Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-07 / 260. szám
1996. november 7., csütörtök Hazai krónika Az országházitól .!, A Magyar Távirati Iroda alapját mi'' in ..............mi mii’ii ii.|[iiiiiiii Szerdai m unkakezdés Tor gyári József (FKGP) napirend előtti felszólalásával kezdődött meg szerdán reggel nyolc órakor az Országgyűlés plenáris ülése. A kisgazda frakcióvezető a maffiabűnözés aggasztó jelenségeiről fejtette ki gondolatait. „ Székházbizottság” Szerdán kora délután a Parlamentben megtartotta alakuló ülését az Országgyűlés Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának az az albizottsága, amely a pártoknak az állami vagyonból való részesedését vizsgálja majd. A testület — amely a szabaddemokrata Hankó Faragó Miklós javaslatára jött létre — első összejövetelén megválasztotta tisztségviselőit. A négy szocialista, két szabaddemokrata, illetve az ellenzéki pártok egy-egy képviselőjéből álló bizottság tagjai elnökké Kristóf Istvánt (MSZP), alelnökökké pedig Hankó Faragó Miklóst (SZDSZ) és Rubovszlcy Györgyöt (KDNP) választották. A bizottság az alakuló ülésen született döntés értelmében a jövő héten kezdi meg munkáját és várhatóan szerda délelőttönként ülésezik majd. A testület Dörnbach Alajos (SZDSZ) javaslatára úgy döntött, hogy következő munkanapjára bekéreti a pártok ingatlanjaival kapcsolatos iratokat, így egyebek mellett az ingatlanok elidegenítésére vonatkozó dokumentumokat is. Az albizottság feladatai ellátásáig, de legkésőbb február 28-ig működik majd. Frakció-sajtótájékoztatók Szabad Demokraták Szövetsége Az SZDSZ elégedetlen az önkormányzatok jelenlegi költségvetési, finanszírozási rendszerével, ezért fontosnak tartja ennek a struktúrának az átalakítását — hangzott el a szabaddemokraták szerdai sajtótájékoztatóján. Wekler Ferenc, a párt ön- kormányzati munkacsoportjának vezetője elfogadhatónak nevezte viszont a jövő évi költségvetés irányelveiben az önkormányzatok számára juttatandó csaknem 492 milliárd forintot. Felhívta a figyelmet arra, hogy — egyebek mellett a koalíciós pártok erőfeszítésének köszönhetően — ez a pénz körülbelül 30 milliárd forinttal több, mint az eredeti elképzelésekben szereplő összeg. Hozzátette ugyanakkor: az SZDSZ ennek ellenére további módosító javaslatot nyújt be a közeljövőben. Az indítvány elfogadása esetén még 10 milliárd forinttal növekedne a települések támogatására fordítható pénz. Kereszténydemokrata Néppárt A Magyar Nemzeti Bank idei 60 milliárd forintos Veszteségének és nullakamatozású adósságállományának átvilágítását szorgalmazta a KDNP- frakció szerdai sajtótájékoztatóján Csépe Béla frakcióvezető-helyettes. A kereszténydemokrata politikus a vizsgálatot a költségvetési bizottságban látja megvalósíthatónak, de egyetértene azzal a Független Kisgazdapárt részéről meg- fogalmazott javaslattal is, amely parlamenti vizsgálóbizottság létrehozásának kezdeményezését helyezte kilátásba. Szakái Ferenc a frakció és a párt mezőgazdasági szakértői nevében úgy fogalmazott: a kormány nem tudja, de egyes jelek szerint nem is akarja megoldani a mezőgazdaság és a vidék problémáit. Utalt egyebek között arra, hogy a mezőgazdaság támogatása reálértékben folyamatosan csökken, elhalasztották az ágazat alaptörvényének megalkotását, és úgy tűnik, hogy félreteszik az új szövetkezeti törvényt is. Tocsik újra nem megy MTI Tocsik Márta továbbra sem megy el a parlamenti bizottsági meghallgatásra, miután büntetőeljárás folyik ellene, így az ott elhangzottakat a rendőrség felhasználhatja. Ezt a jogásznő ügyvédje, Szőgyé- nyi József mondta el szerdán az MTT-nek. Hozzátette: ilyen körülmények között a parlamenti bizottság nem is várhatja el védencétől, hogy a meghívásnak eleget tegyen. Szőgyényi József egyúttal határozottan cáfolta azt a lap- értesülést, amely szerint Tocsik Márta úgymond kipakol, mert megelégelte az ellene folyó vizsgálatot. Az ügyvéd leszögezte: a jogásznő nem is tudna különleges információkkal előhozakodni, ugyanis nincs ilyenek birtokában. Ami tény, hogy az ÁPV Rt.-vel kötött megbízása során — másfél éves munkája eredményeként — összesen 804 millió forintban részesült, és ebből mintegy 200 millió forint bevétele származott az alvállalkozók kifizetése után. Tocsik Márta ugyan eleget tesz a rendőrségi idézéseknek, de továbbra is él törvényes jogával, és megtagadja a vallomástételt, amíg az ügyészség nem válaszol a panaszbeadványra. Ebben Szőgyényi József azt kifogásolja, hogy védencét olyan bűncselekményekkel, például adócsalással gyanúsítják, amit nem követett el. Ajobbantások hátteréről Nem bandaháború! Munkatársunktól Az immár hetek óta tartó ké- zigránát-robbantgatások nem bandaháború jelei. Amennyiben a rendőrség azt hiszi, hogy a maffia vagy a szervezett bűnözés egyes csoportjai imigyen küzdenek az újabb és újabb területek megszerzéséért, akkor tévúton jár. Az sem igaz, hogy elszámolási nehézség keletkezett volna különböző csoportok között. Az igazság másutt van! — állítja munkatársunknak lapunk budapesti hírforrása. — Másról szól ez a történet — állítja az informátor, aki érthetően nem kívánja felfedni kilétét. — Nem csoportok, hanem lehúzottak (becsapottak — a szerk.) hada kergetett volna valakit, és mivel nem találták, hát fejbe lőtték a haverját, aki maga is kereste, mert őt is lehúzta háromszázmillióval! — Mennyivel? — Háromszázmillióval. De azt hiszem, már inkább csak presztízsből robbantgatnak... a ház miatt. — Talán kezdjük elölről! — P. úr, akit fejbe lőttek a kocsijában, már régi motoros volt az éjszakában. Jó pár éve, hogy felkarolt egy kissrácot — nevezzük Öcsinek —, tanítgat- ta, bevezette az „üzleti élet” rejtelmeibe, kiállt érte ha kellett. Kettejük neve szinte összenőtt a pesti körökben. Aztán Öcsi szép lassan kinőtte magát. Igazán senki sem tudta, hogy mivel csinálja a pénzt, de az tény, hogy ha kért valakitől mondjuk két napra húszmilliót, az ígért huszonkettőt hajszálpontosan és időben megadta. Mondhatni, erről volt híres... Mígnem aztán most, valamikor pár hete, egy-két nap alatt több embertől összesen kettő egész és kéttized milliárd (igen, kétezerkétszáz milliót) „kért kölcsön” az addigiakhoz hasonlónak mondható feltételekkel. Mindezek után — addigi szokásával ellentétben — Öcsi nem jelentkezett többet a hitelezőknél, hanem felszívódott, mint a kámfor. Egyszerűen nyoma veszett. Magyarul hülyét csinált az alvilág nagyjaiból, és lehúzott mindenkit, aki számít... Persze nem hülye gyerek, nagyon is jól tudja, hogy ilyenkor mi van, és hogy mindez könnyen megárthat az egészségnek... Állítólag Mexikóban van, de ezt nem tudom megerősíteni, lehet, hogy csak mendemonda... — Ezek szerint P. urat az Öcsivel való régi barátsága miatt lőtték fejbe? — Pontosan nem azért. Minden valószínűséggel sokan azt hitték, hogy ő is benne van Öcsi bulijában, pedig erről szó sincs. Annál is inkább nem lehet, mert őt magát is lehúzta háromszázmillióval... — Most akkor mi van ? A tettes meglépett, a barátját lelőtték, akkor minek már robbant- gatni? — Nem is azért robbantgatnak. Most már presztízsháború van. Az a helyzet ugyanis, hogy a pesti éjszakában semmi sem készíthet ki jobban valakit, mint ha kiröhögik, mert valaki palira vette. Márpedig itt most ez sokukkal esett meg. Tiszta sor, hogy az lesz a „nyertes”, azon röhögnek majd legkevésbé, aki valamit vissza tud szerezni a füstbe ment százmilliókból. Ez azonban nem is olyan egyszerű, hiszen senki sincs, akin behajtsák, akitől követeljék. Az egyetlen, egy közel százötvenmilliót érő ház, ami Öcsi tulajdonában volt, és amit itt hagyott, mint eb a Szaharát. Aki meg tudja szerezni a házat, az lesz a nagyfiú. Persze hogy mindenki ezért pedálozik. Ezért ijesztgetik egymást, fitogtatják erejüket, ezért robbantgatnak. Mindenkinek a ház kellene... — Ezek szerint annak a rengeteg pénznek az elvesztése nem is annyira ingatta meg a pesti alvilágot? Hiszen csak presztízsharc folyik... ■— Nem mentek benne tönkre... —Meddig tart még ez a meglehetősen idegesítő és nyugtalanító cirkusz? — Amíg a ház sorsa el nem dől! — Ki követhette el a gyilkosságot? Tehát P. úr lelövését? — A körülmények minden jel szerint arra utalnak, hogy egy „szabályos” profi kivégzés történt. Meggyőződésem, hogy bérgyilkos tette, méghozzá orosz. Olyasvalaki, aki megérkezett Pestre, kapott egy mountain bike-ot, egyszerűen odakerekezett P. úr mellé, és fejbe lőtte. Még töltényhüvelyt se hagyott maga után, ha igaz. Abszolút profi lehetett, és ha engem kérdez, szerintem egykét óra múlva már nem is volt az országban, hanem hazafelé repült. Az életben nem jobb többé ide. Ennyi... Persze mindezt csak a logikám rakatta velem össze, mert a lövöldözésről konkrétan semmit sem tudok. — Tehát, amíg valaki meg nem szerzi a házat...? — Addig. Hazatértek a miskolci katasztrófamentők Úri Mariann (Új Kelet) Hatvanegy halott és mindössze 7 élő ember a mérlege az október 27-én, Kairó egyik elővárosában leomlott tizenkét emeletes ház tragédiájának. A borzalmas képsorokat a vasárnap esti tévéhíradók világszerve közvetítették, de csak néhány emberben pengettek meg olyan húrokat, hogy felajánlják segítségüket az egyiptomi kormánynak. A miskolci polgárvédelmi parancsnokság parancsnoka a híradást látva felvette a kapcsolatot a feletteseivel, akik késedelem nélkül megkeresték Egyiptom budapesti nagykövetét. A tárgyalások eredményeképpen a Miskolci Katasztrófakutyás Egyesület különleges alakulata szerdán este Kairóba repült. A Lehóczki Lászlóból, Ke- lecsényi Csabából, Gyurkó Gáborból, Gaál Péterből és dr. Tóth Juditból, valamint a három speciálisan kiképzett kutyából álló kis csoport a megérkezés után azonnal kivonult a helyszínre, és megkezdték a mentést. Mint azt a tegnap kora reggeli órákban, a visszaérkezésükkor tartott sajtótájékoztatón megtudtuk, bár előttük már a helyszínen voltak osztrák kollégáik, és sikerült is nekik két túlélőt találni, a továbbiakban tehetetlenek voltak, mert kutyáik nem jeleztek több élő személyt. A magyar egység halottkereső kutyája azonban kiválóan azonosította a holttestek helyét. A miskolci mentősök alpinista társaik segítségével a kutyákkal együtt felmentek a romok tetejére, és onnan kezdték meg a keresést. Amikor a kutya jelzett, az egyiptomiak nekiláttak eltakarítani a romokat, majd az ismételt azonosítás után az ugyancsak ott tartózkodó 24 fős japán egység könnyű gépi technikával próbált a tetemekhez eljutni. Ez a kialakult módszer rendkívül eredményesnek bizonyult. Minden egység pontosan tudta a maga feladatát, s ennek köszönhetően alig négy nap alatt befejezték a kutatást. A sajtótájékoztatón kiderült, hogy eleinte sok nehézségbe ütköztek. Az egyiptomi karhatalom vezetői nem voltak hajlandók tárgyalni a magyar tolmáccsal, lévén az illető hölgy. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a hozzátartozók és rokonok állandóan a nyomukban jártak, kérlelve őket, mindenképpen keressék meg a holttestet. S ezzel az érzelmi teherrel nagyon nehéz volt együttdolgozni. Ráadásul az állandó kiabálás és siránkozás a kutyákat is idegesítette. Azokat a kutyákat, amelyek normális esetben 4-5 órán keresztül dolgoznak folyamatosan, most azonban a gazdáikhoz hasonlóan 12-16 órákat járták a romokat túlélők után kutatva. Hiába volt azonban a szakértelem, a gyors segítség, az elkerülhető katasztrófában — az omlás elsősorban a rossz és korszerűtlen építési technológia, egy meggondolatlan átépítés, valamint a néhány nappal a tragédia előtt lezajlott közepes erősségű földrengés miatt következett be — csak néhány szerencsésnek adatott meg a túlélés. A magyar csapat tagjai azonban ország-világ előtt bebizonyították mire képesek, hogy bármikor készen állnak egy komoly bevetésre. Ez a nemzetközi megmérettetés — mintegy főpróbaként—lehetőséget adott nekik, hogy komoly tapasztalatokat szerezzenek más katasztrófahelyzetekben. Költségüket az Országos Polgárvédelmi Parancsnokság fizette, amely a kormányrendeletben meghatározott 36 dolláros napidíjjal, a szálloda díjával, valamint a repülőjeggyel együtt mintegy 800 ezer forintra rúgott. Bár az egyiptomi kormánytól még nem érkezett meg a hivatalos köszönetnyilvánítás, a fiúk szerint nem is ez a fontos, hanem hogy óriási megbecsülést szereztek maguknak és országunknak az egyszerű egyiptomi emberek körében. Bármerre is jártak, szeretet övezte őket és kutyáikat. Csépit. Vikinget és Mancsot. ^ Hírről % hírre ÚJ KELET Palotai István (Új Kelet) Hetek óta egyre több alkalommal fordul elő, hogy Horn Gyula (MSZP) mint miniszterelnök szembekerül saját pártja vezetésével és a frakciójával. A Tocsik-ügy kapcsán már élesen vetődött fel a nézetkülönbség: az MSZP vezetése és a frakció követelte Suchman Tamás privatizációs miniszter felelősségre vonását, míg Horn Gyula ragaszkodott személyéhez, körömszakadtáig védve jó barátját. Eredmény: a kormány — élén a miniszterelnökkel — engedett. A kövezkező ügy — ami kipattant — az SZJA egy százalékáról szólt. Emlékeztetőül: immár egy éve törvény született: az adófizetők önmaguk rendelkezhetnek befizetett személyi jövedelemadójuk egy százaléka felett, és annak a kulturális intézménynek a rendelkezésére bocsátják az összeget, amit önmaguk kívánnak ezzel támogatni. A kormány azt szerette volna, hogy a törvény hatályát egy évvel elhalasszák, de ez az ötlet nemigen találkozott az MSZP vezetőinek, és így a frakció véleményével sem. Eredmény: a kormány megint engedni kényszerült, mert a parlament leszavazta indítványát, és január elsejével hatályba helyezte a törvényt. Ä jelenség tehát adott. Hóm Gyula pártja Horn Gyula kormánya ellen szavazott. A kérdés most már leginkább az, hogy ezt hogy éli meg maga a minszterelnök, és végül is „melyik ujját harapja meg”? Horn Gyula rendes havonkénti sajtótájékoztatóján — kedden — most kénytelen volt szembenézni a ténnyel: a kérdés a közvéleményt is roppantul érdekli. Újságírói kérdésre válaszolva a következő választ adta: — Az MSZP nagyon széles intervallumban mozgó gyűjtőpárt, és mint ilyennek —kebelén belül — természetesen különböző nézetek is helyet kapnak. Mindazonáltal kijelentem, hogy én annak a kormánynak a miniszterelnöke vagyok, amelyet a nép négy évre választott. Én ennek a megbízatásnak minden erőmmel eleget is teszek, és megszolgálom a választók bizalmát. Hogy aztán ez mennyi kínnal-keservvel jár, és hogy ez milyen fájó és milyen nehéz bizonyos esetekben, az már más kérdés...” — jelentette ki Hóm Gyula. Nos, a kérdésre a válasz: a miniszterelnök állami funkcióját pártfunkciója fölé helyezi, és nem mint pártelnök, hanem mint a kormány elnöke hozza meg döntéseit, ameny- nyiben a kettő nem integrálható.1 Mindez tulajdonképpen rendben is lenne, csak a hivatkozási alappal van némi probléma. A választópolgárok ugyan igaz, hogy arra adták le voksukat, hogy egy szocialista kormány irányítsa az országot, azonban akárhogy is vesszük, az ikszet az MSZP rubrikájába írták... Joggal emelhetik fel tehát szavukat azok a szocialista párti választópolgárok a kormány intézkedései ellen, akik azokkal nem értenek egyet, és így a párt nem kormánytag vezetői joggal érezhetik, hogy „nem ilyen lovat akartak”... A választások pedig közelednek...
