Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)

1996-10-15 / 241. szám

6 1996. október 15., kedd Kultúra UJ KELET Tanulni vágyó fiatalabb pályatársaimnak Ellenőrzőkönyv Magatartás 2. Vastapssal ünnepelték a Broadway vendégszereplüit Hippivarázs az ezredfordulón Amikor James Rado és Gerome Rágni megírta a Hair című musicalt, még nem tudta, milyen érzéseket sza­badít fel az amerikaiak és később a tengerentúliak kö­zött. Javában dúl a vietnami háború, minden utcasar­kon felirat: A hazának szüksége van Rád. Fiatalok ez­rei vonulnak a dzsungelbe, a vágóhídra, a rizsföldek alatt megbúvó aknamezőkre. Verebes István sorozata Az elvetemült színész vagy színházrendező, a rossz maga­viseletű, asszociális tehetség nem tehet arról, hogy olyan...! Azok tehetnek róla, akik hagy­ták olyanná válni. Néha meg­döbbenek, hogy mit el nem néznek egyes művészeknek tár­saik. A háta mögött persze lep- rázzák, anyázzák, de ne adj’ isten, hogy egyik is leülne az illetővel, s emberségesen fel­világosítaná, mi mindenben vét az illető az együttműködést illetően. Van egy hülye mondás, ami így hangzik: „amit szabad Ju­piternek, nem szabad az ökör­nek". Káros és erkölcstelen megállapítás. Ha Jupiter nem teszi, az ökör sem tanulhatja el. így hangozva inkább vol­na veleje. Egy érdemekben dús pályát már teljesítő számára betu­dunk bocsánatos hibákat, rosszízű igényeket a kiváltsá­gokra, ám azért az ilyenfajta méltányosság nem túlontúl dicséretes. Szerintem egy mű­vésznek csak az jár alanyi jo­gon, ami szükséges munkájá­hoz, ami elengedhetetlen az optimálist célzó lehetőségek­hez. Én ma már jobban szere­tem a szerény igényességből születő nagy eredményeket, amikor a bensőnek a kapaci­tásából, a célirányos önfe­gyelem révén alakul egy ala­kítás, egy előadás. Azt tapasz­talom ugyanis, hogy a cafran- gok nélkül építkezők sokkal közelebb kerülnek feladatuk mélyben kereshető rétegeihez. Gombás Sándor Ferenc Az 1956-os magyar forra­dalom negyvenedik évfordu­lója alkalmából a Francia In­tézet számos rendezvénynek ad otthont. A világpremiert megelőzve mutatja be az ARTE-Hét televíziós csator­na a Budapest 1956 című programot, mely Budapesten eddig ismeretlen dokumen­tumokra épül. Október 18-án a Francia In­tézetben este fél 9-kor az ARTE-Hét televíziós csator­na elnöke, Jerome Clement nyitja meg az estét, számos magyar, francia és német sze­mélyiség jelenlétében. Bemutatják a következő filmeket. Aznap este 20.50- kor vetítik 1956, A meg nem valósult remények éve című filmet. Rendező: Jerome Clement. (Dokumentum­montázs film 13 perc.) Az 1956 októberében és novemberében történt ma­gyarországi események ak­kor érthetők csupán, ha a kor közegébe helyezzük őket vissza. Meglehet, nyíltan nemzeti érzelmek a megha­tározók, melyek közvetlenül a keleti blokk országainak nemzetközi erőterében ala­kultak ki. A korabeli közeg felelevenítése megkönnyíti a A magánhepcia, a színházi munkát fesztelen hangulattól átlengő, rossz hagyományo­kat majmoló „művészkedés” beszivárog a színpadra, és föllazítja az előadás összetar­tó erejét. Aki csak azért vá­lasztja otthonául a színházat, mert szereti annak specifikus habzását, az előbb-utóbb biz­tos hogy belefullad abba. Láthatunk épp elég nagyte­hetségű színészt, akiket vég­leg ellep ez a felszíni miaz- ma, s az exhibiciónak a ren­dezetlen kapálózása any- nyira eluralja személyiségün­ket, hogy az illető magának a textusnak az elsajátítását is mellőzi már, a szerep szöve­gét sem tartja érdemesnek, hogy magáévá tegye, hiszen bízik rutinos jelenlétében, ami önmagában persze ele­gendő harminc másodper­cig...! Az első perc végére azonban az ilyen színész le­lepleződik, s bármennyire kvalitásos, individuális lehe­tőségei alól már csak a ripacs kellemetlenkedik, gyakorta haláláig...! Minél idősebb, minél ta­pasztaltabb leszek, annál jobban vigyázok, hogy maxi­málisan puritán igényesség­gel és másokat meg nem za­varó tüzetességgel tegyem a dolgom, mert soha nem volt akkora a csábítás az elhülyü- lésre, mint manapság, amikor az engedélyezett közmegegye­zés, az áltiszteletbe ágyazott opportunista megbocsátás már nem szégyen, hanem szél- tében-hosszában érvényes divat. nézők számára, hogy megért­sék a magyar forradalom ki­törésének és bukásának oka­it, valamint tanulságait és utóéletét. Utána, 21.05-kor a Ká­dár—Nagy Sorskeresztező­dések című film következik. Rendezte: Olivier Doat és Körösi Zsuzsa. (30 perc.) A budapesti események a két főszereplő Nagy Imre és, Kádár János párhuzamos életútján keresztül bonta­koznak ki. Két meggyőző- déses kommunistáról látha­tunk portrét Shakespeare- hez méltó történetbe ágyazva, melyben árulások és áldozatok követik egy­mást, s mely nem is olyan régen játszódott le Európa szívében. Este 21.35-től látható a Le­szállt az éjszaka, egy forra­dalom születése. Rendezte: W. K. Gauerin (52 perc). A magyar forradalom egyetemes értékeiről szól ez a film, melyek egy közös örökség az Emberi Jogok Nyilatkozatának részét képe­zik, ezen alapulnak korunk demokráciái, hiszen ezek az értékek az egész emberiség számára hordoznak jelentést, és kifejezik a szereplőkben lejátszódó tudatosítási folya­matot. Gál Attila (Új Kelet) ________ Ak adnak olyanok, akik az első bevetésen meghalnak, vagy két hét után fogságba esnek, a ferdeszeműek pedig senkit sem kímélnek. Mások, a szabad er- kölcsűek, a társadalom megve­tése kíséretében nyilvánosan el­égetik a behívójukat. Kevesen jönnek haza. Aki megússza, az vagy testileg vagy szellemileg marad fogyatékos. Amerikának kezd elege lenni a pentagoni vezetésből, tízezres tömeg tüntet nap mint nap a Fehér Ház előtt. Kócos, hosszú hajú fiatalok gyü­lekeznek a téren, kezükben táb­la, festékszóróval pingált jelsza­vakkal, melyek éltetik a Békét, a Szeretetet és a Boldogságot. Terjed a kábítószer, marihuá­na, kokain, heroin és az LSD se­gít elviselni a mindennapokat. Főleg csőnadrágos, ápolatlan, fejkendős, Peace-jelvényt vise­lő lányok és fiúk fogyasztják. Bandákba verődve, közösen,re­pülnek'’ a New York-i Central parkban. Ami mindnyájukban közös, hogy loboncos, fürtös, rasztált, festett és a vállukig ér. A hajuk. Maroknyi csapat — fehérek, feketék vegyesen — tengeti az életét, kukák mellett melegedve, rendőrök elől bújkálva a hírhedt Central parkban. Berger, az örök hippi, a mókamester sohasem pihen, nincsenek biztonságban tőle a nők. O a banda lelke. So­sincs pénzük, ha már egy tízdol­lárost összetarhálnak, boldogok, hiszen jut belőle fűre is. Az egyik nap egy jóvágású, angol sráccal találkoznak. Messziről jön, Manchesterből, a neve kicsit lengyeles: Claude Bukowsky. A szerintük eszement fiú, a behí­vóját lobogtatva a seregbe ké­szül, megkérik, töltsön velük pár napot. A néhány óra percekké törpül, egy egészen más világ tárul Bukowsky elé. Szembejön vele a szerelem is, a szőke szép­ség, Sheila személyében. Hamar elérkezik a búcsú. A mexikói ki­képzőbázison mindenki ordít. Bukowskynak hiányzik a ban­da. Mielőtt behajózna, Berger elintézi a szerepcserét, hogy az angol fiú találkozhasson kedve­sével. A csel sikerül. Ám a meg­jelölt időnél hamarabb indul a szállítmány Vietnamba. A repü­lőn az egyenruhás, kefefrizurás Berger vállát húzza a fegyver. Az utolsó hír róla: hősi halált halt. A New York-i Broadway Mu­sical Company vasárnap este a Bujtosi Szabadidő Csarnokban —mintegy három órában—arra vállalkozott, hogy a nyíregyhá­ziak elé varázsolja a hetvenes évek hangulatát. A közönség tap­saiból ítélve, még úgy is sikerült, hogy egyórás késéssel kezdték az előadást. A színpadkép megle­hetősen egyszerű volt, inkább a színészek gondoskodtak saját maguk a díszletekről. Az óriási virágokkal tarkított lepel adta a hátteret, oldalt a zenekar foglalt helyet. A produkciónak ezt a ré­szét Joe Donovan neve fémjelzi. Galt McDermot zenéjétől kicsit elrugaszkodva, jókedvűen és pro­fin játszott az együttes. Poénos betétek, mint például egy James Brown- és egy Rolling Stones­nóta, csak fokozta a hangulatot. A jelmezeket nem volt nehéz be­szerezni, hiszen elég, ha csak a rokonok kinőtt farmerkabátját, nyitott, rövidujjú ingét kapták magukra. Mégis néha olyan ötle­tek hökkentették meg a közön­séget, melyekre hol jókedvű kun­cogás, hol — általában az idő­sebbek részéről — rosszalló pil­lantás volt a válasz, különösen, mikor az első felvonás végén a színészek pőrén, igaz, gyenge megvilágításban álltak a nagyér­demű előtt. A végig jó kedélyű előadást néha unalmassá tette a sok pár­beszéd. Természetesen a törté­net megértéséhez szükség volt rá, hiszen mindent nem lehet el­énekelni. A rendező figyelembe vehette volna — bár lehet, di­rekt így akarta — azt a tényt, hogy nem sokan rendelkeznek angol nyelvvizsgával. Ám a da­rab gördülékenyen, attraktívan, a figyelmet lekötve zajlott. A színészek, akik inkább éne­kesek voltak, magukat adták. A mikrofonok állandóan körbejár­tak, s minden torokból tisztán, profin szólt a dal. Az eredeti forgatókönyvtől eltérve, helyenként a jelenkor­ra adaptálva játszottak. Berger figurája tökéletesen megvaló­sult, Sheila sem vitte túlzásba, Bukowsky szerepe az előadás végére a magaslatokba emelke­dett. Érdekes volt a rendező el­gondolása, mikor Bukowsky kábítószeres lázálmában, Lin­colntól kezdve a dandártábor­nokon át, az indiánokkal be­záróan vonultatta fel az ameri­kai társadalom letűnt vagy még élő képviselőit. A produkció végéhez közeled­ve, sikerült a közönséget felráz­ni, rádöbbentem a háború kilátás- talanságára, a szeretet és az egy­máshoz tartozás fontosságára. Uj szerzőtárs, új stúdió Hatházi Andrea Slágergyárosnak is nevez­hetnénk a magyar könnyű­zene világában Gergely Ró­bertét, aki most is új, fülbe­mászó, többségében—hűen stílusához — szerelmes dal­lamokkal lepte meg e műfaj : kedvelőit. Az ÚJ SZERE- : LEM című, szeptemberben a . boltok polcára került albuma l nemcsak címében viseli a jel- i zőt, hanem valójában sok új j dolog kíséri. — Mitől új az ÚJ SZERE- j LEM? — Szinte minden tekintet- i ben változás történt körülöt- | tem. A dalokat egy új szerző- I társsal, Szikora Robival ké- I szítettem. Kiadót váltottam, S a BMG-Ariola szavazott bi­li zalmat dalaimnak, sremélhe- J tőén nem fog csalódni. Új stú­dióban, új zenésztársakkal és I stílusosan új vokállal sikerült S felvenni a dalokat. A megje- j lenésemben is történt válto­zás, ami új image-t adott. —És az új szerelem? — Az új szerelem az a 13 j vadonatúj dal, amiből remé- I lem, mind sláger lesz. Az új I album címének tudatosan nem akartam dalcímet vá- I lasztani, így a sok változás I és alaptémája miatt adta ma­gát az ÚJ SZERELEM. Gergely Róbert — A legtöbb előadó azt I szeretné, hogy dalai sláge- I rekké váljanak. Mikor nevez- I hetünk már slágernek egy szá­I mot? — Közhelyként mondhat­nám, hogy akkor sláger egy dal, ha már a cipészinasok is { azt fütyülik. De ma már talán | cipészinasok sincsenek, tehát í így nem mérhető. Azt gondo- I lom, ha a következő század- í ban—ami már nincs is olyan I messze—örökzöld, nosztal­giadalokként fogják minősí­teni számaimat, elértem a kí- I vánt mércét. — Legtöbb dalában a sze- I retemről, az imádott kedves- j ről vagy annak hiányáról | énekel. Ez egy korszak jellem­ig zője, vagy alaptéma és stílus | Gergely Róbertnél? — A világ változhat, de j minden korban szükség lesz J érzelmekre és azok megének- I lésére. Ez a téma valamennyi- I ünket érint, és valamilyen szin- j ten mindnyájan átéljük. Min- I denki a maga nyelvén fogal- | mázzá meg érzéseit, legyen az [ rave, techno vagy heavy me- S tál, de valahol ugyanarról j énekelünk. —A prózai szereplésekről I teljesen lemondott? —Az idei évadban több ze- I nés darabban is játszottam, de I talán tényleg egy új szerelem- 1 be estem. Éz pedig a rende- I zés. A Csipkerózsika című j mesemusicalt idén már ren- ! deztem. Filmfesztivál Budapesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom