Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-20 / 271. szám

6 1996. november 20., szerda Interjú UJ KELET Levéltári leletmentés Negyedik alkalommal rendezi meg november 21—22-én, csütörtökön és pénteken a Nemzetközi Levéltári Napo­kat a megyei levéltár. Az idei események természetesen fonódnak össze a millecentenárium rendezvényeivel. Tör­ténészek, levéltárosok mellett régészek is részt vesznek a tanácskozásokon. Érdekesnek ígérkezik Eduárd Bhalaguri előadása, aki a Kárpátalján található honfoglaláskori emlékekről beszél. Tudományos szen­zációnak is beillik Balogh István nyugalmazott levéltár­igazgató munkája a Báthori-család okleveleiről. A tanács­kozás előtt dr. Nagy Ferenc igazgatóval beszélgettünk az intézmény munkájáról, a levéltári napokról és a közeljövő feladatairól. Berki Antal (Új Kelet) — Milyen előadások vár­hatók a tanácskozáson? — Úgy állítottuk össze a programot, hogy az valaho­gyan kapcsolódjon a régió történetéhez. A pénteki na­pon például Bukovszki Lász­ló a szlovák—magyar lakos­ságcsere kérdéseiről beszél. Ez a mai napig fájó pontja a két ország közötti kapcsola­toknak. Míg Szlovákiában erő­szakosan hajtották végre a programot, addig nálunk agi­tátorok járták a bokortanyá­kat, és a magukat szlováknak vallókat igyekeztek meggyőz­ni a kitelepülés hasznossá­gáról, mondván, hogy várja őket a szlovák anyácska. Le­véltárunkban megtalálható az áttelepülési kormánybiz­tos iratanyaga. Megvannak azok a leltárak, melyek egy kitelepülő család vagyonát mérik fel, mi az, amit kényte­len itt hagyni, és mi az, amit magukkal tudnak vinni. Gon­dolom, ez nagy érdeklődést válthat ki, mint ahogy Mar- gócsy József tanár úr előadá­sa Nyíregyháza történetéről. Az idén az ötvenes évek is terítékre kerülnek. Elsősor­ban a Nagy Imre-féle kiiga­zítási kísérletnek a megyét érintő történéseit, de az ak­kori rémhírek természetrajzát és keletkezésének körülmé­nyeit is alaposan szemügyre vesszük. — Milyen aktuális napi feladatai vannak a levéltár­nak? — A rendszerváltás óta a levéltár mindennapi munká­ja csaknem teljesen megvál­tozott. Olyan törvények szü­lettek, amelyek kinyitották velünk a viszonylag zárt ka­pukat. Az egymás után szü­lető kárpótlási törvények, a csődtörvény, a hadigondozá­si törvény, legújabban pedig a zsidó közösségek kárpót­lására vonatkozó törvény arra kényszerít bennünket, hogy napi kérdésekkel is fog­lalkozzunk. Egy évben több mint tízezer igazolást kell Dr. Nagy Ferenc a megyei levéltár igazgatója (Fotó: Racskó) kiadnunk a különféle témák­ban. Ügyfélforgalmunk a korábbinak öt—nyolcszoro­sa lett. Érdekes, hogy a ku­tatókedv is megnőtt. Ebben az évben félévkor már két­szer annyi kutatót regisztrál­tunk, mint tavaly. Ez igen ör­vendetes, mert azt mutatja, hogy a múlt emlékei iránt nagy mértékben növekedett az érdeklődés. A változás nemcsak az ügyfélforgalom, de a levéltár kiadványpoli­tikájában és tudományos munkájában is nyomon kö­vethető. Tevékenységünkbe a felső szervek nem szólnak bele, kiadványaink számá­nak igazából csak a pénzhi­ány szab határt. Levéltárunk komolyan veszi ezt a köte­lezettséget. Szűk egy eszten­dő alatt öt kötetet jelentet­tünk meg, ami országosan is egyedülálló teljesítmény. Külön öröm, hogy az öt kö­tet között található a mille- centenáriumra kiadott díszes kötetünk, amely Szabolcs megye katonai térképfelvé­teleit mutatja be 49 színes táblával. Ez a kötet nem volt olcsó, és nem is tudtuk vol­na megvalósítani, ha a me­gyei önkormányzat nem já­rul hozzá a kiadás költsége­ihez. — Mennyire változtatta meg az itteni munka jellegét a levéltári törvény? — A munkát nem változ- , tatta meg, de generálisan meghatározza tevékenységi körünket. Előírja, hogy mi­lyen iratokat kell gyűjte­nünk, szabályozza a kutatha­tóságot. A törvény liberá­lisnak mondható, hiszen ku­tatási tekintetben szinte mindent megenged, vigyáz­ni kell a személyiségi, adat­védelmijogokra, de tudomá­nyos kutatáshoz ezeket is fel lehet oldani. A legfontosabb előírása, hogy a levéltárba kerülő iratok évkörét tizenöt évben határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a különféle in­tézményeknél keletkező ira­tokat, amelyeket 15 évig nem selejtezhetnek le, az idő eltelte után be kell szállíta­niuk a levéltárba. Lényege­sen több anyagot kell raktá­roznunk, rendeznünk, kutat­hatóvá tennünk, mint régen, hiszen akkor ez az idő 30 esztendő volt. Hozzákezd- tünk az önkormányzati anyag felméréséhez. Mostanra túl­vagyunk a munka felén. Mi önkormányzati levéltár va­gyunk, és a legfontosabb fe­ladatunknak azt tartjuk, hogy az ilyen jellegű irat­anyagokat megmenthessük a jövőnek. Több mint hétszáz iratfolyóméter anyagot kell rövidesen befogadnunk. Ez elég komoly raktározási gon­dot okoz. Nemcsak a törvény által előírt iratokat gyűjtjük, de magániratokat is átveszünk. Kávássy Sándor országgyű­lési képviselő például rend­szeresen eljuttatja hozzánk az országgyűlésben keletke­ző iratokat, legutóbb dr. Fá­bián Lajos nyugalmazott me­gyei vb-titkár adta át az álta­la megőrzött anyagokat. — Melyik a legrégibb ira­tuk, és mióta mondható tel­jesnek a levéltár gyűjtemé­nye? — A legrégibb anyagunk Borsa Kopasz idejéből való. A Mohács előtti korszak anyagai csak töredékben ma­radtak meg. Gyűjteményünk a XVI—XVII. századtól kezd­ve teljesnek mondható, lega­lábbis a megyei közgyűlések jegyzőkönyveinek tekinte­tében. Ez országosan is fi­gyelemre méltó gyűjtemény. A megyei jegyzőkönyvek rö­vid kivonatait megjelentet­jük. Már két kötetet ki is ad­tunk, 1629-nél tartunk, de folyamatosan hozzuk nyilvá­nosságra a többit is. Jövőre jelenik meg a harmadik kö­tet. A legújabb korból is van egy országosan egyedülálló gyűjteményünk, a terme­lőszövetkezetekkel foglal­kozó anyag, amit dr. Gyar- mathy Zsigmond, a levéltár elhunyt, korábbi igazgatója gyűjtött. A tudományos érté­ke mellett rengeteget segített nekünk a földkárpótlással kapcsolatos igazolások kia­dásánál, hiszen nemcsak azt tudtuk megmondani, hogy valaki mennyi földet vitt be a közösbe, de más mezőgaz­dasági jellegű vagyontár­gyakról is pontos kimutatás van a birtokunkban. Levél­tárunk ma már nemcsak a tu­dományos kutatóknak, ha­nem a lakosság széles rétege­inek is lehetővé teszi, hogy hozzáférhessenek a nélkü­lözhetetlen anyagokhoz. Szabolcs megye címere (1836) Nyíregyháza címere (1837) Nyolcszoros ügyfélforgalom, növekvő kutatókedv Borsa Kopasz Jakab bizonyságlevele (1300 körül) A Bátori-család oklevele (XIV. század)

Next

/
Oldalképek
Tartalom