Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-11 / 263. szám

UJ KELET Nyíregyháza 1996. november 11., hétfő 7 „Öreg szó az ifjakhoz” „Az írók legszebb műveiket azoknak írták, akikbe sze­relmesek voltak. Nem lehet szerelem nélkül maradan­dó és becses dolgot alkotni” — olvashatjuk az író Szerelmeskönyv című művében. E sorok lényegére éreztek rá a siófoki Krúdy Gyula Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkáskép­ző Intézet tanárai, amikor meghirdették — immár harmadszor — a prózamondó versenyt. Völgyiné Pintér Piroska, tanár. — „A célunk az volt, hogy Krúdy Gyula különös világú és hangulatú, sze­relemmel átszőtt prózája eljusson a fiatalokhoz, utat találjon a szívükhöz, hogy eljusson az „öreg szó az ifjakhoz”. Tudósítónktól A verseny második helye­zettje a szakközépiskolák ka­tegóriájában Tógyer Edina, a nyíregyházi Krúdy Gim­názium tanulója, aki máris si­keres előadói pályát tudhat maga mögött. A gimnázium első osztályában az iskola fennállásának 25. évforduló­ján rendezett Krúdy próza­mondó versenyen második lett. Minden évben részt vett Szatmárnémetiben az Ady- zarándoklat nemzetközi ver­senyén —ez csapatverseny — , mindig az élvonalban végez­tek. Megyei szavalóversenye­ken vett részt; tavaly a legjobb öt között végzett. Az „Édes anyanyelvűnk” országos nyelvhasználati versenyén ér­met nyert, ami azt jelenti, hogy országos szinten a leg­jobb tíz versenyző között volt. Szerepelt a Ratkó József Or­szágos Szavalóversenyen 1995-ben, ahol 300 verseny­ző közül nyolcadik lett. A Kazinczy-versenyen 1996- ban bejutott az országos dön­tőbe. Eddig mindig kitűnő tanu­ló volt. Most fog érettségizni, jogi egyetemre és államigaz­gatási főiskolára jelentkezik. A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziummal — ahogyan elmondta — továbbra is tartja a kapcsolatot, hiszen már ké­szül az 1998-as ünnepségre, Krúdy Gyula születésének 120. évfordulójának megün­neplésére. Tógyer Edina így vall örö­méről: „A siófoki verseny a Kazinczy-versenyre is felké­szülést jelentett egyben szá­momra. A mostani szabadon választott művet — Krúdy Gyula: Nők zenéje — én vá­lasztottam. Krúdy nagy él­mény a fiatalok körében, hi­szen szinte minden írásában foglalkozik a szerelemmel. Olyan a prózája is, mintha ver­set olvasnánk. Nagyon sokat sétálok Sóstón, ahol Krúdy Gyula gyakran megfordult. Mindig megállók az író szob­ránál. Örömmel látom, hogy a Svájci lak is megszépül. En­nek Krúdy Gyula is örülne. Egyedül jöttem Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből, il­letve Nyíregyházáról, és má­sodik lettem. Nagyon örülök ennek. Most voltam először Siófokon. Nagyon szép a vá­ros. A kollégium — ahol alud­tunk — közvetlen a Balaton mellett van. Csodálatos hely. Durucz Istvánná tanárnőnek köszönhetem ezt is, hiszen tőle nagyon sokat tanulok. Elkísért ide is. Ő vezeti a Be­szélni nehéz nyelvművelő szakkört iskolánkban. Ő ké­szít fel bennünket a verse­nyekre. Mi nem kampánysze­rűen, hanem folyamatosan ké­szülünk a versenyekre. Sokat foglakozunk — a tanárnő se­gítségével — a hangsúlyjelö­léssel. Ez nagyon sokat segít a prózamondásban is. így ér­telmezni tudjuk a szöveget. A nyelvtant és az irodalmat egyaránt szeretem. Sokat kö­szönhetek neki, hiszen ő sze­rettette meg velem Krúdy Gyulát, Kányády Sándort. Még szeretem József Attilát, Ady Endrét, Ratkó Józsefet. Az általános iskolában hato­dikos voltam, amikor kezd­tem a vers- és prózamondást. Anya mondott középiskolás korában verset és prózát. Ő Nyíregyházán a Kölcsey Gimnáiumba járt. Apám ver­seket írogatott. Tehát mind­kettőjüknek köszönhetem, hogy hamar eljutottam a szép szavakig. Hárman vagyunk testvérek. A nővérem Buda­pesten főiskolás, a húgom ne­gyedikes általános iskolá­ban, ő is mond verset. A csa­ládom sokat segít a verse­nyekre való felkészülésben. Ezért nagyon hálás vagyok érte nekik.” Anyanyelvűnk védelmében S. T. (Uj Keleti ______ A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, az Anya­nyelvápolók Szövetsége és a Magyar írószövetség felhívást tett közzé a magyar nyelv vé­delmében. Mint azt az említett szervezetek megfogalmazták, egyre növekvő aggodalommal kísérhető nyomon a közélet és üzleti élet nyelvének elidege­nedése, anyanyelvűnk eltűnése a cégtáblákról, reklámokból. A jelenség károsan hat a minden­napi nyelvhasználatra, hiszen a lakosság állandó kapcsolatban áll az üzleti feliratokkal, és így sokakban az merülhet fel, hogy az idegen nyelvkeveredés a kö­vetendő példa. Az üzleti élet idegen nyelvű egysíkúsága bi­zonyos mértékben világjelen­ség, amelynek divatja alól a magyar üzleti világot sem lehet kivonni. Több európai ország­ban azonban már törvény mondja ki, hogy.nyilvános rek­lámokban és közleményekben tilos olyan idegen szavakat használni, amelyeknek van anyanyelvi megfelelőjük. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, az Anya- nyelvápplók Szövetsége és a Magyar írószövetség nem java­sol átfogó nyelvtörvényt. A cél­irányos rendelkezéseket, intéz­kedéseket azonban nagyon is fontosnak tartják, így elsősor­ban azt, hogy az illetékes mi­nisztériumok az esetleg szüksé­ges felfrissítés után szerezzenek érvényt azoknak a rendeletek­nek, amelyeket 1986—87-ben hozott a Belkereskedelmi Mi­nisztérium és a Pénzügyminisz­térium az idegen szavaknak az üzleti életben való használatá­ról, pontosabban ennek korlá­tozásáról. A szövetségek azért tartják nagyon fontosnak, hogy fellépjenek anyanyelvűnk ép­sége mellett, mert csak saját nyelvezetünkkel tudjuk érzel­meinket, szándékainkat ponto­san kifejezni, s csak így őrizhet­jük meg gondolkodásunk és fo­galmi világunk tisztaságát." Sikli Tímea (Új Kelet) Akik jártak már Aggteleken a cseppkőbarlangban, azok fe­jében biztosan megfordult a gondolat: de jó lenne barlan­gásznak lenni, és felkutatni a mélység csodáit. Elég kevesen jutnak el azonban addig, hogy valójában leereszkedjenek az ismeretlenbe. Nyíregyházán már 1975 óta működnek bar­langászegyesületek. A Dene­vér Barlangjáró Csoport a megalakulás után jó néhány évig önállóan működött, pár esztendeje azonban csatlako­zott a Pedagógus Természetba­rát Egyesülethez, mely novem­berben már tizedik születésnap­ját ünnepli. A Denevérek ve­zetőjével, Boros Csabával a barlangkutatás szépségeiről és nehézségeiről beszélgettünk. — Sokan megkérdezték már, mi szépséget látunk a barlang- kutatásokban, hiszen állandó sötétben, vízben, sárban kell csúszkálni, hideg van, és néha nagyon mélyre kell leereszked­ni a köteleken. Ez tényleg így igaz. Ám az út végén vár rád valami, ami mindenért kárpó­tol. Gyakran olyan dolgokat láthatsz, amiről talán még ál­modni sem mertél. A túrákra azonban nem csak ez hoz el minket. Összeszokott csapat vagyunk, és jól érezzük ma­gunkat egymás társaságában. — Mely barlangokba jártok a leggyakrabban? — Csoportunk általában ha­vonta egyszer szervez túrát, de a tagok közül természetesen vannak olyanok is, akik gyak­rabban felcsatolják a hátizsá­kot. Legtöbbször Aggtelekre, a Béke-barlangba megyünk el, de szívesen járunk a Bükkbe, a Mecsekbe és Szlovákiába is. Magyarországon 10-15 kiépí­tett barlang van. Ezeken a he­lyeken általában már kiépített lejáratok vannak, így igazi megmérettetést nem is nagyon jelentenek. A többi helyen, mivel a barlangok védettek, a helyileg illetékes nemzeti park­nál kell előre megszerezni az engedélyt a bejutáshoz. Az el­sőként említett Béke-barlang­ban jónéhány fotót és video­felvételt is készítettünk már. —Hogyan lehet valaki „De­nevér” ? — Mindazokat, akik komo­lyan érdeklődnek túráink iránt, szeretettel várunk minden szer­dán délután 6—8 óra között Nyíregyházán, a Kodály Zol­tán Általános Iskola ebédlőjé­ben, ahol szokásos csoportgyű­lésünket tartjuk, vagy csütör­tök délutánonként ugyaneb­ben az időben a Magyar Ter­mészetbarát Szövetségben Nyíregyházán, a Mártírok tere 9. szám alatt. Azok számára, akik szeretnék jobban megis­merni, miből is állnak program­jaink, ez évben is szerveztünk egy nyílt barlangi napot, mely­nek Aggtelek adott otthont. Megpróbáltunk olyan progra­mokat összeállítani, melyeken mindenki megtalálta a magá­nak‘való szórakozást" Akkora’ volt a nap sikere, hogy úgy ter­vezzük, jövőre mindenképpen meg kell ismételnünk. — Milyen alapfelszerelésre van szükség a túrákon? — Legfontosabb a ruházat és a világítás. Mindenképpen ré­tegesen kell felöltözni, és nem utolsó dolog, ha szakadásmen­tes overált húz magára az em­ber. A cipő talpa ne csússzon és tartsa jól a lábat, így elkerülhe­tő, hogy a boka kificamodjon. A lámpák mellett szükség lesz- még kötelekre, karabinerekre és ereszkedő-mászó gépekre. Ter­mészetesen nem kell mindent beszerezniük rögtön a hozzánk jelentkezőknek. Ha a ruha meg­van, az első utakhoz mi ellát­juk az új tagokat a megfelelő felszereléssel, és amennyiben úgy döntenek, tényleg szerel­mesei a természetnek, ráérnek akkor beszerezni a felsorolta­kat. — Hová megy legközelebb a Denevér Barlangjáró csoport? — A decemberi úti cél ismét a Béke-barlang lesz, ahol to­vább folytatjuk majd a kép- és filmfelvételek készítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom