Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28 / 227. szám

UJ KELET Interjú 1996. szeptember 28., szombat 5 Nincs kutya-macska barátság, de ebhűség se! Közel két esztendő telt el az új képviselő-testület megala­kulása óta. A félidőhöz köze­ledve, a várost irányító frak­ciók vezetőivel készítettünk összegzést. Vendégünk Tu­kacs István (T. I., MSZP), Tarnavölgyi György (T. Gy., Független Képviselők Egye­sülete) és Lövei Csaba (L. Cs., SZDSZ) volt. Az Új Kele­tet Száraz Attila képviselte. — Azt hiszem, ma már választ tudnak adni arra a kérdésre, hogy szükségszerűen jött így létre az ön- kormányzati választások után. 1994 decemberében a nyíregyhá­zát irányító új koalíció, vagy pedig a véletlen alakította így? T. Gy.: — A választások után az új közgyűlésnek volt két nagy lét­számú frakciója—MSZP, Függet­len Képviselők Egyesülete — és egy szocialista polgármestere. Sta­bil városvezető koalícióhoz biztos létszám kell, ennek a legegyszerűbb módja az volt, hogy a két nagy frak­cióhoz társult a sorrendben harma­dik frakció is, az SZDSZ. Termé­szetesen azért nem ilyen egyszerű­en alakult ez így ki. Ment a sakko­zás, gondolkodtunk más irányba is. Végül is a helyzet és a politikai prak­tikum alakította ki a koalíciót. T. I.: — Való igaz, hogy a frak­ciók népessége is meghatározta, ki kerüljön a koalícióba, de azért az sem volt mellékes kérdés, hogy egyáltalán ki vállalja a városirányí­tás felelősségét. Jómagam abban az időben minden párthoz elkísértem a polgármester asszonyt tárgyalá­sai alkalmával, meg kell hogy mond­jam: az ellenzéki pártok voltak, akik nem vállalták fel ezt a felelősséget. L. Cs.: — A szabaddemokraták számára nem volt kényszerhelyzet. Az „olcsóbb” lehetőség az lett vol­na, ha tapasztalt, az önkormányzati munkát jól ismerő képviselőinkkel az ellenzékhez tartozunk. Mi a ne­hezebb utat választottuk, egyfajta folytonosságot képviselve a város- vezetésében. A szocialisták és a füg­getlenek egyébként számszakilag nélkülünk is többséget alkotnak a közgyűlésben, de mi már a kezdet kezdetekor számítottunk arra, hogy lesznek olyan nehéz döntések—és az idő ezt igazolta —, amikor szük­ség van .kicsivel több kézre”. — Már a kezdet kezdetén sem voltak könnyű helyzetben, hiszen belecsöppentek mindjárt az 1995- ös költségvetés előkészítésébe, tár­gyalásába, elfogadásába. Gondo­lom, meghatározta lehetőségeiket, hogy elődeik ezt már előkészítették... T. L:—Az első egy évünket na­gyon meghatározta az előző képvi­selő-testület munkája. Ott voltak pél­dául az „F”-kategóriás perek, a hi­telállománnyal és a vagyonnal kap­csolatos kérdések, az oktatási intéz­ményi szféra helyzetével. A legkí­nosabb örökség a Metropol volt. — Az első, igazán koalíciópró­báló ügy a Metropol, illetve az ebbe a körbe tartozó Törpe utca, Univer­sum üzletház körül kirobbant bot­rány... T. Gy.:—Több lehetőség közül kellett választanunk. Például a METROPOL esetében nem voltunk főrészvényesek, mondhattuk volna az Unitervnek, hogy azt csinál, amit akar. Vagyis, ma akár ott állhatna a terület körülkerítve Nyíregyháza központjában. Számunkra egyértel­mű volt, hogy segítenünk kell az Uniterv miatt bajbajutott Törpe ut­cai családokon. Megpróbáltunk úgy kijönni ebből a roppant nehéz helyzetből, hogy a város szívében a METROPOL üzletház elkészüljön, és lehetőségeinkhez mérten igye­keztünk kihúzni a kátyúból a Törpe utcán építtetőket is. Természetesen már akkor is tudtuk, hogy ez nem kis áldozattal jár az önkormányzat Tarnavölgyi György részéről. Most, így utólag vissza­gondolva, döntéseink nem voltak helytelenek, de végül is a körülmé­nyek úgy alakultak, hogy ez segít­ség többe került, mint amire előze­tesen számítottunk. T. I.: — Ne felejtsük el, hogy ekkor ellenzék és koalíció együtt mondott igent. Nagyon kevesen voltak, akik nem támogatták elkép­zelésünket. L. Cs.: — Ez az eset érdekes, ha a koalícióról beszélgetünk, mert ezt az előterjesztést az SZDSZ nem sza­vazta meg. Úgy tűnik, eddig évente megvan az a gazdasági kérdés, ami­kor a szabaddemokratáknak mar­kánsan más a véleményük, mint partnereiknek. Ha akkor abbama­rad minden, talán néhány tízmillió­val, pesszimistább esetben százmil­lió forint körüli összeggel és a vá­rosközpontban egy torzóval, bizo­nyos támadásokkal megúszhattuk volna. Ma már mindenki előtt köz­tudott, hogy a döntés következmé­nye, az építés költsége közelít a 300 millió forinthoz. Természetesen a képviselő-testület szavazása után el­fogadtuk a többség álláspontját, és igyekeztünk mi is segíteni abban, hogy a METROPOL minél gyor­sabban megépüljön. — Egy év után azonban az ön- kormányzati üléseken úgy nézett ki, mintha egy kis gond lenne a koalíci­óban. Télen-tavasszal rendszeres voltakét alpolgármester úrnál, hogy amit Felbermann Endre javasolt, azt Giba Tamás nem támogatta, Giba úr elképzeléseivel szemben pedig Felbermann úr jegyzett meg általá­ban más véleményt. Másrészt, az idei „kihegyezett" költségvetés tár­gyalásakor a pénz szorításában szin­tén megjelentek a koalíciós partne­rek között egymástól eltérő elképze­lések. Aztán a újabb feszültségfor­rás a jegyzőválság volt... L. Cs.: — A feszültségek a két alpolgármester között egy évvel ezr előtt abból adódtak, hogy Giba Ta­más alpolgármester úr ma azt a te­rületet viszi, amelyik az előző cik­lusban Felbermann Endréé volt, il­letve a városüzemeltetés és a város- fejlesztés között nagyon sok a kap­Tukacs István csolódási pont, akár költségvetés­ben, akár napi együttműködésben. Aztán ez a kérdés mára lezárult, és a két alpolgármester úr között je­lenleg nagyon korrekt együttműkö­dés van. T. Gy.: — Az alpolgármesterek körül kialakult helyzet megítélésé­ben egyetértek Lövei Csabával. A jegyzőválság kapcsán kiderült szá­munkra, végeredményben az, hogy a városvezetésében koalíciós part­nerek dolgoznak együtt, csak egy része az együttmunkálkodásunk- nak. További része az, hogy hogyan viszonyulnak a hivatal munkájához, a polgármester tevékenységéhez. Számunkra a jegyzőválság nem volt megrázó élmény, nem tartottuk annyira drámainak, mint ahogy az a sajtóban megjelent, vagy ahogy egyesek képzelték. Az ügy kapcsán egyértelműen kiütközött, hogy a polgármester és a jegyző két külön­böző stílusú ember. T. L: — A két alpolgármester­hez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy számomra rendkívül visszás, amikor a kezdeti időszakban ők ar­ról beszéltek, micsoda buta döntés volt az, hogy két műszaki végzett­ségű alpolgármester legyen, miköz­ben nincs gazdája igazán a szociál­politika, az oktatás és a kultúra te­rületének. Ekkor nekem mindig eszembe jutott az a koalíciós tárgya­lás, amikor mind a két fél és az al­polgármester-jelöltek is ragaszkod­tak ehhez a felálláshoz. Amennyi­ben rossz volt a viszony köztük, akkor az a koalíciós megállapodás­nak köszönhető, és ebben minden­kinek megvan a felelőssége. A jegy­zőválsághoz nem akarok különö­sebben hozzászólni. Még véletlenül sem szeretném egy esetleges újabb félreértelmezett nyilatkozattal to­vább mélyíteni azt az árkot, amely a jegyző úr és köztem, illetve néhány képviselőtársammal együtt köztünk van. Mellesleg, számomra nem el­fogadható, hogy amikor a koalíció eddigi munkáját értékeljük, akkor csak válságokról szólunk, mintha az önkormányzat csak válságokról válságokra bukdácsolna... Ameny- nyiben lehetne, szeretnék megemlí­Lövei Csal teni néhány pozitív döntésünket, cselekedetünket is. —Elfogadom a képviselő úr fel­vetését, akkor beszéljünk arról, hogy mit tett a városért a koalíció... Ki milyen sikereket könyvel el az elmúlt időszakról, illetve megkérem Tukacs István képviselő urat, foly­tassa gondolatmenetét. T. I.: — Az országban minta­szerűnek ítélik a megye és Nyíregy­háza együttműködését, a közös in­tézmények fenntartását. Nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy hozzá­nyúljunk az oktatás intézményrend­szeréhez, és bármennyire is kínos volt végigcsinálni, mégis úgy érzem, nem volt haszontalan. Az ipari park és annak kezdeményezései csak jól jöhetnek az önkormányzatnak. Szin­tén eredménynek könyvelem el a közmunka megszervezését, a meg­született önkormányzati koncepci­ókat, de azt hiszem, nyugodt szív­vel folytathatnám a sort. Számomra nem elfogadható, hogy csak válsá­gok írják a történetünket. T. Gy.: — Tukacs képviselő úr jó pár pozitív dolgot már elmondott, de azt hiszem, komoly siker volt az F-kategóriák gyors lezárása. Szin­tén pozitívumként könyvelem el, hogy a megye és a város összefo­gásával megalakult a Sóstó Rt., hi­szen minden frakciónak és képvi­selőnek valamilyen szinten szere­pelt a választási programjában Sós­tó rendbe tétele. Legnagyobb siker­nek én azt tekintem, hogy az utóbbi egy-két esztendőben különösebb megrázkódtatások nélkül működik a város. Messze nem tartunk a csőd, az összeomlás vagy a működéskép­telenség szélén. L. Cs.: — Azt, hogy az oktatás, illetve az iskolák ügyét viszonylag hamar lezárta a város, én minden­képpen fontos lépésnek tartom. Ez azt jelenti, hogy az oktatási szférát nagy valószínűséggel ebben a cik­lusban újabb negatív döntés nem érinti. Megvalósul a városban több olyan közlekedés-fejlesztési lépés, amire már jó néhány éve várnak a megyeszékhelyen élők. Ilyen példá­ul a Család utca rendbe tétele. Meg­épült a nagy vitákat kiváltó Pazo­i Fotó: Csonka Róbert nyi—Korányi összekötő út, és va­lószínűleg a ciklus végére elkészül a Korányi—Sóstóhegy összekötő út is. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy nemcsak Sóstó szépül meg, hanem — ha nem is olyan lépték­ben, de — folyik a Bujtos rendbe tétele, a pihenőkörzet kialakítása is. —Nem akarja senki elvitatni eze­ket az eredményeket, de ezen a nyá­ron, illetve szeptemberben előtérbe kerültek olyan vagyoni kérdések, amelyekben a koalíció mégsem ér­tett mindenben egyet, lásd a Bencs- villával kapcsolatos előterjesztést, illetve a közüzemi cégek, továbbá a Nyitvicsav átalakulását. Amikor az ellenzéki pártok meghatározó sze­mélyeitől kértük a koalíció félidejé­nek értékelését, ők is erre hívták fel a figyelmünket, azaz, nem megy itt minden simán... T. Gy.: — Nagyon meg lennék lepve, ha mindenben egyetértenénk, hiszen mind a szocialisták, mind a szabaddemokraták és mi, függetle­nek egy pártban lennénk. Nem tar­tom fontosnak, hogy mindenben egyetértsnk, a lényeg, hogy a leg­fontosabb kérdésekben legyen meg az összhang közöttünk. L. Cs.: — Nagyon örülök an­nak, hogy az országban példa érté­kűen először nálunk került egy kézbe a víztermelő bázis és a szolgáltató, a Nyírségvíz Rt. révén. Ennek a ciklusnak ez lesz az eddig legna­gyobb eredménye. Talán nem sér­tődnek meg az ellenzéki sorokban ülő képviselőtársaink, ha egy kicsit mégfeddem őket. Úgy érzem, túl lo­jálisak hozzánk. Talán az iskola­ügyeknél nyújtottak látványos, egy­séges fellépést. Nagyobb, fajsúlyo­sabb gazdasági kérdésekben nem emlékszem arra, hogy markáns el­lenvéleményeket fogalmaztak vol­na meg. Nyilván, ha ők egysége­sebben, erőteljesebben fejeznék ki véleménykülönbségüket, akkor ne­künk is jobban össze kellene tarta­nunk. Ez idáig erre nem nagyon volt szükség. T. I.:—Nem nyilatkoznék most arról bővebben, hogy milyen álla­potba jutott el mára a koalíció. A vá­roslakóknak van szemük... Azt hi­Hamvas László (MDF): — Úgy látszik — nem csak ellenzéki oldalról, a városban is többen mondták már nekem —, hogy a várost irányító koalíció együttműködése nem zökkenőmentes. Például behoznak előteijesztéseket, megvan hozzá a többség, aztán a vitában olyan álláspontok alakulnak ki, hogy a saját terve­zeteiket leszavazzák. Ez, mondjuk egy közgyűlésen még el is megy, de amikor behozzák a tervezetet, és az erőfölényükkel keresztülviszik, majd a következő ülésen ennek az ellentétjét javasolják, akkor bizony felvetődik az emberben a kérdés: mi is van itt, szakmaiság vagy politika? Úgy érzem, nagyon kemény politikai érdekek mentén szerveződött a koalíció. A SZDSZ a városi vagyonkezelés tájékán szeretne jelen lenni, az MSZP a kultúrát teljes egészében lefedi, és a kettő találkozási pontjain szoktak előfordulni az ütközések. A függetlenek igyekeznek a mérleg nyelve lenni, megtartani a koalíción belül az egyensúlyt, de ez nem mindig sikerül nekik. Dr. Helmeczy László (FIDESZ-MPP) frakcióvezető: —Amikor megalakult az új képviselő-testület, azt hittem, hogy az akkor jelentkező zavarok csak kezdetiek. Ma már el kell mondani, hogy a koalíció mű­ködési zavarai tartósak. Létszámában, tekintve nagyon erősek, de szá­momra nagyon nagy meglepetés, hogy a saját előteijesztéseiket sem mindig sikerül megszavazniuk. Gyakoriak a koalíciós partnerek között a viták. Az, hogy ilyenek van­nak köztük, nem lenne baj, de ezek az ellentétek a szavazásban is jelent­keznek. Nagyon sok esetben előfordul, ha az ellenzék úgy látja, hogy egy-egy elképzelés megfelel a város érdekeinek, akkor a mi szavazata­ink viszik át az előterjesztést. Megítélésem szerint, a rendkívül kis létszámú ellenzék — sok párttal — sokkal egységesebb, mint a koalíci­ós. A koalíción belüli széthúzás nincs hasznára a városnak. Tormássi Géza (KDNP) frakcióvezető: — A várost irányító nyíregy­házi koalíció egy elég fiira politikai fonnáció. Már maga az alpolgármesterek száma—két főállású és egy társadalmi — is ezt tükrözte. A pártok között létrejövő politikai paktumok utáni feladatmegosztás pedig végképp nem volt szerencsés az alpolgármesterek között. Az elmúlt két esztendőben többször is elő fordult, hogy a koalíció nem volt egységes. Az viszont kétségtelen, hogy a költségvetések megszavazásakor összhangra tudnak jutni. A 24 hó­nap alatt nagyon fontos kérdésekben is előfordult az, hogy vagy a szabadde­mokraták vagy a függetlenek másként szavaztak, mint az MSZP. Ellenzéki szemmel... szem egyébként, egy komoly félidős értékelést először nem a sajtóban, hanem magunk között kellene elvé­geznünk. Megítélésem szerint, a vá­rosnak kell, hogy sikerei legyenek, és nem a várost vezető koalíciónak. Biztos vagyok abban, hogy az álta­lunk felsorolt sikerek nem köthetők egyoldalúan a koalícióhoz, az ellen­zéki képviselők is kivették nem egy döntés előkészítésben a részüket. Én is jónak tartanám egyébként azt, ha bizonyos kérdésekben elválnának az ellenzék és a várost vezető koalíció határai. Az ellenzéki képviselők sze­rint, a város érdekeiért közösen kell dolgoznunk, és ebben nincsenek másféle szempontok. Szerintem meg vannak... Nem az ellenzéknek kell a koalíciót összetartani. Egy koalíciót az kellene hogy összetartson, hogy a szövetségeseknek közösek a célja­ik. Nos, én most arról nem mondok véleményt, hogy ez Nyíregyházán miként van. —Az embereket foglalkoztatja a kérdés, hogy a zárt ülésen miért kapcsoltatta ki Tukacs úr a szocia­lista képviselők gépeit, amikor a most megalakuló Nyírségvíz Rt. sze­mélykérdéseiről szavaztak, és így a függetlenek, a szabaddemokraták az ellenzékkel együtt döntöttek? T. I.: — Én kikapcsoltam a gé­pemet, és a többiek MSZP-s képvi­selő is követte a példámat, nem kí­vántunk szavazni. A zárt ülés jegy­zőkönyve nyilvános, erről egyelő­re nem kívánok nyilatkozni. Né­hány napon belül nyilvánosan is in­dokolni fogjuk azt, hogy miért nem vettünk részt a szavazásban. L. Cs.: — Különösebb tragédia nem történt. Egy egyeztetési prob­lémáról van szó, amelynek vannak komoly tanulságai. Nyilván ezt majd még megbeszéljük egymás között. —Együtt maradnak-e a követke­ző két esztendőre is, azaz az újabb választásokig? L. Cs.: — Nagyon bízom abban, akövetkező két esztendő alatt a ko­alíció munkájában nem látszik majd meg, hogy közeleg az új választás. Az állami támogatások rendszerét ismerve, nem lesz könnyű dolgunk. Megítélésem szerint, a koalíció egy­ben marad, bár az SZDSZ abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem ragaszkodik semmilyen pozí­cióhoz. El tudjuk magunkat képzel­ni ellenzékben is, de nem tagadjuk, hogy vannak elképzeléseink a vá­ros jobb működésével kapcsolat­ban, ezeket a terveinket nyilván a koalícióban jobban meg tudjuk va­lósítani. Végül is, szerintem egy­ben marad a koalíció, talán éppen azért, mert nem akarja senki, hogy maradjon. T. I. : — Az első két esztendő romeltakarító munkája után, úgy érzem, most már nyugodt, normá­lis, „építkező” önkormányzati mun­ka következhet. Ezt nem szabad azonban párhuzamba állítani a pár­tok, szervezetek esetleges természe­tes választási megnyilvánulásaival. Az utolsó évben természetesen én is tudom, hogy a politikai véle­ménykülönbségek felerősödnek majd, hiszen, miközben választásra készülünk, még javában ennek a koalíciónak kell irányítani a várost. T. Gy.: — Nem osztom Tukacs képviselőtársam derűs optimizmu­sát. Természetesen én is azt szeret­ném, ha nyugodt két esztendőnk lenne, de van gond bőséggel. Ne­kem a legnagyobb álmom az, hogy sikerüljön a még hátralévő időnk­ben a Metropol felső két emeletét fizető lakókkal benépesíteni, hiszen, ha ez így lenne, akár a ciklus végére happy enddel zárulna az üzletház ügye. A koalíció működőképes, nem látom okát, hogy felbomoljék. Számunkra nem létkérdés, hogy a koalíció tagjaként dolgozunk vagy sem, a függetlenek a közgyűlés tag­jaként dolgoznak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom