Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-12 / 264. szám
1996. november 12., kedd Világkrónika Pokolgépes merénylet Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő a belügyi szervekhez intézett kihívásnak minősítette a vasárnapi — a rendőrség napján elkövetett — moszkvai pokolgépes merényletet, olyannak, amely különleges felelősséget ró a belügyi szervekre. Anatolij Kulikov belügyminiszter hangsúlyozta, hogy mozgósították az erőket, és mindent megtesznek a tettesek kézrekerítésére. Az afganisztáni veteránok szövetségének elnöke, Franc Klincevics az NTV-nek nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a robbantás mögött az afgán háborús rokkantak szövetségén belüli konfliktus, illetve az alvilág áll. A vasárnapi merényletben tizenhárom ember vesztette életét. Huszonhatan fordultak orvoshoz segítségért, de a sebesültek száma valószínűleg ennél több: sokan nem vették igénybe a mentőket. Meggyilkolták a minisztert Meggyilkolták vasárnap este otthona előtt Ingusföld rendkívüli helyzetekben illetékes miniszterét, Jurij Gorevet — jelentette hétfőn Moszkvából az AFP. Hogy mi lehet a merénylet oka, egyelőre nem tudni az ITAR-TASZSZ szerint. Az Oroszországhoz tartozó autonóm észak-kaukázusi köztársaság miniszterének holttestét háza előtt gépkocsivezetője fedezte föl a főváros, Nazrany melletti Szlepcovszk faluban. Több lövéssel fejbe lőtték — tájékoztatott a minisztérium szóvivője. Arafat kérése Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke vasárnap kérte az Európai Uniót: gyakoroljon nyomást Izraelre, hogy tartsa tiszteletben a már megkötött megállapodásokat. Az AFP jelentése szerint az EU-trojka külügyminisztereivel folytatott megbeszélése után a palesztin elnök hangsúlyozta: „Európai nyomásra van szükségünk, hogy betartsák a megállapodásokat, elsősorban a Hebronra vonatkozót”. Hangoztatta: a Palesztin Hatóság mindent tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elhárítsa a megegyezés útjában álló akadályokat, s ne szolgáltasson ürügyet az izraelieknek arra, hogy ne valósítsák meg azt, amiben már megállapodás született. Dick Spring ír külügyminiszter, az Olaszországot, Írországot és Hollandiát magában foglaló EU-trojka elnöke hangsúlyozta: az Európai Unió szeretné, ha az Izrael és a palesztinok közötti megállapodások mihamarabb életbe lépnének. Megtámadták a menekülttábort Mintegy harminc személy vesztette életét a múlt csütörtökön, amikor a Burundi északi részén fekvő Kayanza tartományban rátámadtak egy menekülttáborra — jelentette vasárnap a burundi rádió. A támadás során huszonöt személy megsebesült, többen közülük súlyosan. Több épületet kifosztottak és számos kunyhót felgyújtottak — közölte a rádió. A híradás sem az áldozatokról, sem a támadókról nem közölt közelebbi részleteket. Matongo, Rángó és Butaganzwa községekben — ahol párhuzamos közigazgatás működik — a helyzet ellehetetlenült. Rossz a közbiztonság és a térség kormányozhatatlanná vált — jelentette a rádió. Litvániái választások ______ A jobboldal győzelme Af77 ___ El söprő győzelmet aratott a vasárnap megrendezett parlamenti választások második fordulójában a litván jobboldal: Vytautas Landsbergis volt államfő konzervatív pártja 70, a vele szövetséges keresztény- demokrata párt pedig 16 mandátumot szerzett a 141 tagú törvényhozásban. A jelenleg kormányon lévő baloldali Litván Demokratikus Munkapárt (LDMP) viszont 60 mandátumot vesztett, és az eddigi 72 képviselő helyett mindössze tizenkettőt küldhet a parlamentbe, a seimasba — jelentette az ITAR-TASZSZ Zenonas Vajgauskasnak, az országos választási bizottság elnökének hétfői nyilatkozatára hivatkozva. A bizottság elnöke elmondta, hogy a vasárnapi szavazás rendben zajlott le, kirívó szabálysértést nem észleltek, és ezt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 20 fős megfigyelői csoportja is igazolja. A választási részvétel azonban igen alacsony volt, a szavazásra jogosult állampolgároknak mindössze 40 százaléka járult az urnákhoz. A 141 parlamenti helyből 137 sorsa már eldőlt, a fennmaradó 4 mandátum a lanyha részvétel miatt nem talált gazdára. A volt szovjet köztársaságban így a Haza Szövetsége elnevezésű jobboldali pártkoalíció alakíthat kormányt. Az új összetételű litván parlament november 25-én ül össze először. Az AP előrejelzése szerint Vytautas Landsbergist, a litván függetlenségi mozgalom egyik vezéralakját választják meg a törvényhozás elnökévé, míg a kormányalakítással minden valószínűség szerint ismét Gediminas Vagnoriust bízzák meg, aki Landsbergis elnöksége idején már egyszer vezette a kabinetet. Slovenská Republika: „Romák, mire vártok még?" Résztvenni a politikában MTI _____________________ A pozsonyi kormányhoz közelálló Slovenská Republika kéthetenként szlovák, magyar, német és ukrán nyelven megjelenő ingyenes melléklete hétfőn arra szólította fel a becslések szerint 400-500 ezres lélekszámú szlovákiai roma nemzetiséget, hogy létszámbeli súlyának megfelelően „vegye ki részét a társadalmi és politikai életből, juttassa érvényre jogait”. Megfigyelők szerint az írás időzítése nem független attól a körülménytől, hogy szlovák politikiai körökből egyre gyakrabban hallani azt a véleményt, miszerint a szlovákiai magyarok fele, sőt kétharmada roma nemzetiségű. Időnként a miniszterelnök, Vladimír Meciar részéről is elhangzik néhány erre vonatkozó célzás. Az Új Szó hétfői kommentárja épp azt sérelmezi, hogy „ahányszor a szlovákiai magyarok kerülnek szóba, Vladimír Meciar mindig megtalálja a módját, hogy valahogy jelezze: a szlovákiai magyarok tulajdonképpen nem is igazi magyarok. Illetve vannak igaziak is, de kevesen. A magukat magyarnak valló romák pedig nem lehetnek magyarok, mert etnikailag romák” — emlékeztet Meciar okfejtésére a magyar napilap és rámutat, hogy „a kormányfő ezzel az ugyancsak furcsa kijelentésével a szlovák alkotmány 12. cikkelyét kérdőjelezte meg”, amikor legutóbb a szlovák állami televízióban mondott ezzel kapcsolatos véleményt. A négy nyelven megjelenő melléklet szerzője előbb a romák eredetéről, vándor életmódjukból eredő elterjedésük történelmi hátteréről ír: ők is Ázsiából jöttek ugyan, de ők másfajta nomádok, nem olyanok mint az ezer évnél régebben behatoló más nomád törzsek, akik magasabbrendűségi tudattal, hódító céllal érkeztek területeket szerezni és más nemzetiségeket leigázni. A magyar nemzet a „nemzetek börtöneként ismert történelmi Magyar- ország” elmúltával sem tudott lemondani „birodalmi elképzeléseiről” —írja, és megállapítja, hogy a mai magyar irredentizmus kísérletei nem csak azon magyarul beszélők „társadalmi és kulturális jogainak megszerzését” célozzák, akik más államok területén élnek. A cikkíró nem jelzi ugyan, hogy ezen kívül még kikre gondol, de megállapítja: „ilyen irredenta, nacionalista és soviniszta” követelések legutóbb a budapesti magyar—magyar csúcs zárónyilatkozatában fogalmazódtak meg. A cikkíró a zárónyilatkozat aláíróitól megkérdezi: milyen jogon áll „politikusok bizonyos csoportja” más állam polgárainak élére, és lép fel egy más nemzetiségi kisebbség, nevezetesen a romák nevében? Aláhúzza, hogy Szlovákia új területi-közigazgatási felosztása során minden feltétele létrejött annak, hogy „a romák a saját ügyüket a saját kezükbe vegyék. A Szlovák Köztársaság polgáraiként ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint más nemzeti kisebbségeket” - áll a mellékletben, amelynek kiadását a szlovákiai magyar pártok azért kifogásolják, mert a nem- zetiségi sajtó támogatására szánt költségvetési keretekből jelentetik meg, s ily módon „cinikus propagandával csúfolják meg nemcsak a nemzetiségeket, de azok sajtójának hagyományait is”. Ä szerző emlékezteti rá a szlovákiai romákat, hogy „a nemzetiségi kisebbségek fejlesztésére szánt pénzeszközöket” mások, főleg a magyarok merítik ki, méghozzá kíméletlenül, „előnyben részesítve a magyar kisebbség követeléseit”. „Mire vártok még romák? Féltek kezetekbe venni ügyeitek intézését?” — kérdezi a lap szerzője és felszólítja a címzetteket, hogy ők is politikai erőként nyilvánuljanak meg: „vegyétek ki részeteket a társadalmi és politikai életből, juttassátok érvényre a — 400- 500 ezer roma polgár arányának megfelelő — jogaitokat. Szlovákia és a szlovákok — a Szlovák Köztársaság fejlődése érdekében - a döntéseitekre és cselekedetekre várnak” — fejezi be a cikkíró. MNB-alelnökök távozása Hitelminősítői vélemény MTI Hitelminősítői szempontból az az érdekes, hogy a Magyar Nemzeti Bank alel- nökeinek bejelentett távozása befolyásolja-e az „eddig nagyon jó” magyar adósság- kezelést — közölték hétfőn a nemzetközi hitelminősítő iparág európai központjában. Hozzátették: a befektetőknek szükségük lenne ,mérni megnyugtató biztosítékra”. A londoni IBCA illetékes igazgatója kifejtette az MTI- nek, hogy az MNB-n belül „feltehetőleg vannak még olyanok, akik megfelelően értenek az adósságkezeléshez, a magyar gazdaság hitelminősítői besorolása tehát pusztán az al- elnökök lemondatása miatt valószínűleg nem változik”. A vezető szakértő kijelentette: az IBCA akkor sem nyúlt a magyar hitelbesoroláshoz, amikor a pénzügyminisztérium élén következett be személy- csere. Ugyanez a helyzet az MNB esetében is, vagyis az IBCA nem fogja módosítani a Magyarországnak adott osztályzatot egyedül a személyi változások miatt, ha azok „nem gyakorolnak súlyosan káros hatást” az adósságkezelés módjára. A várható befektetői reakciókat firtató kérdésre a londoni hitelminősítőnél elmondták: azok, akik ismerték Hárshegyi Frigyest, „nyilván hiányolni fogják jelenlétét”. Bár egyelőre nem lehet megjósolni, hogy megtorpan-e a befektetői lendület, „némi megnyugtató biztosítékra kétségtelenül szükség lesz arra nézve, hogy a dolgok nem változtak, s a történteknek nincs szélesebb kihatása”. Az IBCA a világ vezető hitelminősítői közül elsőként sorolta befektetői fokozatba a magyar adósságállományt: a cég áprilisban BBB mínusz kategóriát állapított meg az akkor 22,1 milliárd dollárnyi állami küladósságra, BBB plusz minősítést adott mintegy 8,9 milliárd dollárnyi hazai kibocsátású állampapírra, s A3 osztályzatban részesítette az egy éven belüli lejáratú állampapírokat. Az Egyesült Államokban működő másik két nagy nemzetközi központ egyike, a Standard and Poor,s a minap követte a londoni példát a befektetői besorolással, a másik, a Moody ,s pedig egyelőre felülvizsgálatra jelölte ki a magyar adósságállomány minősítését. Szlovénia MTI „Ebben a pillanatban még minden kérdés nyitott, s meg kell várni a választások hivatalos végeredményét” —jelentette ki a vasárnapi választások utáni első nyilatkozatában Janez Drnovsek miniszterelnök, akinek pártja ismét az első helyet szerezte meg a az ország függetlenné válása óta tartott második többpárti választáson. Dmovsek pártja a még nem végleges eredmények szerint 25 mandátumot szerzett a 90 fős törvényhozásban, ám a második, a harmadik és negyedik helyen álló Szlovén Néppárt Liberálisok az élen (SLS), Szlovénia Szociáldemokrata Pártja (SDS), a Szlovén Kereszténydemokrata Párt (SKD) együttesen megszerezték a parlamenti mandátumok felét. Ä miniszterelnök kijelentette, hogy a hét végén nyilvánosságra hozandó hivatalos végeredmények szerint elképzelhető, hogy pártja még 1-2 mandátumot szerez. Dmovsek kijelentette, hogy pártja egyetlen párttal sem zárja ki a koalíció lehetőségét, s a végeredmények közzétételéig is tárgyalásokat kezd velük, majd azok ismeretében egyre inkább hivatalos jelleggel ül tárgyalóasztalhoz partnereivel. A Központi Választási Bizottság adatai szerint hét párt jutott parlamenti mandátumhoz a vasárnapi választások eredményeként, valamint a magyar és az olasz nemzeti kisebbség 1-1 képviselője. A közel 72 százalékos részvételi aránnyal lezajlott választások eredményeként a liberális demokraták 25, a néppártiak 19, a szociáldemokraták 16, a kereszténydemokraták 10, a szociáldemokraták egyesített listája 9, a nyugdíjasok pártja 5, a szélsőségesnek tartott nacionalisták pedig 4 képviselői helyet kaptak a még nem végleges eredmények szerint. \ Hírről \ hírre ÚJ KELET Palotai István (Új Kelet) A világon alig van ország, ahol ne kelljen húzni egyet a nadrágszíjon. Németországban már egyenesen odáig jutottak az események, hogy Kohl kancellár lemondással fenyegetőzik, ha a Bundestag nem szavazza meg a takarékossági és szigorító intézkedéseket. Nem semmiség, ami a kockán forog, hiszen a német költségvetés csak akkor hozható egyensúlyba, ha megadóztatják a munkanélküli segélyt és a táppénzeket is. Az ok Németország esetében köztudott: a hajdani NDK modernizálása több mint hússzorosába került eddig a tervezettnél. A svéd költségvetés is hiányokat mutat. Hol van már az az idő, amikor a pénzügyminisztert Palme azért menesztette, mert rosszul számolt, és a nullszaldó helyett plusz het- vennégymilliárd korona volt az egyenleg? Hol van az, amikor a szociális segélyen élőket is elküldték egykét hétre Kanárira, hogy ne érezzék magukat a társadalom kivetettjeinek? A Holdban van... Persze Svédország esetében is van kézzel fogható magyarázat: elfogytak azok a gigantikus tartalékok, amelyek a második világháború alatt keletkeztek az érintetlen svéd hadi- és acéliparnak köszönhetően. Akármelyik országot is vizsgáljuk, van logikus magyarázat, miért kevés a pénz. Akkor ez rendben is volna, mondhatná az ember, azonban van itt egy kérdés, ami még tisztázásra szorul: ha sehol nincs, akkor hol van? Mert ugye az világos, hogy valahol csak le kell csapódnia. Nem szívódhatott fel a semmibe, hiszen az anyagmegmaradás elve is azt mondja ki, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. A pénz sem veszhet el, legfeljebb „elkallódik”. Csak feltételezések vannak: a pénz kikerülvén a hagyományos nemzetközi pénzáramlatok vérkeringéséből, a nemzetek feletti multinacionális cégek kezébe folyt, márpedig azok fütyülnek az államok költség- vetési nehézségeire. Világos dolog: a pénz a bankokban van, ledugva, hogy életre kelvén óriásprojekteket finanszírozzon, természetesen a betétekre felvett hitelekből. Tudomásul kell vennünk, hogy ezek a mamutcégek immár politikát is „csinálnak”, és hiába is ugrálunk, nem fogják megnyitni a bugyellárisainkat. Ez a tőke kőkemény, és a lehető legkíméletlenebb. Nem is csoda, hiszen addig, amíg nagyratörő álmait — a teljesen liberalizált világkereskedelmet — el nem éri, és nem válik az a politikai hatalom nyílt eszközévé, addig bizony sérülékeny, hiszen erővel nem rendelkezik.
