Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-05 / 258. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. november 5., kedd 11 NB III Tisza-csoport Antal-show a kispadon Kormány Béla nem köntörfalazott. A baktalórántházi egye­sületi elnök a futballpályájuk „díszpáholyában” Samu Gyu­la, a Tisza-csoport versenybizottságának elnöke társa­ságában kijelentette: a mezőny legjobb csapata az övék, hiszen példaként idegenben győzték le a tiszaújvárosiakat és a kisvárdaiakat. A gond csupán az—ecsetelte a baktai „mindenható” —: rapszodikus a teljesítményük. Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) ____________ Sz ombaton a Bakta a szeb­bik arcát mutatta, kedvére játszadozott el ellenfelével, s noha 4-0 lett a végeredmény, a gólhelyzetek alapján mére­tes „zakót” is kiszabhattak volna Sósék a karcagiakra. Ezúttal Gdovinnak csak két kapufára futotta. Az együt­tes erénye, hogy ez nem ment az eredményesség ro­vására. Különösen Sós tette tetszetősen a labdát, rendre ígéretes helyzetbe hozta ma­gát és társait. A védelem sta­bilan állta a csekély vendég­rohamot, egyedül a csere­ként beállt Kiss próbált ke- vergetni a tizenhatoson belül — sikertelenül. Ezen a verő­fényes délutánon Vitkai ka­pusnak akár arra is lehetett volna ideje, hogy amennyi­ben kedve szottyan, a kapu mögé állított tévén megte­kinti a TV 1-en a Váratlan utazás című sorozat ismétlé­sének negyedik részét. Mivel erre nem volt módja és ked­ve, inkább gyönyörködött a mezőnyjátékosok hengerlé­sében. Antal István, aki bő hónap­ja vette át a Karcag-Joma edzői szerepét, az első félidő­ben nemegyszer fakadt ki a kispadon, tombolása a túlol­dalra is áthallatszott. Ami az edzőnek kín volt, azt a helyi drukkerek show-nak vették, szórakoztak a jelenetsoron. Utána fokozatosan lecsende­sedett a tréner, kénytelen volt belenyugodni a megváltoztat- hatatlanba. Elismerte azt, amit kollégája, Kozma József is megjegyzett: a Bakta ke­csegtető ziccereinek csupán harmadát értékesítette. Fölényes győzelmükkel ebben a bajnokságban először élre kerültek a vendéglátók. A rivális tiszaújvárosiak fél­beszakadt ózdi meccsének ügyében még nem született döntés, ettől függ az, hogy az utolsó őszi forduló előtt me­lyik együttes vezeti a csoport tabelláját. Ezen különöseb­ben nem rágódnak Kozmáék, sokkal inkább a vasárnapi, mátészalkai bajnokira készül­nek, ahol a sereghajtó ellen nem pusztán a hajtás eviden­cia a számukra, hanem a ter­més is: megint három pontot szeretnének termelni. Boda: nem vagyunk cserkészek! Tudvalevő volt, hogy a bajnokaspiráns, ám bukdácsoló várdaiaknak roppant nehéz dolguk lesz a feljövőben levő kállólak ellen. A vendéglátók félelme beigazolódott, csu­pán egy pontot tudtak felírni maguknak, azt is úgy, hogy az egált jelentő találatot a 80. percben érték el. Túlzás lenne azt állítani: igazságos döntetlen született... L. T. L. (Új Kelet) ___ Az ért is kellemetlen a KSE számára az újabb két pont el- hullajtása, mert közben a ve- télytársak sorra begyűjtötték a három pontokat. Az élme­zőny összesűrűsödött, az első és az ötödik helyezettet egy- győzelemnyi távolság vá­lasztja el egymástól. A kü­lönbség akkor nőhet, ha a tiszaújvárosiak számára ked­vezően dönt a fegyelmi bi­zottság a 33. percben félbe­szakadt ózdi meccsük ügyé­ben. — Amikor a karcagiak el­len itthon kínos 0-1 -et pro­dukáltunk, sok volt a hiány­zó. Most is három játékos (Ocsenás, Kocsis, Jávor) maradt ki a keretből három sárga lapja miatt, kénytelen voltam négy ifistát bevetni, ráadásul Vachter és Szom- bathy sérülten vállalta a já­tékot — említette Rozsnyai Béla várdai edző, majd egy gondolat erejéig a vasárnapi bajnokit idézte fel: — Elis­merem, hogy a vezető gó­lunk után nem mi irányítot­tuk a játékot, viszont miután Marginean kiegyenlített, volt több alkalmunk arra, hogy mienk legyen a három pont. Sajnos, így még „do­bogón” sem vagyunk... A másik oldal részéről Boda Mihály először a meccsről szóló tudósítást kri­tizálta: — Nem pusztán lelkesek voltunk, igenis színvonalasan játszottunk — jegyezte meg a kállói tréner. — Nem va­gyunk mi cserkészcsapat, ha jobban odafigyelünk 2-1 után, akár nyerhettünk is vol­na. Az igaz, hogy a várdaiak jogos 11-esből szerzett gólja után az utolsó tíz percben be­szorultunk, és Krizsanovszki bravúrosan védett, de egy meccs nem tíz, hanem kilenc­ven percből áll. Barczi és Spisák fazont adott csapatom­nak, most is látszott, hogy kezdünk összeérni. Busz Diósgyőrbe Megfelelő létszám esetén buszt indít a Nyíregyházi FC az ősz slágermérkőzésére: a Diósgyőr—NYFC rangadó­ra. Az út iránt érdeklődők a városi stadionban, Cséke György klubtitkárt keressék, aki péntek délig várja a je­lentkezőket. NB II Keleti csoport, 13. forduló _________________ Má r Czap orra is meggyógyult Még el sem kezdődött a meccs, máris dolgozott a doki. Czap —amúgy bemelegítésként — kinyújtóztatta magát, majd hátrabillentett fejjel a kispadhoz araszolt. A védő „bedur­rant” orrát mutatta dr. Nagy Attilának. A Nyíregyházi FC háziorvosa elfojtotta a vérzést: a sziklakemény futballista pedig visszaügetett a pályára. Ahol már csak rá vártak... Koncz Tibor (Új Kelet) Ki-ki elfoglalta helyét, és szinte rögvest vezetett a Ka­zincbarcika. A vendégek hamar „befűtöttek”, és rúgtak egy ka­pufát is. Gyötrelmes volt néz­ni... Aztán — mint a mesében — minden jóra fordult. Az NYFC fokozatosan megpuhí­totta ellenfelét. Sira egalizált, Domokos előnyt csiholt, Besse­nyei „megfejelte” (de szó sze­rint ám...) a győzelmet. A ne­gyediket ■— zsinórban. Kiss Miklós edző pedig „kivesézte” a találkozót. — Most már elmondhatom, tartottam ettől a mérkőzéstől. Nem véletlenül nyilatkoztam, hogy valószínűleg háttérbe szo­rul a futball szépsége, és egy hajtós, kemény kilencven per­cet láthat a közönség. Szoros eredményre számítottam, de abban azért bíztam, hogy nyer­ni tudunk. Végül is ez sikerült, sőt, szerintem a játék is szóra­koztató volt. Szent igaz, a fiúk élvezetes műsorszámról gondoskodtak. Soha rosszabb derbit... Jóllehet, az első negyvenöt percben ha­misan „zenélt” az NYFC. Kiss Miklós a gyepre is vezényelte Bessenyeit és Gönczöt, e ket­tős aztán ugyancsak „megsza­kította” magát. És innentől vesztésre ítéltetett a Barcika. — Talán akkor is felőröljük az ellenfelet, ha nincs a cse­re. Én viszont szükségét érez­tem annak, hogy a szünetben lépjek, már csak azért is, mert a kispadon olyan tartalékok ültek, akik szinte azonos ké­pességűek a kezdőként figye­lembe vett labdarúgókkal. Persze reménykedtem, hogy a frissítés új színt hoz a csapat játékába, valamint több lelke­sedést vártam a pályán lévők­től. Az első félidőben ugyan­is hiányoltam az elsöprő len­dületet, ehelyett kényelmes ritmusban kocogott a társa­ság. A játékosok bizonyára azt gondolták: sok van még hátra, majd csak találunk egy gólt, mivel — bár nem volt sziporkázó a teljesítmény — legbelül ott munkált bennük, hogy jobbak a barcikaiaknál. A történtek azt mutatják: Gönczék tényleg hasznos em­berek voltak. Aki nem jósol, „csak” bólint... Vajon miként vélekedik • ugyanerről Bessenyei Gyula? Na meg arról: mire jut majd a Nyíregyháza a Diósgyőr elle­ni csúcsrangadón? Hisz az ősz mérkőzése következik... — Egy hete Egerben — amikor szintén a kispadról „szálltam be”—az utolsó pil­lanatban gólt rúghattam vol­na, de elszúrtam a lehetősé­get. A játék akkor sem ment rosszul, most ez a jó széria folytatódott. Ráadásul gólt fejeltem. Mondhatom: sze­rencsém is volt... nagyszerű beadást kaptam Kovács Pis­tától, nekem már csak annyi dolgom maradt, hogy időben érkezzek. Összesűrítve ennyi a lényeg. Mi lesz Diósgyőr­ben? Nem szeretek jósolgat­ni, azt biztosan ígérhetem, hogy a tőlünk telhető maxi­mumot fogjuk nyújtani. A legfontosabb, hogy harcos fel­fogásban lépjünk pályára, és játékunkkal ne okozzunk csa­lódást. Ez az, amit meg kell tennünk a szurkolókért. Hogy ebből mi „sül ki”? Na, erre már nem tudom a választ... „Hát ezt is megéltük...” — Hát ezt is megéltük - dörmögte szomorúan maga elé az öltözőbe menet az egyik meghatározó hazai játékos az ASE Tiszavasvári—Kiskundorozsma ESK NB ll-es labdarúgó­mérkőzés lefújása után. Aztán az öltözőben percekig min­denki döbbenten ült, nehezen hitték el, hogy a jó erőkből álló vendégcsapat megszakította az őszi veretlenségi so­rozatukat. Mint ismeretes, a Kiskundorozsma, ha csak egy apró, elkerülhető góllal is, de ezen a napon jobbnak bizo­nyult Szemánéknál. Száraz Attila (Új Kelet) __ A t alálkozó után a történte­ket B. Kovács Zoltán így fog­lalta össze: — Nem szeretném különvá­lasztani az első, illetve a máso­dik félidőben látottakat, mert ugyanazokat a hibákat követtük el. Nem volt elég átütőerő a já­tékunkban, nem tudtuk a táma­dásainkat úgy felépíteni, ahogy a korábbiakban. Igaz, minden csapat úgy játszik, ahogy hagy­ják. Az az igazság, hogy ma egy jó ellenféllel találtuk ma­gunkat szemben. Nem véletle­nül tartottam ettől a mérkőzés­től. Sajnos, a félelmem beiga­zolódott. A Kiskundorozsma rendkívül okosan, fegyelmezet­ten játszott. A megszerzett lab­dákat megbecsülték, nem vag­dosták el, megpróbáltak bátran támadni. Mi rengeteg hibával játszottunk. Az összjátékunk rendre akadozott, sokszor nem jutott el az átadás a címzettig. A gól előtt például mi készül­tünk támadni, eladtuk a labdát, és ők egyből indították az el­lenakciójukat. Sajnos, rengeteg olyan jelenet volt, amikor átadásbeli hibákat vétettünk, amivel megkönnyítettük ellen­felünk dolgát. Persze ez mit sem von le a dorozsmaiak szer­vezett, fegyelmezett,jó teljesít­ményéből. — Miért volt az, hogy a má­sodikfélidő közepétől megpró­báltak ívelgetni? Holott a mér­kőzés előtt azt nyilatkozta, hogy ha nyerni akarnak, akkor a „földön” keltene tartani a lab­dát... —- Az idő előrehaladtával, amikor elveszítették a játéko­saink a türelmüket, akkor kezd­ték ezt csinálni. Bíztak abban, lesz olyan szerencsék, hogy egy lepattanó labdával ki­egyenlíthetünk. A mérkőzés előtt abszolút nem volt ilyen elképzelés. Kínunkban nyúl­tunk ehhez a megoldáshoz, pe­dig ez így sohasem szokott jóra vezetni. Inkább földön kellett volna játszani, hiszen ezek el­len a nagydarab védők ellen csak ez lehetett volna a megol­dás. — Amikor a mérkőzés lefú­jása előtt pár perccel Rosu a védője szorongatása közepette elesett, az II -es volt vagy sem? Egyáltalán, ítélnek-e még a já­tékvezetők 11-est Rosu javára, hiszen ő elég könnyen elesik. — Nem nagyon fújják be, az kétségtelen, de nem akarom a most esetlegesen meg nem adott 11-esre fogni a vereséget. Hazai környezetben több helyzetet kel­lett volna kialakítani, és gólve- szélyesebben játszani. — Mennyire érezte meg a csapat Bohács és Szarka hiá­nyát? Losonczi és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fűbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is), Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447-— Sajnos, Bohács Sanyit nem tudtuk úgy pótolni, ahogy szeret­tük volna. Az ő széleken veze­tett támadásai mindig veszélye­sek. Tud cselezni, akár egyedül is képes helyzetbe kerülni. Szemán és Horváth is elég hal­ványan játszott, pedig egy ilyen felfogásban játszó ellenfél mögé csak a széleken kerülhettünk vol­na. —A Tiszavasvári elég „lelkis" csapat, vajon a váratlan vereség után nem megy el könnyen a ne­hezen megszerzett önbizalom? — Miért menne el? Azért, mert egyszer hazai pályán meg­botlottunk? Nem szabad, hogy ez megtörténjen. Természetesen ezzel nem akarom a vereségünk tényét kisebbíteni. Én azt már többször is nyilatkoztam, hogy nem lehet hazai pályán mindig nyerni, kellenek az idegenbeli győzelmek is. Nagyon kellemet­len, hogy az ősszel még nem si­került sehonnan sem három pont­tal hazatérni. Hiányzik az igazi bravúr. Most bekövetkezett ami­től tartottam, itthon nem sikerült nyernünk, kellemetlen helyzetbe kerültünk. Ősszel van még hátra egy idegenbeli és egy hazai mér­kőzés. Nagyon bízom benne, hogy ezeken legalább négy pon­tot sikerül szerezni. NB I, ifjúságiak Egy oda, egy ide... Új Kelet-információ Nyíregyházi Sí „A”— Vasas „A” 1-3 (1-2). V.: Veres L. NYSI „A”: Balá- zsy — Korpái, Tóth, Martis — Székely, Szarka (Buda), Poór (Varga I.), Szenes — Lakatos, Varga II. (Szécsi), Fehér (Újvári). Edző: Ta­más Kálmán. Gól: Fehér (11-esből). Kiállítva: Kor­pái. Jók: Tóth, Martis, Szé­kely. — Az első félidőben a kö­zéppályán rengeteg labdát elszórtunk. Nem tudtunk helyzeteket kialakítani, eközben pedig két elkerül­hető gólt kaptunk. Fordulás után feljavultunk, ám a kapu előtt támadóink határozatla­nok voltak. A második fél­idei játékunk alapján nem érdemeltünk vereséget. (Ta­más Kálmán) Nyíregyházi Sí „B”— Vasas „B” 2-1 (1-0). V.: VidaL. NYSI „B”: Polgári — Asztalos, Ambrusz, Szedlár — Lakatos, Nyárádi (Bárdi), Pámer, Kiss, Gé- gény — Gulyás (Pálovics), Török. Edző: Gáspár Lász­ló. Gól: Kiss, Török. Jó: Szedlár. — Már nem első esetben követjük el azt a „bravúrt”, hogy gyenge játékkal is ké­pesek vagyunk három pontot szerezni. (Gáspár László) Találkozott a válogatott MTI Hétfőn a Népstadion to­ronyépületében találkozott a magyar labdarúgó-váloga­tott keret, amely az Azerbaj­dzsán elleni, vasárnap Baki­ban (magyar idő szerint 13 ó) rendezendő világbaj­noki selejtezőre készül. Csank János szövetségi ka­pitány 23 játékost hívott meg a keretbe — mondta László Attila menedzser —, közülük Plókai Attilára (Kispest-HFC) és Geress Zoltánra (Vasas CV) sérü­lés miatt nem számíthat. A válogatott programjá­ban hétfőn délután már edzés szerepelt. A keret egé­szen a péntek délutáni eluta­zásig Tatán készül. Azerbaj­dzsánba 18 játékos utazik a jelenlegi 21-ből. A bő keret: Sáfár Szabolcs (Vasas CV), Szűcs Lajos (ÚTÉ), Babos Gábor (MTK) — kapusok; Bánfi János (Aalst), Kut- tor Attila (MTK), Dragoner Attila (Innstadt-Stadler), Mracskó Mihály (Győri ETO FC) — hátvédek; Dombi Tibor, Madar Csa­ba, Sándor Tamás (DVSC- Epona), Nyilas Elek, Nagy Norbert (Ferencváros), Illés Béla, Halmai Gábor (MTK), Urbán Flórián (Ekeren), Szlezák Zoltán (UTE), Sze­kér István (Haladás VFC) — középpályások; Klausz László (Casino Salzburg), Torma Gábor (Cercle Bruges), Horváth Ferenc (Ferencváros), Ko­vács Zoltán (ÚTÉ).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom