Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-30 / 228. szám
UJ KELET ■ Chipegető MMB 9HHH 1996. szeptember 30., hétfő 9 Dobjuk sutba a monitort! Kivetített világ A számítógép-monitorok mérete adott, ha nagyobb képre vágyunk, akkor le kell cserélni a készüléket. A korai kivetítő készülékeket, az LCD-paneleket csak segédeszköz igénybevételével, például egy írásvetítővel együtt lehetett csak használni, jól elsötétített teremben. Ma már a kereskedelmi forgalomban is kaphatók azok a készülékek, amelyek nagy fényerejűek, kézben hordozhatók, sőt, közvetlenül a számítógépre csatlakoztathatók, de videokivetítőként is megállják a helyüket. A számítógépre a monitor bemenetéhez csatlakoztatott kivetítőhöz csupán egy világos falra van szükség. A beépített integrált egység a számítógép jeleit egy belső LCD-panelre juttatja, amelyet a készülék fényforrása átvilágít. Eddig semmi extra nincs a berendezésben. A hagyományos LCD-pa- neltől eltérően viszont — típustól függően — közel 310 ezertől másfél millió képpontos felbontásig terjed a részletgazdagság. A kivetítő fokozatmentesen állítható fókusztávolsággal rendelkezik másfél métertől egészen ötméteres távolságon belül. Ezzel párhuzamosan nő a képátmérő is, 80-tól 380 centiméterig. A közel négyméteres „monitoron” a nagy felbontású LCD-panel miatt a kép továbbra is pengeéles és vibrációmentes marad. A fejlettebb változatokon kapcsolókkal állítható be a kívánatos képméret a hagyományos 4:3-tól a mozivászon méretű 16:9-ig. Emellett rendelkezik kép- fordítás-állítási lehetőséggel, beépített hangszórókkal is. A kivetítő középfókuszálása mellett, amely több mint egyméteres képátmérőt eredményez, a készülék fényereje ötvenszer erősebb, mint a gyalogosátkelők éjszakai megvilágítása. Az elektronikus tanár mesélve oktat T anuljunk nyelvet! Sokan vallják, hogy a hatékony nyelvtanulást gátolja a tanulás kényszere, a tankönyv egyirányú információközlése, „lélektelensége”. A könyvekben nincsenek a továbblépéshez szükséges motivációk, nem jutalmaznak, dicsérnek. A számítástechnika lehetőségeire támaszkodva, ma már elérhető közelségbe került az egyéni tanulást segítő „elektronikus nyelvtanár”. Első lépésben kialakultak az úgynevezett tolmácsgépek, amelyek valójában csak több ezer szó vagy mondat lefordítására voltak alkalmasak. Be kellett ütni a kívánt szót, s a gép kiadta a lefordított jelentését. Ezt továbbfejlesztve, nemcsak egy idegen nyelvet ismert a gép, hanem tízet-húszat, s a tervezők kibővítették olyan alkalmazással, hogy minden nyelvről minden nyelvre dolgozott a fordítója, de csupán pár ezer szó vagy kifejezás erejéig. Tanulni már ezekkel is lehetett, sőt, piacra dobtak 330 ezres szókincsű noteszgépeket is. Ez utóbbi már felülmúlta a legkomolyabb szótárakat is, mert nemcsak keresni képes, de a szinonimákat is értelmezi, s a gyakorlati alkalmazást is bemutatja. Az igazi nagy áttörést az jelentette, amikor a gyártók körében elterjedt, hogy a gyermekek a legfogékonyabbak egy új nyelv elsajátítására, de csak akkor, ha játék közben ismerkednek meg atanulnivalóval. Megszülettek a rajzfilmes, kifes- tős olyan oktatóprogramok, amelyekkel beszélgethettek a kicsinyek. A gyönyörűen színes rajzfilm minden egyes alkotóeleme, a Nap, a felhők, a virágok, a pillangók, a bohócok önálló személyiséggel felruházott tárgyként szerepelnek. Az egérrel rájuk kattintva irattan és hanggal elmondják, hogy kik ők, mit csinálnak. A program használója visszakérdezhet, de a tárgyak is „feleltetnek”. Helyes válasz esetén mosolyognak, puszit küldenek, ujjonganak a mesefilm szereplői, s pihentetésül eljátszanak egy újabb mesét. Ilyen játékos oktatóprogramok előtt a gyerekek megfeledkeznek az időről, s beleélve magukat a történetbe — hiszen aktív részeseivé válnak a mesének —, akaratukon kívül elsajátítják az ismeretlen nyelvet. Az egészben az a legmeglepőbb, hogy mindez nem jelent túl nagy beruházást a családoknak. Az okos, interaktív programok ára évek óta zuhan, s pár ezer forintért hozzá lehet jutni. A működtetéséhez szükséges számítógépek ára is hasonló tendenciát követ, amelyet viszont az egész család használhat, azon dolgozhat. Az oldalt összeállította: Vitéz Péter Fotók: Csonka Róbert Hárommilliárd forint oktatási informatikára A kreatív oktatásé a jövő! A történész-szociológus művelődési és közoktatási miniszter véleménye szerint, hamarosan Magyarországot is eléri az információrobbanás első szele. Ez elsősorban a felnövekvő generációra gyakorol majd jelentős hatást. Az Internet segítségével kitáruló világ információözönében az oktatás módszertana is törvényszerűen megváltozhat. A Nyíregyházán járt Magyar Bálint miniszter szerint, tilos gátat szabni a fejlődésnek, s ezt a kormányzatnak is támogatnia kell. A kulturális tárca a mindenkori lehetőségek figyelembevé- letével határozottan kiáll a felügyeletére bízott szektor informatikai fejlesztése mellett. A múzeumoknak, a könyv- és levéltáraknak, valamint az oktatási-nevelési intézményeknek mielőbb fontossá-fog válni, hogy csatlakozzanak az információs hazai és nemzetközi idegrendszerhez. A jövő évre várható, közel 170 milliárd forintos oktatási költségvetésből mintegy hárommilliárdot tervezetten csak az iskolai számító- gépes rendszerek fejlesztésére szeretne fordítani a minisztérium. A fokozatosság elvét betartva, a miniszter szerint megvalósítható, hogy az ezredfordulóig nemcsak az ország összes közép-, hanem általános iskolája is bekapcsolódhasson az Internet- hálózatba. Ennek fontossága szinte felmérhetetlen, mert az informatikai hálózatba kapcsolt iskolák között megszűnik az eltérő területi fejlettségből adódó különbség. Lassan ugyan, de minden iskolában kissé átalakul az oktatás. Ma az az általánosan elfogadott gyakorlat, hogy a diákok „fejébe kerüljön” a lehető legtöbb információ. Ez annyiban változhat, hogy a tanárok nem az információt, hanem az információkeresést, annak eszközeit, módszerét és használatát tanítják meg. Chip-csup ZSEB WINDOWS Internethez, társszámítógéphez egyszerű mozdulattal csatlakoztatható az az alig több, mint nyolcvan dekagrammos Toshiba számítógép, amelyen elsőként a világon a teljes Windows ’95 futtatható. A készülés színes LCD-monitoros, háromórás kapacitású akkumulátorral rendelkezik. MOZIÜNNEP A mozgókép-történelem századik születésnapjára egyre több forgalmazó lepi meg a közönséget valamilyen csemegével. Az egyik legújabb, hogy Stan és Pan, a némafilmek örök nevettetőinek filmjeit hozták forgalomba CD-n. A sorozat több lemezen hamarosan kapható lesz Magyarországon is. KATASZTRÓFASZIMULÁCIÓ Számítógépes szakemberek azon fáradoznak, hogy létrehozzanak egy olyan programot, amely- lyel újrajátszhatnak egy- egy súlyos légikatasztrófát. A tervek szerint a programba betáplálnak minden rendelkezésre álló megmardt adatot, s a cél, hogy a balesetet okozó szabálytalanságokat kiszűrjék. Iskolai Internet-világ „Csodálatos volt, amikor először láttam az Interneten egy programot a Csendes-óceán feletti légkör változásáról. Akkor megértettem, hogy az oktatás minden műveltségi területe egy olyan látványélmé- nyű információdús adatbankkal kiegészülhet, amellyel semmi sem vetekedhet. Az Interneten lévő hihetetlen mennyiségű információ átláthatatlan, így gyerekeinket majdan a hálózat használatára, a kutatásra és az állandó kérdés- feltevésre kell megtanítanunk. Ebben látom a jövőt.” Mindezt Kovács László, a nyíregyházi Apáczai Csere János Gyakorló Általános iskola igazgatója mondta, aki mindehhez hozzátette, hogy többek között azért is jelent nagy kihívást az intézménynek és úttörő munkát a tanároknak az Internet, mert a megismertetéséhez semmilyen központi tantervi irányelv sem áll a rendelkezésre, csak a szaktanárok tapasztalata, rátermettsége és kíváncsisága. Az iskola a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program keretében a Szab- I-Net Közhasznú Társaság közreműködésével az országban elsőként csatlakozott kábeltévé hálózaton keresztül az Internetre. —Az informatika szakadatlan fejlődése miatt régóta készültünk a bekapcsolódásra— mondta azigazgató. — Amíg négy-öt éve az XT sorozatú személyi számítógéppark kiépítése volt a lépéstartás, adi . dig ezt ma az Internet jelenti. A piac diktálja a feltételeket, az intézmény pedig lehetőségeihez mérten alkalmazkodik hozzá. Már korábban létrehoztunk egy iskolai alapítványt, illetve a tanárainkat továbbképzésre ösztönöztük. Az elképzelésünk beérett, ma már négy jól felkészült szaktanárral rendelkezünk, s a közel hetven pedagógus kollégánk megkezdheti az ismerkedést az Internet világával, egyelőre egy számítógépen. Szeretnénk elérni, hogy a belső továbbképzés után minden tanár oktatási segédeszközként használná a , .hálózatok hálózatát”. Amennyiben pályázatainkat sikeresen elbírálják, abban az esetben, reményeink szerint, több mint tíz számítógépen lesz elérhető az Internet. Ekkor már a fogékonyabb diákok is megismerkedhetnek a rendszerrel. Az iskola maga is használni fogja a hálózatot, mert a központi információforrások elérhetőek általa, a pályázati kiír ásoktól kezdve a minisztériumi döntésekig. Kulturális háló? „Európában mindenképpen, de lehet, hogy a világon is egyedülálló az a programtervezet, amelyet szeretnénk hamarosan benyújtani a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba. Ennek lényege, hogy néhány éven belül, de legkésőbb az ezredfordulóig minden magyar közgyűjteményi, kulturális és oktatási-nevelési intézmény bekapcsolódhasson az országos számítógéphálózatba, s ezen keresztül nemzetközi kapcsolatokat építhessenek ki.” Mindezt Nagy Miklós, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF) vezetője mondta Nyíregyházán, aki mindehhez hozzátette, hogy ez természetesen olyan távoli cél, amelyet csak apró lépésekben lehet megközelíteni. — Közel tíz éve kezdődött el az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program — mondta a szakember. — A nyolcvanas évek végi magyar technikai háttere kidolgozott elképzelés-megvalósításának hatalmas lendületet adott az 1991-ben feloldott COCOM, a legfejlettebb technológia importjának tilalma. Ekkor kapcsolódott rá az első hazai intézmény az Internetre. Négy év múlva már kialakult a számítógép-hálózat telepítésének alapja, így tavaly döntő lépésre szánta el magát a Magyar Tudományos Akadémia és a kulturális tárca: életre hívták az NIIF-t. A szervezet alapcéljait a mindenkori pénzügyi lehetőségek figyelembevételével határozták meg. Első lépcsőben a felsőoktatási intézmények kapcsolódtak rá a nemzetközi Internetre, de az akadémiai hálózat bővülésével már néhány közgyűjteményi és kulturális intézményben is lehetővé vált a hálózatba kapcsolás. Az egymásra épülő tervek szerint a középiskolák, múzeumok, levéltárak, majd az általános iskolák következnek. Ma közel háromszáz intézmény tagja a hálózatnak, s a tényleges rendszerkapacitást 80—85 százalékosan kihasználják. A magyar hálózat áteresztő képességét hamarosan, az egyre növekvő igényeknek megfelelően fejleszteni szükséges, hogy az Internet teljes szolgáltatását minél szélesebb körben használni lehessen. A legutóbb jóváhagyott terv szerint, húsz intézmény csatlakozhat a rendszerhez, de szeretnénk elérni, hogy két éven belül az ország összes középiskolája rendelkezzen Internet-csatlakozással.
