Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

Az oldalt írta: Úri Mariann, grafika: Borsi Csaba Otthonosság és kényelem az irodában is A 21. század küszöbén, a vállalkozások korában min­den valamit is magára adó cég, pénzt és időt nem sajnálva, gondot fordít arra, hogy iro­dáját — a praktikusságot és a célt szem előtt tartva — ízlé­sesen és szépen rendezze be. Hiszen egyáltalán nem mind­egy, hogy a cég székhelyére először ellátogató, leendő üzleti partnerben milyen be­nyomás alakul ki irodánkról, s ezáltal egy picit rólunk is. Mert, ha — urambocsá — egy disznóólhoz hasonlatos he­lyiségbe lép be, ahol az óriá­si rendetlenségben még a ka­bátjának sincs helye, üres székről ne is beszéjünk, elkép­zelhető, hogy rövid időn be­lül átgondolja, valóban kap­csolatba akar-e kerülni egy olyan céggel, ahol a fejetlen­ség az úr. Ugyanakkor egy kellemes környezetben, ba­rátságos és világos irodában, ahol a megbízható és nagyon rendes titkárnő az „úr”, mind­járt jobb benyomás alakul ki a cégről. Éppen ezért érdemes jól meggondolni, hogyan és mi­vel rendezzük be munkahe­lyünket. Mielőtt azonban ne­kikezdenénk az iroda átren­dezéséhez, néhány szempon­tot tekintsünk át. Az iroda berendezésénél célszerű arra ügyelni, hogy az oda belépőt illőn tudja a tikárnő, vagy más munkatár­sunk fogadni. Éppen ezért soha ne üljön az ajtónak hát­tal. Ne feledkezzünk meg arról, hogy legyen akármilyen kel­lemes az időjárás, vendé­günknél mindig lehet egy könnyű kis zakó, vagy kabát, esetleg más kiegészítő, amit fel szeretne rakni a fogasra, vagy letenne egy székre. Te­hát fogas, kényelmes szék, esetleg fotel legyen az irodá­ba. Mivel nem biztos, hogy azonnal tudjuk fogadni a lá­togatót, lehetséges, hogy a várakozást olvasással, vagy munkával szeretné eltölteni. A maximális kényelem érde­kében az ülőalkalmatossá­gokhoz magasságban is illő asztalt válasszunk. Ugyanilyen fontos szabály, hogy mindig legyen elég hely a közlekedéshez, ne kelljen lépten-nyomon felállítani a vendéget ahhoz, hogy a szo­ba egyik végéből át tudjunk menni a másikba. S ha már közlekedünk, lehetőleg úgy tegyük, hogy ne sodorjunk le minduntalan az asztalunkról iratokat, kisebb-nagyobb pa­pírlapokat. Ezt a legegysze­rűbben úgy kerülhetjük el, hogy rendet tartunk az íróasz­talon. Csakis a munkánkhoz legszükségesebb dolgok legyenek a kezünk ügyében, a ritkábban használt aktacso­mókat fiókban, vagy az erre a célra megvásárolt szekrénybe tároljuk. S azokat a dokumen­tumokat, amelyekre már nincs szükségünk, ne pakolásszuk feleslegesen egyik helyről a másikra, dobjuk ki. Ha nem ezt tesszük, menthetetlenül „belefulladunk” a hatalmas irathalmazba, és nem látjuk át a teendőket. A telefont úgy helyezzük el, hogy bármikor könnyedén hozzáférjünk, ne kelljen ar­rébb tologatni az iratokat, vagy a használati tárgyakat. pF Mű­vészet és lak- berendezés Sajátos hangulatú, megle­I hetősen szokatlan és újnak számító kiállítást tekinthet­tek meg nemrégiben az ér­deklődők egy fővárosi ga­lériában. Az olasz Dema bútorgyártó cég és nyolc magyar festőművész közös bemutatója nyílt meg, ahol is a művészek lehetőséget kaptak arra, hogy a cég bú­toraiból tetszésük és ízlésük szerint válogatva, színeik­ben és stílusukban is fest­ményeikhez illő kömyeze­Í tet teremtsenek. A festők —Bak Imre, Fe­hér László, Mulasics Lász­ló, Nádler István, Soós Ta­más, Szirtes János, Trombi­tás Tamás és Záborszky Gá­bor— őszinte lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába, és igyekeztek maximálisan megfelelni a kihívásnak. Bátran egymás mellé párosították a színei­ben egymást ütő, de a láto­gatókra éppen ezért érdekes összhatást gyakorló darabo­kat. Sokan választottak mo­dernebb, lendületes formákat, de a hagyományos, megszo­kott stílusú berendezés is gya­kori volt. Mindenki igyeke­zett képeihez olyan „hátteret” kilakítani, amelyről ágy gon­dolta, maradéktalanul illenek műveikhez, kiemelik annak mondanivalóját és a szoba vagy lakóhelyiség igazi díszé­vé teszik. Hogy mindez létrejöhetett, és hazánkban először talál­kozhatott a lakberendezés és a képzőművészet, köszönhe­tő mindazoknak a cégeknek, amelyek az ügyet támogatva — talán éppen hagyományt teremtve — rendelkezésre bocsátották a bútorokat, lám­pákat, szőnyegeket és egyéb kiegészítőket. A szép bútoro­kat és a még szebb festménye­ket kedvelők őszintén remé­lik, hogy ez az egyedi kezde­ményezés — amely elsősor­ban az olasz cég nevéhez fű­ződik — nem marad folytatás nélkül, és a jövőben gyakran tekinthetnek meg ehhez ha­sonló kiállításokat. Egyébként aranyszabály: tiszteljük meg ügyfelünket azzal, hogy nem szakítjuk folyton meg a tárgyalást egy- egy telefonhívás miatt. Cél­szerű arra is odafigyelni, hogy lehetőleg kerek, vagy félkör alakú asztalt válasszunk. El­lenkező esetben fennáll an­nak a veszélye, hogy hosz- szabb tárgyalások vagy érte­kezletek alkalmával egyesek­nek elgémberedik a nyaka, vagy a távolabb ülők másról kezdenek el beszélni egymás között. Az tárgyalóasztal mellé ugyancsak kényelmes széket válasszunk. Gondoljunk arra, hogy a többórás tárgyalás so­rán mennyire kellemetlen egy kemény, vagy kicsi széken ülni. Legalább ilyen kelle­metlen és kényelmetlen, ha a szék túl magas, vagy túl ala­csony. Ennek elkerülése érde­kében válasszunk tetszőlege­sen állítható széket. Ha lehetséges, alkalmaz­zunk természetes, vagy ahhoz hasonlító világítást, és az ab­lakokat csak annyira árnyé­koljuk be, amennyi a kelle­mes munkavégzéshez szüksé­ges. Soha ne ültessük munka­társainkat, vagy partnereinket a nappal, a fényforrással szembe, mert az állandó hu- nyorgatás elvonja a figyelmét a témáról. A legfontosabb berendezé­sek kiválasztása mellett ne fe­ledkezzünk meg arról sem, mit sem ér a kényelem, ha az irodában túl hideg, vagy ép­pen rettenetesen meleg van. A didergésre, kézfejmelegí­tésre figyelő vendég nem tud kellőképpen a tárgyalásra koncentrálni, de az állandó verejtéktörülgetés is legalább olyan kellemetlen mind a vendégnek, mind a házigaz­dának. Ma már számtalan üz­letben kínálnak jobbnál jobb klímaberendezéseket, ame­lyeknek köszönhetően min­dig optimális hőmérséklet uralkodhat irodánkban. S ha minderre odafigyel­tünk, és gondot fordítottunk, már csak az marad hátra, hogy a kisebb kiegészítőket össz­hangba hozzuk a fő berende­zési tárgyakkal. Ne legyen az iroda sem művészeti galéria, sem giccsek táro­lóhelyisége, de ne legyen túl puritán sem. Az esetle­gesen választott képek, vázák és szobrok ne le­gyenek túl hivalkodók, ne gazdagságunkat, inkább ízlésünket tükrözzék. S ha sikerül mindezt egyensúlyban tartani, ga­rantáltan otthonosan és kellemesen érezzük majd magunkat a saját irodánk­ban...

Next

/
Oldalképek
Tartalom