Új Kelet, 1996. november (3. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-11 / 263. szám
Gazdaság 5 UJ KELET 1996. november 11., hétfő Borús árháború Az agrárolló alakulása A feldolgozói árindex 1989=100% % 1990 1991 145.5 ioi 192.9 1992 á&fl íj*?; J. 208.3 1993 250.0 1994 295.2 1995 361.9 A termelői, felvásárlási árindex % Az agrárolló % 128.5 113,3 127.3 ..... 151.5 iMSip 150.7 163.8®^ 152.2 «Ü >0) CL 204.6 144.2 N a > io 259.9 139.2 re <5 Munkatársunktól A kistermelő még annak is örülhet, ha a méregdrága tápokon nevelt húsállatait minimáláron el tudja adni a felvásárlónak, még annak árán is, hogy a neveltetési költségeit sem kapja vissza. Az üzletekben a nevetségesen alacsony áron felvásárolt, de már feldolgozott húskészítményekért csillagászati összegeket kell kifizetni. Mindenki a termelőket, a tenyésztőket okolja, mondván: drágán eteti a jószágát. Emiatt, hogy a húsárak csökkenjenek, megtagadta a földművelésügyi tárca a viszonylag jó szemestermés exportját, hogy a belföldi túlkínálat lenyomja az árakat. Az ostor újra csak az alapanyag termelőin csattant, akik most már a gabonájukat sem tudják eladni. Időközben a kukorica kapott egy kisebb exportkeretet, de ez sem fogja feloldani a termelői és a feldolgozói árak közötti hatalmas különbséget. A hibás termelésszervezés, -koordinálás és a folyton nyíló agrárolló rendesen nyirbálja a termelési kedvet Szabolcs- Szatmár-Beregben kiszolgáltatottak a gazdák, más munkalehetőség híján nem tudnak váltani sem. Termelnek, de leginkább veszteséget. A rendszerváltás előtti időszakhoz képest az áremelkedések közel 140 százalékos különbséget mutatnak a feldolgozóipar javára. A csúcs- időszak az átmeneti szövetkezeti törvény hatályba lépését követően, 1993-ben volt. Az akkori 153 százalékos feszítő különbség az agrár- rendszer széthullásával és folytonos talpraállítási kísérleteivel ugyan mérséklődött, de nem szűnt meg. Országos szinten ez az eltérés 95—100 milliárd forintos elvonást jelent az erdő- és mezőgazda- sági szektortól. Mérlegállás Grafika: Vitéz Péter Munkatársunktól A mező- és erdőgazdálkodás 1994-es, 1,2 milliárd dolláros pozitív mérlege tavalyra 1,9 milliárdra gy arapodott. Ez nagyobbrészt az exportnövekedés, kisebbrészt az import csökkenésének következménye. A tavalyi év öszszesített exportimport arány javulásához 50 százalékban a mezőgazdasági szektor járult hozzá. Ezt a kedvező mértéket tovább lehetne javítani, ameny- nyiben sikerülne visszaállítani az 1985. és 1990. évek közötti termelékenységi színvonalat. Amennyiben ez megvalósulna, úgy az agrárszakemberek véleménye szerint akár 1 milliárd dolláros javulás is elérhető lenne. Mindehhez alapként létezik az exportpiac, amelyen egyre nagyobb a hazai termékek iránti kereslet. A számok tükrében nyilvánvaló, hogy amíg a fejlett országokba irányuló kivitel labilis, addig az elveszettnek hitt keleti piacokra folyamatosan növekszik az export. A Magyar Agrárkamarának és a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének véleménye szerint, a termelési ráfordítások ésszerűsítésével közel 3 millió tonnával növelhető lenne az agrárkiviteli alap, ami a mai árakon számolva 530 millió dollár. A bortermelés 1 millió hektoliter éves hozamát az elhanyagolt művelési területek felfejlesztésével és újratelepítéssel lehetne növelni. Számosítva, mintegy 90—100 millió dolláros többletbevételt eredményezhetne. A katasztrofális almagazdálkodás miatt 200 ezer tonna árualap kiesett, amelylyel 170 millió dollár kár érte az országot. A sertésexport visz- szafogását megszüntetve és felélesztve a tenyésztési kedvet, további 160 millió dolláros bevétel jelentkezhetne. Ebben az ország kincse Lefler György (Új Kelet) Megy a meggy! L GY. (Új Kelet) Szakmai fórumot tartott november 8-án délelőtt Nyíregyházán a vállalkozói központban a Meggytermelők Szövetsége. A gyér érdeklődés láttán dr. Mónus Bertalan elnök is meglepődött, mint kiderült, jogosan, hiszen a távolmaradtak érdekes előadástól fosztották meg magukat, s leginkább attól a lehetőségtől, hogy képet kapjanak a meggytermesztés tudnivalóiról. Arról pedig legalább annyit illik tudni, hogy rendkívül jövedelmező vállalkozásnak számít a meggyes, mert a meggy — különösen az almával szemben — igenis megy a piacon. A jövő évi garantált átvételi ára már most ismeretes: 70 forint kilogrammja. Célszerű tehát a telepítésére gondolni, márcsak amiatt is, mert — miként a többi gyümölcsre — érvényes a teljes körű agrártámogatás. A teendőket egy, a közelmúltban megjelent, hiánypótló szakkönyv teljességében tartalmazza. A csonthéjas gyümölcsök korszerű termesztése és biotermesztése címmel megjelent mű szerzője nem más, mint dr. Mónus Bertalan. A könyv jó szívvel ajánlható minden termelőnek, elsősorban azoknak, akiknek meglévő ültetvényük van, avagy azoknak, akik tanácstalanok, hogy a földjükön mihez kezdjenek. E könyv számukra megadja a választ. Halászati alapok lék értékben vittek ki annak idején a volt tagok szinte minden mobilizálható eszközt, teherautót, traktort, munkagépet. A tagság egésze érdekében másképpen kellett volna mindezt levezényelni. Persze, szempont volt akkor, hogy a szövetkezetből kiválók megelégedéssel távozhassanak. A ’92-es átalakuláskor szép számban vittek ki növendékállatot is, amelyek kényszerű sorsa a vágóhíd lett, miként a község jelentős tehénállományának is. Jelenleg 690 hektáron gazdálkodunk. A szántóterületből 90 hektáron őszi búzát, 40 hektáron egyéb őszi kalászost tettünk a földbe, tavasszal mintegy száz hektár silókukoricát tervezünk. Kevés a 20— 40 hektáros egybefüggő terület, 60 százalékban inkább az öt hektár körüli darabok a jellemzők. Mindez természetesen megnöveli a művelési költségeket. Szükség lenne még 200—300 hektár szántóra, elsősorban ipari növények — napraforgó, repce — céljából, s a kívánt több lábon állás miatt. Az erdőterület 137 hektár, amely a tagság teljes foglalkoztatását segíti elő. A tagság foglalkoztatására egyébként OFA-pályázatot nyertünk, hatmillió forintos összegben. A legelő 62 hektár, de van gyümölcsösünk is— nyári alma, meggy , szilva, körte — amelyből 51 hektár az almás. Rendelkezünk egy 120 vagonos hűtőtárolóval, gyümölcsfeldolgozóval, de az alma ez évben nem igazán nyerő. Új Kelet-információ A mezőgazdasági szektor szereplői az ágazat sokszínűsége miatt jó eséllyel pá-, lyázhatják meg az Európai; Unió gazdasági felzárkózta- ? tását megcélzó pénzügyi alapokat. Kizárólagosan az agrárszféra részére kidolgozott projekt a FIFG. A program a nagyüzemi és vállalkozói halászati kultúra fejlesztését részesíti előnyben, a meglévő helyi alapforrásokra építkezve. A pénzügyi alap támogatja többek között a halászhajók tartós kivontatását, a vegyesvállalati üzemeltetésű halászatot, a hajóépítést és -korszerűsítést. Emellett segítséget nyújt a program mesterséges halastavak létesítéséhez, a parti vizeken lévő halászkikötők létesítéséhez, a halfeldolgozók fejlesztéséhez. Minden egyes pályázat esetén elsőbbséget élveznek az olyan projektek, amelyek a minőséget, a higiéniai színvonal emelését, illetve a környezeti épség megóvását, a biológiai egyensúly megtartását tűzik ki célul. A programot kiegészítő támogatással segíti az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap is. A kálmánházi Rákóczi Szövetkezet elnöki irodájában Katona Jánossal beszélgetünk. A talpon maradást ő a következőkben látja: — A szövetkezet jogelődje 1961-ben alakult. Akkortájt három szövetkezet is működött a község területén, mígnem 1968-ban egyesültek, Rákóczi néven. A termelőszövetkezet a közepes nagyságúak körébe tartozott, s mindig is probléma- mentesen, jól működött. Taglétszáma 650—700 körül mozgott, s az apró növekedés volt a fejlődésére jellemző. Igazán nagy területtel sohasem rendelkezett, hiszen Hajdúdorog, Újfehértó szorításában csak kevéske föld jutott a kálmán- háziaknak. E tényt ma is a bőrünkön érezzük, a kilépésekkel meg még inkább csökkent a művelhető területünk. Az ismert átalakulási időszakban nem használt a szövetkezetnek a vezetők ellentéte, mondhatni belharca, amely nyomán a tagság is megosztottá vált. Sokan elhagyták a szövetkezetét, de legtöbbjüknek a kilépés csak keserű kenyeret hozott, munkanélküliek lettek. Az egy-két hektáros gazdálkodás kecsegtető reménye hamar éreztette a rideg realitást, csupán néhány gazdának sikerült igazán gyökeret ereszteni a mezőgazdaság szakértelmet és tőkét igénylő talajában. A hercehurca jó két évig eltartott, alaposan meg is sínylette a szövetkezet. Végül is a vagyon 16 százaléka, 24 millió forint érték „hagyta el” a szövetkezetét, a negyvenhat fő kiválóval. Jelentős, 12 millió forintos deficitet, tömérdek tartozást mutatott a mérleg az 1993. februári megválasztásom idején. A következő év végéig már némi pozitív eredményről számolhattunk be a tagság előtt, amely azóta is megvan, ha éppen nem dúskálhatunk is. Jelenleg nyolcvanöt aktív tagja van a szövetkezetnek, s kétszázharminc nyugdíjasunk. A tagságot ma is irritálja, hogy száz százaA legfőbb bevételi forrásunk az állattenyésztés, a szakosított szarvasmarhatelepen 220 darabos tehénállománnyal és annak szaporulatával bíbelődünk. Mondom ezt így azért, mert igen alacsony a tej termelői ára. Noha mi extra minőséget produkálunk, annak a jelenlegi felvásárlási ára is csak 36 forint, a 40—42 forintos önköltség mellett. Elegendő, ha csak a szódavízzel vetem össze: ez utóbbi literje 30 forint, pedig nem áll másból, mint vízből és buborékból. Hát nem nevetséges?! A Szabolcstejjel nagyon jó a kapcsolatunk, a közelmúltban például tejelőlegben gépi beruházásunkat segítették. Úgy gondolom, hogy a 42—45 forint körüli átvételi ár lenne a reális. A legelőért egyébként mi fizetjük a környéken a legtöbb bérleti díjat: 25—30 kg búzát adunk aranykoronánként. Magam is a demokratikus változások híve voltam-va- gyok, de másképp is le lehetett volna bonyolítani mindezt. A szövetkezetek jelentős számú megszűnésével az agrárium, a szakmaiság is csorbát szenvedett, az, amely európai léptékű gazdálkodást tudott felmutatni. Mára ez csak nyomokban maradt meg. A falusi emberek nagy része ugyanakkor munka és hit nélkül kénytelen élni az ■életét. Magyarország —t agrárország! S baj, hogy a mezőgazdaságot nem eszerint kezelik, a mostani kormány sem. Márpedig ebben van az ország talán legnagyobb lehetősége, szinte egyetlen kincse. Az agrár export-import változása
