Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-14 / 266. szám

UJ KELET Gazdaság 1996. november 14., csütörtök Emelkedő cukorárak? Új Kelet-információ Országosan átlagosan mint­egy két—három hetet csúszott a cukorfeldolgozási kampány kezdete. Bár a termés mintegy tíz százalékkal több, mint a szükséges, de a várható több mint 4,5 millió tonna termés­nek a sokéves átlagnál alacso­nyabb a cukorfoka. Emiatt a cukorgyárak tartani tudnák a tavalyi árszínvonalat, de a jövő évi beruházások finanszí­rozása miatt, illetve az emel­kedő energiaárak kompenzá­lása végett tervezetten végre­hajtják a 10—15 százalékos áremelést a közeljövőben. A megyei diszkontüzletek­ben még 108 forint körül meg­kapható egy kilogramm cukor, de a kiskereskedőknél már nem ritka a 116— 120 forintos fogyasztói ár sem. Amennyi­ben a cukorgyárak betartják ígéretüket, akkor ez akár 130 forint fölé is felkúszhat. Ennek oka, hogy a cukor-termékta­nácsban többségben jelen lévő feldolgozói szektor képviselői irányárként a 101,90 forintot javasolták, amely csupán öt— hat százalékos feldolgozói hasznot tartalmaz. A kereske­dői hálózat is hozzáteszi a maga árrését, s emiatt alakul­hat ki a magasabb ár. Fakitermelési verseny Munkatársunktól A Nyírerdő Rt. Gúthi Erdé­szeti Igazgatósága november 15-én. pénteken újra megrende­zi az immár hagyományos faki­termelési versenyét a céggel szerődéses vállalkozói munka- viszonyban álló munkatársak és munkacsoportok részére. A szakmai versengés díja vonzó, hiszen megfelelő ered­ményt felmutató csoportokkal külön, kedvező munkaszerző­dést köt az anyavállalat. Számo- sítva ez annyit jelent, hogy pél­dául az első helyezett évi 200— 250 ezer forintos pluszjövede­lemhez juthat. A versenyt megelőző napig nyolc brigád küldte el a jelent­kezési lapját, akik között ott van a tavalyi nyertes, illetve az egyetlen Szabolcs-Szaünár- Bereg megyei munkacsapat is, a ny írlugosi Molnár István ve­zetésével. A reggel nyolc órakor kez­dődő erőpróbán a zsűri érté­keli versenyzők technikai, a munkavédelmi szabályok is­meretét és alkalmazását, a fa- kitermelési technológiát, il­letve a gazdasági szempon­tokat messzemenően figye­lembe vevő alapanyag-fel­dolgozást. Őszi parasztmonológ Kézy Béla (Új Kelet) _ — Hallottál már ilyet? Könyvelőt kell tartani a pa­rasztnak—mondta szinte kö­szönés helyett a minap egyik gazdálkodó ismerősöm. — Új­ságíró vagy, mégsem érted? —folytatta, látván meglehe­tősen érteden tekintetemet. — Meghozzák az adótörvényt, azután fizethetünk mi is adót is meg esztékát is. Ez már ma­gában is elég baj volna, de hogy még mindenféle törvé­nyeket ismerjünk meg, papí­rokat vezessünk, könyvelők legyünk... Mondd, hogy veze­tik ezt az országot? Mit. kép­zelnek ezek? Persze, emlék­szem még a régi egyéni világ­ban apámnak is volt egy koc­kás irkája, abba írogatta tin­taceruzával a kiadást meg a bevételt. Na de azon csak neki kellett kiigazodnia, nem az adóellenőröknek. Most meg!...Ha nem jó helyre van írva valami, már ide is suhint­ják a büntetést. De hát hon­nan tudjam én, hogy mit hová kell írni? Tanulj paraszt, ha vén vagy is! Nekem már elég volna ennek a pár hektárnak a gondja is. Gépet, vetőma­got szerezni, trágyázni, kapál­ni, munkást találni a betaka­rításhoz... de legfőképp elad­ni a termést. Most meg még könyveljek is? Bizisten nem tudják ott az urak, mit csinál­nak! Gondold meg! Elvetem a tengerit, elveri a jég. Elül­tetem a dohányt, megeszi a vírus. Elég baj az nekem, mert biztosításra már nem sok gaz­dának futja, nekem sem. Még­is hívhatom a szakértőt, mert az adóhivatal elvárja; hogy­ha vetettem, hát arassak is. Ha meg nem arattam, akkor sze­rezzek igazolást arról, hogy miért nem, mert az adós urak nagyon szeretnek kaszálni. Bolond egy világ. Majd egyez­kedhetek a felvásárlóval én is, beszélhetünk arról, hogy szám­lára, vagy számla nélkül. Ha nekünk adózni kell, meg esz- tékázni, az belekerül a ter­mény árába. Ettől nem lesz ol­csóbb se a kenyér, se a hús. Drágább annál inkább. De ha nem lesz, aki megfizesse, ne­künk is a nyakunkon marad, itt a példa az idei krumplival. Már ingyen sem kell! Hallom, valamelyik nagyokos azt mondta a parlamentben, hogy tanuljunk meg számítógépen, azzal könnyű könyvelni, úgy­is ez a jövő, meg hogy Euró­pába csak így mehetünk, mert ott már minden parasztnak van számítógépe. Hát először is, ezt nem hi­szem! Másodszor az sem biz­tos, hogy én olyan nagyon vá­gyakozom oda, ahova a kép­viselő úr annyira kepesz- kedik. De én már hatvanki- lenc éves vagyok, lehet hogy nem jól látom. Azt viszont el­várom, hogy a képviselő, aki az én pénzemből szájai ott az ország házában, legalább tiszteletet mutasson irántam, ne nézzen le, mert aligha enne kenyeret, ha a paraszt nem dolgozna látástól vakulásig. Én nem tudom mi lesz ebből. A falu is a feje tetejére állt. Van, akinek sikerült jó sok földet így-úgy összeszednie, annak biztos futja könyvelő­re is. De a legtöbb úgy van, hogy került valami az ősi juss­ból, avval küszködik. Mert a városon már nincs munkája, a segély is elfogyott, próbál­ja hát magát fenntartani a földecskéből. Ez meg több­nyire csak annyira sikerül, hogy éppen megél a család­jával. Na most meg könyvel­jen is! Ezen csak röhögni le­het! De leginkább sírni... Na ezt írd meg, okos cimborám! Népbank a vállalkozásokért Kozma Ibolya interjúja Ahová egy bank „beteszi a lábát”, ott pénz is van. vagy ha­marosan lesz — ez az általános tapasztalat, reméljük, térségünk^ ben is igaznak bizonyul. Nyír­egyházán nemrégiben nyitott az Intereurópa Bank, a Unicbank, s egy hónappal ezelőtt a Volks­bank. Egyes források szerint, más pénzintézetek is fontolgatják a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei fióknyitást. Szabó Antallal, a Volksbank helyi fiókjának ve­zetőjével beszélgettünk. — Minek köszönhető, hogy a teljesen külföldi tulajdonú Volks­bank megjelent a megyében? — Véleményünk szerint, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye központi helyet fog elfoglalni Közép-Kelet-Európa gazdaságá­ban. Nagy lehetőségeket kínál­nak a szlovák, az ukrán és a ro­mán gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok. A „nyitott határok” kialakítá­sa, az autópálya megépítése és a létrejövő záhonyi és zempléni különleges gazdasági övezet mindenképpen segíti a gazdaság fellendülését, illetve lemaradá­sunk csökkentését a dunántúli régiókhoz képest. A megye sokat tesz az állam­határokon túli kapcsolatok fej­lesztésében üzletember-találko­zók szervezésével és a vállalko­zások segítésével. Ez előbb- utóbb meghozza gyümölcsét. Másrészt több olyan ügyfele van az Ausztriában működő anyabankunknak — az Öster­reichische Volksbanken Ag (ÖVAG) —, akik üzleti kapcso­lataik révén jelen vannak szű- kebb régiónkban. A földrajzi közelség megkönnyíti majd a további együttműködést. — Milyen réteget céloztak meg? — Bankunk hatvannyolc szá­zalékban osztrák, kisebb részben olasz, török, valamint német tu­lajdonú. A részvényesek több évtizedes tapasztalatát felhasz­nálva, Magyarországon is a kis- és középvállalkozások, vala­mint a lakosság magas szintű pénzintézeti kiszolgálása a cé­lunk. A kiemelten kezelt terüle­tek között szerepel a Magya­Szabó Antal rországon működő vegyesvál­lalatok finanszírozása, pénzügyi igényeinek kielégítése is. Hazánkban eddig, a budapes­ti központon kívül öt vidéki fi­ókunk működik. Terveink sze­rint teljes hálózatunk húsz-hu­szonöt fiókból, illetve kirendelt­ségből fog állni. —Az osztrák és a magyar élet­színvonal csak nehezen hason­lítható össze. Ebből következik, hogy egy átlagos bécsi állam­polgár jövedelme sem vethető össze a mininálbérért dolgozó szabolcsi munkáséval. — Kondícióink kialakításá­ban, természetesen, igyekszünk ezeket a tényeket is figyelembe venni. Például a bankunkban alkalmazott számlavezetési mi­nimumdíj vállalkozások eseté­ben 5000 forint, míg magánsze­mélyek részére 400 forint ne­gyedévente. A folyószámlán lévő összegekre kilenc százalé­kos kamatot tudunk ajánlani. Hamarosan megjelenik forint alapú bankkártányánk, a jövő évtől pedig a konvertibilis kár­tyánk is elérhető lesz. A törvé­nyi szabályozás adta lehetőség­gel élve, 1997-től kezdve a La­káskassza Rt.-n keresztül részt Fotó: Csonka kívánunk venni a lakás-takarék­pénztár programban. A Lakás­kassza Rt. részvényesei között bankunkon kívül elismert oszt­rák és magyar tulajdonban lévő pénzintézetek vannak. —Nyitva tartásuk érdekes, és a lakosság számára kedvező, hi­szen este fél hatig, munkaidő után is fogadják az ügyfeleket. — Reggel nyolctól délig és háromtól fél hatig vagyunk nyit­va hétköznapokon, továbbá szombaton kilenctől tizenkét óráig állunk ügyfeleink rendel­kezésére. Ez a sajátos nyitvatar­tási rend hozzátartozik ban­kunkhoz. csakúgy, mint az éj­szakai trezor használata és a széf­bérlési lehetőség. — Egy hónapos működésük alatt miklyen tapasztalatokat szereztek? — Tapasztalataink kedvezők, az eddig eltelt rövid időszak el­lenére. Úgy ítéljük meg, hogy a szokatlan nyitva tartásunk, kor­rekt díjtételeink, valamint a ru­galmas, pontos ügyintézésünk felkeltette ügyfeleink érdeklő­dését. Ügyfelelink elvárásainak a jövőben is meg szeretnénk fe­lelni, és továbbra is szeretnénk élvezni bizalmukat! kuk értett egyet. A kínált árrés­lehetőség megfelelésének megítélésekor 60:42 arányban többnyire a gyártók gondolták úgy, hogy jól alakítják az árai­kat. Az árváltozásokról szóló tájékoztatók a kereskedők 66 százalékának véleménye sze­rint késve érkeznek meg, amíg a gyártók 73 százaléka azt vall­ja: időben megküldik tájékoz­tatásaikat. Ezen ellentmondások mellett mindkét viaskodó fél képvise­lői nagy többségben egyetér­tettek abban, hogy öt év múl­va a kereskedelmi termék-már­kák tehetik ki a forgalom je­lentős hányadát. Ezen túlme­nően, mintegy kompromisz- szumként a megkérdezettek egybehangzóan azt állították az eladásnövelés érdekében, hogy érdemes megfogadni a termelők és gyártók ár- és egyéb ajánlásait, illetve a kö­zös reklámozási együttműkö­dés lehetőségétől gyakorlati­lag egyik válaszadó sem zár­kózott el. Ejnye kereskedők, nahát feldolgozók! Ellentétes állásponton Az élelmiszer-ipari szektor termelői, gyártói, illetve a ke­reskedők a kialakulás útjára lépő magyar piacgazda­sági körülmények között úgy viselkednek, mint a gye­rekek: állandóan cívódnak, de nem tudnak meglenni egymás nélkül. A számtalan konfliktushelyzet közül a párbeszéd és az árkérdés váltja ki a legnagyobb vitát, de szerencsére néhány pontban egyetértenek, mint például abban, hogy öt éven belül a kereskedelmi már­káknak jut a piaci főszerep Vitéz Péter (Uj Kelet) „Hát, kérem, a termék ára, arculata, minősége és egyéb­ként minden egyéb, amiért en­gem okolnak, nem rajtam mú­lik, én minden tőlem telhetőt megteszek!” Körülbelül ez a vélemény fogalmazódhatott meg a GfK Hungária Piackuta­tó Intézet munkatársaiban, mi­után elemezték az élelmiszer- ipari szektor szereplőivel kitöl­tetett kérdőív első részét, amely az ipari és a kereskedelemi pár­beszéd kérdését feszegette. A válaszolók önmagukról alko­tott piaci megfelelésének képe és az egymásra mutogatás de­rült ki a reprezentatív felmérés során. A termékfejlesztési folya­matban — a gyártók többségé­nek állítása szerint — igenis folytatnak párbeszédet keres­kedelmi partnereikkel, ezzel szemben, közel ugyanakkora arányban az eladók hevesen tiltakoznak ezen kijelentés el­len. A gyártói oldal képviselői szerint, a termékskála kialakí­tása előtt 70 százalékuk kon­zultál a forgalmazóval, de ezt az eladók csupán 48 százalé­kosan erősítették meg. Az árpolitika örökzöld kér­déskörében már markánsabban eltértek a vélemények. A ter­melők 56 százaléka szerint kedvező árkondíciókat adnak azoknak a kereskedőknek, akiknek ezzel csak 13 százaié­Földárverés Munkatársunktól A hét elején Apagyon megtartott földárverésen mér­sékelt érdeklődés mellett el­kelt összesen mintegy 400 aranykorona értékű, zömé­ben erdős terület, több ki­sebb méretű szántóföld mel­lett. A két időpontban meg­hirdetett liciten harminc ér­deklődő vett részt, akik meg­egyezéses áron, 1000 forin­tért jutottak hozzá az erdős területekhez. A szántóföldek iránt nem mutatkozott jelen­tős igény, a csekély számú licitáló a törvény szerinti mi­nimális áron, 500 forintért vá­sárolta meg a lajstromba vett földeket, amelyek a volt Le­nin Termelőszövetkezet és a mezőgazdasági főiskola tan­gazdaságának területéből ke­rültek az árverési listára. Ma Szamosszegen folyató- dik a megyei Kárrendezési Hivatal munkája. A licitre az apagyihoz hasonlóan csak helyi lakosok, illetve azok je­lentkezhetnek, akiknek e te­rületen államosították a föld­jét. Az előzetes felmérések szérint az alig 30 hektárnyi, összesen közel 400 aranyko­rona értékű kijelölt szántó várhatóan kevés lesz, a tér­ségben ezt jóval meghaladja a lakossági kereslet. Kamarai programok Lengyel—magyar kétol­dalú kereskedelmi kapcsola­tokról és üzleti lehetőségek­ről lesz szó a megyei keres­kedelmi és iparkamara no­vember 18-ai, hétfői fóru­mán. amelyen dr. Siklósi Gábor varsói és dr. Edward Molendowski budapesti ke­reskedelmi tanácsosok tarta­nak előadást a köztestület székházában. Francia—magyar gazdasá­gi együttműködésekről, a két — a közép-francia és a me­gyei — régió kapcsolatfej­lesztési lehetőségeiről fog tá­jékoztató előadást tartani Orosz József, hazánk lyoni kereskedelmi tanácsosa no­vember 19-én, kedden Nyír­egyházán, a volt pártházban. Az exporthitelnyújtás, az exporthitel-biztosítás kérdé­se lesz a központi témája an­nak a november 21-ei, csü­törtöki fórumnak, amelyet az iparkamara szervez. A neves beszélgetőpartnerek között a kerékasztalnál helyet foglal Mádi Zoltán a CIB Bank Rt., Tarnainé dr. Kálnási Jolán a Magyar Befektetési és Fej­lesztési Bank Rt., Fülöp Zol­tán a Magyart Exporthitel Biztosító Rt. és Gádor Péter a HIF képviseletében. A kamarai Minőségügyi Szemináriumon a minőség- biztosítási rendszerek elméle­téről és gyakorlatáról tartanak tájékoztatót megyei szak­emberek november 27-én, szerdán, a Nyíregyháza-Sós­tói Oktatási Központban. A ta­pasztalatokról többek között Sereghy Ervin, a Tauras Agro- tyre Kft., Nádasdi József né, az EKO Kft., dr. Répási Ferenc, az Alkaloida Rt., Nagy La- josné, az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium, illetve dr. Gurasss• Attila és Sándor Mik- lós, a TÜ V Rheiland szakem­bere számol be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom