Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-08 / 261. szám
1 6 1996. november 8., péntek Panoráma UJ KELET A nők érzékenyebbek A nők intenzívebben érzékelik a fájdalmat, mint a férfiak, s így a fájdalomcsillapítók is jobban és hosszabb ideig hatnak rájuk — derül ki egy amerikai tanulmányból. A fájdalomcsillapítással kapcsolatos kutatási eredményeket a Nature Medicine című amerikai orvosi lap tette közzé. A tanulmány készítői hangsúlyozzák, hogy a fájdalomcsillapítók klinikai tesztelésénél az eddiginél jobban figyelembe kellene venni a nemek különbözőségét és a nőket jobban be kellene vonni a szerek kipróbálásába. Ugyanakkor a tanulmányt kommentálva egy floridai kutatónő arra is rámutatott, hogy a nemek különbözősége mellett az életkort és a nőknél a hormonális ciklusban bekövetkező változásokat is erőteljesebben kellene figyelni a tesztelésnél. Császármauzóleum Római kori császármauzóleumot tártak fel Sarkamen- ben, a kelet-szerbiai Negotin melletti régészeti lelőhelyen — jelentette a Tanjug. A III. vagy IV. századból származó mauzóleumban egy 38 darabból álló arany- ékszerkészletet találtak, amely az abban a korban uralkodó négy római császár valamelyikének anyjáé lehetett. A lelet felbecsülhetetlen értékű a jugoszláv és a nemzetközi régészet számára — mondta Dragoslav Srejovic szerb akadémikus, amikor Belgrádban beszámolt a leletről. Ez a harmadik feltárt római kori császári mauzóleum Szerbiában. A másik kettő Galerius Valerius császáré, illetve anyjáé, Romu- láé — nagyjából ugyanebből a korból. Drága falatok Sokba került egy francia fiatalembernek az, hogy autózás közben harapott bele szendvicsébe: két túlbuzgó rendőr mintegy 8000 forintnak megfelelő frankra büntette. A vezető ugyanis — hangzik a rendőrségi indoklás — ebben a helyzetben nem'tudja a szükséges manővereket gyorsan és akadály nélkül végrehajtani. A 25 éves muzsikus ehhez már csak annyit tudott hozzáfűzni: a drága falatok elköltésének idején járművével éppen egy kereszteződés előtt állt. A nemzetközi brigádok története A spanyol polgárháború külföldi résztvevőire, a nemzetközi brigádok 60 évvel ezelőtt itt harcolt tagjaira emlékezik a héten Spanyolország. 370, a világ minden tájáról ideérkezett veterán részvételével, akik közt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségét Jándi Mihály, Kárpáty József, Nagy Sándor és Zalka András képviseli. Az ünnepségsorozatot és az esemény történelmi hátterét mutatta be a második legolvasottabb napilap, a szociáldemokrata El Mundo szerdai számának hosszú cikke, amelyet Ángeles Maestro, a kommunista Egyesült Baloldal (IU) parlamenti küldötte írt. Angeles Maestro szerint a mostani ünnepségsorozattal „a spanyol nép lerója történelmi adósságát az előtt a sok ezer fiatal férfi és nő előtt, akik minden kontinensről ideérkeztek, hogy harcoljanak egy olyan pillanatban, amikor a fasizmus fenyegetése megjelent a világon”. A nemzetközi brigádok tagjai, több mint 50 országból, 1936-ban érkeztek Spanyolországba, a köztársaság elleni katonai felkelés hírére, és a köztársasági kormány október 22-én jelentette be a brigádok hivatalos megalakulását. Az önkéntesek közt voltak munkások és parasztok, de művészek, értelmiségiek és diákok is. Az európaiak — főleg franciák és angolok — mellett új-zélandiak, vietnamiak, kubaiak, arabok, észak-amerikaiak, kínaiak. Érkezésüket Angeles Maestro cikke így értékeli: „szemben a szégyenletes, be- nemavatkozási egyezményt aláírt európai demokratikus kormányok vakságával és egoista rövidlátásával, az önkéntesek megértették, hogy országunkban a világméretű fasizmus első lövészárka van épülőben”. Ez a nemzetközi brigádok tagjainak az alakuláskor letett hivatalos esküjéből is kiderül: „A Nemzetközi Brigádok önkénteseként csodálom a spanyol nép bátorságát és hősiességét a nemzetközi fasizmus elleni harcban. Az én ellenségeim ugyanazok, mint a spanyol nép ellenségei. Tudom, hogy ha a fasizmus győz Spanyolországban, holnap az én hazámban is győzhet, és akkor az otthonom a föld színével válik egyenlővé. Munkás vagyok, paraszt, és szívesebben halok meg állva, mint hogy térdepelve éljek. Önkéntesként vagyok itt, és kész vagyok az utolsó csepp véremet is feláldozni Spanyolország szabadságának, a világ szabadságának védelme érdekében”. A nemzetközi brigádok tagjai együtt harcoltak a spanyol katonákkal a legveszélyesebb frontokon, Madridban, Aragónban, a Baszkföldön. Menekülő medúzák, fulladozó fókák Kirabolják az óceánokat! Századunkban az ember, a legcsekélyebb figyelmet sem fordítva a következményekre, millárd és milliárd tonna élő tömeget — „biomasszát” — vont ki az óceánokból, s azokba ugyanakkor milliárd és milliárd tonna mérgező anyagot juttatott. Amíg viszonylag kevesen voltunk — pl. úgy ötezer évvel ezelőtt mindössze 100 millió körül lehetett a Földön a homo sapiens faj lélekszáma— nem tudtunk nagy károkat okozni az óceánok ökoszisztémáiban. Századunk nyolcvanas éveire azonban az emberiség létszáma meghaladta az ötmil- liárd főt, s a kielégíthetetlen étvágyú ragadozó, az ember már nagyobb ütemben zsákmányolja ki az óceánt, mint ahogy az ősi ökoszisztémák újratermelik az élő szervezeteket. A halászati eredmények 1989 óta a világ halászflottájának növekvő teljesítőképessége ellenére egyre csökkennek. De hogy ez a „nagyobb ütem” pontosan mit jelent és milyen következményekhez vezethet, senki nem tudja. Jobban ismerjük a Hold és a Mars felszínét, mint az óceánok felszíne alatt rejlő folyamatokat. Jó évtizede folyt már pl. a takarmányul értékesített halliszt ipari méretű előállítása apró mélytengeri halakból, amikor kiderült, hogy az e célra halászott egyik halfaj példányai 30 éves korukban érik el az ivarérettséget, s száz (!) esztendős korukra az ipari lehalászás által megcélzott nagyságot. Ma senki nem tudja megmondani, hogy a nagy mélységekben fényszórókkal léprecsalt kalmárok tömeges lehalászása mekkora pusztítást idéz elő a táplálékláncban a puhatestűekkel táplálkozó állatok táplálékhiánya, és állományuk ebből következő csökkenése miatt. Mint ahogy senki sem tudja, hogy milyen mellékhatásokkal jár majd az az évi 50-80 tonna antibiotikum, amelyet az észak-európai lazactenyésztő gazdaságok juttatnak a tengerekbe. Nem kizárt, hogy e nagyhatású vegyületek a DDT-hez hasonló következményekkel járnak majd: az évtizedeken át használt rovarirtó az óceánokba jutva felhalmozódott a halak szervezetében, súlyos egészségkárosodást okozva a halfogyasztó tengerparti népességben — egyebek között a rákos megbetegedések rohamos növekedését az eszkimók körében. Az utóbbi évek során rohamosan fejlődtek ismereteink a tengerfenék morfológiájáról; feltérképeztünk 65 ezer kilométernyi víz alatti hegyvonulatot; ismerjük a tengerfenék vulkánjait és regisztráljuk a kontinenseket hordozó kőzetlemezek mozgásait. Ám csak szórványos ismereteink vannak a vizek élő rendszereiről, azok teherbírásáról, változékonyságáról. A Fekete-tengerben pl. jelenleg 65 olyan faj él, amelyeket 100 éve ott még nem ismertek. A helyi szardíniaállományt Észak-Ameriká- ból származó medúzák tizedelik. A San Francisco-i öbölben már 212 olyan faj él, amely ott nem őshonos — és minden bizonnyal sok élőhelyen zajlanak hasonló folyamatok, számunkra egészen addig észrevétlenül, amíg súlyos zavar nem keletkezik az érintett ökoZenével a hideg ellen Amint rövidülnek a nappalok és hidegebbek az éjszakák, elkezdődik a harc a túlélésért a kereken egymillió hajléktalan számára Németországban. A bielefeldi önkormányzat illetékes osztálya szerint telente legkevesebb harmincán fagynak meg. Ebben a helyzetben egy düsseldorfi muzsikus, Thomas Beckmann csellista, segélyakciót indított azzal a céllal, hogy a hajléktalanok szenvedéseit legalább hálózsákokkal és meleg matracokkal enyhítsék. A 39 éves művész „Közösen a hideg ellen” jelszóval akciót kezdeményezett, amelynek fővédnökségét Roman Herzog államfő vállalta és amelyhez eddig már 32 német város csatlakozott. Egy szövetségi és 23 helyi bankszámlán gyűjtik az adományokat, és a befolyt pénzt a hideg elleni védekezésre— ruházatra, élelmiszerre, orvosi ellátásra és szükségszállások fenntartására fordítják. Beckmann, aki már egy esztendeje szervezi a segélyezési akciót, elégedetten nyilatkozott annak társadalmi fogadtatásáról. Január végétől kezdve a csellista valamennyi városban jótékonysági koncertet fog adni. A befolyó pénzt — adólevonás nélkül — szintén a hajléktalanok megsegítésére fordítják. Beckmann hasonló kezdeményezéssel már 1993- ban és 1995-ben 35—35 ezer márkát gyűjtött Düsseldorfban a hajléktalanoknak — olvasható a dpa jelentésében. Az oldalt az MTI- Panoráma anyagaiból állítottuk össze Felújították Potala-palotát Külföldi turisták és tibeti zarándokok tolongnak, hogy megtekintsék a tibeti főváros, Lhásza felett magasló Potala-palotát, amely több száz éven át a dalai lámák téli otthona volt. Peking 53 millió jüent (6,4 millió dollár) fordított a palota öt évig tartó teljes — és a XVII. század óta az első — felújítására. „Ilyen költséges renoválásra a központi kormány Kínában azelőtt még sohasem vállalkozott. Amikor 1985-ben ideérkeztem, a tartópillérek alá voltak dúcol- va. Nagyon féltem attól, hogy a Potala-palota egy- szercsak összeomlik „ — mondta a Reuter tudósítójának a palota igazgatásáért felelős bizottság helyettes vezetője, Csiung Ta. Kína nem azért vállalkozott a felújításra, mintha arra számítana, hogy hamarosan visszatér a mostani, a tizennegyedik dalai láma, Ten- dzin Gyaco — aki az 1959- es, kudarcba fulladt Kína-el- lenes felkelés óta indiai száműzetésben él — hanem mert felismerte, hogy ki kell engesztelnie valamilyen módon a befolyásos és gyakran lázadozó tibeti szerzeteseket, és persze a tibeti idegenforgalom fellendítése is fontos szempont volt. A Vörös-hegyre épült Potala-palota aranyozott tetői mérföldekre ellátszanak a Lhászát körülvevő síkságon. A 41 hektárnyi területet elfoglaló palota négy részből áll, a középső Vörös Palotában az egykori dalai lámák nyugszanak, a köréje épült Fehér Palotában a mindenkori dalai láma lakott, az Alsó Palotában a kormányhivatalok, a börtönök és az istállók kaptak helyet, s az épületek mögött a Sárkány-király-tónak nevezett park terül el. A VII. században Szongcen Gampo tibeti király építtetett palotát erre a hegyre, de ennek egyetlen épen maradt része a csúcson lévő kápolna. A mai palotarendszer a XVII. században, az ötödik dalai láma uralkodása idején épült, Ngagvan Loszang Gyaco 1650 körül költözött be a Potala-palotá- ba. A Potala nem tibeti, hanem szanszkrit szó, a buddhista mitológiában annak az égi tartománynak a neve, ahol Ava- lokitesvara — tibeti fordításban Csenreszig, „látó szem” —, az egyik legfontosabb bod- hiszattva, Tibet védőistene lakozik. A dalai lámát Avalo- kitesvara földi megtestesülésének tartják, amellett, hogy minden dalai láma közvetlen elődjének a reinkarnációja. A Potala-palota renoválása óriási feladat elé állította a szakembereket, akik nem használhattak korszerű építőanyagokat, hanem több száz évvel ezelőtt is alkalmazott, korabeli anyagokkal kellett helyreállítaniuk eredeti pompájukban az épületeket. Az évszázadok alatt a palotát tönkretette a kő- és földszerkezet természetes eróziója és az élősködők: férgek rágták meg a pillérek százait és az ablakkeretek ezreit. „Nagyon sok veszélyes helytől kellett megszabadulnunk, például az összes ilyen régi gerendáktól” — mondta Csiung Ta, miközben rámutatott a dalai lámák tróntermének mennyezetén átívelő keresztgerendára. „A palota helyiségeinek a számáról 1984-ben kezdtünk pontos kimutatást készíteni, most a munka egyharmadánál tartunk. Eddig kétezret számoltunk meg, de azt hiszem, hogy talán 7000 lehet a számuk”. Az egyik legnehezebb feladat annak az okkersárga habarcsnak az előállítása volt, amellyel annak idején a padlózatot és a lapostetőket fedték be. Körülbelül 70 százalékban sikerült elérni az eredeti minőséget. Több mint két évvel azután, hogy a restaurálás befejezését, a kínai finanszírozók nagy harsonázással bejelentették: tibeti asszonyok ülnek az egyik épület tetején és évszázados módszert alkalmazva faspatulával simítják el a frissen felkent habarcsot. Az egykori dalai lámák bebalzsamozott holttestét őrző, arannyal és drágakövekkel díszített sztupák (óriási koporsók) talapzata köré most üvegfalat helyeznek, hogy az egerek ne tudják megrágni az aranylemezeket, amelyeket évszázadok alatt megízesített a zarándokok jakvaj-lámpásainak füstje. A felújítás befejeződése óta a pekingi kormány megháromszorozta a palota karbantartására évente kiutalt összeget, és a tolvajok ellen számítógépes kamera- rendszert szereltetett be, amellyel a műkincseket minden helyiségben szemmel tartják. A teremőrök cipőjükre kecskebőrdara- bokat húznak, s azokon csúszkálnak, hogy óvják a felújított padlózatot. „Mindig renoválunk, soha nem hagyjuk abba a felújítást”— mondta Csiung Ta.
