Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-04 / 257. szám
IC | 1996. november 4., hétfő Riport UJ KELET Rendőrségi razzia a tanyabokrokban Tudják, ki a tettes,... Nyíregyháza városközpontjában mindig látni rendőröket. A Kossuth téren állandóan posztóinak, ez a feladatuk. Annál ritkábban jut el a járőrkocsi a megyeszékhely körüli tanyavilágba. Ennek egyik oka, hogy hatalmas terület tartozik egy-egy körzeti megbízotthoz, és azért is nehéz gépjárművel megközelíteni a bokortanyákat, mert ősztől tavaszig szinte járhatatlanok az utak. A zsiványoknak és a tyúktolvajoknak most kedvez igazán az idő. A mezőgazdasági munkák a végéhez közelednek, egyre kevesebben járnak a határba. A hétvégi házakból is hazapakoltak a városi emberek, és itt is kicsi a lebukás veszélye. Ráadásul hamar sötétedik, korábban lehet indulni a „portyára”. Jól tudják ezt a rendőrök is, múlt hét péntek délutánra nagy erőket összevonva razziát szerveztek a megyeszékhely körüli tanya- világba, melyre méghívtak bennünket is. * Az eligazításon Csák József parancsnok külön utasításba adta: egyetlen járőr sem haladhat aszfaltúton. Az a cél, hogy a legeldugottabb tanyán is lássanak néha rendőrt. Az útviszonyok és a körzetek mérete miatt általában csak akkor megy ki a káembés, ha már intézkednie kell. Járőrözésre nem marad sem idő, sem benzin. Némi javulás akkor várható majd, ha Manda II. bokorban végleges elhelyezést kaphatnak a rendőrlovak és négy, később hat lovas rendőr por- tyázhat a bokortanyák között. Remény van arra is, hogy a közbiztonsági alapítványtól kapott pénzből terepjárót vásárolhatnak. Mi a Nagycserkesz környékét ellenőrző csapathoz szegődtünk. Terepjárót (egy Lada Niva gépkocsit) a nagykállói kapitányság adott, mert Nyíregyházán nincs annyi jármű, amin egyszerre ennyi ember dolgozhatna. Fekésliázi Szabolcs és Gin- csai József igazán jól ismerte a területet, hisz ők a körzeti megbízottak Nyíregyháza határától majdnem Tiszavasváriig. Attól nem kellet tartanunk, hogy eltévedünk, sokkal inkább a hatalmas és mély pocsolyáktól. Nem sokkal azután, hogy letértünk a kövesútról, már el is akadtunk. Még ettől is nagyobb volt a baj, a motor is leállt és az istennek sem akart beindulni. Szabolcs kiugrott a „partra”, onnan a kocsi tetejére, felnyitotta a motorháztetőt és átvedlett autószerelővé. Megtörölgette a gyújtásrendszert, és már röffent is a motor. A hűséges Lada csak kihozott bennünket a sárból. Míg zötykölődünk, idegen- vezetőink nyelve is megoldódik. Ahány útszakasz, ahány lakóépület, annyi történet. „Emlékszel, hány éjszakát kuporogtunk ebben a fasorban a zsiványokra várva?”,vagy „ott, az aljában van az a pocsolya, amelyik üldözés közben megállította a víkendház- betörőket”. Rendőreink nem csak az utakat, de az itteni embereket is jól ismerik. Tudják, hogy többségében idősek és egyedülállók maradtak a tanyavilágban, akik kiszolgáltatottak a tyúktolvajokkal szemben. Olyan eset is volt már, hogy a gazda látta az ablakból, amikor vitték a jószágot, de nem mert még a házból sem kilépni, nehogy észrevegyék. Máskor meg a tanúzásra nehéz rávenni az embereket. Négyszemközt elmondják, mit és kit láttak, de a bíróság előtt már hem vállalják a szereplést. Első célállomásunk a debrő- bokori volt általános iskola. Ha azt mondom, lerobbant állagú, dicsérem. Illegális lakói még a hajópadlót is felszedték. Most is élnek itt néhá- nyan, természetesen nincsenek erre a címre bejelentkezve. Evek óta szeretnék otthonuknak tudni ezt a romhalmazt, de a három határoé település nem tud megegyezni a tulajdonjogon. Nem azért, mert annyira kapós, épp ellenkezőleg. Csak teher lenne ez valamelyik önkormányzat nyakán. Állítólag a környékbeliek már ingyen is lebontanák. csak megszűnne ez a rablótanya. Most is börtönből szabadultak és más kétes elemek szállásolták be magukat ide. Nincs hova menniük, nem lehet velük mit kezdeni. Kísérőnknek azért feltűnt két műanyag szék. ami legutóbb még nem volt ott. Bármilyen gyanús is az ügy, addig nem intézkedhet, amíg a károsultak nem tesznek bejelentést. Fekete Tibor és Racskó Tibor riportja Ez a család a Huszártelepről költözött el — a jobb megélhetés reményében A körözött személy, a rendörök jelenlétében „hozzájárult a fotózáshoz”. — A fiamnak fizetnék, de az asszonynak nem! ... mégsem jelentik A következő tanyára, mondhatni „tutira” mentünk. Egy férfit körözött,a. nyírbátori rendőrkapitányság, mert már évek óta nem fizette elvált feleségének a tartásdíjat. Legutóbb Németországban dolgozott, és csak a halottak napja tiszteletére jött haza. Vesztére, mert azonnal előállították. Míg a másik rendőrautóra várakoztunk, a férfi elmondta, hogy zűrösen, cirkuszolva váltak el. Tizenkét éve nem tud megegyezni volt feleségével, azóta tart a „haragszom rád”. A fiának hajlandó fizetni, de azt a törvény nem engedi. Mindegy, a rendőr nem tehet igazságot, neki a törvényt kell betartatnia. Útközben megállítottak minden szembejövő autót. Errefelé ritka a rendőri igazoltatás, és a sofőrök hamarabb esnek kísértésbe egy-egy pohár ital miatt. Egy mezőgazdasági vontató vezetőjével a szondát is megfúj atták, de az nem színeződött el. Vannak azonban konok visszaesők is. Szabolcs már név szerint ismeri a notórius ittas vezetőket. Még olyan is akad, aki ideológiát gyárt bűncselekményéhez: hiába vonták be a vezetői engedélyét, ő mozgás- sérült és másképp nem tud közlekedni. Csak az a baj, hogy gyakran ittasan ül volánhoz. Eligazításkor a parancsnok külön is felhívta a figyelmet, hogy a járőrök beszélgessenek el az ott élő idős emberekkel. Keltsenek nagyobb bizalmat a rendőrség iránt, és talán később megtérül a befektetés. Guttyán bácsi gyakorta látja, amint gyanús alakok lődörögnek, felmérik a terepet. Néha bizony félnek is. Jellemző, hogy a beszakadt istállótetőről is azt hitte, valaki szándékosan bontotta el. A körzeti megbízottak megnyugtatták, csak az állaga miatt omlott be a tető. Kell a nyugtatgatás, kell a bizalom. Hátha közlékenyebbek lesznek az emberek. Hadd érezzék: nincsenek egyedül a tanyavilágban. V Illegális lakó a debrőbokori volt iskolaépületben Guttyán bácsi és a körzeti megbízott Még a terepjáró is elakad...
