Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-12 / 264. szám

UJ KELET Városlátogató 1996. november 12., kedd Amennyire büszkék az amerikai emberek Bobby Fischerre, a sakk fenegyerekére, olyannyira örömmel gondolnak a halásziak négy sakkmester palántájuk­ra: Fráter Editre, Boros Beátára, Móré Reginára és Katona Enikőre. Mosolygós, kedves leányarcuk pen­geéles logikát, erős akaratot és hihetetlen koncentrá­lóképességet takar. Sikereiket sorra halmozzák, an­nak ellenére, hogy a sakk csak egy részét teszi ki az életüknek — egyelőre. Az egész város róluk be­szél, a polgárok ismerősként köszönnek rájuk, s nyílt titok, de a Város Napján nyilvános dicséretben fognak részesül­ni, mert folyton-folyvást, mondhatni zseniális sakkhú­zásokkal öregbítik a fiatal város jó hírét. — A legutóbbi debreceni Országos Sakkversenyen a korcsoportos döntőben csa­patversenyben a II. helyezést értük el—mondta Fráter Edit. — Nagyon nehéz viadal volt, mert egy nap hat mérkőzést kellett játszani, estére annyi­ra elfáradtunk, hogy beestünk az ágyba. A négy fiatal lány már „régi motoros a szakmában”, há­rom éve játszanak együtt. Te­hetségükre Hegedűs János testnevelő tanár figyelt fel, aki lelkes híve a szellemi erő­próbának. A lányok egyéni teljesítményét megsokszo­rozza a csapatjáték. A versen­géssorozatban már minden le­hetséges díjat begyűjtötték az iskolai bajnokságtól kezdve az országos ezüstig. A felkészülésről Boros Be­áta elmondta, hogy szüleik, testvéreik ismertették meg velük az alaplépéseket, majd miután a családtagok már nem voltak ellenfelek, jött a testnevelő tanár szakmai út­mutatása, aki kisvártatva a lelkes, de legyőzött felnőttek sorába lépett. — Ma már Mihalkó József mesterhez járunk a tét­meccsek előtti felkészülés alatt — folytatta Móré Reg­ina. — O mindig azt mondja, hogy nyerni úgy lehet, ha ki­pihent az ember és az össze­csapás alatt csak a táblára fi­gyel. Ez a fárasztó, de megold­ható, vagyis próbáljuk meg­fogadni a tanácsait. Szerintem nagyon jó a társaságunk, ha­bár én vagyok a legfiatalabb közöttük, de összetartunk, és véleményem szerint egyet is akarunk: előbb-utóbb meg­szerezni a korosztályos orszá­gos bajnoki címet. Móré Regina Katona Enikő A Város Napja Nagyhalász idén, december elsején ünnepli várossá nyilvánításának harmadik évfordulóját. Noha nem ju­bileumi az ünnep, de a polgároknak sokat jelent, s nagy erőbedobással szervezve készülnek a megemlékezés­re. A rendezvényket a művelődési központ munkatár­sai koordinálják: így a korábbi lelkesedésüket figye­lembe véve színes, gazdag programot állítanak össze. Az előzetes elképzelések sze­rint e jeles napon avatják fel a Halász szobrát, amely körül már csinos parkot alakítottak ki a közhasznú munkások. A régi óvoda falai között életre kel a város történelmi múltját bemu­tató tárlat, illetve a kortárs fes­tő- és képzőművészek alkotá­sai állandó kiállítási helyet kapnak. Többek között Ma­gyar Judit Mária már nyáron megismert Kő pár kő vándor- kiállításának legszebb darab­jai, a nagybányai festőiskola négy alkotása vagy Hegedűs II. László mesemotívumokkal gazdagon átszőtt művei lesz­nek megtekinthetők. A kulturális centrum az ál­talános iskolások részére helytörténeti vetélkedőt szer­vezett, ahol osztályonként öt­fős csapatokkal vehetnek részt. A délutánra tervezett hivatalos ünnepségen külön megtiszteltetésben részesül­nek a világháborúban hősie­sen helyt álló veteránok, di­cséretet kapnak a rendszere­sen vért adók és a sikeres sakkcsapat tagjai. A Város Napjának ünnepi programját a Mandala Dalszínház elő­adásában bemutatandó Sza­bin nők elrablása című darab zárja. Kilométeres útburkolás A nagyhalászi önkormányzat az idei évi költségvetésből tud­ta csak megoldani a városlakók régi problémáját, a poros föld­utak felújítását. Az elmúlt he­tekben megkezdődött a Vasvá­ri Pál utca szélesítése és első­ként az útalap lerakása, amelyet várhatóan még a nagyobb hi­deg beállta előtt szilárd aszfalt- burkolat fog követni. Ezzel pár­huzamosan a napokban kezdő­1242- ig a szabolcsi vár birto­kát képező s vámépek által la­kott falu volt. A történelem 1243- ban említi először, ami­kor IV. Béla István Comesnek adományozta Halászt. A XIV. század elején Sza­bolcs vármegye legjelentősebb települései közé tartozott. Emelkedését elősegítette az a nagy út, ami a mai Kállósem- jénből vezetett Napkoron át Halászba, s a tiszai rév, ahol vámot is szedtek. A XX. szá­zad elején tovább erősödik sze­repe, elsősorban kendergyára elektromos hálózatot, felújítot­ták a színpadot és a színpadvi­lágítást. A fűtési rendszert teljesen kicserélték, az újonnan felsze­relt radiátortesteket ezentúl gazdaságos gázüzemű kemen­ce fogja melegíteni. Idén már dik el a Bocskai utca pormente­sítése is. A belutak karbantar­tására állami támogatás nem kérhető, s a saját anyagi forrá­sok összegyűjtése miatt késett ez idáig a munka. Nagyhalász •• Önkormányzati hírek Kisvasút — A legutóbbi városi testületi ülésen hatá­rozat született arról, hogy a nyírvidéki kisvasút műkö­dését a továbbiakban is a le­hetőségekhez képest támo­gatja a testület. Idén arra lesz lehetőség, hogy tatarozással megőrizzék az épület állagát, illetve környezetét parkosít­sák. Emellett a testület finan­szírozza az állomás téli tüzelőanyag-szükségletét. Gáz—Az idő előrehalad­tával egyre biztatóbbnak ígérkezik az önkormányzat néhány hónappal ezelőtt megkezdett tárgyalássoro­zata az olasz érdekeltségű Tigázzal, az önkormányza­ti tulajdonban lévő gázva­gyon megvételéről. A pol­gármester véleménye sze­rint még ebben az esztendő­ben aláírható lesz az adás­vételi szerződés, amely je­lentős, előre nem tervezett bevételhez juttatja a várost. Költségvetés—Az előre­láthatóan november végére tervezett legközelebbi tes­tületi ülés legfontosabb té­mája a jövő évi költségve­tési vita előkészítése lesz. Várhatóan már a megelőző egyeztetések alatt kiderül, hogy az egyre szűkülő le­hetőségeket jóval megha­ladják az igények. A vissza­fogásoktól függetlenül a polgármesteri hivatal sze­retné elérni, hogy az intéz­ményi működési feltételek­ben ne legyen jelentős vál­tozás, ami már a minőségi munka rovására menne. így szeretnék elkerülni a köte­lező óraszámemelést, a lét­számleépítést, illetve az intézményösszevonásokat. Közvilágítás — Nagyha­lászban a közeljövőben megkezdődik a közvilágí­tás korszerűsítése, amely során a kiépített új utcákban világítótesteket helyeznek fel a Titász munkatársai. Telefon — A város külte­rületén, Homoktanyán mint­egy 50—60 telefonigénylő adta be kérelmét. A Matáv szakemberei ígéretett tettek arra, hogy még ebben az évben bekapcsolják a terü­leten a lakásokat az orszá­gos hálózatba. Mivel az igénylők száma miatt gaz­daságtalan a kábelfektetés, így a tiszaberceli vagy a buji példát követve rádió­adón keresztül fognak tud­ni telefonálni a lakosok a kótaji központon keresztül. Erdősítés — A képvise­lő-testület pályázatot nyúj­tott be a város külterületén lévő mintegy 20—30 hek­táros gyepes terület fásítá­sára. Az előzetes elképzelé­sek szerint, amennyiben a támogatási igényt kedvező­en elbírálják, akkor kiala­kítható lesz egy parkerdő. Hétezer éves település Sokáig talán Nagyhalász volt az egyetlen olyan város a megyében, amelynek történetét senki sem dolgozta fel. Pedig mint a legújabb kutatások mutatják, valószínűleg Szabolcs-Szatmár-Bereg egyik legrégebb óta lakott tér­sége. A három hét múlva megnyíló helytörténeti kiállítá­son minderre magyarázatot kapnak az érdeklődők. A régészeti feltárások tanú­sága szerint, Nagyhalász az újkőkortól — 6000—7000 év­vel ezelőtt — megszakítás nél­kül emberi lakóhely volt. A honfoglaló magyarok letelepe­désére is kedvezőnek kínálko­zott a legelőkben, erdőkben, vizekben gazdag terület. Ezt igazolja, hogy a város határá­ban két honfoglaláskori, X— XI. századi temetőrészletet, valamint egy monostor romja­it tártak fel. A település az Árpád-kor vé­géig, bizonyosan 1241— Elsőként Bajor Imre _ A városi arculattervezés ki­emelt részeként megkezdődött a volt óvodai épület és a kultu­rális központ külső és belső felújítása. A több százezer fo­rintos beruházás részeként a művelődési centrumban kicse­rélték a kivitelezők a teljes révén, melyet 1905-ben alapí­tott Odeschalchi Zoárd Jenő herceg. Szellemi és kulturális életét a múlt században a tele­pülésen élt országos hírű sze­mélyiségek ( Csuha Antal, az 1848—49-i forradalom tábor­noka, Kállay András, Szabolcs vármegye főispánja és fia, Kállay Miklós volt miniszter- elnök) határozták meg. Mára villany-, ivóvíz-, gáz-, szennyvíz- és telefonhálózat­tal kiépített a település, amely 1993 óta város. A húsz kilo­méterre fekvő megyeszék­helyről jól szervezett, rendsze­res autóbusz-közlekedéssel rendelkezik. Egyetlen nagy múlttal rendelkező üzeme, a zsákgyár jelenleg 250 főt fog­lalkoztat. nem, de jövőre várhatóan arra is lesz fedezet, hogy a sok évti­zedes műanyag lambériát ki­cseréljék, illetve az előtért is újrafessék. A renovált színpad­ra elsőként ßa/or Imre színmű­vész léphetett fel pénteken, nagy sikerű előadói estjén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom