Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-05 / 258. szám

1 UJ KELET Városlátogató 1996. november 5., kedd 7 Máriapócson mindig történik valami. Néhány hét múlva új háziorvos kezdi meg a rendelést dr. Sze­gedi János helyett, új lámpatesteket szereltek fel az utcákon, és tovább építik a kábeltévé csatornarend­szerét is. Mit szói mindehhez a városlakó? Erről kér­deztük meg néhányukat. Zelenyák Ágnes — Nagyön szerettem a régi orvosunkat. Bár szeren­csére csak ritkán mentem el a rendelőbe, azt tudom, hogy nagyon lelkiismeretes, jó ember. Azt mondják, Nyírmadán fog rendelni. Mindenképpen jól járnak majd vele az ott lakók. Csa­ládunknak régi ismerőse, amióta az eszemet tudom, mindenkit ő kezelt közü­lünk. Sokan kérték, járjon majd vissza hozzánk azért néha. — A Jókai utcán lakom, de eddig nem volt ott vala­mi fényes a közvilágítás. Most oda is szereltek fel lámpákat, így már kicsit jobbak a látási viszonyok sötétedés után. — A kábeltelevízió ügye bosszant egy kicsit. Az el­sők között voltunk, akik megrendeltük a hálózatot, de nem nagyon vagyunk megelégedve vele. Nálunk már a földbe vannak leásva a szerelvények. A vétel azonban szerintem így sem javult. Még most sem tud­juk tisztán venni az adáso­kat. Borsi Zsoitné — Nem igazán ismertem a háziorvost, mert csak né­hány hónappal ezelőtt köl­töztem Máriapócsra, idejöt­tem férjhez. Anyósomék és a család azonban nagyon szeretik. Épp a minap mond­ták, mennyire nehéz lesz ti­zenhárom év után megszok­ni egy új szakembert, aki sokáig nem fogja még úgy ismerni az itt élők gondját- baját, mint a mostani orvo­sunk. — A Selyem utcán, ahol lakom, eddig is voltak köz­téri lámpák, de van egy olyan szakasza az útnak, ami inkább valami sötét sikátor­ra emlékeztetett. Akárhány­szor végig kellett mennem ott, mindig kirázott a hideg, nem éreztem magam túl nagy biztonságban. — Mi még nem vagyunk előfizetők, nálunk csak a magyar egyet és kettőt le­het fogni. Kulanda György — Sok dolgom nem volt szerencsére az orvossal. Bár már túl vagyok a hetvenen, eddig csak egyszer kezeltet­tem magam. A népek azon­ban sok jót mondtak róla, és sajnálják, hogy elmegy más­hová rendelni. — Úgy tudom, még nem fejezték be teljesen a világí­tás jobbá tételét. Szerintem azonban már ez is nagy elő­relépés, amit eddig tettek. Sokkal fejlettebb, szebb, kor­szerűbb lett ezzel városunk. Már nem félek éjszakánként, ha későn jövök valahonnan haza, hogy kitöröm a lábam, hiszen mindenhol van már fényesség. — Együtt lakom a fiamék- kal, ők megrendelték a kábel­tévét. Talán azért, mert a vá­rosközpontban vagyunk, de nálunk szépen bejön minden adó, és én, ha időm engedi, szeretem is nézni a színes műsorokat. Városbeli tapasztalatait Sikli Tímea vetette papírra A fényképeket Harascsák Annamária készítette A nagytemplom csodája Éppen háromszáz eszten­deje annak, hogy Mária­pócson a görög katolikus templom Mária-képe köny- nyezni kezdett. A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró ké­szíttette fogadalomból és hálából, a török rabságból történt kiszabadulása em­lékére. A képet Papp Dá­niel helybéli görög katoli­kus lelkész öccse, Papp István festette hat magyar forintért. Az emlékiratok szerint 1696. november 4-én, miközben az akkori kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a szent liturgiát végezte, egy pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy a kép­állványon elhelyezett Isten- szülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal december 8- áig figyelhették meg a csodás jelenséget. Ezen a napon jelent meg a császári seregek főpa­rancsnoka a helyszínen, és megvizsgálta a képet. Saját kendőjével szárította fel a könnyeket, majd a vizsgálato­kat luteránusokkal és kálvinis­tákkal is elvégeztette. Az egy­házi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. Az események híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, és hamar elért Bécsbe is, ahol /. Lipót osztrák császár és magyar király felesége kí­vánságára elrendelte, hogy a képet szállítsák fel Bécsbe. A pócsiak azonban nem akarták, hogy a csodás képet elvigyék tőlük, de a döntés ellen nem tehettek semmit. 1697. márci­us elsején katonai sortűz mel­lett a kis templomot megfosz­tották legfontosabb kincsétől. A pócsi templomban a Máriá­ikon helye éveken át üresen állt. Végül, hosszas várakozás után a számos másolat egyike került a helyére. 1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal parókus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevet­te a kép könnyezését. Ez a könnyezés 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartott. Az egri püspök hivatalosan is kivizs­gáltatta az eseményt, s a jegy­zőkönyvek egyértelműen bi­zonyították a könnyezés való­diságát. A máriapócsi kegyhely újabb nevezetes eseményét, a kegykép harmadik (az eredeti egyszer, a másolat kétszer könnyezett) könnyezését za­rándokok vezetése közben P. Gávris Kelemen szerzetes atya vette észre. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyes bizott­ság ellenőrizte, s megállapítot­ták annak valódiságát. A köny- nyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztve őrzik. A Mária-ikonkép könnyezé- sének háromszázadik évfordu­lójának tiszteletére Nyíregyhá­zán a hajdúdorogi püspökség karöltve a hittudományi főis­kolával november negyedikén és ötödikén neves előadók meghívásával kétnapos törté­nészkonferenciát szervezett. mai az édességkedvelők. Leg­több a bolt specialitásából, a csokis és a gyümölcsös túrós­ból fogy, de igen népszerű a somlói galuskánk is. A piskótá­tól a gyümölcskocsonyáig min­dent mi készítünk el házilag. A két évvel ezelőtti induláskor magunk sem hittük, hogy rövid időn belül más településekről is kapunk majd megrendeléseket. A legnagyobb élményem az a menyasszonyi torta volt, melyet Napkorra vittek. A fehér marci­pánnal bevont édességet vörös rózsabimbók díszítették. A fia­tal házsok azóta is rendszeresen visszajárnak hozzánk sütemé­nyért. „Nagymedve” a főtéren A város főterének kedves színfoltja az a cukrászda, me­lyet tulajdonosai, Kulanda Ferenc és felesége Nagy­medvének kereszteltek el. A csendes őszi délelőtt csak Kulanda Ferencnét találtuk otthon. — A férjem éppen beszerző- útón van. A hét első két napja az, amikor megvásárolja a ki­fogyott hozzávalókat és ráké­szülünk a következő napokra,. Míg ő házon kívül van, én el­végzem a szokásos nagytaka­rítást és fertőtlenítést az üzlet­ben. Ebből gondolom már ki­derült, hogy csak szerdától va­sárnapig fogadunk vendégeket. — Kinek az álmaiban élt a cukrászda megalapítása? — Elsősorban a férjemében. Bár korábban egyetlen cukrász sem volt a családban, ő mégis ezt a hivatást választotta. Szin­te már szerelmese az édességek­nek. Nemcsak enni szereti őket, de nagy kedvvel tölti a süte­ményeket, formázza a minyo- nokat is. Mikor összekerül­tünk, már akkor gyakran me­sélte, hogy gyermekkorának legrégibb álma, hogy egyszer majd saját süteményesboltja legyen. — Nehéz volt az indulás? — Bevallom őszintén, elég nehéz. Talán már csak azért is, mert Budapestről költöztünk le néhány évvel ezelőtt ebbe a szabolcsi kis városba. Apósom valamikor innen került fel a fővárosba, de mikor a férjem kérte, ő is nagyon szívesen visszaköltözött velünk ide. Erőnkhöz mérten megpróbál­tunk minden szükséges lépést megtenni a kezdéshez, de az engedélyt csak két évvel ké­sőbb kaphattuk meg. Pedig szá­munkra a cukrászda megnyitá­sa nem egy múló szeszély volt. Mi hosszú távon gondolko­dunk, s bár nem akarunk ebből meggazdagodni, mindkettőnk­nek ez adja a kenyeret. — Hogy fogadták a helybé­liek a cukrászda megnyitását? — Az első idők­ben vegyes érzel­mekkel beszéltek vállalkozásunk­ról. Ez azonban érthető is, hiszen bármennyire is vá­ros Máriapócs, az emberekben itt még az a falusi né­zet él; egy háztar­tásban az asszony feladata, hogy hétvégeken és ün­nepnapokon friss süteményt tegyen az asztalra. Persze azért járnak hoz­zánk szép szám­Hírek röviden A közvilágítás korszerű­sítése keretében az önkor­mányzat negyven új lámpa­testet szereltetett fel a vá­ros utcáin. Ezzel a közel egymillió forintos beruhá­zással lényegesen javult a közvilágítás helyzete Má­riapócson. A lámpatesteket az Ofehértó, a Selyem, az Ady, a Szőlő és a Jókai ut­cára szerelték fel. *** A képviselő-testület pá­lyázatot nyújtott be a Má- riapócsot Nyírgyulajjal összekötő út máriapócsi szakaszának megépítésére a megyei önkormányzathoz. *** November hatodikán ülést tart a képviselő-testü­let. A napirendi pontok kö­zött szerepel többek között a ’96-os költségvetési gaz­dálkodás módosításáról szóló rendelettervezet meg­vitatása, s a testület tájé­koztatást kap a harmadik negyedévi költségvetés teljesítéséről is, míg a pol­gármesteri hivatal jegyző­je a város adóigazgatási helyzetéről beszél majd. Pályázatot ír ki a városi önkormányzat a háziorvo­si állás betöltésére, mivel a jó néhány éve Máriapócson feladatát ellátó dr. Szegedi János az elkövetkezendő időkben Nyírmadán fogja fogadni a betegeket. Míg nincs jelentkező a kiírásra, addig a gyógyítómunkát a városban helyettesítő orvos látja el. Otven százalékban elké­szült a város kábel-televí­ziós hálózatának kiépítése. A munkálatok egy nyíregy­házi kft. tervei szerint ha­ladnak, s a szerződésben foglaltak szerint jövő év­ben teljes egészében be is fejeződnek. A vendégek visszajárnak Máriapócs

Next

/
Oldalképek
Tartalom