Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-18 / 269. szám
Tarnavölgyi György jegyzete __________ Fe gyvernek látszó tárggyal... ...fenyegette meg feleségét egy férfi, fegyvernek látszó tárggyal késztette a pénz átadására a kassza őrét a rabló, ugyancsak ily módon fosztotta meg értékeitől a hölgyet az esti utcán támadója. Sorra olvassuk a híradásokat, s ha egy kicsit is elgondolkodunk, nem csodálkozunk a rendőrség eszelős ragaszkodásán, amellyel használja ezt a faramuci kifejezést. Meghökkentő mértékben elterjedtek ezek a valaminek látszó dolgok életünk más területein is. Mosolynak látszó fogcsi- korgatás, gazdasági fellendülésnek látszó nyomor, koalíciónak látszó kiszorítósdi, miniszternek látszó nímand, országmentőnek látszó szájtépés, komoly parlamenti felszólalásnak látszó magakelletés, előnynek látszó hátrány, örömnek látszó bánat... Én már csak abban reménykedem, hogy egyszer — tévedésből, freudi elszólás folytán — az a hír jelenik meg valahol: „egy AK—47-es típusú géppisztolynak látszó tárggyal X. Y.-t agyonlőtték”. Akkor majd remélhetjük, hogy elindul valami, ami elvezet oda, hogy — a derék K. J. elvtárs szavaival élve — a bablevest bablevesnek fogjuk nevezni. Akkor is, ha fasírtnak látszik. Van egy olyan mondás is: ha valami nyávog, bajusza van, karmol és macskának látszik, az macska. Erre mondják természetesen a jogászok és a politikusok (no, meg a rendőrök): nagy valószínűséggel. A butaságnak nincs határa... ...legfeljebb határőre — mondta Kéthkedy bácsi, aki lelkes újságolvasó. Ez a határőr a legutóbbi kiíratlan nemzetközi pályázat eredménye szerint ezúttal szlovák. Az a határőr, aki leszállította az éjszakai vonatról a világhírű lengyel írót, s miután három órán át vallatták és várakoztatták, visszaküldték, ahonnan jött. Ugyanis kiderítették, hogy Slawomir Mrozek úr neje mexikói állampolgár, s mint ilyen nem haladhat át vonattal Szlovákia területén, ha nincs átutazóvízuma! Mint kiderült, külügyi illetékesek is megpróbálták jobb belátásra téríteni a szlovák határőröket, de siker nélkül. Bizony, a szabály az szabály! Isten őrizze Szlovákiát, hogy valami kreol bőrű idegen szívja a levegőjét engedélymentesen. Azt nem mondhatjuk — vigyorgott az öreg —, hogy „lépjen a földjére”, mert ilyen szándéka nem is volt a nejnek. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy pfúj, micsoda népek ezek a szlovákok — kesergett Kéthkedy bácsi —, hanem azt, hogy a hülyeség tényleg határtalan. Meg a bürokrácia. És ezzel azt is mondom — emelte fel az ujját intőn —: nehogy már valaki azt higgye, hogy minden ilyen eszement dolog egy csapásra eltűnik, amikor úgymond „belépünk Európába”. Ez a határőr lehetett volna angol, német vagy francia is. Azok se szeretik jobban a mexikóiakat... Ha valaki ötven körüli... ...és egy reggelen nem fáj semmije — az halott. A morbid mondáson lehet derülni, lehet szomorkodni, de el is lehet töprengeni. Mégpedig azon: vajon miért éppen az „ötven” szerepel benne. Miért nem hatvan vagy hetven? Mitől betegeskedő, derekát tapogató, gyógyszert szedő, gyomorbajos, szívéhez kapkodó egy ötven körüli magyar polgár? Különösképp, ha férfi? Miért temetnek rendre 44,47,50 vagy 52 esztendőt élt családapákat (hogy csak a mai és tegnapi gyászjelentéseket fussam végig)?Hol élünk mi? És miért csak eddig? A parlamentben az egészségbiztosítási önkormányzat munkája volt napirenden a minap. Volt, aki kifejezetten azt mondta: semmi szükség az egészre, pazarló, hanyag, rosszul működő szervezet, le vele, meg kell szüntetni! Lett erre persze, hűha! meg még ilyet!, de igazából senki nem tudta megcáfolni a véleményt. Mert hogy eddig mindent csinált ez az úgynevezett önkormányzat, csak azt nem, amit kellett volna. Olvasom példának okáért, hogy jobb helyeken már régóta bevett gyakorlat: a kisebb, egyszerűbb műtétek után a páciens szépen hazamegy, miután ellátták megfelelő tanácsokkal és gyógyszerekkel. Semmi szükség arra, hogy a kórházi ágyat nyomja, amikor otthon is van neki ágya, meg neje, gyerekei, barátja, férje stb. Nálunk ez hogyan működik? Az ilyen beteget lehet, hogy hazaeresztik, csakhogy papíron még legalább egy hétig kórházi ápolt, mert hogy az egészségbiztosítási pénztár csak akkor fizet érte, ha bent van a kórházban. Ezek a fantombetegek. S kérem, ezt kiválóan tudja minden hozzáértő, de egyetlen lépés nem történt, hogy a szabályokat módosítsák. Tessék mondani: minek akkor ez az egész? Hogy eltűnjenek újabb százmilliók, milliárdok? Válaszképpen ilyenkor megjelenik S. P. alelnök (érdekes, elnök nincs...) egész estét betöltő feje, és higgadtan megmagyarázza, hogy tulajdonképpen minden rendben, a műtétek sikerülnek, bár igaz, ami igaz, a betegek nem mindig élik túl... Sőt, az egész egészségügy sem. | Hazai krónika l J í: KI EJ U ET Befejeződött a BÖK-tanácskozás Csapatjáték a falutól a Tisztelt Házig r A jól végzett munka tudatával távoztak Fotó: Bozsó Lamperth Mónika, a Baloldal Önkormányzati Közösség (BÖK) elnöke a háromnapos nyíregyháza-sóstói konferencia zárszavában megdöbbenésének és örömének adott hangot, hogy kiderült: léteznek jól működő, fejlődő önkormányzatok. Nyomatékosan a résztvevők tudtára adta, hogy az ötlet-, illetve a tapasztalatátadás és információ- csere volt a rendezvény célja, s mint ez tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hírösszefoglaló __ Le gfontosabb konzekvenciaként a BÖK elnök asszonya elmondta: öröm volt látni, hogy a csapatszellemre helyezték a hangsúlyt a résztvevők, s remélte, hogy a parlamenti törvényalkotókra is hatást fognak tudni gyakorolni, ugyanis az önkormányzatok pajzsként állnak a kormány és a lakosság között. A településeket érintő legfontosabb problémák közül Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere, mint a BÖK al- elnöke megemlítette, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye központi helyet foglal el a Kelet—Nyugat irányú kereskedelmi kapcsolatokban, s bár a régió fejlesztése megkezdődött, de a változást lassúnak érzik az itt lakók, akik leginkább a fejlődést kísérő negatív tapasztalatokkal, mint például a bűnözés elterjedésével találkoznak. A fejlesztés gyorsítását elképzelhetetlennek tartotta állami feladatvállalás nélkül. A polgármester asszony gondolatait megerősítette Fa- zakas Szabolcs, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter is, aki szerint Magyar- ország 1100 éve szenved a tőkehiánytól, ami a hátrányos helyzetű térségekben fokozottan jelentkezik. A miniszter a kiutat abban látta, ha állami — közös magyar és külföldi — támogatással vállalkozó motiváló kevés számú, de magvalósítható nagy projekt készül, s a rendelkezésre álló pénzt a profitérdekeltségű befektetőkre bízzák. A regionális feladatmegoldásokban az önkormányzatokra hárul a feladatok oroszlánrésze. Ezt a véleményt Baja Ferenc, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter is támogatta, aki szerint a jövőben a programalapú finanszírozás lesz a területfejlesztés alappillére, amelyhez a rendelkezésre álló forrásokat az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék (GDP) arányában osztják fel. Dr. Akar László, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára minderre jó lehetőséget lát az ország gazdasági számadatainak elemzése után. Mint elmondta, a másfél évvel ezelőtt elkezdett korrekciós gazdaságpolitika hatására jövőre várhatóan megélénkül a befektetési kedv, amely akár két-há- rom százalékos GDP növekedést okozhat, az pedig elég ahhoz, hogy fokozódó munkaerő-kereslet alakuljon ki. Sürgette a államházartási reform részeként az önkormányzati struktúra átalakítását, s a véleménye szerint meg kell találni a megoldást arra, hogy a települések nagyobb részt, saját erőből tartsák fent működőképességüket. A magánosítás mai állása várhatóan támogatja ezt a folyamatot, mert Csiba Judit privatizációs miniszter véleménye szerint az év végéig befejeződhet a csata az APV Rt. és az önkormányzatok között, s az egész privatizáció háromnegyede. így a kormány törleszt- heti az ö-hat éve maga előtt görgetett adósságát, emiatt a települések gazdaságilag megerősödhetnek. A pénzügyi elemzések mellett Verebélyi Imre államtitkár kifejtette, hogy a közigazgatást ideje lenne már elválasztani a napi politikától, s a tervezetben három lépcsőben megvalósuló közigazgatási reformnak az lenne a célja, hogy a kormányváltozásokat kiálló, időtálló apparátus jöhessen létre. Ehhez nélkülözhetetlen a ma kifogásolható szakmai színvonal fejlesztése. Bírálta az egész országot behálózó korrupciót Izzó hangulatú nagygyűlés a Zrínyiben Fotó: Csonka Palotai IstyánJÜj Kelet) Szombaton délután ötkor már szinte képtelenség volt parkolóhelyet találni a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium környékén, ahol a Független Kisgazdapárt elnöke, dr. Torgyán József nagygyűlést tartott. Az iskola hatalmas tornatermében egészen elképesztő tömeg gyűlt össze, és nemcsak a széksorok teltek meg, hanem az állóhelyeken is alig lehetett gombostűt elejteni, A nagygyűlést a párt városi szervezetének elnöke nyitotta meg, az elnökségben helyet foglalt dr. Kávássy Sándor országgyűlési képviselő, megyei elnök, valamint a párt megyei főtitkára és a párt megyei főügyésze, továbbá Torgyánné Cseh Mária országgyűlési képviselő, a Független Nőszövetség országos elnöke. Torgyán József a bevezetőben a magyarság lélekszámá- nak kétségbeejtő csökkenéséről beszélt, felvetvén a kérdésben a jelenlegi kormányzat komoly felelősségét. — Nem hiszem, hogy a szándékaik lennének ilyen sötétek, egyszerűen arról van szó, hogy dilettánsok, hozzá nem értők, és ez sajnos eredményében ugyanaz: az ország folyamatos és tudatos tönkretétele. A stratégiai iparágak tönkretétele és elkótyavetyélése azt a bolond földbirtokost juttatja eszembe, aki nem a terményt adja el, hanem a termőföldet... — mondta a kisgazdapárt elnöke, majd az elherdált milliókról, milli- árdokról szólt. — Kérdezem én, milyen szakember a „legtiszAz idő mindig kiszámított tább kezű” exminiszter, aki a „legtisztább kezű” miniszter- elnökkel együtt úgy árusítja ki az ország energiaiparát, hogy nem is tudja, mennyit fog érte kapni? És az autópályák... A méregdrága autópályadíj sokkal inkább el fogja szigetelni az amúgy is roppant nehéz helyzetben lévő keleti régiót. Akinek az a gondja, hogy mekkora szelet zsíros kenyeret adjon a gyermekének, annak nem fogja futni ezrekre úthasználatért... Belenéztem a költségvetés vonatkozó számaiba, és kérem, nem fogják elhinni: az állami költségvetés a jövő évre másfél milliárd forintot irányozott elő az M3-as építésére. Ez két, azaz kettő kilométer út megépítéséhez elegendő. Azt hiszem, ez is magáért beszél... — mondotta az FKGP elnöke. Beszédében ezután a régi rendszer vezetési struktúrájáról beszélt, és kijelentette, hogy a múlt rendszer bűnei csak és kizárólag a volt országos vezetők lelkén száradnak, mondta, mintegy felmentvén a megyei és alacsonyabb szintű vezetőket, de főleg a hajdani párttagságot. — Amit én találok ki, azért senki más nem lehet felelős „csak én” — jelentette ki. Ezt a tulajdonképpeni nyitást a hajdani „kiskommunisták” felé, határozott tetszés fogadta. — A belső államadósság mértéke, immár egész egyszerűen, követhetetlen — jelentette ki a továbbiakban. — A belső adósságállomány kamatállományát kötvényesítették, és az 1990-ben még hatvan milliárdos kamatteher az idénre már ötszáznegyven milliárdra rúg. Hogy miből és hogyan, azt csak egy igen szűk réteg tudja. Ha az ember rákérdez, azonnal a banktitokra hivatkoznak, és nem adnak semmi felvilágosítást! Ez teszi aztán lehetővé, hogy a belső államadósság kamatterhe 1997-ben aztán megint 320 milliárddal emelkedjen! Mindez a forint csúszó leértékelésének, és a bankok belső manipulációinak következménye. Az eredmény pedig — szinte félek kimondani —: 1997-re több, mint kettőezer milliárd forintra rúg! — mondotta Torgyán József. A gazdasági elemzés után éles szavakkal bírálta az egész országot behálózó korrupciót, és harcot hirdetett a szervezett bűnözés és a maffiák ellen, nem rejtve véka alá, hogy ezen a téren — amennyiben a párt kormányzati helyzetbe kerül — a legkeményebb eszközöket is be fogja vetni. Síkraszállt a továbbiakban a gazdaság élénkítése mellett, kemény szavakkal ostorozva a jelenlegi restrikciós politikát. Beszélt az erkölcsök és a tisztesség, sajnálatos jelenlegi vásáráról, kinyilvánítva azon véleményét, hogy mindez szintén a vezetés lelkét terheli... — A gyakorlat immár megmutatta, hogy nincs egyéb kivezető út, mint a tisztességes nemzeti gondolkodásmód, amely nem valakik ellen, hanem a nemzetért harcol. A liberálbolsevista álom már romokban hever, és a „nosztalgiaválasztókat” már régen észhez térítette. Tudomásul kell vennünk, hogy csak magunk tehetünk magunkért valamit, segítségre nemigen számíthatunk... Rendet kell teremtenünk, hogy aztán meg is tarthassuk azt! A Független Kisgazdapárt immár van olyan erő, amely bármelyik magyarországi párttal szemben győzedelmeskedni tud a választásokon — mondta nyomatékosan dr. Torgyán József. A nagygyűlés egészen az esti órákig tartott.
