Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23 / 274. szám
UJ KELET Kultúra 1996. november 23., szombat 7 Nyelvtanulás — kölcsön B. E. (Új Kelet) Angoltanári Információs és Módszertani Központot hozott létre Debrecenben a British Council és a Kossuth Lajos Tudományegyetem — olvashattuk a napihírt, és tegyük hozzá mindjárt, sokunk nagy örömére. Napjainkban, amikor a nyelvtanulás és -tudás, a jártasság legalább egy idegen nyelvben olyannyira felértékelődött, örömmel vehetünk minden híradást, mely a hazai kultúra gazdagításáról tájékoztat. Túl nagy ugyanis a lemaradásunk a kultúrát tekintve is, és túl sok a panasz a pénztelenségre, amit felzárkózásunk legfőbb akadályaként szokás emlegetni. Valóban igen drágák az idegennyelvi tankönyvek, segédanyagok, különösképpen a szakszótárak, nem minden család engedheti meg magának, hogy miközben filléres gondokkal küzd, ilyeneket vásároljon a gyerek. Mi legyen akkor a tehetségesekkel — akik szegények, s esetleg azért nem fejleszthetik jobban a tudásukat, mert egyszerűen nem telik rá —, s akikért kár volna, ha elkallódnának? Úgy tűnik, a most megnyílt intézménynél található meg az egyik megoldás, az új nyelvi központ céljait tekintve. A debreceni Kassai úti centrumot ugyanis azzal a céllal hozták létre, hogy segítséget nyújtson a régió általános és középiskolai angoltanárainak az angol nyelv oktatásához, az angol kultúra megismertetéséhez. Joggal érezhetjük, hogy e régióba tartozik Szabolcs- Szatmár-Bereg is, hiszen a kivételektől eltekintve a középiskolai angoltanárok a debreceni egyetemen szereznek diplomát, s kapcsolatuk a várossal rendszerint megmarad. Ezért is figyelemre méltó, hogy a British Council — a brit kulturális kapcsolatok intézete — több ezer kötet tankönyvet, szótárt, nye.lvkönyvet, szakkönyvet, audio- és videokazettát és CD—ROM-ot adományozott a központnak. Mindezeket a beiratkozott tanárok helyben is tanulmányozhatják, de ki is kölcsönözhetik. A hangsúly ezúttal a kölcsönzésen van, úgy, mint a közkönyvtárak esetében. Mégis más kölcsönözni, mint megvásárolni az óhajtott könyvet. Azokat az iskolában a tanárok felhasználhatják. a diákoknak bemutathatják, ezáltal új és más módon talán elérhetetlen információkat adhatnak tovább azoknak a gyerekeknek, akik erre fogékonyak. A központ továbbképzéseket, szakmai konzultációkat és nyelvi konferenciákat is szervez. A lehetőség szerint azokon részt kellene venni, hogy az ott elhangzottakról a gyerekek tanáraiktól tájékozódhassanak, ami szintén nem kerül pénzbe. Évről évre növekszik az idegen nyelvet tanulók száma, tavaly százezren jelentkeztek nyelvvizsgára. A nyilatkozatokból ismert, hogy messze a legnépszerűbb az angol nyelv, és a jövőben — a számítógépes technika eluralkodásával — ez még inkább így lesz. Érdemes felfigyelniük az angoltanároknak erre az új lehetőségre, s élni a segítséggel, hogy diákjaiknak^ felkínált tudáshalmazból minél többet megszerezzenek és átadjanak. Vámosatyai harangláb Fotó: Harascsák Annamária A műemléki felügyelőség kiállítótermében látható jelenleg Krutilla József művésztanár tárlata. Képein a megye jelelentó's értékű műemlékeit örökíti meg sajátos felfogásban. Az akvarellekből és grafikákból álló kiállítás anyaga nagy pontosságú rajztudást, biztos ecsetkezelést tükröz. Műveit a látottak — átfogalmazás és átértékelés nélküli — hű megjelenítése jellemzi. Örökös tag a primadonna Harminchárom év a színpadon Ha a Móricz Zsigmond Színház színpadán eleddig valaha is felcsillanni hallottak egy gyönyörű és kulturált lírai szopránt, az minden bizonnyal Csorba Ilona hangja volt. Csorba Ilona, a hajdani primadonna, aki szinte mindent eljátszott, amit ez a szerepkör kínált, és aki immár nyugdíjas, a színház „örökös tagja” megtisztelő kitüntetést kapta. Palotai István (Új Kelet) — Szép gesztus volt. Köszönöm azoknak, akiknek köszönhetem. Nagyon jólesik. Harminchálom éve vagyok a pályán, és még senki sem gondolt rám, amikor a díjakat, kitüntetéseket osztotta. Ha szarkasztikus akarnék lenni, akkor azt is hozzátenném, hogy én vagyok az oka. Egyrészt azért, mert egész életemben csak egy férfit szerettem, aztán jött egy másik, akit én szültem. A másik ok, hogy férjem, Vass László színművész ’56-os volt. Szavalt, „lázított”. így aztán elkerültek az ordók és a rangok. — Hol kezdte a pályát, Művésznő? — Egerben 1964-ben, segédszínésznőként. Megjártam a színházi ranglétra minden fokát. Az egri színház akkori beolvasztásakor Kaposvárra szerződtünk, mindhiába. Majd eljött értünk Sallós Gábor igazgató, és elvitt magával Miskolcra, ahol tíz kerek esztendeig voltam primadonna. Csodás évek voltak. Egyik főszerep a másik után: a Denevér Rosalindája, a Szép Heléna és a Madam Bu- barry címszerepe, a Sybilí, a Cigánybáró, a Koldusdiák. — Ünnepelt sztár volt Miskolcon. Miért jött el? —Csiszár Imre lett az új igazgató. Ő váltott „profilt”. Operett eztán eredeti felfogásban szóba sem jöhetett. Volt helyette Csorba Ilona Fotó: Racskó Tibor őket, de a nyaraink mindig közösek. Sokszor előfordul, hogy a nyári szünet alatt elhozom őket ide. Nyíregyházára, mert itt lokálpatriótának érzem magam. — Hogyan él most? — Miskolcon van egy másfél szobás lakásunk, de vagyonon! nincs, és a Trabantunk a garázsban áll, mert benzinre már nem futja. A nyugdíjam pedig?! Tudja, mit? Meg sem mondom, hogy mennyi. Nem akarom, hogy sajnáljanak. —Vannak más aspektusok is. Például a lelkiek. — A vallásban, a hitben megtaláltam a vigaszom... — Mire a vigasz? — A magányra. Egyszer csak meghallottam a harang hívó szavát. Mintha azt monda volna: gyere ide, gyere ide. Odamentem. Istennek hála. Jézus Krisztusban találtam meg az örök szépséget, a végtelen sze- retetet és a tökéletes jóságot. Követem, míg élek, és boldog vagyok, hogy részese lehetek a Csodának. Jancsó-féle szexuálpato- logikus Csárdáskirálynő. Amikor megtudtam, hogy Bozóky Pista színházat szervez Nyíregyházán, írtam neki, és ő — már régről ismervén — azonnal örömmel szerződtetett. Az igazat megvallva, számomra is nehéz volt ez a korszak. Kerestem a helyemet, hiszen szembe kellett néznem a valósággal, hogy „kinőttem” már a primadonnakorból. Bozóky nem ígért sokat, de mindent túlteljesített! Nagy szeretettel emlékszem vissza a Kvantum Fantum csapdája Mamókájára, a Ma éjjel megnősülök anyaszerepére és sok igazi szép feladatra. — Most hogy érzi magát Csorba Ilona? — Szo-szó. Igaz, az idén már a másodikat játszom. Az első a Tündérkert volt, a másodiknak, A kis rókáknak most folynak a próbái... — Ön tősgyökeres nyíregyházi? Á — Miskolci vagyok, ott él a fiam is, aki — jellemzően vá- rosszeretetemre — a nyíregyházi tanárképző főiskolán diplomázott. Két unokám van: Csenge, aki három- és Kadosa, aki másfél éves. Remek gyerekek. Hetenként meglátogatom Értékőrző fiatalok gálaműsora Baraksó Erzsébet (Új Kelet) Tizenöt évvel ezelőtt még az is kétséges volt, hogy a bujtosi mocsarak mellé tervezett „sóhajok hídja” egyáltalán meg- áll-e majd a lábán, de aztán egyre inkább az kezdte foglalkoztatni a nyíregyháziakat, vajon hogyan lehet majd élettel megtölteni és működtetni ezt az akkoriban óriásinak számító intézményt. Az idő azokat igazolta, akik hitték, hogy nagy dolgok születnek, mert — a költővel szólva — voltak bátrak, akik mertek... Nagy dolgok születtek a nyíregyházi művelődési központban. Otthonául választotta a házat az elmúlt 15 év során több mint 70 művelődő közösség, melyből közel 30 ma is működik. Színpadi produkciót bemutató művészegyütteseinek száma jelenleg 13, közülük láthattunk ötöt a csütörtök esti gálaműsorban. Valamennyien emlékezetes produkciókkal ajándékozták meg a nagy létszámú közönséget. A Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és Majorette Csoport remek hangulatot teremtett bevezető számaival. Jól szól ez a zenekar! Kedves elem a majorette-ek pattogó lépteit a magyar néptánc alapelemeivel gazdagítani, külföldi fellépésen is biztos sikert hoz. Szívesen hallottunk vojna viszont a zenekartól a menet- és térzenén kívül bensőségesebb hangulatú koncertmuzsikát is — már a névválasztásuk miatt is. A Primavera Balettegyüttes ismét bizonyította sokoldalúságát, igényességét, felkészültségét, még akkor is, ha a tapasztalatlanabbaknál egy-két esetben a csetlő-botló mozdulatokban találtuk meg a bájosságot. Meglepetés volt Adam: Gisele-jének itt látott költőisé- ge. Öröm volt találkozni az Igrice Néptáncegyüttessel, megnyugtató tudni, hogy ennél a csoportnál is van bőven utánpótlás. A táncok mellett külön dicséretet érdemelnek a szatmári gyűjtésű dalokért, a közös éneklést viszont még gyakorolniuk kell. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar a Gabrieli-művekkel az est legünnepélyesebb pillanatait teremtette meg, érezni lehetett a levegőben a méltóságot és az emelkedettséget. Keveselltük viszont, hogy csak két számot hoztak a gálára, szívesen hallgattuk volna továbbra is a játékukat. A RE-flex Moderntánc Stúdió a tánctudást tekintve helyenként már-már a profizmus határait ostromolja, éppen ezért meggondolandó, hogy minden szempontból ízléses koreográfiát válasszanak, mert nem minden néző érzi jól magát, ha a művésznővel feltörlik a padlót — erről a táncosok persze nem tehetnek. Kellemes este volt. Jó érzés megtapsolni a szereplőket, jó tudni, hogy a mai elgépiesedő, elembertelenedő, erőszakos, bűnözőktől hemzsegő korunkban ennyi lelkes fiatal a kultúra és a művészetek világát választotta, s szabad idejéből rengeteg próbán és gyakorlással áldoz arra, hogy az értékeset, a szépet, melyet megtalált, másoknak is felmutassa. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy — amint a műsorközlő minősítette: a technika ördöge — üröm vegyült az örömünkbe, mert a művelődési központ fény- és főleg hang- technikája többször csődöt mondott, s nincs kínosabb annál, ha a táncos „alól” a nyílt színen a zenét mintha elvágták volna. Különösen kellemetlen ez egy olyan gálaesten, mely ünnepélyes és felhőtlen művészeti élményt ígért. Mindezek ellenére az est végén a folyosón több helyen azt lehetett hallani: a viszontlátásra 15 év múlva, a 30 éves jubileumon. Hadova Palotai István (Új Kelet) Kövezzenek meg, ha úgy tetszik, mégis ex cathedra kijelentem, hogy kimondottan kedvelem a szlenget. Néhány apróságot azonban tisztázni kell, mert eme hódolatomnak azért vannak bizonyos szigorú feltételei. Mivel,,gyárilag” magam is nyelvész vagyok, gondolom nem lepődnek meg rajta, ha az első és legfontosabb feltételem, hogy a magyar nyelvbe belopózkodóúj kifejezések, ne egy másik nyelvből eredjenek, hanem az eredeti szótári alak értelmi, vagy érzelmi variánsai legyenek. Másodszor: ne szorítsák ki az eredeti kifejezéseket, hanem létükkel gazdagítsák nyelvünket. Ha e két ismérv „összejött”, akkor tőlem már „nyomathatjuk” is, üdv és kalaplen- getés a jövevénynek. Persze mindennek megvan a maga helye. Mert ugyebár azt mégsem mondhatja az ember, hogy a népet azért „himbálja a nyomor, mert a kormány simlis, és olyan link, mint a véreshurka”. Még akkor sem, ha igaz... Figyeljük meg csak, hogy mennyire más hangulati tartalmat hordoznak az alábbi variánsok: Nincs pénzem — Egy ka- nyim sincs—Csak lappang a korpám — Elkopott a lahotám. Avagy nem kellőképpen plasztikus-é, ha egy politikusról azt állítom, hogy „fakítja a népet”, ha éppen mellébeszél, (sumákok hablatyol, vagy vakéról)? Nem hiszem, hogy túlságosan nehéz például magunk elé képzelni egy „dögös kis farmotoros bigét” aki kimondottan tranzisztoros, — mivel alacsony... Meggyőződésem, hogy a beszélt nyelv valamilyen szinten mindig tükre a társadalomnak —éppen ezért tudom elfogadni a base- ball-ütőt manapság „fa testápolónak”. „Húzós kijönni a léből, amit pengetnek” és ha valahogy és éppen hogy mégis sikerül, akkor az „nec- ces” és nem határeset. A szleng —magyarán a tolvajnyelv —, elvesztvén eredeti funkcióját, nevezetesen, hogy a be nem avatottak ne értsék, véleményem szerint a nagyvárosi népi kultúra sajátságos hordozójaként jelenik meg párosulva valamilyen életigenlő vidámsággal, a humor optimizmusával. Kár lenne lándzsát törni felette, és egyben felesleges is, hiszen ettől még létezne és virulna tovább. Az ugyanis nem várható el egyetlen kor ifjúságától sem „hogy úgy beszéljen, mint az akadémikusok, hiszen más vágyuk sincs, mint különbözni a „polgáritól” — azaz ebben az esetben a megszokottól, a hagyományostól. Én mindenesetre nagyon csípem az ilyen link dumát és csak azért, hogy egy-két okostojásnál jobb legyek, nem fogok görcsölni. Mert ami frankó, az frankó még akkor is, ha egyesek behi- dainak tőle...
