Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-04 / 257. szám
Agrárfórum 6 1996. november 4., hétfő UJ KELET Egyeztetési „kényszer” a minisztériumok között Reagálások A miniszterelnök és a földművelésügyi miniszter előadásában meghirdetett új agrárfejlesztési koncepcióról a vélemények megoszlottak. A hozzászólók vegyes érzelmi töltettel minősítették az egyelőre csak elvi szinten meglévő agrárprogramot. A kritikus A komádi termelőszövetkezet képviselőjének véleménye szerint a vezető politikusok egyórás felszólalásában több konkrét dologról esett szó, mint az azt megelőző hét évben összesen. Kételyének adott hangot, hogy miközben 50-60 százalékkal csökkent a mezőgazdaság termelőereje, hogyan lehet véghezvinni a Nemzeti Agrárprogramot, miközben a mezőgazdasági szektort heten, mint a mesebeli sárkány—az FM, a termék- tanácsok, az Agrárkamara, a MOSZ, az Agrár- és a Parasztszövetség, illetve az érdekképviseletek együttesen, egymás ellen -— irányítják. Az új szövetkezeti törvénytervezet alkalmaz- hatatlan. mert nincs milyen földet megvásárolni, a külföldiek földtulajdonlásának kérdését pedig egy tinédzser lányhoz hasonlította: aki egyszerre szeretne szexelni és szűzen maradni. Záró gondolatában kifejtette: a tsz gyakorlatilag csak magára számíthat, s példaként elmondta, hogy Benedek államtitkár tetszhalott lett az aszálykárt látva, de a szövetkezet akkor sem látott állami segélyt, amikor ajég verte el a termést. Az ellenvető Orosz Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke mérsékelt lelkesedéssel fogadta a kormányfői bejelentést Meglátása szerint, ha nem szeparálják el a Nemzeti Agrár- programot a mindennapi pártpolitikai összecsapásoktól, akkor semmi sem lesz belőle. Hagyni kellene, hogy az elképzelést gyakorlati szakemberek dolgozzák ki. A földhasznosítási tervek kidolgozását viszont meg kellene előznie a tulajdonosok nyilvánosságra hozásának, emellett az általa vezetett bizottság még nem is látta az állítólagos új szövetkezeti törvénytervezetet, de még a munkaanyagát sem. Véleménye szerint a 88 milliárdos támogatásnál lényegesen nagyobb a 200, de a tapasztalatok szerint a tortából mindenki nagy szeletet fog kihasítani, csak az agrárszektor nem. A megalkuvó? A korábban harcos Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke a választási ígéretek megvalósulását látta a kormányzati elképzelésben. Szerinte a hazai termelés növelése az import visszafogásával elősegíthető. A véleménye szerint nagy lehetőség van a honi mezőgazdaságban, mert amíg a Föld szárazföldjein mindössze kilenc, addig hazánkban 65 százalékban termelésre fogható a föld. A szektor rendelkezik a legrosszabb gazdasági mutatókkal, többek között a jövedelem 18- 20 százalékkal elmarad az ipari átlagtól, de ennek ellenére a bruttó hazai össztermék 12-13, és az exportbevétel egynegyedét a mezőgazdaság adja, s már tavaly is kimutatható volt egy minimális, 0,7—1 százalékos termelésnövekedés. A segítő Láng István akadémikus Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének szavait tolmácsolva elmondta, hogy jövőre 300 millió forintos állami támogatással közreműködik az MTA a stratégiai célfeladatok tudományos kidolgozásában, mint például az EU- csatlakozás integrációs problémáiban, a településfejlesztésben, a piacgazdasági áttérésben vagy a környezetvédelmi feladatok megoldásában. A legfontosabb kérdésekről december 5-én, nyilvános szakmai vitát kezdeményez az Akadémia. A szakértő Kiss Judit, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársának tapasztalatai szerint azért van nagy szükség egy egységes honi agrárstratégiára, mert az EU-nak leginkább piacra, olcsó importlehetőségre és fogyasztókra van szüksége, s nem feltétlen a magyar mezőgazdaság terményeire. Ennek jelei jól láthatók, mert az elmúlt hat évben az EU-államok importja hatszorosára, amíg a magyar, EU-ba irányuló export csupán 2,5 százalékkal gyarapodott. Az egységes, minden tárca által támogatott agrárstratégiára azért lesz szükség, hogy magunkat védjük, s egy estleges alku esetén legyen miből engednünk, s ennek „finanszírozására” minden minimális EU-ajánlatot, projektet el kellene fogadnia Magyarországnak. Horn Gyula miniszterelnök A termőföld is lehet hitelfedezet Nincs kibúvó, alkudni lehet Munkatársunktól November elsejével felszabadul a határ. Eddigre szinte mindenki betakarítja a terményt, véget ér a növénytermesztési időszak. Nem véletlen, hogy éppen ekkorra időzítette a Magyar Szocialista Párt Országos Agrárfórumát. Debrecenben az Arany Bika Szállóban több százan gyűltek össze, hogy megvonják az ez évi mérleget, és megbeszéljék az elkövetkező időszak teendőit. Az értekezésre a legilletékesebbeket hívták meg. Horn Gyula miniszter- elnököt, dr. Lakos László földművelésügyi minisztert, Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert és Kósáné Kovács Magdát, az MSZP alelnökét. Fekete Tibor (Új Kelet) A zsúfolásig megtelt teremben helyet foglaltak a Dunán inneni régió szinte minden településének képviselői. A tanácskozás első részében a miniszterelnök és a tárca minisztere tartott előadást a mezőgazdaságot érintő legaktuálisabb kérdésekről. Horn Gyula beszédében az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk legégetőbb teendőiről értekezett. Kiemelte, hogy a magyar mezőgazdaságról nem lehet úgy beszélni, hogy a magyar falut ne említsük. Már most, de legkésőbb 1997-ben el kell indítani a fejlesztési programokat. Ennek előfeltétele volt az elmúlt egy-két év, amikor megállt a magyar mezőgazdaság hanyatlása. Az EU- tagság elnyeréséhez fejleszteni kell az ágazatot. Nemcsak azért, hogy versenyképes legyen, hanem a magyar falun élők is ezzel egy időben jobb feltételek közé kerülhessenek. A jövő év közepére elkészül a nemzeti agrárprogram. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy az agrártámogatások odaítélése a Pénzügyminisztériumtól átkerülnek a Földművelésügyi Minisztériumhoz. Az idei évet még a régi módon viszik véghez, de január elsejétől már a szaktárca rendelkezhet a támogatások odaítéléséről. A miniszterelnök ezek után arról beszélt, hogy a mezőgazdaságot egy növekedési pályára kell állítani és nemcsak lehet, hanem kell is fejleszteni az agrárágazatot. Ezt azért tartotta lényegesnek kihangsúlyozni, mert a magyar politikai életben megjelentek olyan nézetek, amelyek az ágazat elsorvasztására irányulnak. Nem újkeletű ez a gondolkodás, hisz a bruttó hazai termelésből a mezőgazdaság részesedése 1989-ben 15 százalék volt, addig 1995-ben már csak 7 százaléknyi volt ez az arány. Ez egyfelől jó, mert más ágazatokban erőteljesebb fejlődés indult meg. Másrészt azonban rossz, mert rendkívül nagy szociális és más feszültségeket okoz a falun élő embereknek. Az egymillió embert foglalkoztató mezőgazdaság 1990-től ’94-ig 300 ezerre csökkent. Nem elfogadható, és főleg nem elviselhető átalakuláson ment át a mezőgazdaság. Ráadásul ebben az időszakban ideológiai alapon ment végbe a rombolás. Abból a kiindulási alapból, hogy minden rossz, ami régi és mindent le kell bontani—, mondta a szónok. Végezetül elismerte: kevés a 88 milliárd forintos támogatás, amit a mezőgazdaság kap, de most a gazdaság teherbíró képessége többet nem tesz lehetővé. A teendők között említette a kárpótlás befejezését, a szétaprózott parcellákon történő gazdálkodás átalakítását és a likviditási gondok megoldását. A miniszterelnök elismerte, hogy a kormány alábecsülte az ágazatban jelentkező problémákat. Az államapparátus csak vergődött a különböző nézeteket képviselő irányzatok hatásaitól, és csak sodródtak az eseményekkel, ráhatásuk nem volt. Azonban az is igaz, hogy a gazdaságnak nincs még egy olyan ágazata, amelyben ennyire ellentétesek lennének az egymásnak feszülő érdekek, mint éppen a mezőgazdaságban. Sajnos, mindez megjelenik az érdekképviseletekben is. Nincs összhang a szakmai képviseletek szintjén sem. Amíg ők nem tudnak egymással megegyezni, addig nem várható pozitív elmozdulás a mezőgazdasági alágaza- tok közötti együttműködésben. Ezek napi gondok, hisz ha csak a kukorica termést (ami az idén közel öt és fél millió tonna körül Dr. Lakos László földművelésügyi miniszter várható) vesszük figyelembe, máris két teljesen ellentétes vélemény alakult ki. Az egyik szerint mennyiségi korlátozás nélkül kellene engedélyezni a kukorica exportját, míg az állattenyésztők az egész idei termést a határainkon belül tartanák. így törve le a világpiaci árakat is meghaladó belföldi eladási árakat. Végezetül, a miniszterelnök kiemelte, hogy a magyar mező- gazdaság többé már nem tudja elviselni a szűk pártpolitikai érdekek érvényesítését. Ezután dr. Lakos László földművelésügyi miniszter lépett az emelvényre. Mint mondta a mezőgazdák készülnek a jövő évre. Vetnek, mérleget vonnak és számolgatnak. A miniszter értékelése szerint az agrárágazat az elmúlt két évben pozitív irányban mozdult el. Kismértékben nőtt a termelés. Csökkent az import, és nőtt az állatállomány. Teljesült az elmúlt esztendőben célként kitűzött három milliárd dolláros kiviteli terv. Ezzel azt bizonyította az ágazat, hogy képes talpon maradni, képes piacokat építeni és szerezni az ismert lehetetlen körülmények között is. Ez elengedhetetlen feltétele az ország pénzügyi stabilitásának megteremtéséhez. Ugyanakkor nem tagadta, mekkora ellentétek feszülnek az ágazaton belül is. Sajnálatosnak tartotta, hogy ezek az ellentétek nem maradnak meg az ágazaton belül, és az eltérő véleményeket hangoztatok nem tudnak egymással megegyezni. Megindult a földtulajdon koncentrációja, ugyanakkor rendkívül lassan fejlődik az ágazaton belüli integráció. A piaci versenyhelyzet megteremtése elengedhetetlen feltétele a továbblépésnek. Ezt a képet torzítja a szürke- és a feketegazdaság mind nagyobb térnyerése. Az Európai Uniós tagságunkhoz vissza kell szorítani az „árnyékgazdaságot” és az ágazaton belül meg kell erősíteni az élelmiszer-gazdaságot. Csak így lehet versenyképes az uniós csatlakozásunkat követően. A tárca szakemberei kezdik megtanulni a válságkezelés módját. Jó példa erre a sertéshús túltermeléséből adódó többlet kivitele. Végezetül felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy jó lesz már most készülni a következő év pályázati kiírásaira, hisz 1997 első negyedévében már megjelennek a tárca pályázatai, és már nem a Pénzügyminisztérium dönt a támogatási összegek odaítéléseiről. A Magyar Szocialista Párt agrártanácskozása után sajtóbeszélgetésre invitálta az érdeklődőket Kósáné Kovács Magda alel- nök, Lakos László földművelés- ügyi és Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. A fórum központi kérdése a nemzeti fejlesztési program és az egyeztetés volt. A háttérbeszélgetésen az alelnök asszony kifejtette, hogy olyan dolgok történnek a politikában, amire még nem volt példa Magyarországon. A zökke- nőmentesebb munka érdekében mind a politikai pártok, mint a szaktárcák között érdekegyeztetési kényszer lesz tapasztalható, de nem a kormányzati döntés fázisában, hanem még azt megelőzően. Az egységes nemzetgazdasági fejKósáné Kovács Magda és Baja Ferenc lesztési alap miatt a munkaügynek éppúgy keÜ tárgyalnia az agrártárcával, mint a Pénzügyminisztériumnak a területfejlesztéssel. Kibúvót nem lehet keresni. Az alap lényege a terület decentralizálásában van, így a regionális fejlesztési elképzelésekhez minden egyes társának „köze” van, s a szakminisztériumok feladainak súlyát az adott térség problémái szabják meg. Az egyeztetési „kényszer” azért fontos lépés, mert úgymond be kell gyakorolni a mechanizmusát legkésőbb az Európai Unió-s csatlakozás idejéig. Garantált árak 1997-re Lakos László miniszter a tanácskozáson jelentette be a jövő' évi — a tárca által jóváhagyott — garantált felvásárlási árakat. Ezek szerint a tej: export minó'ségű: 37 Ft plusz áfa, I. osztályú: 34 Ft plusz áfa, fizikai I osztályú: 26 Ft plusz áfa, az étkezési búzának 15 ezer Ft plusz áfa az átvételi ára. A sertéseknek az ismert kategóriabesorolás szerint 190, 170 és 154 Ft plusz áfa a legkevesebb átvételi ára. Nem igazak azok a híresztelések. mely szerint a tárca felrúgta volna az Alma Terméktanáccsal kötött megállapodását. Az egyezség továbbra is érvényes. Szocialista miniszterek a mezőgazdaságért
