Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-30 / 228. szám
ÚJ KELET Hull az alma a fáról Sok ember foglalkozik Zsurkon almatermeléssel, de a magas költségek és az alacsony felvásárlási ár miatt egyre nehezebben boldogulnak. A nagy gond az, hogy a jó minőségű, értékes almát nem veszik át, legfeljebb hullóként, mint a rosszabbat. Fotónkon az esőtől nem riadó almaszedőket láthatják Egy nem elég Kevés a postánál felállított főutcája három és fél kilo- telefonfülke a falunak. A méter hosszú, így a postától Matáv minden 500 lakos messze lakók hátrányos után telepít egy fülkét, ezért helyzetbe kerültek. Az ön- Zsurk a maga alig több mint kormányzat kérvényezte, 800 polgárával szám szerint hogy megoldásképpen még csak ennyire jogosult. Igen egy fülkét állítsanak fel a ám, de a falunak csak a falu egy másik pontján. Likőrüzem a határban A falu határában rövidesen tervezik az üzem kapacitástermelni kezd a Hun-Alco Rt. és profilbővítését, üdítőtital- likőrpalackozója, amelyben palackozást, ami további már a kezdéskor közel 20 munkások felvételét jelente- zsurki fog dolgozni. Később né. Falujáró 1996. szeptember 30., hétfő A polgármester bizakodó Hátrány nélkül, gondok között Kis falu, Záhony mellett, a Tisza-parton, az ukrán határ mentén terül el. A végeken van földrajzi szempontból, és az ábécésorrend alapján a megyei telefonkönyvben is utolsóként szerepel. Végigpillantva rajta, otthonosnak tűnik. Tiszta, parkosított porták, takaros házak, kellemes csend és tiszta levegő fogadja az erre utazót. A polgármeseri hivatal előtti parkolót szalaggal kerítették körbe, a betoncsíkok között sarjadó pázsitot védi, parkosítják a faluközpontot — tudtuk meg Pécsik Barnabás polgármestertől, aki már a második ciklusban áll a falu élén. Vele beszélgettünk a faluról, gondokról, örömökről és feladatokról. — Korábban közös tanácsunk volt, a rendszerváltás után költségvetési vonatkozásban önállósodtunk, de körjegyzőségben maradtunk Záhonnyal és Győröcskével. A lényeg, hogy a saját dolgainkról mi döntünk, mi osztjuk be a pénzünket. Közös az iskola is, a gyerekek iskolabusszal Záhonyba járnak tanulni. Az iskola fenntartásához minden évben hozzájárulunk a megfelelő öszeggel, idén pedig közösen fejlesztettük az intézmény konyháját. Az utaztatás részben hátrány, viszont be kell látni, hogy a városban olyan dolgokhoz — például színvonalas nyelvoktatás, zeneiskola—juthatnak hozzá a gyerekek, amit nem biztos, hogy nálunk is meg lehetne oldani. A falu lélekszá- ma, elsősorban a munkahelyek hiánya miatt, csökken. A téesz megszűnt, a legnagyobb munkaadónál, a vasútnál leépítések voltak. Vállalkozások alig vannak, mindössze egy fuvarozási és néhány kereskedelmi magánvállalkozást tartunk nyilván. Ezenkívül csak az óvoda és az önkormányzat foglalkoztat néhány embert. Nehezen haladunk, már csak azért is, mert a nem hátrányos helyzetű települések közé sorolnak bennünket, annak ellenére, hogy sem iskola, sem munkahelyek nincsenek, alacsony a földek aranykoronaértéke, és még sorolhatnám... Az állami támogatások elmaradása elzárt minket a fejlesztések lehetőségétől. Hosszú herlió forintos beruházása, ezen most dolgozunk. A járdák fő út melletti kiépítését jövőre szeretnénk elvégezni, erre pályázatot nyújtottunk be. Időközben felújítottuk a kultúrházat, a rendelőt és az óvodát, kialakítottunk egy megfelelő polgármesteri hivatalt és egy öregek napközi otthonát. Ez utóbbit be is rendeztük, de üresen áll, mert hiába sok a nyugdíjas a faluban, nem igénylik a szolgáltatást. Minden utunk szilárd burkolatot kapott, az egyházzal közösen rendbe raktuk a köztemetőt, ennek során vezetékes vizet is vittünk oda. Az egyházzal egyébként is nagyon jó a kapcsolatunk, ’92-ben a harangláb felújítását közös erővel végeztük, és azóta is együttműködünk a templom és környezete karbantartásában. Sportöltözőt építettünk, karbantartjuk a fut- ballpályát, csapatunk a városkörzeti bajnokságban játszik. Az elmúlt évben új iskolabuszt, és pályázati pénzből a körjegyzőségben közösen szociális célokat szolgáló buszt vásároltunk. Ezzel az idősek utaztatását, ebédkihordást, gyógyszerek beszerzését és szállítását végzünk. A legfrissebb eredmény a település központjának kicsinosítása és folyamatban lévő parkosítása. Pályázatot nyújtottunk be az egészségügyi központ korszerűsítésére, külön rendelőt szeretnénk kialakítani a gyermek- és az egyéb szakrendelésre. Ha megkapjuk az erre kért pénzt, még idén elvégezzük a munkát. Pécsik Barnabás cehurca után, 1995. december 31-éré készült el a gázhálózat. Erre még 1992-ben nyújtottunk be pályázatot, csakhogy a kormány a különleges gazdasági övezet részeként kezelte gázprogramunk támogatását, ezért húzódott el, és végül kevesebb pénzt is kaptunk, mint más ön- kormányzatok. A munkák csak 1995 szeptemberében kezdődtek, és a vállalkozó, aki nagyon tisztességes munkát végzett, néhány hónap alatt mindent megcsinált. A falu lakóinak nyolcvan százaléka vezettette be a gázcsonkot! Felállítottunk A fű nő és erősödik az előttünk álló feladatokból egy fontossági sorrendet, ebben a gáz után a telefon következett. Vezeték nélkül, mikrohullámú rendszerrel oldja meg a Matáv. A következő feladat a csapadékvíz-elvezetés hatmiiKell az óvoda Bár az iskolások Záhonyban tanulnak, de a saját óvoda fenntartásához ragaszkodik a falu. Az óvoda 1978-ban épült, a záhonyi óvoda kihelyezett tagozata volt. Szinte évente más óvónők dolgoztak itt, ezért, hogy egységes oktatási szemlélet érvényesüljön, a zsurki önkormányzat úgy döntött, leválasztja a várositól, és önálló intézményként működteti. Hivatalosan 25 gyereket tudna fogadni, ettől többen, közel 30-an járnak most ide. Az épület elég nagy ahhoz, hogy belső átrendezéssel új csoportszobát alakítsanak ki. így akarnak a helyhiányon segíteni. Most Záhonyból jár ki dolgozni két óvónő, de a faluban szeretnének itt lakó óvodapedagógusokat, akiknek szolgálati lakást is adnának. Pillanatkép az óvodából Fordított építkezés Zsurk nevét Dienes Zsur földbirtokos nevéből eredeztetik. A községet először 1067-ben említik, mint fontos tiszai átkelőhely melletti falut. Régi település, ezt igazolja az az oklevél is, amelynek tanúsága szerint//. Endre király 1212-ben Bánk ispánnak adományozta a területet. Később aBánffy-, majd a XV—XVI. században a Losonczy-család birtokaként tartották számon. Ebben az időben a falunak 65—70 lakója volt, akiknek életében fontos szerepet játszott a Tisza mint élelemforrás, és a háborúk idején az ártéri erdőkkel együtt jó búvóhely volt. A mai Zsurk nagy kiterjedésű település, 15,4 négyzetkilométeres területén alig több mint 800 ember él. A községben hamar teret hódított a reformáció, az 1886-os égyházkerületi névtár szerint 1540-ben már volt Zsurkon református egyház. A különlegesen szép zsurki harangláb egyik harangját 100 köböl búzáért vásárolták 1655-ben. A parókia 1762-es leégésekor megsemmisültek a régi iratok is, ezért az ettől korábbi idők eseményeiről nincsenek hiteles dokumentumok. A régi templom helyén 1794—95- ben fatemplom épült, és közel 100 évig állt, majd 1891- ben elhelyezték a kőtemplom alapkövét. Az építkezés a szájhagyomány szerint úgy történt, hogy mivel meg akarták tartani a kazettás szerkezetű famennyezetet, alátámásztották azt, és elbontották alóla a régi templomot. Az újat a régivel azonos szélességűre, de hosz- szabbra tervezték, ezért a mennyezetet két sorral kitol- dották. A hosszabítás miatt áll közvetlenül a nyugati homlokfal mellett a több száz éves, 35 méter magas fa harangtorony, amelyet 1882-ben aláfalaztak és zsindelyeztek. A tetőzetet 1924-ben felújították és gombot tettek rá. Egy évvel később készült el a nagyobbik, 271 kilogrammos harang. A közeljövőben újabb tetőfelújításra lesz szükség, mert a beázások miatt veszélybe került a kazettás mennyezet. A zsurki harangláb
