Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-04 / 257. szám
UJ KELET Megyei krónika 1996. november 4., hétfő 3 Vizeink védelmében A megyei közgyűlés tagjai a legutóbbi ülésen—többek között—a megye rétegvíz-gazdálkodásával és -védelmével kapcsolatos feladatokról tájékozódhattak. A Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Felső-Tisza-vi- déki Környezetvédelmi Felügyelőség külön-külön, önálló anyagot készített. Az utóbbi előterjesztőjét, dr. Halász Se/ahidrogeológust kérdeztük a hasznosítható felszín alatti vízkészletek nagyságáról és minőségéről. Lefler György (Új Kelet) — Egyre többet kell foglalkoznunk az ivóvízbázisok védelmével, ebben a jövőt illetően önkormányzati feladatok is megjelenhetnek (mint például a vízháztartás, kútfúrások, szennyvízelhelyezés, hulladékkezelés stb.), még akkor is, ha ezek a nem engedélyező hatósági oldalon keletkeznek. Fontos, hogy a kormány általi cselekvési program minél előbb befejeződjön, megállapításra kerüljön a sérülékenység, a veszélyeztetettség, hogy ez a régió ne szenvedjen további hátrányt az állami prevenciók, támogatások oldaláról, ahogyan ma ez a karsztvízi problémák prioritásában megjelenik. Tulajdonképpen minden pénzt a Dunántúl nyel el, különösen pedig a Balaton. A karsztvizek kezelését magam is elsődlegesnek tartom, ám kutatási eredményeink, napi munkánk tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy a vízminőségünk megóvása érdekében sürgős tennivalóink lennének. Bizony bennünket is megilletne — a nem is annyira távoli jövő szempontjából — az állami támogatás. Ám úgy tűnik, minden érvünk, fáradozásunk hiábavaló! Egészen durva becslések szerint a Felső-Tisza-vidéken tárolt felszín alatti vízkészlet 1650 négyzetkilométert tesz ki, ami elképzelhetetlenül nagy mennyiség. Úgy tűnhet, hogy a víznek bővében vagyunk, a tárolt készlet fogyasztása azonban a megjelölt érték 1-2 ezredéig terjedően is már komoly környezeti problémákat okoz: a növényzet gyökérzete nem érné el a megsüllyedt talajvízszintet és elpusztulna, ellehetetlenülne a növénytermesztés, az állattenyésztés, kipusztulnának a vadon élő állatok, vízfolyásaink időszakossá válnának, tavaink kiszáradnának. Nyilvánvaló tehát, hogy a tárolt készletek hosszú távú használata megengedhetetlen, helyette csak a megújuló készletek olyan mértékű fogyasztása képzelhető el, amely mellett környezeti károk nincsenek. A készletek mennyiségi védelme környezetvédelmi szempontból azt jelenti, hogy a vízkitermelést olyan szinten kell tartani, hogy az általa kiváltott talajvízszint- süllyedés környezeti károkat ne okozzon, így a vízgazdálkodás feladata a kitermelés és a vízszintsüllyedés közötti kapcsolat felderítése és alkalmazása. A vízkészlet-gazdálkodást nehezíti a rendszeres vízkutatás hiánya, amely mögött az állami költségmegtakarítási törekvés húzódik meg. Miközben ugyanezen főhatóságok — amelyek erre a célra sajnálják a pénzt — ölbe tett kézzel figyelik, hogy a vízgazdálkodás egyre inkább a felszín alatti vizek irányába tolódik el, s hogy a kutatás hiányából adódó tudatlanság a kutatási költségek többszörösének elvesztésével jár beruházási, amortizációs és üzemeltetési költségek formájában (például a tiszaber- celi, azaz nyíregyházi regionális vízbázis esetén). Történik mindez a Nyugathoz csatlakozás jegyében, holott ismeretes: a nyugati országok nagy figyelmet fordítanak a felszín alatti vizekkel való gazdálkodásra. Ám, hála néhány szakember áldozatos munkájának, a vízkészletek mennyiségi oldala többé-ke- vésbé tisztázottnak tekinthető. A felszín alatti vizek minőségének védelme többféle irányú. Mindenekelőtt a szeny- nyezések számának, nagyságának és veszélyességének csökkentése a cél. Ezek az irányok technológiai és infrastrukturális fejlesztést igényelnek, melyek elkülönített alapok segítségével ösztönözhetők. Ide a Vízügyi, illetve a Központi Környezetvédelmi Alap tartozik. Sajnos ezek az alapok jelenleg területünk e vonatkozású sérülékenységét nem fogadják el, és az infrastrukturális fejlesztést sem támogatják. A vízminőség-védelem egy másik iránya az elszennyezett területek megtisztítása, a megyében számos helyen folyik jelenleg is dekontaminálás: Záhonyban, Kisvárdán, Vá- sárosnaményban, Nyíregyházán, Kállósemjénben, Nagydoboson, Komorón, Nyírbog- dányban. A minőségvédelem újabb eszköze a sérülékenység területi eloszlásának felderítése, és a nagyobb szeny- nyezéssel járó tevékenységeknek a kevésbé sérülékeny helyekre történő telepítése, ilyen kísérletet már végzett felügyelőségünk. Az eddig felsoroltak a globális minőségvédelem eszközei, a vízfogyasztók közvetlen érdekeit viszont a vízbázisvédelem szolgálja, amely mindig az adott, egyetlen vízbázis vízminőségének a megóvására összpontosít. A felszín alatti vízbázisok sérülékenységének területi eloszlását az úgynevezett elérési idővel lehet behatárolni. A rétegzett hidrogeológiai rendszerek analitikus elmélete éppen dr. Halász Béla nevével fémjelzett. Az elmúlt évben, e tárgykörben készített doktori disszertációjáról dr. Tóth József— Kanadában élő — hidrogeológus professzor ajánlását idézzük: — „Ilyen horderejű munkák ismertetésére van szükség ahhoz, hogy bekerüljünk a világ tudományos vérkeringésébe! Nem elég, ha csak egymásnak beszélünk (magyarul) és közben hibáztatjuk a külföldet, hogy nem ismernek el bennünket, meg hogy még tudomást sem vesznek rólunk.” ' ' OMÉK ’96 — szervezőbizottsági értékelés A szegénység nem sikerágazat Dr. Zilahi József és Lakatos András Fotó: Racskó Tibor A szeptemberi gödöllői Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeri-pari Kiállítás és Vásáron a megyei kiállítók országosan egyedülállóan az egységben rejlő marketinglehetőségeket kihasználva, közös kiállítási sátorban mutatták be a megye lehetőségeit. A rendezvény szervezőbizottsága záróértékelést tartott pénteken. ____ Mu nkatársunktól Lakatos András, az OMÉK megyei szervezőbizottságának vezetője bevezetőjében elmondta, hogy a megyei és a nyíregyházi önkormányzat, a három közjogi kamara, a mezőgazdasági főiskola és a kiállítási arculatot megvalósító Expowanderer cég közös, négy hónapos munkája volt a gödöllői rendezvény. Torma József, az installációt építő cég vezetője elmondta, hogy mintegy nyolcmillió forintos beruházással 500 négyzetméteren, harmincegy stand épült, ahol több mint negyven megyei vállalat mutatkozott be. Minden szervező tag anyagilag támogatta az elképzelést, amely külön főrendezői dicséretet kapott. Mint elmondta: egyedüli hiányosságkét talán az országos napilapokban való szereplés és a vásártér hangos híradójának hiánya róható fel. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke leszögezte: a szegénység nem sikerágazat, s annak ellenére, hogy elmaradott régió, azt sikerült bemutatni, hogy a megye összefogással mire képes. A vélemény szerint ez sikerült, csupán szerénynek minősítette a megyei termelői szektor jelenlétét. Sinóros-Szabó Bolond, a mezőgazdasági főiskola főigazgatója mindehhez hozzátette: sikerrel mutatták be a Megyei Fejlesztési Koncepciót, a forrásokra alapozott fejlesztési lehetőséget, s a látogatók reálisabb képet, többet, jobbat és pozitívabbat tudhattak meg Szabolcs-Szatmár-Bereg- ről. Az eredményességtől függetlenül a főigazgató véleménye szerint egy kicsivel bővebb anyagi és technikai háttérrel a bemutatkozás egy fokkal jobban is sikerülhetett volna. Összefoglaló értékelésében Lakatos András elmondta, hogy a kiállításon részt vevő megyar cégek közel tíz százaléka a Megyesátorban mutatkozott be, a látogatók megismerték a megye gazdasági lehetőségeit, színes kulturális életét. A közel kétszázezer érdeklődő közül ötezren szabolcsiak voltak, de három miniszter és államtitkár, egy német delegáció is járt a megye sátrában. A cseregyerekektől az alkatrészgyártásig T est vérkapcsolatok Október végén négytagú bajor delegáció járt Nyíregyházán, Máriapócson, Pócspetriben, Vállajon és Tiszavas- váriban. A küldöttség tagjai Franz Eisenrichter, Prien város önkormányzati képviselője, Hedvig von Rothkirch bárónő, a von Rotkirch Nyelvi Intézet igazgató-tulajdonosa, Sebastian Weyerer, a Chiemgaui Területi Népfőiskola elnöke, a Ludwig Thoma Gimnázium zenei igazgatója és Monika Weyerergimnáziumi tanár voltak. Gyű re Ágnes (Új Kelet) A látogatás előzményeiről, céljáról és eredményeiről dr. Bányász Jánost, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Ön- kormányzat PR-menedzserét kérdeztük. (O készítette elő a programot, s tolmácsként is jelentős szerepet játszott annak megvalósulásában.) A következőket tudtuk meg: A Németország bajor tartományában fekvő Prien am Chiemsee várossal és a Felső- Bajorországban található Chiemgau közigazgatási területtel Nyíregyházának és a megyének két évre visszanyúló kapcsolata van. Többek között a Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei, az ILS Nyelviskola, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Kara, a Kézműves és az Agrár Kamara, a megyei valamint a városi önkormányzat képviselői folytattak a vendégekkel tárgyalásokat. Például a megyei Kézműves Kamara nyolctagú csoportja is többnapos tapasztalatcserére utazott korábban Prienbe, illetve Eggstattbe a Hefter és a Knott céghez. Ez alkalommal Eisenrichter úr, Rothkirch bárónő és a Weyerer házaspár először a tiszavasvári Kabay János Általános Iskolával kötött megállapodást arról, hogy 1997- ben 25 zenei tagozatos és 25 német tagozatos tiszavasvári diák utazhat 5 kísérővel 10 napra Prien am Chiemseebe az ottani Oberschule vendégeként. Később német cserecsoportot fogadnak majd Vasváriban. A megbeszélések végén’„a Kabay” német nyelvkönyveket, szakkönyveket, irodalmi és kottásköteteket kapott ajándékba. Később pócspetri és a vál- laji általános iskolával is hasonló egyezségre jutott a német küldöttség. A különbség annyi, hogy mindkét községből kettő helyett csak egy- egy osztállyal alakítanak ki cserekapcsolatot. Az adományokról persze a falvakban sem feledkeztek el. A bajor küldöttség Nyíregyházán dr. Dévényi Zoltán nyugdíjas onkológus-tüdőgyógyász főorvossal a München és Prien környékén az 1970-es években (dr. Béres és dr. Dévényi előadásainak hatására) alakult Béres Baráti Körök és Klubok működéséről, jelenlegi helyzetéről beszélgetett. Arról is tájékoztatták egymást, milyen esélyeket látnak arra, hogy a Béres- cseppeken kívül a Béres Rt. egyéb termékeit is forgalmazzák a német piacon. A nyíregyházi mezőgazda- sági főiskolától a német delegáció kérte a közelmúltban le- zájlött Nemzetközi Kárpátalja Konferencia anyagát, hogy továbbíthassa a Bajor Innovációs Intézetnek. Továbbá megígérték: közbenjárnak anyagi támogatásért a Bajor Paraszt Szövetségnél, hogy negyven főiskolai hallgató bajor földön tölthesse mező- gazdasági farmgyakorlatát. A tárgyalások a nyíregyházi Vagépnél folytatódtak — nem eredménytelenül. Licencvásárlásról, bérmunkáról, alkatrész- gyártásról kíván együttműködési szerződéseket kötni a Hefter, a Knott és a Vagép. Ezek előkészítése megtörtént. A Hefter munkatársai várhatóan még novemberben aláírják " a dokumentumokat. A Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesületnél tett látogatás eredménye: a régiónkbéli népfőiskolák és a Prien- Chiemgaui Területi Népfőiskola kapcsolatfelvétele. Az utolsó megállapodások most a nyíregyházi Kodály Zoltán Zenei Tagozatos Általános Iskolával születtek. A konkrétumok: a Kodály meghív egy prieni delegációt 1996. december 20-i karácsonyi koncertjére, cserébe egy ugyanilyen nagyságú küldöttséget invitálnak meg az 1997 júniusában tartandó prieni Európa Napra. 1997 nyarán vagy kora őszén a Ludwig Thoma Gimnázium Ének- és Zenekara érkezik Szabolcsba, hogy közös művekkel közös koncerteket adjanak a Pro Musica vagy a Cantemus Énekkarral, esetleg más kórusokkal. A prieniek vállalták, hogy egy-két fellépés ellenében a Pro Musica vagy a Cantemus nyugat-európai körútja alkal- í mával szállással és ellátással várják a diákokat. Apró kópék A túlélő Berki Antal (Új Keletje ___ Ho rváth József nem a legszerencsésebb csillagzat alatt született. Már végefelé közeledett a háború, elvonult felette a front, és a háború utáni életét tervezte, amikor lecsaptak rá az oroszok, és „máién kij robot” felszólítással kén', szermunkára hurcolták. Ez a kicsi munka 1945 januátjátói 1949 novemberéig tartott. Csonttá soványodva, beteg n. de hazajött. Ma már 71 éves Kemecsén él, nyugdíjas. — Ma sem tudom, hó; miért vittek el. Talán azúr* mert német ajkú voltam, c j református. Nem csak engen i. ; apámat is bevagonírozták. Amikor értünk jöttek, apám nem volt otthon. Erre magul, kai cipelték anyámat. Hiába mondtuk, hogy otthon maradt három kistestvérem, akiket valakinek el kell látni, nem érdekelte az oroszokat. „Csak akkor engedünk el, ha idejön helyetted az urad!” — mondták. Öcsém megkereste apámat, aki saját személyében megváltotta anyut. Anyám megpróbált bennünket kikönyörögni, de elzavarták. Elindítottak bennünket gyalogosan, azt se tudtuk, hogy hová. Végül kibökték, hogy Kolozsvárra visznek romot takarítani, és három hónap múlva hazajöhetünk. De ebből semmi se lett. Bevagoníroztak és vittek bennünket Kijevbe, onnan Dombászra, végül Csisz- tikóban kötöttünk ki. Ott hat hónapig dolgoztunk. Romokat takarítottunk el, építettük a házakat, meg ilyeneket. Itt mondták, hogy jól dolgoztunk, ezért mehetünk haza. Visszavittek Dombászra, de ott kiderült: szó sincs hazajövetelről. Bányában dolgoztam még négy és fél évet. „Szerencsémre” rám szakadt a bánya, súlyosan megsérültem, mint munkaerőt már nem tudtak használni az oroszok, akkor aztán hazahoztak. Abban sem volt sok köszönet. A határon átvettek bennünket a zöld ávósok, és mint bűnözőket vittek Debrecenbe. Képzelje el, keresztülhoztak Kemecsén, de nem engedték meg, hogy értesítsem a családomat. Debrecenben meg vizsgálódtak egy kicsit, hogy nem vagyunk-e fasiszták, vagy háborús bűnösök (ezt velem is végigcsinálták, pedig tudták, hogy gyerekként hurcoltak el!), aztán szélnek eresztettek a kommunizmus nagyobb dicsőségére. Azóta Kemecsén élek.
