Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-18 / 269. szám

Tarnavölgyi György jegyzete __________ Fe gyvernek látszó tárggyal... ...fenyegette meg feleségét egy férfi, fegyvernek látszó tárggyal késztette a pénz átadására a kassza őrét a rabló, ugyancsak ily módon fosztotta meg értékeitől a hölgyet az esti utcán támadója. Sorra olvassuk a híradásokat, s ha egy kicsit is elgondol­kodunk, nem csodálkozunk a rendőrség eszelős ragaszko­dásán, amellyel használja ezt a faramuci kifejezést. Meg­hökkentő mértékben elterjedtek ezek a valaminek látszó dolgok életünk más területein is. Mosolynak látszó fogcsi- korgatás, gazdasági fellendülésnek látszó nyomor, koalíci­ónak látszó kiszorítósdi, miniszternek látszó nímand, országmentőnek látszó szájtépés, komoly parlamenti felszó­lalásnak látszó magakelletés, előnynek látszó hátrány, öröm­nek látszó bánat... Én már csak abban reménykedem, hogy egyszer — téve­désből, freudi elszólás folytán — az a hír jelenik meg vala­hol: „egy AK—47-es típusú géppisztolynak látszó tárggyal X. Y.-t agyonlőtték”. Akkor majd remélhetjük, hogy elindul valami, ami elvezet oda, hogy — a derék K. J. elvtárs szava­ival élve — a bablevest bablevesnek fogjuk nevezni. Akkor is, ha fasírtnak látszik. Van egy olyan mondás is: ha valami nyávog, bajusza van, karmol és macskának látszik, az macs­ka. Erre mondják természetesen a jogászok és a politikusok (no, meg a rendőrök): nagy valószínűséggel. A butaságnak nincs határa... ...legfeljebb határőre — mondta Kéthkedy bácsi, aki lel­kes újságolvasó. Ez a határőr a legutóbbi kiíratlan nemzet­közi pályázat eredménye szerint ezúttal szlovák. Az a határőr, aki leszállította az éjszakai vonatról a világhírű lengyel írót, s miután három órán át vallatták és várakoztatták, vissza­küldték, ahonnan jött. Ugyanis kiderítették, hogy Slawomir Mrozek úr neje mexikói állampolgár, s mint ilyen nem ha­ladhat át vonattal Szlovákia területén, ha nincs átutazóví­zuma! Mint kiderült, külügyi illetékesek is megpróbálták jobb belátásra téríteni a szlovák határőröket, de siker nélkül. Bizony, a szabály az szabály! Isten őrizze Szlovákiát, hogy valami kreol bőrű idegen szívja a levegőjét engedélymente­sen. Azt nem mondhatjuk — vigyorgott az öreg —, hogy „lépjen a földjére”, mert ilyen szándéka nem is volt a nejnek. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy pfúj, micsoda népek ezek a szlovákok — kesergett Kéthkedy bácsi —, hanem azt, hogy a hülyeség tényleg határtalan. Meg a bü­rokrácia. És ezzel azt is mondom — emelte fel az ujját intőn —: nehogy már valaki azt higgye, hogy minden ilyen eszement dolog egy csapásra eltűnik, amikor úgymond „be­lépünk Európába”. Ez a határőr lehetett volna angol, német vagy francia is. Azok se szeretik jobban a mexikóiakat... Ha valaki ötven körüli... ...és egy reggelen nem fáj semmije — az halott. A morbid mondáson lehet derülni, lehet szomorkodni, de el is lehet töprengeni. Mégpedig azon: vajon miért éppen az „ötven” szerepel benne. Miért nem hatvan vagy hetven? Mitől bete­geskedő, derekát tapogató, gyógyszert szedő, gyomorbajos, szívéhez kapkodó egy ötven körüli magyar polgár? Különös­képp, ha férfi? Miért temetnek rendre 44,47,50 vagy 52 esz­tendőt élt családapákat (hogy csak a mai és tegnapi gyászje­lentéseket fussam végig)?Hol élünk mi? És miért csak eddig? A parlamentben az egészségbiztosítási önkormányzat mun­kája volt napirenden a minap. Volt, aki kifejezetten azt mond­ta: semmi szükség az egészre, pazarló, hanyag, rosszul műkö­dő szervezet, le vele, meg kell szüntetni! Lett erre persze, hűha! meg még ilyet!, de igazából senki nem tudta megcáfolni a véleményt. Mert hogy eddig mindent csinált ez az úgyneve­zett önkormányzat, csak azt nem, amit kellett volna. Olvasom példának okáért, hogy jobb helyeken már régóta bevett gyakorlat: a kisebb, egyszerűbb műtétek után a páci­ens szépen hazamegy, miután ellátták megfelelő tanácsok­kal és gyógyszerekkel. Semmi szükség arra, hogy a kórházi ágyat nyomja, amikor otthon is van neki ágya, meg neje, gyerekei, barátja, férje stb. Nálunk ez hogyan működik? Az ilyen beteget lehet, hogy hazaeresztik, csakhogy papíron még legalább egy hétig kórházi ápolt, mert hogy az egész­ségbiztosítási pénztár csak akkor fizet érte, ha bent van a kórházban. Ezek a fantombetegek. S kérem, ezt kiválóan tudja minden hozzáértő, de egyetlen lépés nem történt, hogy a szabályokat módosítsák. Tessék mondani: minek akkor ez az egész? Hogy eltűnjenek újabb százmilliók, milliárdok? Válaszképpen ilyenkor megje­lenik S. P. alelnök (érdekes, elnök nincs...) egész estét betöltő feje, és higgadtan megmagyarázza, hogy tulajdonképpen min­den rendben, a műtétek sikerülnek, bár igaz, ami igaz, a bete­gek nem mindig élik túl... Sőt, az egész egészségügy sem. | Hazai krónika l J í: KI EJ U ET Befejeződött a BÖK-tanácskozás Csapatjáték a falutól a Tisztelt Házig r A jól végzett munka tudatával távoztak Fotó: Bozsó Lamperth Mónika, a Balol­dal Önkormányzati Közös­ség (BÖK) elnöke a három­napos nyíregyháza-sóstói konferencia zárszavában megdöbbenésének és örö­mének adott hangot, hogy kiderült: léteznek jól műkö­dő, fejlődő önkormányza­tok. Nyomatékosan a részt­vevők tudtára adta, hogy az ötlet-, illetve a tapasz­talatátadás és információ- csere volt a rendezvény célja, s mint ez tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hírösszefoglaló __ Le gfontosabb konzekvenci­aként a BÖK elnök asszonya elmondta: öröm volt látni, hogy a csapatszellemre helyez­ték a hangsúlyt a résztvevők, s remélte, hogy a parlamenti tör­vényalkotókra is hatást fognak tudni gyakorolni, ugyanis az önkormányzatok pajzsként áll­nak a kormány és a lakosság között. A településeket érintő leg­fontosabb problémák közül Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere, mint a BÖK al- elnöke megemlítette, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye központi helyet foglal el a Kelet—Nyugat irányú kereske­delmi kapcsolatokban, s bár a régió fejlesztése megkezdő­dött, de a változást lassúnak érzik az itt lakók, akik legin­kább a fejlődést kísérő negatív tapasztalatokkal, mint például a bűnözés elterjedésével talál­koznak. A fejlesztés gyorsítá­sát elképzelhetetlennek tartot­ta állami feladatvállalás nél­kül. A polgármester asszony gondolatait megerősítette Fa- zakas Szabolcs, ipari, kereske­delmi és idegenforgalmi mi­niszter is, aki szerint Magyar- ország 1100 éve szenved a tőkehiánytól, ami a hátrányos helyzetű térségekben fokozot­tan jelentkezik. A miniszter a kiutat abban látta, ha állami — közös magyar és külföldi — támogatással vállalkozó motiváló kevés számú, de magvalósítható nagy projekt készül, s a rendelkezésre álló pénzt a profitérdekeltségű befektetőkre bízzák. A regio­nális feladatmegoldásokban az önkormányzatokra hárul a feladatok oroszlánrésze. Ezt a véleményt Baja Fe­renc, környezetvédelmi és te­rületfejlesztési miniszter is támogatta, aki szerint a jövő­ben a programalapú finanszí­rozás lesz a területfejlesztés alappillére, amelyhez a ren­delkezésre álló forrásokat az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék (GDP) arányában osztják fel. Dr. Akar László, a Pénzügy­minisztérium politikai állam­titkára minderre jó lehetőséget lát az ország gazdasági szám­adatainak elemzése után. Mint elmondta, a másfél évvel ez­előtt elkezdett korrekciós gaz­daságpolitika hatására jövőre várhatóan megélénkül a befek­tetési kedv, amely akár két-há- rom százalékos GDP növeke­dést okozhat, az pedig elég ahhoz, hogy fokozódó munka­erő-kereslet alakuljon ki. Sür­gette a államházartási reform részeként az önkormányzati struktúra átalakítását, s a véle­ménye szerint meg kell találni a megoldást arra, hogy a tele­pülések nagyobb részt, saját erőből tartsák fent működőké­pességüket. A magánosítás mai állása várhatóan támogatja ezt a fo­lyamatot, mert Csiba Judit pri­vatizációs miniszter vélemé­nye szerint az év végéig befe­jeződhet a csata az APV Rt. és az önkormányzatok között, s az egész privatizáció háromne­gyede. így a kormány törleszt- heti az ö-hat éve maga előtt görgetett adósságát, emiatt a települések gazdaságilag meg­erősödhetnek. A pénzügyi elemzések mel­lett Verebélyi Imre államtitkár kifejtette, hogy a közigazga­tást ideje lenne már elválaszta­ni a napi politikától, s a terve­zetben három lépcsőben meg­valósuló közigazgatási reform­nak az lenne a célja, hogy a kormányváltozásokat kiálló, időtálló apparátus jöhessen lét­re. Ehhez nélkülözhetetlen a ma kifogásolható szakmai szín­vonal fejlesztése. Bírálta az egész országot behálózó korrupciót Izzó hangulatú nagygyűlés a Zrínyiben Fotó: Csonka Palotai IstyánJÜj Kelet) Szombaton délután ötkor már szinte képtelenség volt parkolóhelyet találni a nyír­egyházi Zrínyi Ilona Gimnázi­um környékén, ahol a Függet­len Kisgazdapárt elnöke, dr. Torgyán József nagygyűlést tartott. Az iskola hatalmas tor­natermében egészen elképesz­tő tömeg gyűlt össze, és nem­csak a széksorok teltek meg, hanem az állóhelyeken is alig lehetett gombostűt elejteni, A nagygyűlést a párt városi szervezetének elnöke nyitotta meg, az elnökségben helyet foglalt dr. Kávássy Sándor or­szággyűlési képviselő, megyei elnök, valamint a párt megyei főtitkára és a párt megyei fő­ügyésze, továbbá Torgyánné Cseh Mária országgyűlési kép­viselő, a Független Nőszö­vetség országos elnöke. Torgyán József a bevezető­ben a magyarság lélekszámá- nak kétségbeejtő csökkenésé­ről beszélt, felvetvén a kérdés­ben a jelenlegi kormányzat komoly felelősségét. — Nem hiszem, hogy a szán­dékaik lennének ilyen sötétek, egyszerűen arról van szó, hogy dilettánsok, hozzá nem értők, és ez sajnos eredményében ugyanaz: az ország folyamatos és tudatos tönkretétele. A stra­tégiai iparágak tönkretétele és elkótyavetyélése azt a bolond földbirtokost juttatja eszembe, aki nem a terményt adja el, ha­nem a termőföldet... — mond­ta a kisgazdapárt elnöke, majd az elherdált milliókról, milli- árdokról szólt. — Kérdezem én, milyen szakember a „legtisz­Az idő mindig kiszámított tább kezű” exminiszter, aki a „legtisztább kezű” miniszter- elnökkel együtt úgy árusítja ki az ország energiaiparát, hogy nem is tudja, mennyit fog érte kapni? És az autópályák... A méregdrága autópályadíj sok­kal inkább el fogja szigetelni az amúgy is roppant nehéz helyzetben lévő keleti régiót. Akinek az a gondja, hogy mek­kora szelet zsíros kenyeret ad­jon a gyermekének, annak nem fogja futni ezrekre úthasznála­tért... Belenéztem a költségve­tés vonatkozó számaiba, és ké­rem, nem fogják elhinni: az ál­lami költségvetés a jövő évre másfél milliárd forintot irányo­zott elő az M3-as építésére. Ez két, azaz kettő kilométer út megépítéséhez elegendő. Azt hiszem, ez is magáért beszél... — mondotta az FKGP elnöke. Beszédében ezután a régi rendszer vezetési struktúrájáról beszélt, és kijelentette, hogy a múlt rendszer bűnei csak és kizárólag a volt országos veze­tők lelkén száradnak, mondta, mintegy felmentvén a megyei és alacsonyabb szintű veze­tőket, de főleg a hajdani párt­tagságot. — Amit én találok ki, azért senki más nem lehet fele­lős „csak én” — jelentette ki. Ezt a tulajdonképpeni nyitást a hajdani „kiskommunisták” felé, határozott tetszés fogadta. — A belső államadósság mértéke, immár egész egysze­rűen, követhetetlen — jelentet­te ki a továbbiakban. — A bel­ső adósságállomány kamatál­lományát kötvényesítették, és az 1990-ben még hatvan milli­árdos kamatteher az idénre már ötszáznegyven milliárdra rúg. Hogy miből és hogyan, azt csak egy igen szűk réteg tudja. Ha az ember rákérdez, azonnal a banktitokra hivatkoznak, és nem adnak semmi felvilágosí­tást! Ez teszi aztán lehetővé, hogy a belső államadósság ka­matterhe 1997-ben aztán me­gint 320 milliárddal emelked­jen! Mindez a forint csúszó le­értékelésének, és a bankok belső manipulációinak követ­kezménye. Az eredmény pedig — szinte félek kimondani —: 1997-re több, mint kettőezer milliárd forintra rúg! — mon­dotta Torgyán József. A gazdasági elemzés után éles szavakkal bírálta az egész országot behálózó korrupciót, és harcot hirdetett a szervezett bűnözés és a maffiák ellen, nem rejtve véka alá, hogy ezen a téren — amennyiben a párt kormányzati helyzetbe kerül — a legkeményebb eszközö­ket is be fogja vetni. Síkraszállt a továbbiakban a gazdaság élénkítése mellett, kemény szavakkal ostorozva a jelenlegi restrikciós politikát. Beszélt az erkölcsök és a tisz­tesség, sajnálatos jelenlegi vá­sáráról, kinyilvánítva azon vé­leményét, hogy mindez szin­tén a vezetés lelkét terheli... — A gyakorlat immár meg­mutatta, hogy nincs egyéb ki­vezető út, mint a tisztességes nemzeti gondolkodásmód, amely nem valakik ellen, ha­nem a nemzetért harcol. A liberálbolsevista álom már ro­mokban hever, és a „nosztal­giaválasztókat” már régen ész­hez térítette. Tudomásul kell vennünk, hogy csak magunk tehetünk magunkért valamit, segítségre nemigen számítha­tunk... Rendet kell teremte­nünk, hogy aztán meg is tart­hassuk azt! A Független Kis­gazdapárt immár van olyan erő, amely bármelyik magyarorszá­gi párttal szemben győzedel­meskedni tud a választásokon — mondta nyomatékosan dr. Torgyán József. A nagygyűlés egészen az esti órákig tartott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom