet ünnepe, bármi történjen is, az nem lehet, hogy legalább valami kis apróság ne kerüljön a fa alá.
