Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-22 / 273. szám
1996. november 22., péntek Riport UJ KELET Mesevárban, rongybabák közt A tizenötödik születésnapját ünneplő nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ csütörtök délelőtt vidám játékra hívta a város óvodásait. Az emeleti kamarateremben a különböző nagyságú papírdobozok között négy-öt éves apróságok szaladgálnak. Kipirult arccal, csillogó szemmel építik mesevárukat. Sikli Tímea (Új Kelet) Ősszel a művelődési ház már szervezett egy hasonló „építkezést”, de ott még hullámpapírból dolgoztak a gyerekek. Nem igazán voltak megelégedve az építőanyaggal, ezért külön kérésükre papírdobozokat szereztek be a rendezők. A kicsik ügyesen beosztják egymás között a munkát. Az egyik csoport széthajtogatja a dobozokat, a többiek pedig egymásra pakolják az előkészített építőelemeket. A fekete hajú kisfiú már alig látszik ki a kartonok közül, boldogan integet társainak. Szétnézve azt látom, hogy egyre többen gyűlnek fotósunk köré, elsősorban a fiúkat bűvöli meg masinája. Két, egymás kezét szorongató kislány is odasétál, és szívesen pózolnak néhány fotóhoz. A négyéves Szegő Andrea kezében szaporán csattog az olló, a felesleges papírcsíkokat vagdossa a „palotáról”. Csakúgy, mint még jó néhány társa, ő is a Család utcai óvodából érkezett. Bevallja, neki még nem nagyon megy a dobozpakolás, de azért szívesen van együtt a többiekkel. Ahogy mondja, igazán jó móka a vagdosás is. Egy emelettel lentebb, a kávéházban hosszú asztal körül tíz-tizenöt apróság ül. Bár egyfolytában csacsognak, kérdeznek és beszélgetnek, kezük azért egyetlen pillanatra sem áll meg. Szabják és hajtogatják az anyagdarabokat, rongybabát készítenek. Óvónőik segítenek megmutatni, hogyan fogják össze a fejet, miként adják rá a királynőre vagy a gonosz mostohára a szoknyát, palástot. Mikor megkérdem, ki mit készít, egymás szavába vágva kiabálnak és emelik magasba a félkész játékokat. Tóth Angéla a piros kalapos hölgyére, Horváth Dani a fekete boszorkányára a legbüszkébb. Akkor sincs semmi baj, ha a babák nem készülnek el ebédig. Visszatérve az óvodába, a délutáni csendespihenő után még mindenki kicsinosíthatja kedvencét. A pöttyös az igazi! A SZABOLCSTEJ RT. SIKERSZTORIJA A cég elődje 1951-ben alakult mint Szabolcs Megyei Tejipari Vállalat, a Tejipari Tröszt egyik vállalataként. Akkoriban egy volt a tizenhatból. 1990. december 31- én megszűnt a Tejipari Tröszt, így a vállalat önálló jogot kapott, de még mindig állami vállalatként. 1994. január 1-jén megalakult a Szabolcstej Tejipari Rt. 1994. november 22-én privatizálták. A többségi tulajdont a dolgozókból és a vezetőkből álló konzorcium szerezte meg, a többi részvény még mindig állami tulajdonban van, de lassan megkezdődik ezek értékesítése is — várhatóan a termelők (tejbeszállítók) és a kisbefektetők részére. Márföldi István 1968 óta dolgozik a cégnél. Főművezetőként kezdte. Régi motoros a szakmában, végigjárta a szamárlétrát, mígnem 1993. január 15-én vezérigazgatóvá választották. Végzettségére nézve élelmiszer-ipari szakmérnök. *** — A Szabolcstej Rt. a megye legnagyobb élelmiszer-ipari vállalkozása — mondja Márföldi István vezérigazgató. — Árbevétele eléri az évi hétmilliárd forintot. Stabil gazdasági alapokon áll. Természetesen folyamatosan nyereséges. Ebben az évben is pozitív szaldót mutat. Roppant fontos a városok és azok vonzásköre szempontjából az a tény, hogy ezen nehéz és munkanélküliséggel terhes időkben 860 főnek ad munkát a cég nyíregyházi és mátészalkai üzeme. Dolgozóink átlagjövedelme jóval magasabb, mint a megyei átlag, így nyilvánvaló, hogy nem nagy az elvándorlás sem. Mondhatni sorban állnak felvételért. A női munkaerő aránya valamivel magasabb. *** A Szabolcstej Rt. felvásárlással, tejfeldolgozással, tejtermékek szállításával, valamint tejtermékek kis- és nagykereskedelmi árusításával foglalkozik. A két üzem „leosztotta egymás között a lapokat”, nem gyártják ugyanazokat a termékeket. A termékek skálája hallatlanul széles. Ezen belül gazdaságstraté- giailag fontos termékünk a túródesszert-család (Túró Rudi, Túró Robi), mely a mostani Foodapest kiállításra két újabb családtaggal bővült, a gyümölcsös — epres és kajszis — ízesítéssel. A másik, országosan forgalmazott termék a poharas gyümölcsjoghurt-család, amely ma már három tagból áll, egyik a hét ízben készülő ivójoghurt, a másik a négy ízben készülő, kalciummal és magnéziummal dúsított Minerál joghurt, a harmadik pedig az idén induló Fruttis gyümölcsjoghurtok, melyeket a német SUdmilch cég receptúrája és együttműködése alapján készítettünk és forgalmazunk országszerte. Az idei igazi sikersztori az Okéé! nevű tartós termékcsaládé, amely habtejszínből, ivópudingokból és ízesített tejitalokból áll. Ezek négy hónapig hűtés nélkül eltarthatók, azonban a legnagyobb érdemük, hogy megfelelnek a mai modem világ követelményeinek, így nem tartalmaznak kalóriadús répacukrot. Említésre méltók a sűrített tejek, melyek dobozban, illetőleg tubusos kiszerelésben kerülnek forgalomba. *** Külön öröm számunkra, hogy a Túró Rudi-család, a tartós habtejszín, valamint a sűrített tejek vonatkozásában országos piacvezetők vagyunk, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt a pozíciót megtartsuk, sőt, erősítsük, szélesítvén termékeink eljuttatását az ország leg- eldugodtabb csücskeibe is. Persze, a slágercikkeken felül gyártunk különböző fogyasztói tejeket, vajat, és vajkrémet, tejfölöket, túrót és más ízesítésű tejitalokat. Ezen utóbbi termékek azonban leginkább csak a megyében kerülnek forgalomba. Fejlesztési szándékunk szerint, a joghurtcsaládot energiaszegény változatokkal kívánjuk a jövőben bővíteni. Folyamatban van a tartós ízesített tejitalok választékának bővítése is — mondta végezetül a vezérigázgátó. ;A01 • ’ -' '•»' ■ : "ÖT'-d írni;;’ Végezetül hadd álljon itt a saját tapasztalatom is: amíg a kisfiam rá nem kapatott, a világ minden kincséért nem ettem volna meg a Túró Rudit. Manapság viszont magam is szenvedélyes fogyasztója vagyok... (X) A lavina Bürget Lajos jegyzete Jómagam is azt mondom: tegyenek végre rendet, derüljön ki minden disznóság. ami a privatizáció során történt. Meg az is, ami ezzel párhuzamosan zajlott. Ha egyszer a bili kezd kiborulni, boruljon ki az egész. Hogy ez nem örömteli, az biztos, de még mindig jobb, mint a gyanakvás. Legyen hát végre rend, nézzék meg, milyen pénz, mikor, kinek, hogyan ment, ki mint jutott hozzá vagyonhoz, gy árhoz, ingatlanhoz, földhöz, I tőkéhez, részvényhez, rész- tulajdonhoz és így tovább. Most elsősorban az az érdekes, ami Budapesten történt. Mert az igazán nagy, vagy annak látszik. De meggyőződésem, hogy jön majd a folytatás. Vidéken is, mert az ország minden megyéjében végig lehet majd nézni, kik a keresztapák, kik a haszonhúzók, kik a strómanok, kik azok, akik potom pénzért, jó kapcsolat révén jutottak hozzá vagyonokhoz, vagy éppen vagyont termelő gyárakhoz, üzemekhez, földekhez. Mert mint ahogy a privatizációs ügynek is vannak vidéki szálai, ahogy az olajbuli sem fővárosi specialitás, meggyőződésem, hogy van itt is bőven mit nézegetni. Hogy mindez nem derül ki olyan gyorsan, annak talán az az oka, hogy a vidék egy-egy része kicsi, politikai és a gazdasági összefonódások szorosabbak, és átívelnek a pártokon, vagyis senki nem vethet a másik szemére semmit. Persze egy joghézagos jogállamban ezeknek a machinációknak tág terük volt. Visszamenőlegesen senkit nem lehet majd felelősségre vonni. Mindenki ki fogja magát mosni, hiszen egy-egy gyanús figura körül ügyvédi irodák hemzsegnek, dörzsölt jogászok készítik elő a kikezdhetetlen, legfeljebb etikailag kifogásolható döntéseket De ha csak annyi történik, hogy az ilyen figurák kikerülnek a politikai életből, ha csak az az eredmény, hogy vállalkozásaik fölött keményebb lesz a társadalmi kontroll, már az is valami. így legalább majd nem lehet a társadalom oltárán hozott áldozat emlegetésével elmosni a gazdasági ,.csínytevéseket'’. A közelmúlt botrányai felébresztették az emberek kíváncsiságát. És felkeltették az érdeklődést helyi viszonylatban is. A lavina tehát elindult. Ha mindez társul az összeférhetetlenség pontos definiálásával, akkor talán nemcsak a lavina, de a tisztulás is teret követel magának. Annyit tudomásul vettünk már, hogy a tőkeszerzés és -felhalmozás ezen szakasza nem koszorúslányok zsúr- ja. De azt nem szeretnénk, ha gátlástalan mohók za- bálásává, torává válna. Mint köztudott, a falás nem az egyetlen módja a jóliakásnak. Gusztusosság is van a világon.
