Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-04 / 206. szám

UJ KELET Labdarúgás 1996. szeptember 4„ szerda 15 Sutler Só megyei I. osztály Egy „pontos” lopás Ibrány—Nyírmeggyes. Sokan nagy tételben fogadtak volna a hazai győzelemre. És minden okuk megvolt rá. Aztán... Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt a házigazda tábor elképzelte. Az újonc vendégek Kondrea (az ukrán fiú két gólt „vállalt”) vezérletével „kiloptak” egy pontot az ibrányi katlanból. Koncz Tibor (Új Kelet) Pedig az előmeccs után a meggyesiek behúzott nyakkal hallgatták a szurkolók cukko- lását. A vendégek ifjúsági csa­pata ugyanis kihúzta a gyufát. A 19-0-ás (!) vereség meglódí­totta a drukkerek fantáziáját... — Az biztos: az ibrányiak fejében meg sem fordult, hogy problémás lehet számukra ez a mérkőzés. A tribünön ültem, és hallgattam a körülöttem lé­vők beszélgetését. Látva az ifi­ket, mindenki azt hitte: a „nagycsapat” nem lehet kü­lönb a „kicsiknél”. Azt mon­dogatták: ezeknek—mármint nekünk — három—négy gólt rúgunk... Az utolsó öt perc tényleg meleg volt, alig vár­tuk, hogy vége legyen a talál­kozónak. Meg kell hagyni, ekkor a szerencse is mellénk szegődött. A mérkőzés egészét nézve azonban, egyenrangú ellenfélként futballoztunk, ezt egyébként a hazaiak is elis­merték. Ok persze a vereség­gel egyenértékűnek tartották a döntetlent—elevenítette fel a vasárnap történteket.Jakó Jó­zsef. A nyírmeggyesi szakosz­tályvezető nem fukarkodott a dicsérettel... —Jól, a taktikai utasításnak megfelelően játszott a csapat. Bár azt azért halkan hozzáte­szem, hogy elkerülhető gólo­kat kaptunk. Kétszer vezet­tünk, ám mindkétszer egyen­lített az ellenfél. Sajnos 2-2- nél Nagy Feri nagy helyzetet hibázott, egyedül törhetett ka­pura, aminek végén a kifutó Vattai kapusba lőtt. Kevesebb mint fél óra volt hátra, s ha ez a lövés bemegy, nyerhettünk volna... Jakó József szerint a vasár­napi siker csak akkor ér vala­mit, ha... — Nincs mese, otthon le kell győzni Fehérgyarmatot. Akárhogy is, csak nyerjünk 1-0-ra. Nem lesz könnyű... Kondrea, Szelihov és Futó ugyanis megsérült, valószínű­leg egyik játékos sem léphet pályára a hét végén... Bakó csak egy van... Ez nem a csengenek meccse volt... Pedig milyen jól indult. Kezdetben ment minden, mint a karikacsapás, amit kiábrándultság követett. így van az, ha kétgólos előnyt herdál el a csapat. A vendég Nyírcsaholy előbb egalizált, majd ugyanazzal a lendülettel harmadszor­ra is betalált. K. T. (Új Kelet) Tanulságos vereséget szen­vedett a Csenger. Tetézi a ha­tár menti futballisták kínjait, hogy hazai pályán okoztak negatív szenzációt. — Felelőtlenség, hogy ket­tő-nullás vezetésről elbuktuk a mérkőzést — füstölgött Magy ári Ferenc edző. — Né­hány játékos képtelen arra, hogy eleget tegyen a megbe­szélt taktikának. Utólag át­gondolva, lehetséges, hogy én is hibáztam. „Elcseréltem” magam, a gólt lövő Erdőst talán nem kellett volna lehív­nom, mert aki helyette be­ment, inkább ártott, mint hasz­nált a csapatnak. Ilyet is ritkán hallani egy trénertől. Természetesen nem csak emiatt borús a hangula­ta a fiatal szakembernek. — Nagyon sok gólt ka­punk, az eddig lejátszott há­rom bajnokin hétszer került kapunkba a labda. Ez egy sta­bil védelemnél nem fordulhat elő. Sürgősen változtatásra van szükség! Elgondolkozd- tató az is, hogy még egyetlen csatár sem szerzett gólt. Négy találatunkból hármat az irá­nyító középpályás, Bakó, egyet a már szóba hozott Er­dős jegyez. Másfelől az sem megy, hogy a fiatal Bakó Lászlótól várjuk a megvál­tást, hisz nem egy tizenhét éves gyerkének kell megol­dania a csengeri csapat prob­lémáit! A biztató rajt (Záhony ka­pitulált a megyei első osztá­lyú pontvadászat nyitányán Csengerben) lassan homály­ba vész, a lift lefelé száguld az együttessel... — Legalább egy pontot el kell hozni vasárnap a Kertvá­rostól, különben úgy járunk, mint tavaly. Könnyen vissza­eshetünk az alsóházba, és kezdhetünk mindent elölről... Sényőn az NYFC A Tiszakécske elleni rangadóra készülő Nyíregyházi FC szerdán edzőmérkőzést játszik Napkorral. A második vo­nalbeli klub rendhagyó helyszínt választott a találkozó lebonyolítására, a két csapat ugyanis Sényőn lép pályára. Az összecsapás 16.30-Kor kezdődik. NB III Tisza-csoport „Hatványozott iksz” Karcagról tünk hátrányba. Utána mi vettük át az irányítást, és a kapus kezé­ből kicsorgó lab­dát Lukács lőt­te a kapuba. A 84. percben vi­szonylag várat­lanul kaptuk a következő gólt, ám nem estünk kétségbe: két perc volt hátra a játékidőből, amikor Lukács ismét megvil­lant, kiszorított helyzetből fejelt a hosszú sarok­ba. Bravúros mozdulat volt!... A csapat tartását bizonyítja az a tény is, hogy kétszer tápászkod- tunk fel vert helyzetből. Az egy pontot megbecsüljük, csendben készülődünk. Nem szállt a di­csőség a játékosok fejébe, ma­radunk a földön. Tisztában va­gyunk a realitásokkal... A bátori labdarúgók verhetetlenek! Mit ne­kik Mád, Demecser, Balmazújváros, most pedig Karcag... Baracsi János edző csapa­tát előzetesen nem kevesen a táblázat alsó régióiba „tervezték”, akik pedig így tettek, azok most homokba dughatják a fejüket. Megsemmisülni látszik a pesszimisták teó­riája. L. T.L. (Új Kelet) Az NB III negyedik forduló­ját megelőzően még utolsó he­lyezett volt Karcag együttese, Baracsi János mégis óva intett mindenkit a túlzott elbizako­dottságtól. Úgy vélekedett a mester, hogy ebben a kiegyen­súlyozott mezőnyben idegen­ben „hatványozott” értéke van a döntetlennek is... — Ezt az állításomat ma sem cáfolom meg — mondta a nyír­bátori tréner. — Igenis jó csa­pat a Karcag, noha most a me­zőny végén kullognak, nem so­káig lesz ez így. Ellenünk is végig küzdöttek, hajtottak, csak éppen mi is hasonlókép­pen cselekedtünk. A felázott talajú pályán az 57. percben egy ritkán látható szép góllal kerül­Száznyolcvan perc a gólvonal előtt! Az „acélvárosban” nem éppen a legacélosabb összeté­telű baktai tizenegy lépett pályára. A Miskolci VSC pá­lyáján rendezett NB lll-as bajnoki meccsen eltiltása mi­att hiányzott Kozma József edző keretéből Gdovin és Knoblok. Kevés együttes bír el efféle érvágást. Ezalól a baktaiak sem kivételek... Ladányi T. Lajos (Új Kelet) A találkozó nem úgy indult, hogy a vendégek nem megszo­kott összeállításuk miatt alá­rendelt szerepre kényszerül­nek. Sőt!... Előbb Németh S., aztán Szabó ért a labdába gólt érő módon, ennek megfelelő­en már a 9. percben 2-0 volt az eredmény a Baktalórántháza javára. A sokkot, ha fokozato­san is, de kiheverték a borsodi­ak. A 63. percben már ők ve­zettek 3-2-re!-— Egy szavuk sem lehetett volna a miskolciaknak akkor, ha előnyünk birtokában még szerzünk gólt vagy gólokat, ám társaim nem tudtak élni a kí­nálkozó lehetőségekkel — emlékezett vissza Aid««.? Tibor, a bajnoki mérkőzésen a hosszú idő után újra kezdő baktai ka­pus. — Szinte törvényszerű volt az, hogy ellenfelünk fel­éled, és átveszi a kezdeménye­zést. Még 2-3-nál sem adtuk fel, Sós kiegyenlített. A hátralevő negyedórában képtelenek vol­tunk az eredmény megtartásá­ra, a 87. percben kaptuk a ke­gyelemdöfést. Egy megnyert meccset buktunk el... Noha há­rom gólt értünk el, meglátszott Gdovin, valamint Knoblok hi­ánya: „nem elég”, hogy mind­ketten gólerősek, a labdát is meg tudják tartani. — Rendhagyó módon az if­júsági meccset a felnőtt talál­kozó után rendezték. Ekkor is én védtem a baktai kapuban, a hosszú kihagyás után szükség volt a játéklehetőségre. Az „ifin” 3-2-re nyertünk. A száz- nyolcvan perc alatt hat gólt kaptam. Maximalista vagyok, ezért azt mondom, hogy mind a hat találatban „benne” vol­tam. Remélem, az e hétvégi mérkőzésünkön kárpótolni tudjuk hálás közönségünket, és feledtetni tudjuk kisiklásunkat a Vasút-pályán. A szalkaiakat az ág is húzta Hiába hajtottak a szalkaiak, most ők a sereghajtók. Ez a negyedik mérkőzés ebben az NB lll-as bajnoki kiírás­ban, amikor Vojtkó István edző együttese nem képes győztesen elhagyni a pályát... A balmazújvárosiak ellen három gól is kevés volt a pontszerzéshez! L. T. L. (Új Kelet) Negyedóra elteltével Tóth Z. révén a Mátészalkai MTK ju­tott előnyhöz, rögtön ezt kö­vetően újra örülhettek volna a vendéglátók, ám a kapufa „mentett”. A meccset egy pil­lanatig sem lehetett „esemény­mentes” jelzővel illetni, példa erre a balmazújvárosi Nagy Cs. ollózása a 18. percben, ami az egyenlítő találat volt. Tíz perc elteltével már a hajdúságiak vezettek, az eredmény a félidő végéig nem változott. Időköz­ben az égiek is siratni kezdték a szalkaiakat. A heves zápor­ban nem úsztak el reményeik, sőt... Nagy L. öngólt vétett, Szűcs a hálóba fejelt, így 3-3- ra alakult az állás. — Szegény embert még az ág is húzza — „vigasztalta magát” a közhellyel dr. Pén­zes András, a helyiek egyesü­leti elnöke. — Egy perc volt hátra a mérkőzésből, amikor védőnk a elázott füvön elcsú­szott, a labda Nagykaposi elé került, és ő nem hibázott. Ki­kaptunk 4-3-ra! Ez van... Nem rózsás a hangulat Szálkán, rá­adásul Tóth Z. akkora rúgást kapott a lábára, hogy a 80. percben hordágyon kellett le­vinni a pályáról. Fogyatko­zunk, a pontszámúnk sem gya­rapodik. Talán Nyírbátorban megszakad a szomorú széria... Sípmesterek Benya elképedt! Viharos hétvégét zártak a játékvezetők. Azok a di­rigensek, akik vasárnap voltak „szolgálatban”, tán még most is szárítják szerelésüket. A megyén átsöprő kiadós zuhéban sokan „eláztak” — az el­sötétült pályákon pedig „vakon” futballoztak a csapatok. Koncz Tibor (Új Kelet) Már ahol lehetett... Nagy- kállóban menekült, ki merre látott, a felhőszakadás nem kímélt semmit és senkit. A játékosok egy része az öltö­zőben kuksolt, a vendég mádiak a buszon próbálták meg kibekkelni az „égi csa­pást”. A focinak a második félidőben befellegzett, mi­ként majdnem ugyanígy jár­tak Mátészalkán. Az NB lll-as találkozó el­lenőre szerint a nézők nem várták meg, hogy telibe kap­ja őket a zivatar, szedték a lábukat és hazapucoltak. Dörgött, villámlott, de Pecze sporttárs nem zavartatta ma­gát... — Félbe kellett volna sza­kítani a meccset, a villámok ugyanis a közelben csapkod­tak, szinte a sercegést is hal­lani lehetett — ecsetelte „él­ményeit” a játékvezető pro­dukciójának vizsgálatára ki­rendelt Ambrus László. Hetvenhét percig rendkí­vüli esemény nélkül zajlott a Nagyecsed—Nyírbéltek megyei másodosztályú ösz- szecsapás, ám ekkor játékos, bíró futott az eresz alá. Mennydörgés kíséretében jött a menetrendszerű özön­víz, maradt a remény: talán megkegyelmeznek odafent. S Ion „világosság”. Huszon­öt tétlenül töltött perc után a spori szólt: mehetünk to­vább... Titokzatos esetről adott számot Benya Sándor. A kö­telességét Tuzséron teljesítő játékvezetői asszisztens az ifik csatáját figyelve állt az oldalvonal mellett, aztán el­hűlve látta, amint a sarok­zászló kidőlt! Csak úgy, ma­gától. A derék „lengető” már ezt is furcsállotta, mikor azonban a jelenet a felnőtt meccsen is megismétlődött — nem tudta mire vélni a dolgot. Gyanította: valaki tréfát akart űzni vele. Sike­rült... Az éber rendezők rög­vest ott termettek, és újból függőleges pozícióba he­lyezték a „rudat”. Benya elé­gedetten konstatálta a tényt. „Hengerelt” az Alkaloida Új Kelet-Információ Tiszavasvári Alkaloida SE „B”—Tiszakécske „B” 10-0 (6-0) Tiszavasvári: Szabó — Vasas, Tárkány, Dankó, Kertész, Hudák (Széki), Havacs, Ember, Kiss, Hensperger, Nyisztor. Edző: Nyisztor Sándor. Góllövők: Havacs (3), Nyisztor (2), Hensperger (2), Ember, Hudák, Tárkányi. Ezen a mérkőzésen a házigazda Tiszavasvári gólarányt ja­víthatott, hisz a játék képe alapján nem volt egy súlycsoport­ban a két gárda. A labdarúgó NB L negyedik fordulója III. kér. TVE—Békéscsaba, Hévízi út, 16.30 óra, játékvezető: Puhl, DVSC-Epona—Siófok, Debrecen, 16.30, Bukovics J., PMFC —MTK, Pécs, 16.30, Lettrich, Győri ETO FC—ZTE, Győr, 19, Arany T., ÚTÉ—Kispest-Hon­véd TIG FC, Megyeri út, 19, Kiss G., Ferencváros— Vác FC-Samsung, ÚHői út, 19, Molnár L., Vasas CV—Cse­pel, Fáy utca, 19, Bede, Videoton FCF—Innstadt Stadler FC, Székesfehérvár, 19, Ábrahám, Haladás VFC—BVSC, Szombathely, 19, Cserna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom