Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)

1996-10-01 / 229. szám

UJ KELET Városlátogató 1996. október 1., kedd 5 Az oldalt írta: Lefler György Fotók: Bozsó Katalin Lippai József és felesége: Tarcsi Aranka kiszolgáló: Özvegy Kulcsár Lajosné, nyugdíjas: Aki csak él és mozog, most mind a földeken se­rénykedik, mert van mit behozni. A főtér járókelőit így miről is kérdezhetnénk meg először, mint arról, hogyan haladnak az őszi munkákkal? A következő kérdésünk: a millecentenárium alkalmából augusz­tus 20-án átadott emlékpark hogyan nyerte meg a tetszésüket? Végül pedig, mi bosszantja és minek örül? — volt a harmadik kérdésünk. A válaszolók: — Az őszi munkákkal jól állunk, eladásra nem ter­meltünk, csak annyi van, amennyi nekünk kell. Kuko­ricából van még hátra egy kicsi, de azt hamar „meg­esszük”. Az emlékpark avatásán sajnos nem lehettünk itt, mert Budapesre utaztunk, így lemaradtunk az ünnepi ese­ményekről. Hallomásból tudjuk, hogy nagyon szép volt minden. A park tetszik mindkettőnknek. A bosszúságom, bosszúságunk talán a kevés pénz le­het, nehéz a fiatal házasoknak bármennyit is félretenni, amikor a napi megélhetés is gondot okoz. Ennek ellené­re van kilátásunk saját lakásra, ha minden igaz, jövőre beköltözhetünk. Ez némi örömet jelent, s a legnagyobb öröm pedig tíz nap múlva érkezik: akkorra várjuk Dá­vid fiunk megszületését. — Az ősz bizony pocsék volt, temérdek eső lehullott, még én is izgultam, hogy fogok tudni végezni a mun­kákkal. De amennyi kicsi nekem van, az hamarjában megvolt. Tetszik, bizony tetszik a park, szebb lett tőle a város. A volt óvoda épülete megért a bontásra. A bosszankodásomon nem nagyon lehet segíteni, ugyanis nem emelik tisztességesen a nyugdíjat. Én öz­vegyi nyugdíjat kapok, s ilyen árak mellett elég beosz­tani. Az örömöm az unokám, mi is lehetne más? — Az őszi munkákkal javarészt már végeztünk, a helyére került a krump­li, a kukorica. A szőlő mi­att nem lesz gondunk a hordókkal, mivel a fele termés a sok esőtől elro­hadt. Az emlékpark tetszik, talán azért, mert olyan egyszerű és mégis beszé­des. Jelenleg nincs min bősz- Talán az, hogy végre kisü szankodnom. Örömöm? *ött a nap! „Csak piruljon még egy kicsit a föld” Bizalommal a másik iránt Ismert mezőgazdasági vállal­kozói a városnak Szilágyi Mi­hály és Kurta Miklós, akik kö­zösen, kartellben gazdálkodnak. — Együtt dolgoztunk 13 évig, mindketten fűtőként a gimiben —- halljuk Kurta Mik­lóstól. — A földet is együtt műveljük. Ehhez teljes biza­lommal kell lenni a másik iránt, egyébként „bedöglik” az egész. Nem lehet, hogy itt egy kiló, ott fél kiló. Délután őszi árpát vetünk, közösen, csak piruljon még egy kicsit a föld. Temérdek eső le­zúdult, kellett iS, mert nyáron arra a két csepp esőcskére he­tekig fújt a szél. Néztem a föl­det, 35 centiig alaposan elázott. Itt az őszi vetések ideje. Ez év­ben jól fizettek. A búza, az árpa, a zab, mind megszolgálta a magáét. Itt van ez az öt disznó — na, ez nem éri még meg, fő­leg annak, akinek tápot kell etet­nie. Én megdarálom egyenlő arányban a búzát, árpát, zabot, tengerit, vegyes takarmányként adom nekik. Egyébként kiszá­moltam, 18 ezer forintot esznek meg, míg felnőnek, s eladhatom 15 ezerért. Hol itt a haszon? De nem adom fel, a családnak is enni kell. A gépi felszereltségünk elfo­gadható, két traktorunk van, eh­hez ekék, miegymás. Kombájn nincs, drága dolog lenne, azért az ember aratáskor sorba áll. Kalászos 16 hektáron terem, van még egy kevés krumpli, kuko­rica. Almával nem foglalko­zunk. Van még itt ez a pár bir­ka, ez is elfoglaltságot jelent. Szabad idő, pihengetés az nincs, nagy luxus lenne. Amit csiná­lunk, annak most van értelme, r~'—ra Kurta Miklós de elkelne még a mezőgazda­ságnak a további támogatás, mert azért kiadás is van bőven. Pár éve még, amikor a traktort vettük, 25 forint volt egy liter gázolaj, most meg!... Anyakönyvi olvasmány Jelenleg a településen 6858-an élnek. Szep­tember 30-áig 39 ifjú pár mondta ki — örök hűségük fogadalmául — a boldogító igent. Ál­talában májustól szeptemberig tart a lakodalmi szezon a városban, s az utóbbi idők érdekessé­ge, hogy megnőtt a szomszédos város, Nagy­halász szerepe a házasságkötésekben. Párt leg­inkább onnan választanak maguknak a fiata­lok. Ezt a vonzódást egyértelműen a halászi Júlia Centrál Diszkónak tulajdonítják a már ko­rosabbak. Egyébként három éve csökken a há­zasságkötések száma, megnőtt viszont a cigány­lakosság körében a házasság intézményének becsülete,aminek egyszerű magyarázata: csak házasságban élők igényelhetik a szociálpoliti­kai támogatást a lakásépítéshez. Nemritkán négy—öt gyerek után fogadnak egymásnak örök hűséget. Augusztus végéig 37-en távoztak az élők so­rából. Emelkedett az öngyilkosok aránya, ed­dig hatan vetettek önkezükkel véget életüknek, zömében férfiak. Több lett a rákos beteg, fő­leg a 40—50 év közöttiek körében. Örömtelibb a születés aránya, eddig 67 pó- lyásnak örülhettek a szülők. Érdekesség, hogy növekedett a három gyereket vállalók száma. A névválasztásban fiúknál a Márk és a Dávid a menő, míg a lányoknál a Renáta és a Niko­lett a kedvenc. Divat lett a kettős utónév hasz­nálata. Gazdára talált a tábor A Tisza-parti üdülő egykori úttörőtábora jó ideig gazdátlanul árválkodott, így annak minden jelét magán hordozva telt el fe­lette az idei nyár is. A jobb sors­ra érdemes üdülőterület vél­hetően felébredhet „Csipkeró­zsika-álmából”, ugyanis a kö­zelmúltban újból gazdára talált. A debreceni székhelyű Segítsd, Óvd Fogyatékos Társadat Ala­pítvány a Gyermekrehabilitáció­ért (SOFT) és a kazincbarcikai Salézi Rend Don Bosco Általá­nos Iskola együttesen vásárolta meg az ibrányi tábort. A megyei területfejlesztési alaphoz pályá­zatot nyújtottak be. A debrece­ni SOFT Alapítvány kuratóriu­mának elnökét, dr. Vekerdy Zsu­zsannát kérdeztük: hogyan és miért esett választásuk az ib­rányi táborra, illetve, milyen el­képzeléseik vannak a további működtetést illetően? — A kazincbarcikaiakkal együtt pályáztunk, és együtt is vettük meg a tábort. Szeptem­ber 17-én volt a hivatalos árve­rés, az előleget ki is fizettük. A legszimpatikusabb számunkra a Debrecenhez való közelség volt, s a nyugalmat árasztó természe­ti környezet, az ibrányi szép fo­lyószakasz. Természetesen van­nak elképzeléseink a táborral kapcsolatosan, szeretnénk az üdülés tartamát a lehetséges mértékig megnyújtani. Mi a fo­gyatékosok vonalát ismerjük, főleg a családos üdülést része­sítjük majd előnyben, de a kü­lönböző tréningprogramoktól kezdve a megvalósítható ötletig helyt adunk az elképzeléseknek. A barcikaiak értelemszerűen is­kolai csoportok táboroztatását kívánják megoldani Ibrányban. Szeretnénk felújítani a tábort, éttermet üzemeltetni, a part mel­lett csónakházat felhúzni, s ma­rad terv még elég. A tábor az ibrányiaknak munkahelyet je­lent, ezt a feltételt maga a pá­lyázat is tartalmazza. Természe­tesen szeretnénk jó kapcsolatot kialakítani a helyi iskolával, erre minden biztató jel megvan. Min­dent egybevetve: azt hiszem, mindannyian csak jól járhatunk! Családi pótlékból Az ibrányi Cigány Kisebb­ségi Önkormányzat elnöké­vel a lakásán beszélgettünk. Balogh Ferenc mintegy 700- ra taksálja a város cigányla­kosságát. Cigánynak lenni sohasem volt könnyű, most legkevésbé az, hiszen az épí­tőiparból elsőként az ő tal­pukra kötöttek útilaput. A vá­rosban egyébként is jelentős a munkanélküliség, miként a megye többi településén, így nem sok remény van a hely­ben elhelyezkedésre. Csak néha segít a kis alkal­mi munka, a cigány ember a családi pótlékból él. A gye­rekek tartják el a szülőket. Igaz, sokan nem is próbálnak sorsuk jobbra fordulásáért egy fikarcnyit sem tenni, de a többség dolgozna, ha lenne hol. A kisebbségi önkormány­zat éves működési költsége 735 ezer forint. Most például 200 ezret fizettek ki az Alkotmány utca rendbe tételéért, mert az járhatatlan volt az esőzésektől. A gyerekek iskoláztatását segí­tették ezer forint tankönyvse­géllyel. Természetesen csak azok kaptak, akik a könyveket meg is vásárolták. A kifizetés az iskola igazolása alapján tör­tént. Komoly gondként említet­te Balogh Ferenc az óvodások ügyét: nagy a lemaradás a befi­zetésekkel, a szülők nem tud­ják vállalni az óvodába járatást. A nagy önkormányzattal közö­sen keresik a megoldást, pá­lyázni próbálnak. Kapcsolatuk a város képviselő-testületével jó, valamennyi ülésre meghí­vást kapnak. A cigány önkormányzat tagjai: Kalderái Kálmán el­nökhelyettes, Kalderái József, Baloghné Horváth Katalin és Tóth István. Balogh Ferenc Ibrány Hírek A város önkormányzata legutóbbi testületi ülésen döntött a mozi épületének visszavásárlásáról, amely időközben már meg is tör­tént. A Kis-Szél Kereske­delmi Betéti Társaságnak kifizették a vételárat, két­millió forint plusz áfát. Hasznosításáról később dönt a testület. *** Ugyancsak önkormány­zati tulajdonba került a Racita Cipőipari Szövetke­zet épülete, a felszámoló­nak kifizetett összeg három és félmillió forint plusz áfa volt. Az épületben marad a cipőfelsőrész-készítő egy­ség bérleti szerződés for­májában. A foglalkoztatás tehát nem szűnik meg, sőt, további 30—40 dolgozó alkalmazására nyílik lehe­tőség. Az önkormányzati elképzelések szerint, a leg­kézenfekvőbbnek egy vál­lalkozói centrum megvaló­sítása látszik az épület ké­sőbbi hasznosítását illető­en, de egyéb tervek is szó­ba jöhetnek. A tűzoltó-egyesület új gépkocsival gyarapodott, amelynek segítségével lé­nyegesen hatékonyabban szállhatnak harcba a vörös kakassal az ibrányi önkén­tesek. *** Befejeződött az Árpád Fejedelem Általános Isko­la hatmillió forintos felújí­tása, amely a külső állag- megóvást és a belső felsze- reltségi szint javítását fog­lalta magában. *** A képviselő-testület ki­nevezte a 2. sz. körzet házi- gyermekszakorvosát; dr. Puskás Zsuzsanna novem­ber 1-jétől 1540 gyermeket lát el. A magyar iskola születé­sének ezredik évfordulója alkalmából a Pedagógusok Szakszervezete Országos Nyugdíjasválasztmánya pályázatot írt ki „Megjárt utak emlékei” címmel. A pályázatra az országból és a határainkon túlról 81 munka érkezett. Megosz­tott első díjat, nyert He­gedűs Dezső, az ibrányi gimnázium nyugalmazott igazgatója, „Bekecsalja” jeligét viselő pályaművé­vel. A pályázat nyertese ünnepélyes keretek között, szeptember 19-én vette át a díjat Budapesten, a Pető­fi Irodalmi Múzeumban. Gratulálunk Dezső bácsi­nak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom