Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

UJ KELET Hirdetés 1996. november 30., szombat SANDRA 1 n 1 H fi 1 4700 Mátészalka, Ipari út 18. Tel.: 44/311-447, fax: 44/312-994 A Sandra Form Bútoripari Kft. történelme egészen 1952-ig nyúlik, amikor is létrehozták a vegyesipari szolgáltató vállala­tot. Az ötvenes évek végére pro­filtisztulás zajlott le, a faipar ja­vára, amiből 1962-ben a Szat- márvidéki Faipari Vállalat meg­alakulása következett. Ekkor már (többek között) bútort is gyártottak. 1972-ben a vezetők figyelme tudatosan fordult a bútorgyártás felé, és fokozatosan elmaradt a vegyes faipari profil. 1973-ban az országos bútoripa­ri rekonstrukció keretén belül megvalósították a korszerű bú­ÜZLETI ALAPELV A TISZTESSÉG STABIL CÉG A NAMIFER KFT. Nagyon sok vállalkozás ve­zetői váltottak'profilt az utóbbi években, és ez még szerencsés dolog. A leg­többen, akik újba kezdtek, kényszervállalkozók voltak. A Namifer Kft. 1989-ben ala­kult meg Nyíregyházán két, korábban téeszben dolgo­zó műszaki beosztású taggal. Ez a cég is kényszer- vállalkozásként indult, miután a téeszek tönkremen­tek. Kezdetben cipőfelsőrészeket készítettek, másfél év után úgy döntöttek, hogy szétválnak a társak, és ki-ki viszi tovább a maga tevékenységi körét. így a ci­pőipar teljesen kikerült a cég látóköréből. — Én autóimporttal kezd­tem foglalkozni — mondja Nagy Ferenc, a Namifer Kft. ügyvezető igazgatója. — A piac telítettsége, valamint a forgótőke viszonylagos hiá­nya miatt jobbnak láttam más irányú tevékenység után nézni. „Ahol legnagyobb a szükség, ott a legnagyobb a se­gítség” — magyarán egy égből pattant szikra adta az ötletet, és szinte két hét alatt már bele is cseppentünk a pa­píriparba. Rövid időn belül ki­ismertük magunkat a „fron­ton”, és így kezdtek ietisztá- zódni a főtevékenység körvo­nalai. Azóta a cég folyamato­san dolgozik és fejlődik. Meg­rendelői háttere stabil. Anyagi helyzetére nézve rentábilis, és csak folyó tartozásai vannak. — Ön tősgyökeres nyír­egyházi? — Nem, csak „betelepült” nyíregyházi vagyok, hiszen Beregben születtem. Eredeti szakmám mezőgazdasági gé­pész üzemmérnök. Két gyer­mekem van. Üzleti alapelvem a tisztesség és a határozottság. A Namifer Kft. virágzó kap­csolatokat alakított ki a Duna- pack Rt.-vei, ez remek szemé­lyes kapcsolatokban is meg­nyilvánul, azonban természete­sen a gazgasági érdekek men­tén húzódik. Mindez a nyugati modell szerint működik, ahol az alapelv az, hogy a nagy cé­gek együttműködésének a ki­sebbekkel megrendelőmeg­tartó, piacmegtartó szerepe van. A nagy gyártónak így nem kell elküldenie egyetlen megrende­lőt sem, ha kis szériát kér, mert kis társasága partnerként szíve­sen legyártja azt. — Mindebből kitűnik, hogy a Namifer Kft. csomagoló­anyag-gyártással, kisszériás Nagy Ferenc, a Namifer Kft. ügyvezető igazgatója kartongyártással, valamint csomagoló-segédanyagok gyár­tásával és forgalmazásával foglalkozik. — így van, és reményeink szerint a következő év a nagy áttörés éve lehet. Ez az ukrán gazdasági helyzet alakulásától is függ. Arról van szó — anél­kül, hogy elkiabálnám —, talán sikerül komolyabb szériás uk­rán megrendeléseket szerezni. Ennek legin­kább koope­rációs alapon tudnánk meg­felelni, azon­ban hatalmas jelentősége lenne cégünk­re nézve is. A nyugati csoma­golóanyag-piac mind a minő­séget, mind a mennyiséget te­kintve teljes mértékben lefe­dett, ott már nincs mit keresni. Nem így a Magyarországtól keletre fekvő részeken, ahol van ugyan ugyanilyen nagysá­gú gyártás, csakhogy ez minő­ségileg már a magyar követel­ményeknek sem felel meg. Ha nem is exportálunk Nyu­gatra, azért Kanadától Ausztráliáig megtalálhatók a Namifer Kft. által gyártott csomagoló- anvasok — göngyölegként. Ez azonban minősíti a céget, mert tudni kell. hogy a göngyölegnek is meg kell felelnie a szigorú ISO szabványoknak, különben a csomagolt áru sem mehet be. Vevőink visszajelzései szerint az általunk szállított csomago­lóanyagok okán sem belföldön, sem külföldön nem volt rekla­máció. — A jövőt tekintve milyen fejlesztésekre gondoltak? — Már régen kinőttük a te­lephelyünket, másik után kell nézni. Két megoldás van. Vagy egy újat, nagyobbat létesítünk, illetve vásárolunk, vagy pedig ezt a meglévőt próbáljuk bőví­teni gyártócsarnok építésével. Ezzel párhuzamosan gépek vá­sárlását tervezzük, és újabb gé­peket bérelnénk. Ennek alapfel­tétele az 1997-re várható meg­rendelések előzetes egyezte­tése meglévő és leendő part­nereinkkel. Bankhitelből fej­leszteni nem tartom célszerű­nek az ismert okok miatt. A Namifer Kft. kapui min­den érdeklődő számára nyi­tottak. Szívesen fogadnak akár iskolai csoportokat is üzemlátogatásra. Azok, akik érdekeltek a csomagolástech­nika területén, vagy netán éppen a csomagolóanyag fel­használói körébe tartoznak, nyugodtan keressék meg a céget, ahol szakmai tanáccsal szolgálnak. — Jöjjenek el, beszélges­sünk! Utána a többit majd diktálja az élet — hangzik a szíves invitálás Nagy Ferenc- től, a Namifer Kft. ügyveze­tő igazgatójától. (X) MINT A KENYÉR - VILÁGSZÍNVONALON A SANDRA FORM SIKERSZTORIJA torgyártás műszaki feltételeit, és a tevékenységet Szatmár Bútorgyár néven folytatták. Akkoriban óriás- szériás termelés folyt, hiszen jellemzője a lakótelepi program, és a házgyári programok ezt követel­ték. A cég nem gyártott sokféle terméket, de amjtigen, azt például 600 szekrénysoros — egyszeri té­telű — szériában. Akkoriban a Varia gyártmányok voltak a me­nők. 1977-ben érkezett el az ideje az első exportnak. Kezdetben a Szovjetuniónak, Lengyelország­nak, Csehszlovákiának, később pe­dig a nyugatnémet piacra szállítot­tak: az oroszoknak intarziás háló­szobákat, a németeknek rusztikus parasztbútorokat, a lengyeleknek Dr. Berecz András ügyvezető igazgató és a cseheknek a Varia típusokat. 1986-tól Kínába hatalmas szériák­ban elemes szekrénysorokat expor­táltak. 1989-ben, a rendszerváltás kezdetén a Szatmár Bútorgyár Pető Tibor üzemvezető kettévált. Az egyik része kárpitos­üzem, a másik pedig a Korpus Bú­torgyár lett, amely TRE ESSE EUROMOB ILI néven vált olasz— magyar vegyes vállalattá, elsőként a magyar bútoriparban. A piacok „átrendeződése”, és az a tény, hogy a megvalósított beru­házás terheit nem lehetett kitermel­ni, oda vezetett, hogy a céget felszá­molták, 1993 júniusában megszűnt a termelés, és a gyár bezárta kapuit. Majd másfél évnyi állás után, 1994 októberében egy privát sze­mélyekből álló társaság megvette az újraindításhoz szükséges gép­parkot és az infrastruktúrát. A ter­melés hatvan fővel elindult, a cég ekkor vette fel a Sandra Form Bú­toripari Kft. nevet. Az utóbbi két év alatt a vállalkozás napi terme­lését két és félszeresére, létszámát pedig nyolcvan főre emelte. Pető Tibor úr, a cég üzemveze­tője stílszerűen szólva régi „bútor­darab” a vállalkozásnál. 1962-ben jött az akkori vállalathoz ipari ta­nulónak, és az évek során megjár­ta az úgynevezett szakmai és a rangbéli szamárlétrát. Az egész bú­toripar a kisujjában van. Megkér­deztük, miért ilyen hűséges ehhez az épülethez? — Valóban hűséges vagyok, olyan, mint a jó öreg kárpátaljai, aki ki sem mozdult Munkácsról, mégis már a negyedik ország állampolgá­ra. A kérdésére válaszolva csak annyit tudok mondani, hogy azért vagyok ilyen hűséges, mert ez az életem. Persze nem is csoda, hiszen Nyírmeggyesen, ahol lakom és szü­lettem, minden „második ember asztalos volt”. Csábítottak innen is, onnan is. Külföldi ajánlatot is kap­tam, de én nem hallgattam a „szi­rén hangokra”, sőt, mind a négy testvéremet idehoztam. Gondolom, az szinte magától értetődik, hogy a fiam is itt technikus. — Mi más ma a bútoripari szak­mában? — Minden és semmi. Az alap­anyagok cserélődnek, vagy megint visszatérnek, a szerelvények egyre modernebbek, de hagyományossal is dolgozunk. Természetesen a leg­nagyobb változást a gépparkban ta­pasztalni. Elég, ha azt mondom, hogy a keretes fűrésztől jutottunk el a számítógép vezérelte lapmeg­munkáló géphez. Ez az ország, sőt a volt keleti blokk legmodernebb bútorgyára, és Nyugaton sem lehet jobbat találni. Régen a sok emberi munka volt a jellemző, ma már las­san úgy nézünk ki, mint egy „japán autógyár”. Jóformán minden auto­matizált, és a jelenlegi kapacitás egynegyedét használjuk ki. Ez annyit jelent, hogy a napi 2,5 milli­ós termelést egész 10 millióra le- heüie felfuttatni — mondja Pető Ti­bor üzemvezető. A fejlesztésekről dr. Berecz András ügyvezető igazgató beszél. — Már elkészült a fumérozási technológiánk, ami azért vol fon­tos, mert a külföldi vevők manap­ság ragaszkodnak a bútorfa termé­szetes látszatához. A kívánság az, hogy jóformán minden rusztikus darab fabútornak tűnjék. Műsza­ki fejlesztésre egyelőre már nincs szükségük, mert itt minden a le­hető legmodernebb, és nincs az a bútoripari óhaj, aminek ne tud­nánk akár azonnali átállással is eleget tenni. Az összes gépünket komputer vezérli. A használatba­vétel tehát a piactól függ. Termékfejlesztésünket két éve kezdtük el, és ma már nap­rakészek vagyunk. Gyártmánya­ink a ma piaci igényének meg­felelnek, ehhez nagyban hozzá­segít bennünket a hazai és az osztrák tervezőgárda. —Hova szállító Sandra Főim? —- Legfőbb külpiacunk Fran­ciaország, Ausztria, Hollandia, Lengyelország és Oroszország. Az érdekesség kedvéért elmon­dom, hogy még a holland Antil­lákra is szállítottunk: Legfőbb pi­acunk azonban az itthoni! Bár len­ne jóval nagyobb! Persze ez a gaz­dasági helyzet függvénye. Remé­lem, hogy lassan itthon is rendbe jönnek a dolgok, és lehet majd a szériaszámokat emelni. — Ón szerint van jövője a Sandra Form Bútoripari Kft.-nek? — Tudja, a bútor olyan, mint a kenyér. Száz éve is kellett, ma is. és holnap is kell. Nem lehet nélküle normálisan élni. (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom