Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-21 / 272. szám
UJ KELET Gazdaság 1996. november 21., csütörtök 5 Önkormányzati tanácskozás Felkészítés a jövő évre Munkatársunktól A Magyar Közigazgatási Kar Megyei Tagozata kétnapos szakmai tanácskozást szervez önkormányzati vezetők részére a nyíregyházi Oktatási Központban november 21-én délelőtt tíz órától. Az előadásokat dr. Várfalvi István. a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője tartja a jövő évi önkormányzati gazdálkodásról, valamint a várható támogatási rendszer alakulásáról. A tanácskozás másnap, november 22-én tovább folytatódik a szociálpolitika időszerű kérdései témában. A szociális normatív támogatási rendszer várható változásairól, a közgyógyellátásról, a közlekedési támogatásról, a jövedelempótló támogatásról, egyéb pénzbeni és természetbeni juttatásokról dr. Hazai Istvánná a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára tart beszámolót. Meddig takarékoskodjunk? A lakás-eiőtakarékossági program sok fiatal előtt megcsillantotta az önálló fészek reményét. A hosszú ideig tartó takarékosság és az infláció veszélye, azonban elbizonytalanítja az ügyfeleket. Noha több bank és biztosító jó üzletnek tartja az előtakarékosságot. A Lakáskassza Rt. debreceni igazgatóságának vezetőjét, dr. Huzsvai Lászlót a program részleteiről kérdeztük. K. I. (Uj Kelet) — A törvény előírása szerint a megtakarítási*ídő minimum négy év. Az ügyfél kérése szerint a havonta befizetett minimumösszeg kétezer forint, de engedéllyel ez lehet kevesebb is—mondta. — A maximum összegre javaslatot adunk ügyfeleinknek, az állam által kínált kamatot figyelembe véve 1997 januárjától hétezerötszáz, a következő évtől tízezer forintot érdemes befizetni. Erre három- százalékos kamatot kapnak, ehhez kapcsolódik az állami támogatás, valamint az állami támogatás éves kamata. Amennyiben egy másfélmillió forintos konstrukcióra kötünk szerződést — állami támogatással együtt — négyéves takarékossággal, úgy hatszázezer forint jön össze a befizetett összegből, annak kamatából, az állami támogatásból és az állami támogatás kamatából. Ehhez jár kilenc - százezer forint hitel hatszázalékos kamatra. — Mennyi idő alatt kell ezt visszafizetni? — Ez általában az előtaka- rékossági időtől függ. Minél hosszabb a takarékossággal eltöltött idő, annál hosszabb a visszafizetés ideje. — Másfél millió forintból négy év múlva nem tudnak lakást vásárolni... — Ötéves előtakarékosság után már kétmillió forinthoz lehet jutni. Egyébként több személyre is megköthető a program. Például egy családapa megkötheti a szerződést a feleségére és két gyermekére, esetleg a nagymamára. Több kedvezményezett lehet, természetesen csak közeli hozzátartozók. — Mi történik, ha az ügyfélnek időközben megszűnik a munkaviszonya, s képtelen fizetni a részleteket? — Egy évig szüneteltetheti a befizetést, ez az idő nem számítható be az előtakarékosság idejébe, de a három százalékos kamat továbbra is jár a bentié vő összegre. Egy év letelte után kiderül, tudja- e tovább folytatni a részletfizetést, amennyiben nem, visszakapja a pénzét. —Milyen módon lehet szerződéseket kötni? — Cégünknek több részvényese van, három biztosítóval és három bankkal van szerződésünk. Hálózatot alakítunk ki a biztosítótársaságok segítségével, valamint nagyobb brókercégekkel. Séta a Duna Plazában Váci utca a Váci úton A próba nem kerül semmibe Nyugatra igyekezvén — vagy talán a nyugat igyekezvén mifelénk — újabb és újabb fogyasztásserkentő intézményekkel találkozhat az egyszerű honpolgár. A külföldi befektetők és hazai társaik bizonyára tudják, hogy mit csinálnak, amikor hatalmas alapterületű bevásárló- és szórakoztatóközpontokat építenek, nem kis pénzt invesztálva a vállalkozásba. Valószínűleg a bérlők is végeznek számításokat, mielőtt beköltöznének egy ilyen — a konkurenciát sem nélkülöző — üzletházkomplexum- ba. Nagy beharangozással indult a valóban impozáns Duna Plaza, és csak orrhosszal előzte meg a nemrégiben szintén megnyílt Pólus Centert. Mi most a Duna Plazában szerzett ta- pasztalatainkat osztjuk meg olvasóinkkal. Kozma Ibolya (Új Kelet) A Nyugati Pályaudvartól mindössze öt metrómegállót kell utazni ahhoz, hogy felérve a felszínre, szembetaláljuk magunkat az építészeti különlegességnek számító, geometriai ábrákból összerakott, mégis lágy vonalú üvegpalotával. A hatalmas, henger alakú parkolóház bizonyára sok örömet okoz az amúgy igencsak forgalmas Váci úton autóval érkező látogatóknak, hiszen minden szintjéről be lehet jutni a házba. Én az alsó szinten kezdtem a sétát. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a műjégpályán senki nem rója a köröket. Nem vagyok egy korcsolyabajnok, így hát eszembe sem jutott, hogy megszüntessem a többi látogató hasonló hiányérzetét. A férfiöltönyök nem érdekelnek különösebben, ám az árakra mégis kíváncsi voltam. Egy olyan öltöny amilyet szívesen látnék partneremen, alsó hangon 48 000 forintért volt kitéve a földszinti nagy férfiruházati boltban (cégnevet szándékosan nem említek), de egy zakót már huszonháromért tudtam volna vásárolni. S ha már a férfiaknál tartunk, egy sportos — csak márkájában különleges — férfiing „alsó hangja” kilenc és tizenkétezer forint között volt. Ugyanígy volt ez a pulóverekkel is, szánták azt nőnek vagy férfinek, bár itt az árak már tizennyolcezerig értek. Sok hasonló profilú boltban jártam, az árak nagyjából megegyeztek, csak a márkák különböztek. Feltűnt, hogy a ruhák között mindkét nem számára elsősorban a sportos változatok kínálata jelentős, és nagyon sok szabadidő-öltözéket is ajánlanak a speciális márkakereskedések. Egy biztos: a márka eredeti, nem piaci bóvli, de ezért az eredetiért a piaci ár sokszorosát kell fizetni, és nem biztos, hogy annyival jobb. Nagyon szeretem a farmert, a híres márkák jelen is vannak a Plazában. Egyikük például egy vízzel telt üvegfalú edényben mutatja be terméke strapabírását. Itt bizony szívesen vásároltam volna, de megtapogattam a pénztárcámat, és szomorú szívvel mondtam le több mutatós darabról is. Cipőbolt is bőven akadt az épületben, ám az árak ezekben is eléggé borsosak, bár itt már találtam néhány olyan példányt, amelyet viselni is tudnék, s meg is bírnám fizetni. A különböző szintekre mozgólépcsőkön és üvegfalú liften lehet feljutni. Utóbbit nem volt módom kipróbálni, hiszen mindig sorbaállás volt körülötte. Igazi csemege lehet a zenekedvelőknek a Virgin Mega- store-hálózat legkisebb áruháza — a világ számos városában van ilyen, csak sokkal nagyobb alapterülettel, bizonyítván ezzel azt i^. hogy ott bizony nagyobb összeget tudnak fordítani jövedelmükből az emberek az efféle hobbira. Az első — és reméljük, nem utolsó — magyarországi „mindössze” ezer négyzetméteren kínálja a CD-ket, hanghordozókat. Nemigen számoltam, hány fejhallgatón lehet belehallgatni kedvenceink muzsikájába, de rengetegen álltak átszelle- mülten a bolt zenepultjai mellett. Szabad hely egy sem volt. A fentiekből az is kiderül, hogy igen sok a látogatója a Plazának — hogy ebből menynyi a vásárló, azt nehezen lehetne megállapítani, még- inkább azt, ki mennyit költ. Hiszen a szatyrokban éppúgy lehet ötven százalékos áron vásárolt könyv — ebben a boltban volt a legnagyobb tömeg —, mint márkás óra vagy sportruha. A megfáradtak a hosszú folyosókon elhelyezett padokon pihenhetnek, de a második szinten lévő pizzériában meg az önkiszolgáló kínai étteremben bizony jókora sorok kígyóznak. Egyedül a kissé eldugott bowlingpálya sörözőjében jutottam hamar helyhez és egy kólához, de ez sem volt olcsó. Viszont módom volt figyelni, hogy sikerül egy úrnak igen színpadias golyóválogatás után egy fát vagy annyit sem ütni, míg a társaságában lévő filigrán hölgy sorra tarolja a bábukat. Természetesen nem volnék nő, ha nem néztem volna körül az illatszerek, kozmetikumok között. Már-már találtam is egy kedvemre való rúzsrudacskát, ám amikor megkérdeztem az árát... Azzal vigasztaltam magam, hogy bizonyára nagyon jó ízlésem van. Néhány üzletben felpróbáltam egy-egy kabátot, de az árcédula itt is visszatartott a könnyelműsködéstől. Végül is a kiszolgálás mindenütt udvarias, bár néhány eladón látszik, hogy fáradt, hiszen itt meg kell küzdeni minden vásárlóért. De nem voltak ingerültek, ha kérdeztem, ha nem tetszett valami, ajánlottak másikat. Ezért vettem a bátorságot, és az egyik üzletben legalább tizenöt kalapot próbáltam meg vásárlás nélkül. Ebben a félórában éreztem igazán jól magam, hiszen nagyszerűen szórakoztam. Szerencsére nem volt velem a partnerem, mert ő valószínűleg nem bírta volna cérnával. Ahogy láttam, fokozatosan népesül be a ház, vannak még üres vagy félig berendezett boltok. Úgy hallottam, az üzemeltetők a keletről érkező vásárlókra is számítanak. Én mindössze két — igen jól öltözött — oroszul beszélő úrral találkoztam, inkább angol és német szót hallottam, de igazából a látogatók szinte kizárólag magyarok voltak. Alapjában véve szép és jó a Plaza, de inkább kívülről szemléltem ezt a nyüzsgő világot, és rádöbbentem, mennyire kevés az én pénzem. Ettől egyre kedvetlenebb lettem, s már alig vártam, hogy kikerüljek az épületből. Néha az volt a benyomásom, hogy a Váci utca kiköltözött a Váci útra. A kínai faló Palotai István (Új Kelet) Szilárd meggyőződésem, hogy a kínaiaknak fogalmuk sem volt arról, mekkora szívességet tesznek az amerikai székhelyű „neoliberális” és internacionális tőkének, amikor beengedték az országba. Minden valószínűség szerint, nagyon örültek annak, hogy invesztálnak náluk, élénkítik gazdaságukat, és végre lehetővé teszik számukra az igazi gazdasági fellendülést. Arra azonban semmiképpen sem jöttek rá, hogy az mekkora jelentőségű dolog a multik számára. Nyugodt szívvel el lehet mondani pedig, hogy erre vártak immár majd’ ötven éve! Az amerikai tőke immár lassan maga alá gyűrte az egész világot. Európa már réges-rég úgy táncol, ahogy ők fütyülnek, Ausztrália sem különben, Afrikának meg egyenesen a fizikai léte függ adakozó kedvétől; csak éppen Ázsia állta eddig a sarat, ahol—Tajvan kivételével — mindenhonnan elutasítást kapott. A nagy vágyálom, hogy rátenyereljenek Japán gazdaságára, ugyan még nagyon messze van, azáltal azonban, hogy most Kína bedőlt, mégis sokkal közelebb került. A japánok és a „kistigrisek” pontosan tudják, mit jelent, ha ez a csoport valahová befészkeli magát, ezért még résnyire sem nyitják ki nekik az ajtót. Nem csoda. Tisztában vannak vele, hogy elég egy icipici bankfiókocska, és máris terjed a kór — észrevétlenül rabszolgájává téve a nemzeti tőkét, kiszolgálóvá és „összeszerelővé” a nemzeti ipart. Persze, Kína „más tészta”. A kínaiaknak nincs mit védeni. A hatalmas ország, az óriási nyersanyagkészlet, a szinte korlátlanul rendelkezésre álló, filléres munkaerő — amely egyben gigantikus felvásárlópiacává is válik —, a lehető legnagyobb fogás és szerencse, ami a nemzetközi tőkét érhette. A vicc az, hogy nem is számítottak rá. Kína gazdasági „integrációja” semmilyen nagyra- törő tervben nem szerepelt, és úgy pottyant Samu bácsi ölébe, hogy ő volt a legjobban meglepve. E helyzetben már nyugodtan számolhatnak Ázsia legázolásával, mert a kínai gazdaság a Kelet zsebre vágásának trójai falova, holtbiztos ígérete. Bizonyos, hogy némi felfutási idő után olyan mennyiségű dömpingáru lepi majd el a világot :— mind-mind amerikai „alapú” kínai termék lesz —, hogy nem győzzük majd „fogyasztani”! Ezek várható mennyiségével és alacsony árával Japán már képtelen lesz versenyre kelni, és azután már csak néhány lépés és év kell Tokió lehen- gerléséig...
