Új Kelet, 1996. október (3. évfolyam, 229-242. szám)
1996-10-09 / 236. szám
UJ KELET Közelkép 1996. október 9., szerda 9 Orvosok a művészetben Az öröm forrása Korán kezdett rajzolni, festeni. Egy időben szeretett volna festőművész lenni, de aztán másképpen alakult. Orvos lett. Szülész-nőgyógyász. Dr. Fábián Antal adjunktus a Jósa András Kórház nőgyógyászati osztályán dolgozik. Berki Antal (Új Kelet) Részt vett a kórházi orvosok tárlatán. Igazán nem szeret kiállítani, hiányzik belőle az önmutogatás képessége. Képeitől nehezen válik meg, otthonában féltő szeretettel ápolja azokat. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, mint mondja, ezt családjának, munkájának, és nem utolsósorban a képzőművészetnek köszönheti. — Hajdúböszörményben kezdődött, ötödikes voltam. Nagyon jó képzőművészeti kör működött az általános iskolában. Voltunk néhányan, akiket tehetségesnek mondtak, de érdekes módon egyikünk se lett hivatásos művész. Megfertőződni azért megfertőződtünk. Annak idején ez egy országos, azt ne mondjam, világhírű műhely volt. Hajdúböszörmény kisváros, mégis eljutottunk Indiába, Moszkvába, Lengyelországba. Sok gyermekrajzversenyen vettünk részt, és valamilyen díjat mindenhonnan elhoztunk. Amikor középiskolát kellett választani, komolyan felmerült bennem a képzőművészeti lehetősége. Szüleim azonban hallani sem akartak róla. Lehet, hogy igazuk volt, lehet, hogy böl- csebbek voltak, mint a tanárom vagy én. Ma már nem lehet eldönteni. Mindenesetre „rendes” középiskolába mentem. Akkor úgy gondoltam, hogy egy életre abbahagytam a festészetet. Nem is nyúltam ecsethez egyetemista koromig. A tanulással sohasem volt bajom, nem volt nagy gond az egyetemi felvételi. Kísérletezgettem, mindenféle újdonságot kipróbáltam, és szép lassan kialakult az a stílus, ami igazán örömet okozott, amit tetszett. Azt csinálom azóta is. — Hogyan tudja összeegyeztetni a hivatást, a hobbit és a családot? — Ez egy életforma, amit az egyik kollégám úgy fogalmazott meg: ha a betegeim jól vannak, én is jól érzem magam, ha a betegeim nincsenek jól, én is rosszul érzem magam. Ez a szakma olyan szerelem, amiből nincs kiút. A terhelés meg hozzátartozik az életünkhöz. Ha véletlenül, mert éppen valahol vidéken helyettesítek, kevesebb a munkám, úgy érzem magam, mint egy munkanélküli. Valamilyen formában összefügg a foglalkozásom és a képzőművészet. Figurákat festek, és embereket gyógyítok. Ez valami olyan humanizmushoz vezet, amit nem lehet igazán megmagyarázni, de az biztos, hogy a két dolog egymást erősíti. A családom meg amiben lehet, támogat. Elsősorban az idő az, ami nagyon kevés. A nap sajnos csak huszonnégy órából áll. Szerencsére a feleségem így fogadott el, a kislányom meg élvezi azt, amit én csinálok. Már meg van fertőzve a képzőművészettel, de ugyanolyan lelkesen zongorázik, még kicsi, majd elválik, mi lesz belőle. Sokan vagyunk orvosok, akik „művészkedünk”. Biztosan azért, mert gyerekkorunkban sokfajta hatás ért, mert egy kicsit polihisztorok vagyunk, mert kikapcsolódást, nagy megnyugvást jelent az egész napos kemény munka után. pilllSP Wk.4 i Ez a helye az Ön hirdetésének! Ha érdeklik hirdetési feltételeink, adja meg itt a nevét és faxszámát! Név:. fax:... Ezt a hirdetést, vagy ennek fénymásolatát faxolja át a 42/411-404-es számra, és egy órán belül megkapja részletes hirdetési tájékoztatónkat. Új Kelet médiaosztály-------------- ----------------------1 ................1.... Vá rosunk legrégebbi épülete a műemléktemplom Jelképek erdejében járva A napokban műemlékké nyilvánított, kétszáztíz éves nyíregyházi evangélikus nagytemplom történetét Laborczi Géza igazgató-lelkész eképp ecsetelte: Gyüre Ágnes (Új Kelet) — A gyülekezetnek ez a harmadik otthona. A Helytartótanács az elsőt — mely fatemplom volt — leromboltatta. A második, nádfedeles építményt váltotta fel az általunk ismert nevezetesség. Alapkövét 1784. március 25-én rakták le. Tervezője ismeretlen olasz mester (akit azért kereszteltek el Giuseppe Áprilisnak, mert éppen az esztendő negyedik hónapjában érkezett városunkba). Kivitelezője Kriechenbaum Ignác. A tetőszerkezet Johann Georg 0svaid munkája. A kőből faragott részeket Lertz Márton készítette. Az építészmester a templomépítés legősibb hagyományait használta fel. A kelet—nyugati tájolás a Via Sacrára, a Szent Útra utal, melyet minden ember végigjár. Keleten azért nyitottak ablakot, hogy az első napsugár, mely a feltámadást jelképezi, beérhessen a hívek közé. A templomtér négyzet alakú. Ez a véglegességet szimbolizálja. Az oltártér ellenben félkör formájú, mely az örökkévalóságra emlékeztet. Természetesen annak is üzenet értéke van, hogy ez a két alakzat találkozik. A háromhajós szerkezet késő barokk jegy, és Noé bárkájára asszociálhatunk belőle. Az csakúgy menedéket adott, mint a templom. Még a mai viszonyok között is komoly teljesítménynek számít, ha egy ilyen épületet (mely ma is az ország második legnagyobb evangélikus istentiszteleti helye) két és fél év alatt felépítenek. Hát még milyen szenzációnak tartották ezt több mint két évszázaddal ezelőtt! A tények ékes cáfolatul szolgáltak mindazoknak, akik azt mondták: túl nagy falat lesz ez a főleg a tanyabokrokban élő, tirpák ősöktől származó híveknek. A tornyot 1796-ban építették Isten házához. Az 1834-es földrengés következtében a templom boltozata megrepedt. A felszentelés századik évfordulójára elvégezték a külső felújítást. A sima homlokzatra felkerültek a díszek, az ablakok kőkeretekbe kerültek. Az eredeti bejárat kövét ekkor helyezték el a sekrestye bejárata fölé. A gazdagon díszített főbejáratot Mehlhause János álmodta meg. A festés, mely 1910-ben valószínűleg Benczúr Gyula tervei szerint valósult meg, a hazai lutheránus templomokban azért egyedülálló, mert a reformáció kálvini puritanizmusának befolyása sok esetben a templomművészet meggyöngüléséhez vezetett. 1936-ban, a felszentelés 150. évfordulóján újabb külső tatarozás és gazdagodás következett. 1977-ben újították fel utoljára a külső festést. 1985-ben rézlemezzel fedték le a templomot. Mi, az utódok, eddig sem úgy tekintettünk erre az építményre, mint tárgyra. Az elődök hitének megnyilvánulását és az isteni gondviselés segítő erejét láttuk benne. Ekképp szeretnénk őrizni ezután is. Könyvbemutató Gyüre Ágnes (Új Kelet) A TIT Jurányi Lajos Egyesülete és a megyei írócsoport könyvbemutatót tart október 13-án, vasárnap délelőtt fél 11 -tői a nyíregyházi Korona Szálló Kodály-termében. A beszélgetést dr. Katona Béla vezeti dr. Pál György: A nagykállói református latin gimnázium története című könyvéről. A helyszínen könyvvásárt és dedikálást tartanak. A Sziámitól aKimNowakig Munkatársunktól A nyíregyházi Bahnhof Music Clubban a hagyományok szerint péntekenként és szombatonként 20 órától e hónapban is lesznek koncertek. A Sziámi 11-én, a Tomi Szomorú 12-én, Török Adóm és a RABB 18-án, a Kim Nowak 25-én, az Alvin és a Mókusok 26-án lép fel. Baráti kör Munkatársunktól A Sóstóhegy és Kabalás határán fekvő Baracsiné Molnár Ibolya-féle magánarborétum baráti körének következő találkozója október 26-án, szombaton 15 órától lesz a telepített növények árnyékában. Nemsokára elkészül az alkotóház is, már csak a tető hiányzik róla. Ludas Matyi Munkatársunktól A Miskolci Csodamalom Bábszínház a nyíregyházi Kö- lyökv árban ma délelőtt 10 órától óvodásoknak játssza a Ludas Matyit, délután 2-től pedig kisiskolásoknak. Apró képek: A galambász Berki Antal (Új Kelet) Márföldi László kárpitosmester. A Honvéd utcai műhely padlásán hatalmas galambdúc, mit galambdúc, valóságos palota. A család, a munka és a galambászat. Ebben a háromszögben éli mindennapi életét. Alaposan felkészített galambokat küld a versenyekre, és izgatottan várja, hogy galambjai megérkezzenek. Ilyenkor legalább olyan ideges, mint az esküvője napján. Díjainak se szeri, se száma. Büszke arra, hogy nem csak veszi, de elsősorban tenyészti a galambokat. — Hogyan lesz valakiből galambtenyésztő? — Nem is tudom. Valószínűleg ez velünk születik. A magyar ember mindig is állattartó volt. Itt, a Honvéd utcán, ahol felnőttem, minden házban tartottak galambot. Már gyerekkoromban hozzájuk szoktam. Igaz, azokat étkezés céljaira tenyésztették, de ez nem gátolt abban, hogy versenyszerűen kezdjek foglalkozni a ga- lambászattal. — Hogyan működik a galambverseny? — Mi egyesületben verseny zünk. A szövetség írja ki a bajnokságot. Ez tíz versenyből áll, egyénileg és csapatban. Meghatározzák az egyes fordulók távolságát, és a galamboknak időre kell teljesíteni a távot. Amikor a starthelyről hazaérkezik a madár, itthon egy hitelesített, leplombált órába dugjuk a gyűrűs lábát, az óra rögzíti az érkezés időpontját, így alakul ki a verseny eredménye. Az a cél, hogy a galamb az indítástól számítottan minél rövi- debb idő alatt hazaérjen. Néha trükköket is alkalmazunk. Elválasztjuk a versnyre készülő hímet a párjától, és csak közvetlenül az indulás előtt mutatjuk meg neki a tojót. Aztán az autó elviszi a madarat a starthelyre, és a hím szinte erejét megfeszítve száguld vissza a dúcba, hogy minél előbb együtt lehessen „kedvesével”. — A galamb hogyan tanulja meg a helyes tájékozódást? — Ugyanúgy, mint az emberek. Elviszem kisebb-na- gyobb távolságra, és felengedem őket. Kicsit keringenek, aztán megtalálják a hazafelé vezető utat, és hazarepülnek. Ezt négyszer-ötször megcsinálom, mindig növelve a távolságot, és aztán kialakul bennük a tájékozódás képessége. Nem olyan nagy dolog ez, különösen ha a költözőmadarakra gondolunk, akik sokkal nagyobb utakat tesznek meg, és mégsem tévednek el. —- Milyen eredményeket értek el galambjai az eddigi versenyeken? — Mostanában egy kicsit rám jár a rúd, volt egy pár katasztrofális versenyem, több madaram nem érkezett meg. Sok veszély leselkedik a galambokra. Ha rájuk esteledik, és leszállnak, megfoghatja a macska, elfoghatják őket emberek, nagyon könnyen fazékba kerülhet egy ilyen nehezen kiképzett, állat. De azért nem panaszkodom, van néhány nagyon szép trófeám, amit a galambjaim nyertek nekem. — A család mit szól ehhez a nem legolcsóbb hobbihoz? — Való igaz, hogy nem olcsó, de szerencsémre családom mellém áll. A feleségem is szereti a galambokat. A gyerekeim is sokat segítenek, remélem, valamelyikük majd átveszi tőlem a stafétabotot, és majd folytatja a galambászatot, ha én valamilyen okból abba kényszerülök hagyni.
